Taehyung pov:

Már majdnem egy hete hogy Jin itt van velem.  Sokkal jobban érzem magam mellette, elfelejteti velem Jungkookot. De valahol még is érzem, hogy nem helyes amit teszek. Próbáltam elnyomni magamba ezt a rossz érzést, mivel tudtam, hogy jobb lesz így. Jinnel nem fogok sérülni, és sose tenne olyat amit én nem akarok. Ja, ezt hittem. 

-Értetted? Suli után gyere át a szalonba-hallottam barátom hangját a telefonomból, mire aprót bólintottam.
-Értettem-forgattam meg szemeim.-Tudod, attól hogy fiatalabb vagyok nálad nem jelenti azt, hogy hülye vagyok.
-Nem is mondtam hogy hülye vagy-sóhajtott fusztráltan.
-Mégis úgy vettem le a hangsúlyodból..
-Taehyung, ne vitatkozz velem. Ugye nem akarod, hogy megbüntesselek?-tudtam, hogy sose bántana. Teljes mértékben tisztába voltam vele. Mégis megijesztett.
-N-nem akarom..-feleltem halkan, mire önelégülten horkant fel.
-Ügyes fiú-kuncogott halkan.-Na de indulj, nehogy elkéss nekem.-mondta kedvesen, mire az én gyors szívverésem is lenyugodott kicsit.-Szeretlek.
-Én is téged-motyogtam picit bágyadtan, de mosolyogva, majd bontottam a vonalat.
Összepakoltam azt a pár darab holmit ami kimaradt, majd a táskámat felkapva indultam le a szálló aulájába, hogy Yoongit megvárhassam. Lassú tempóban haladtam, holott tudtam, hogy így nem fogok odaérni időbe holott utálja ha kések. De nem tehettem róla. Tudtam, hogy rajtuk kívül ott lesz ő is. Ő, aki talán a legtöbb fájdalmat adta nekem az utóbbi pár hétbe. Az a valaki, akivel a legkevésbé akartam találkozni, de sajnos a suli miatt nem tudtam elkerülni. Nap mint nap el kellett viselnem, ahogy Jiminnel foglalkozik és nem velem. Ahogy az új barátaival van és nem velem. Hogy mást szeret és nem engem. Borzalmasan esett a tudat, hogy ilyen nyugodtan hagyta, hogy Jin visszatért. Pedig Yoongi azóta nem egyszer elmondta, hogy mennyire bosszantja Kookot Jin jelenléte. De ezt nehezen hiszem. Nem érdeklem. Sose érdekeltem. Kihasznált. Nekem sincs rá szükségem.
Ezekkel a gondolatokkal mentem le az aulába, ahol morcos barátom és Hoseok engem vártak. Alaposan szemügyre vettem őket. Láttam, ahogy Yoongi Hoseok kezét szorongatja, láttam, hogy  hogy néznek egymásra. Örültem Yoongi boldogságának. Nagyon is.
-Jé, szia Tae-jelent meg mellettem alacsony barátom, Jimin, akivel azóta az ominózus nap óta nem találkoztam. Nem is baj mondjuk.
-Hali Jimin-néztem rá, az arcomon egy nem túl őszinte mosoly foglalt helyet, de úgy néz ki ez őt nem zavarta.-Miújság?
-Áh, nincsen semmi-válaszolt, közbe egy nagyot nyújtózkodott.-Elmaradt a hajnali táncórám szóval tudtam tovább aludni egy kicsit-mosolygott.-Olyan jó volt a barátom karjai között ébredni istenem-mosolygott halványan, mire az én szívem csak még inkább sajogni kezdett. Annyira nyílván való, hogy Kookról beszél.
-Lett barátod?-érdeklődtem óvatosan, mire csillogó szemekkel bólogatni kezdett.-Örülök neki-mosolyogtam nem túl őszintén, a torkomban növekvő gombóc megnehezítette, hogy beszéljek.-S-sokáig nektek.
-Köszönjük-válaszolt teljes őszinteséggel arcán.-Most viszont megyek, Jungkookie ott vár a bejáratnál és mérges lesz ha nem megyek oda-nevet halkan.-Majd találkozunk, Tae.
-Igen.. Szia..-néztem utána ahogy elszalad, tekintetem akaratlanul is Jungkookra siklott. Ő is engem nézett. A szemkontaktus megvolt köztünk, de én kaptam el hamarabb a tekintetem. Nem akartam látni. Picit megráztam a fejem és úgy mentem tovább a barátaimhoz.
-Sziasztok-mosolyogtam halványan Yoongira és Hoseokra.
-Hali Tae-mosolygott rám Hoseok és óvatosan megölelt.-Jól vagy?
-Aham-bólintottam.-Megvagyok.
-Miről beszélgettél Jiminnel?-kérdezett rá egyből Yoongi az előbb lezajlott párbeszédre.
-Semmiről-vontam vállat.-Csak kérdezte hogy mizu meg elújságolta hogy van barátja.
-Akkor ezért keseredtél el ennyire latványosan-gondolkodott hangosan Yoongi.-Gonfolod hogy Kookra gondolt?
-Biztos-bólintottam aprót, majd sóhajtottam.-De tudod mit? Nem érdekel mit csinálnak. Legyenek boldogok-tártam szét karjaim.-Nekem ott van Jin.
-Ez a beszéd Tae-veregette meg a vállam Hoseok.-Nem éri meg miattuk magad alatt lenned.
-Igen.. Nem éri meg-válaszoltam egy pici mosollyal ajkaimon, majd elindultunk a suliba.

***

A suliban töltött idő lassan akart eltelni, de végül csak vége lett a napnak. Utolsó óra után visszamentem a szállóba, leraktam a táskámat, majd elindultam a fodrász szalon felé. Lassan haladtam a zsúfolt utcákon, teljesen elveszve a tömegbe.
Beléptem az ajtón, a fölötte lévő kis csengő jelezte, hogy beléptem. Megláttam a barátomat, ahogy éppen a székben ülő kuncsaft haját vágta. De mikor észre vette, hogy ott vagyok felnézett és elmosolyodott.
-Szia Tae-mosolygott rám.
-Szia Jin-viszonoztam a mosolyát, és leültem a mellette lévő székbe.
-Milyen napod volt?-kérdezte, közbe lopva rám pillantott.-Ugye az a Jungkook nem zaklatott téged.
-Nem-forgattam meg a szemem.-Nem keresett. Minek is keresne? Van valakije úgy is-vontam vállat.
-Akkor jó-bólintott.-És amúgy milyen napod volt?
-Fárasztó-vontam vállat.
-Értem-bólintott ismét.
-És neked?
-Nem volt semmi, dolgoztam.
-Értem.
-Nem beszélgetünk túl sokat-nézett rám.
-Nem akarlak zavarni munka közbe-válaszoltam egyszerűen.
-Nem zavarsz.
-Dehogynem.
-Tudod min gondolkodtam?-váltott témát hirtelen.
-Min?-kérdeztem kíváncsian.
-Mi lenne ha hozzám költöznél? És akkor hétvégente tudnál hozzám jönni, nem kell mindig hazautaznod és közelebb lennénk egymáshoz.
Meglepett az ötlete, de tudtam, hogy nem lenne jó megoldás.
-Nem. Nem fog menni. Korai lenne-válaszoltam halkan, de Jin nagyon mérges lett.
-Miért nem?-fejezte be a székben ülő haját.-Nem szeretsz Taehyung? Amíg nem vagyok ott az a Jungkook gyerek befolyásol? Erről van szó?-rúgta fel idegesen a szék melletti kukát.
-S-semmi ilyesmiről nincs szó. Csak szerintem korai lenne még. Később ta...
-De nincs később, nem érted Taehyung?
-Miért ne lehetne később?-állt fel a székből a fiú, akinek túlságosan is ismerős volt a hangja. Jinre emelte dühös szemeit, kezét ökölbe szorította.-Semmi jogod ahhoz, hogy olyanra vedd rá Taehyungot amit ő nem akar.
-Oh, Jungkook-nevetett fel gúnyosan Jin.-Neked pont semmi közöd ehhez. Szerintem, pont nem neked kéne kioktatnod engem azok után amit tettél Taehyunggal-köpte felé a szavakat, lassan közeledett felé.
-De igen is beleszólok-közeledett ő is.-Nem akarom hogy Tae szenvedjen. Tudom, hogy én is egy seggfej voltam vele. De megbántam. Te se vagy jobb mint én. Ugyanúgy megbántottad Taet, és még van pofád ilyet kérni tőle? Undorító vagy.
Jin fortyogott a dühtől. Kezét megemelte, és egy hatalmasat levert Jungkooknak,amitől a fiatalabb azonnal a széknek dőlt. De Jin nem állt le ennyivel. Tovább ütötte Kookot, ahol csak érte. Akkor hagyta abba, mikor odaszaladtam a fiatalabbhoz.
-Hagyd abba, Jin!-kiabáltam rá, megfogva Kook karját.-Soha többet nem akarlak látni. Soha!
Felszedtem a fiatalabbat a székről és úgy indultam el vele a szálló felé.

______
Hello
Tudom
Tudom
Nagyon eltűntem
Sajnálom
Csak
Nem volt ötletem, se kedvem ehhez a sztorihoz.
De most lett ötletem, szóval hoztam részt.
Már nincs sok a végéig, próbálom azt a maradék pár részt is nemsokára hozni.
×bocsánat a Taejin shipperektől×
Sietek a kövivel
baii♥️