Álca (2.)

Luna Lovegood szemszöge

"Már második éve ide járok, de nem tudom megtalálni azt a fránya Mugliismeret termet. Sajnos nem az erősségem a tájékozódóképesség. Se a nyugalom, ha már itt tartunk. A zokogás határán pengeélen táncolva, harcolva a sírás ellen rohantam át az előcsarnokon. Vagyis, akartam átrohanni, de neki szaladtam valakinek. Egy pillanatig azért imádkoztam, hogy ne egy tanár legyen, aztán rájöttem, hogy ez nem túl valószínű, mivel mindketten felborultunk, egy professzort pedig nem túl könnyű felborítani kivéve, ha az a még nálam is alacsonyabb Flitwick. Nagy szerencsémre nem ő volt.
Draco Malfoy állt előttem teljes életnagyságban.

- Nem ütötted meg magad? Jól vagy? - kérdezte miután felsegített.

- Persze, köszi, csak nem találok egy termet és kicsit kiborultam. - Féltem bevallani neki, hogy Mugliismeretre igyekeztem ennyire. Még kinevetne. Láttam, hogy viselkedik a nem tiszta-vérűekkel, illetve azokkal akiket érdekel a tantárgy, vagy bármi aminek köze van a muglikhoz.

- És milyen órád lenne? - persze hogy belekérdezett.

- Mugliismeret - szedtem össze a bátorságot és a szemébe néztem. Villantott egy gúnyos mosolyt, de rendezte a vonásait és mosolyogva eligazított:

- Fel a lépcsőn két szintet és balra a harmadik ajtó. Könnyű felismerni, tele van aggatva mugli cuccokkal. - visszamosolyogtam és tovább szaladtam."

Draco Malfoy szemszöge

"Kényelmes tempóban haladtam keresztül az előcsarnokon. Pitont abszolút nem zavarta ha kések. Csak a helyemre küldött. Bezzeg ha bárki más késett. Például Potter... Vagy Weasley... Már a gondolat is mosolygásra késztetett, hogy mit művel Piton ha azok ketten nem érnek be időre. Hirtelen teljes erőből belémrohant valaki. Egy pillanatig mindenhol csak fehérséget láttam, majd felpattantam, hogy ha kell felsegítsem, ha valaki olyan akit annyira nem kedvelek egészségeset röhögjek. Amint ránéztem eldöntöttem a kérdést, megfogtam Luna kezét és segítettem neki felállni. Abban a pillanatban esett le, hogy a pillanatnyi fehérség a lány hosszú szőke szálló haja, amit sosem fog össze.

- Nem ütötted meg magad? Jól vagy? - szerencsére jól volt. Csak eltévedt és nem találta a termet. Pedig már két éve a Roxfortba járunk. Megkérdeztem milyen órára igyekezett ennyire. Egy pillanatra elpirult, majd kiderült, hogy Mugliismeret. Eleresztettem egy fintort, de gyorsan rendeztem a vonásaim.

- Fel a lépcsőn két szintet és balra a harmadik ajtó. Könnyű felismerni, tele van aggatva mugli cuccokkal. - vigyorogva néztem ahogy elszalad, immár a helyes irányba, majd megcsóváltam a fejem és kényelmesen elsétáltam Bájitaltanra."

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top