/az os-ben a fiúk 9-10 évesek~/

Jungkook POV:

Imádom a halloweent. Amióta az eszemet tudom mindig belöltöztünk a barátaiammal és házról-házra járva gyűjtöttük be az édességeket. Ez idén se volt másképp. A jelmezem utolsó simításait végeztük anyával. Idén "vér maszkos nyuszinak" öltöztem. Az elnevezés és az ötlet Jimintől származott. Pár hete mondtam neki hogy nem tudom minek öltözzek be, aztán feldobta az ötletet hogy legyek nyuszi, mert úgy is hasonlítok a nyuszikra. Aztán Yoongi mondta hogy az nyomin néz ki, nem ijesztő, aztán találta ki hogy mi legyen a neve, még megterezni is segített. Anya nagyon jól tud varrni, így könnyű volt megcsinálni.
A jelmezem igazgatva vártam hogy Jimin és Yoongi jöjjenek, anya pedig a konyhába pakolászott. Rengeteg csokit és cukrot vett, hogy legyen mit adnia a kéregetőknek.
-Anya, mikor jönnek Jiminék?-toporzékoltam a konyhába trappolva.
-Nyugi kicsim. Biztos jönnek-mosolygott rám.
-De nemsokára nyolc óra-ültem le csalódottan az egyik kihúzott székre.-És csak tízig engedtél el. Minél később jönnek annál kevesebb édességet tudok gyűjteni.
-Hajj Kookie van itthon is elég édesség-simogatta meg kobakom.
-De abba semmi szórakozás~-sóhajtottam és az ablakhoz totyogtam. Kinéztem, hátha meglátom Jimint és Yoongit. De helyettük egy barna hajú, fekete ruhába öltöztett, ördög szarvas fiút láttam a házunk előtt. Ránézésre velem egy idősnek tűnt. Arcán semmilyen érzelmet nem láttam, meredten bámult a házunkra majd találkozott a tekintetünk. Arca nem változott, unottan nézett. Én mégis hatalmas vágyat éreztem, hogy kimenjek és beszélgessek vele. Végigmértem egész testét. Bőre hófehér, a sötét ruhák jól kiemelték. És azok az ördöszarvak rendkívül aranyosan festettek a hajába. Arca aranyos volt, szemei hatalmasak. Szerintem nálam magasabb, kezei is nagyobbak lehetnek mint nekem.
Kezeibe az üres cukrostáskáját szorongatta, mire kicsit megsajnáltam. Az utcán csak úgy zsibogtak. a jelmezbe öltözött gyerekek, mindenki táskája rakásig tele cukorkával, az övé meg üres.
-Anya-szóltam neki, aki egyből abbahagyta minden dolgát és odajött hozzám.-Itt áll a ház előtt egy fiú. És nincs cukorkája. Nem adnál neki?-kérdeztem és megmutattam neki a fiút.
-Jungkookie, nem látom-nézett tanácstalanul.-Hol látod?
-Mi az hogy nem látod?-háborodtam fel.-Ott áll a postaláda mellett!
-Kicsim, a postaláda mellett nincs senki-sóhajtott.-Biztos képzelődsz.
Ennyivel le is zárta a dolgot de én nem.
-De.. De nem képzelődöm. Tényleg ott egy fiú! Velem egy idős és ördögszarvai vannak!-folytattam volna de megszólalt a csengő, én pedig elfelejtve a fiút a ház elől, az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam. Az ajtóban egy zombinak öltözött Jiminniet és egy csontváz szerkóba virító Yoongit láttam.
-Végre hogy itt vagytok-fújtam fel az arcom.
-Bocsi, Jimin anyukája sokáig sminkelte Jimint-kuncogott Yoongi.
-Anya csak jó munkát akart végezni, oké?-durcázott Chim.-Mellesleg Kookie jó a jellmezed.
-Köszi-mosolyogtam.-A tiétek is jó. Indulhatunk?
-Ácsi ácsi fiúk- jött ide anya a cukros tállal a kezében.-Jimin, Yoongi kértek cukorkát?
A fiúk egyszerre bólintottak és tartották a cukrostáskájukat. Ch bezzeg annak a fiúnak nem adott.
Kilestem az ablakon és még mindig ott állt, pont a szemembe nézett. Egyre jobban sajnáltam. Amíg Jimin és Yoongi anyával beszélgettek én oda szaladtam a fiúhoz. Nem lepődött meg, ugyanolyan arckifejezéssel nézett rám.
-Szia-köszöntem neki barátságosan de nem köszönt vissza.-Jungkook vagyok. Te?
Semmi válasz. Kezét kezdte felemelni, én meg egy pillanatra megijedtem hogy meg akar ütni, de helyette ujjaival egy V betűt formázott.
-Az a neved hogy V?-kérdeztem vissza, mire aprót bólintott. Érdekes név, még sose hallottam. Persze manapság már mindem hülye nevet kitalálnak.-Nem akarsz velünk jönni gyűjtögetni? Úgy látom üres a táskád...
Nem reagált semmit.
-Varj egy pillanatot-odaszaladtam anyához, aki éppen Jimint kérdezgette az iskoláról. Kivettem a tálból pár szem  cukorkát és visszamentem V-hez. Beledobtam a táskájába.
-Megyünk ketten? Ha rájuk kéne várni akkor sose gyűjtünk semmit-böktem fejemmel a fiúkra, akik tök jól elcsevegtek anyával.
Ismételten nem kaptam  választ. Biztos nem tud beszélni..
Elindultam, de nem jött utanam. Visszamentem érte és megfogtam a kezét.
-Jungkook hova mész?-kiabált utánam anya.-A fiúkat nem is várod meg?
-Hát de olyan sokáig beszlégetettek-húzgáltam a jelmezem végét.
-Na álljatok egymás mellé, lefényképezlek titeket.
Beálltunk egymás mellé, és én magam mellé húztam V-t is. Mindannyian mosolyogva néztünk a kamerába kivéve V.
Miután elkészült a kép négyen indultunk el. Rögtön a mellettünk lévő házba becsöngettünk, ahol kaptunk cukrot. De V nem.
-Elnézést uram, a barátom nem kapott-mutattam V-re, de a férfi nem foglalkozott vele. És így volt ez mindenhol.
V-t egyáltalán nem zavarta a dolog, de én feltudtam volna robbani mérgembe. Jimin és Yoongi hamarabb elmentek, ketten ültünk egymás mellett a fűben. Kivettem a táskámból két szem cukrot és az egyiket odaadtam V-nek. Kibontottuk és megettük. Az este folyamán most láttam először mosolyogni. A mosolya is rettentő édes.
-Lassan mennem kell-lettem szomorú.-Mindjárt tíz óra és anya aggódni fog ha nem érek haza időbe. Majd játszunk holnap is?
Bólintott. Felkeltünk a földről és elkisírt a házamig. Anya és apa kint álltak az ajtó előtt.
-Kezdek aggódni Jungkookért-mondta anya fáradtan.-Mielött elment volna Jiminékkel valami fiúról beszélt a postaláda mellett.
-Biztos csak képzelődött..-mondta apa bár ő se volt teljesen nyugodt emiatt.
-Utána meg beszélgetett vele.-sóhajtott.-Ez nem normális. Képzeletbeli barátai vannak!-miután ezt kimondta észrevettek minket is.
-V nem képzeletbeli-emeltem fel hangom.-Itt áll mellettem, az előbb ettünk cukorkát és a képen is rajta van amit indulás előtt csináltál..-erősködtem. Anya megmutatta a képet de V-t sehol nem láttam rajta.
-Jungkook, nem létezik semmiféle V. Csak kitaláltad-mondta apa, majd kezét a vállamra rakta.
-De nem! Itt van-szaladtam mellé és megsimogattam haját. Éreztem hajának puha tapintását. Megfogtam a kezét ami jéghideg volt.
-Jungkook ne legyél furcsa-mondta anya reszkető hangon.
-Nem vagyok furcsa!-csattantam kinés megragadtam V kezét és elszaladtunk. Anyáék nem értek minket utol. V egy erdőhöz vezetett, amin átmentünk, bár kicsit aggódtam. Nem akartam anyáéktól olyan messzire menni, ráadásul ez az erdő veszélyes éjszaka. De V csak ment én pedig követtem. Egy hatalmas fa törzséhez ültünk le és cukorkát ettünk. Az arca ragyogott. Mosolygott, még pedig a világ legédesebb mosolyával ajándékozott meg. Közelebb bújt, fejét a vállamra hajtotta és lehunyta a szemeit. én is lehunytam őket majd végül elaludtam.

Órákkal később hangokra lettem figyelmes. Szemeimet nem nyitottam ki, de mindent hallottam. V-vel ugyanebbe a pózba voltunk.
-Megtaláltuk!-hallottam egy mély, reszelős férfi hangot. Anya sikoltozását hallottam.
-Odaakarok menni hozzá!-kiabálta. Sírt.
-Mellette pedig..  úr isten...-motyogta elhalóan a férfi, majd a hangok alapján egy jegyzetfüzetet vett elő. Addig lapozgatott amíg meg nem találta amit keresett.-Az eltűnt Kim Taehyung holtteste.
A holttest szóra kipattantak a szemeim és a mellettem ülő V-re néztem. Ruhája vérfoltokkal tarkított volt,arcán hegek és rászáradt vérfoltok.
-V-motyogtam és megöleltem élettelen testét. Arcomon lassan folytak végig a könnyek. Erősen ölelgettem, majd ajkai egy pillanatra mozogni kezdtek, és ennyit súgott a fülembe.
-Köszönöm Jungkook.

Csaoh
Remélem tetszett, éés igen Taekook feeling iz on😂
Láttam egy ilyen halloweenes videót és megihletett és kicsit átmódosítva megírtam ezt.
Remélem tetszett, hibákat nézzétek el😅
Boldog halloweent^^
Byebye