LUHAN POV:

Reggel kómás fejjel keltem. Már négy hónapja suliba járunk de még nem tudtam átállni a korán kelésre. Kikászálódtam az ágyamból, belebújtam mamuszomba majd lebattyogtam a lépcsőn a konyhába ami üresen fogadott. Belépve a helyiségbe az asztalon egy cetlit véltem felfedezni amit gondolom anyukám írt. Az volt benne, hogy ma sokáig bent lesz, valószínűleg nem ér haza vacsorára. Megforgattam a szemem majd a kis papírt a kukába hajítottam. Anya mostanában túl hajszolja magát. Rengeteget dolgozik. És ez nem tesz jót az egészségének. Napról-napra egyre meggyötörtebb, egyre fáradtabb. De hát ha az ember kereskedelemben dolgozik... Főleg a karácsonyi szezonban. Az üzletekben borzalmas hajtás van ilyenkor, amit részben meg is értek. Hiszen szombaton karácsony, és még javába folynak a készületek az ünnepre. Csakhát borzalmas nézni ahogy anya egyre rosszabb állapotba kerül. Mondtam neki hogy segítek, vállalok én is valami munkát, nem engedi. Azt mondta, hogy ne erőltessem meg magam. Hát nem tudom... Apára nem számíthatunk, még kiskoromban lelépett, azóta nem hallottunk felőle.

Kivettem a szekrényből egy tálat a gabonapehellyes együtt, a hűtőből kivettem a tejet és elkezdtem reggelizni. Az előttem pihenő rezgő készülék vonta fel a figyelmem. Unottan nyúltam érte, majd amikor megláttam hogy ki írt a szívem gyorsabban kezdett verni. A legjobb barátom írt, Sehun, akibe már lassan két éve reménytelenül szerelmes vagyok. Nos igen, Luhan a fiúkat szereti. Bumm. Remegő kézzel oldottam fel a képernyő zárat, ahol bevillant a chat ablaka.

Sehun: Joreggelt Luhan :D Sajnos ma nem tudunk együtt menni, sőt az első két órán nem leszek bent. Ha a tanár kérdezi hol vagyok mond meg neki hogy titok🙈

Me: Hello Sehun. Egyedül hagysz?:(

Sehun: Bocsi Bambi de orvoshoz megyek. Tudod a múltkori kéztörésem miatt xd

Me: Az is a te hibád volt xdd Ha nem állsz meg a koripálya közepén hajat igazgatni Kai nem ment volna neked

Sehun: Oké, Luhan hányszor akarod még ezt elmondani?😂

Me: Megnyugodhatsz még párszor elmondom :'D

Sehun: Ohh akkor megnyugodtam xd Nade lépek majd talizunk a suliban. Bye

Me: Bye:(

Szomorúan tettem le a telefont. Utálom amikor nem jön. Minden perc amíg nem látom kínszenvedés. Oké, ez túl nyálas volt. De akkor is. Kiborító a tudat, hogy ő tuti nem viszonozza az érzéseim. Nem hinném, hogy ezzel a csodás (de kajak csodás) külsejével fiúkat akar elvarázsolni. Bár engem sikerült. De ha ezt megtudná, tuti undorodna tőlem. Bár Sehun nem olyan...

Visszamentem a szobámba, felöltöztem a fürdőben elvégeztem a teendőimet azzal elindultam a suliba. A hideg téli szél kipirosította az arcom ami nagymamám szerint nagyon aranyossá tesz. Hát kétlem.
Utálok utcán járkálni. Zajos. Főleg így reggel. Kihalásztam a táskámból a telefonom és a fülhallgatóm, bekapcsoltam a kedvenc zeném majd sálamba temetve az arcom mentem tovább.

A suli épületéhez érve elkapott a hányinger ami velem elég sűrűn előfordul az iskola meglátása után. Kicsit aggódtam, hogy Sehun nem lesz itt. Jó nem ez az első alkalom hogy hiányzik, és vannak rajta kívül barátaim, de egyikül se ért meg úgy mint Sehun. Mély lélegzetvétel után léptem be a kapun. A porta mellett elhaladva léptem be a fűtött folyosóra, ahol -mint egy jégtömb- lassan kezdtem kiolvadni. A melegség átjárta a testem. A szekrényemhez érve lepakoltam a cuccaim, kivettem a tolltartóm illetve az irodalom tankönyvet és a radiátorra telepedtem. Mivel szegény lényem elég fázós sűrűn látnak a radiátoron csimpaszkodni. Először kicsit hülyének néztek de aztán fokozatosan kezdték megszokni Luhanka furcsa szokását.

-Luhan hogy lehetsz ilyen fázós?-nevetett ki a mellém érkező barátom, Minseok.

-Nem értem miért nevetsz-válaszoltam gúnyosan, majd fejemre húztam a fekete bundapulcsim kapucniját.

-Igazad van. Én se értem miért nevettelek ki-próbált uralkodni magán.-Amúgy a lovagod hol hagytad?-kérdezte majd perverz vigyor terült el az arcán. Ő az az ember, akinek elmertem mondani a Sehun iránt érzett érzelmeim. Ő a második olyan ember akiben maximálisan megbízok.

-Nem jön-puffogtam.-Orvoshoz ment a kéztörése miatt. De harmadik órára már itt lesz.

-Jhajj a kéztörése nagy volt! Ahogy megállt a haját megigazítani és ahogy Kai max sebességgel közeledett felé...

-Ne is mond-törtem ki röhögésben én is.

-Megyünk órára?-kérdezte két röhögés között mire bólintottam.

Úgy imádom ezt az iskolát, illetve a termek beosztását. A szekrényem a másodikon van, de az irodalom terem a földszinten. Annyit kell lépcsőzni. És én utálok lépcsőzni.

Minseok gyorsan szelte a lépcső fokokat, míg én csigákat megszégyenítő lassúsággal ballagtam utána. A terembe belépve ültem le a helyemre a leghátsó padba, a mellettem lévő helyet üresen hagyva. Sehun szokott ott ülni. De most nincs itt. Kapja be. Az óra elkezdődött. A tanár feleltetett és én voltam a szerencsés első felelő. Mivel egy büdös szót se tanultam a tanárnő szemrebbenés nélkül írta be az egyest. Medzsik.

Második óra: tesi. Szuper. Komolyan egyre jobb az órarendem. Hehe irónia. Röplabdáztunk, mivel a tanárnő szerint a röplabdánál nincs is jobb sport. Hát nem tudom. A netes foci szerintem ezerszer jobb, de ki mit szeret ( :'D ). Baekhyun csak kétszer csapott majdnem fejbe a labdával, amit (gondolom) nem szándékosan tett. Boldogan vártam a csengőt. Tudva, hogy Sehun kövi órán már velünk lesz megdobogtatta a szivecském.

És tesiről is kicsöngettek. Boldogan ugrálva mentem vissza szekrényemhez, szépen és kultúráltan belebasztam a tesizsákot, majd a 20 perces szünetet kihasználva kaptsm fel kabátomat, hogy a büfébe forrócsokit vehessek.

Beálltam a borzasztóan hosszú sorba, majd amikor sorra kerültem boldogan vettem meg a csokimat. Sehunt sehol se láttam. Lehet kiírtám egész napra? Nem az nem lehet. Akkor írt volna. De istenem már rohadtul hiányzik. Felkaptam a sapimat és a sálam és kinéztem a suli udvarára, ahol olyat láttam amit nem kellett volna. Sehun egy csajt ölelgetett. Borzasztó volt látni és ő ugyan nem tudja,hogy én szeretem, akkor is szerintem az arcomra volt írva a csalódottság. Forrócsokimat kiejtve kezemből, könnyekkel küszködve rohantam a suli tetejére, ahová lyukas órákon szoktam járni. Senki se tud róla Sehunon kívül, és tökéletes arra az esetre ha ilyesmi történik. Leültem a hideg földre, pont leszarva hogy felfázhatok. Szabadjára engedtem könnyeim amikor éreztem, hogy valami esik. Hunyorogva néztem fel a szürke égboltra, amiből nagy szemekkel hullt a hó. Uristen hó. Már mióta várok a hóra. Boldogsággal töltött el a lassan leereszkedő hópelyhek látványa, de akárhányszor eszembe jut az előbbi rém kép, a szivem összeugrik.

Lépteket hallottam magam mögül de nem igazán foglalkoztam vele.

-Hyung-hallottam meg Sehun aranyosan csengő hangját.-Kellj fel, megfázol-rángatott fel a földről majd szorosam magához ölelt.

Jó volt a közelsége. Nem bírtam ki, hogy ne sírjam el magam. Újra.

-Hyung te sírsz?- nézett rám csodálkozva, mire megtöröltem szemeim és makacsul rázni kezdtem a fejem.

-Nem sírtam.

-De látszik.

-Tévedsz.

-De kérlek mondd el mi a baj... Látom hogy van valami...

-Ki volt az a csaj akit ölelgettél?-hajtottam le a fejem.

-Ó, szóval erről van szó-sóhajtott.-Az unokatesóm. Ő hozott be az orvostól.

Egy marha nagy kő esett le a szivemről, szerintem ő is hallotta a koppanás hangját.

-De miért akadtál ki ezen annyira?-villantott felém egy Sehunos mosolyt, aminek köszönhetően az arcom egyenlő lett egy paradicsoméval.

"-Itt az idő Luhan."

"-Mondd el neki."

-Tudod Sehun...-kezdtem lassan, alig halhatóan.-Nem is tudom hogy mondhatnám el... Én azt hiszem szeret..-nem bírtam befejezni mert ajkait az én ajkaimra nyomta. Először meglepődve fogadtam majd lassan visszacsókoltam. A csókja mennyei. Rengetegszer álmodtam róla, de ez annál csodásabb. A csókunknak levegő hiány vetett véget.

-Én is szeretlek, Luhan-mondta mosolyogva, mire a szemem örömkönnyek hagyták el és a nyakába borultam.

-Olyan régóta álmodoztam erről...-suttogtam.

-Mint a hóesésről?-kérdezte mosolyogva.

-Régebb óta-mondtam majd újra megcsókoltam.

Noshát köszönöm hogy elolvastátok. Ez az első HunHan os-em remélem elnyerte a tetszéseteket😊❤

A helyesírási hibákért bocsánatot kérek, de álmos vagyok és nincs kedvem visszaolvasni🙈