Charles segített összepakolni a bőröndömbe, ugyanis készültünk Szaúd-Arábiába. Nagyon izgatott voltam, bár fogalmam sincs, miért. Sokkal jobban éreztem magam, ahogy nem hagytam, hogy Josh balhéja elrontsa a lelki egészségemet. Ebben apukám, Andrea és Charles segített, nélkülük most sehol sem lennék – maximum csak a sírban, ha Charles nem lett volna.

Miután állítólag összeszedtem mindenemet, a biztonság kedvéért még körülnéztem a házban, majd az előszoba közepén megállva, csípőre tett kézzel eldöntöttem, hogy mindent eltettem, amire szükségem van. Ezután a Leclerc férfiú betette a bőröndömet az autójába, majd mindketten beszálltunk, hogy átmenjünk az ő lakására, hogy Charles is normálisan összepakolhasson.

A lakásán én is segítettem a pakolásban. Normálisan összehajtogattam a srác ruháit, hogy kényelmesen elférjenek a bőröndben és ne legyen zsúfolt. Addig Charles összeszedte az egyéb szükséges dolgait, majd beállt mellém segíteni – hiszen mégiscsak az ő ruhái.

A reptérre taxival mentünk. Sikeresen becsekkoltunk, majd elindultunk a magángépünk felé, ami csak ránk várt. Ahogy rátettük a lábunkat a gépre, a nő máris megkínált minket egy kis pezsgővel, vagy megkérdezte, szeretnénk-e szendvicset enni. A szendvicseket elfogadtuk, azonban a pezsgőt csak később. Így hát Charlesszal elfoglaltuk a helyünket egymással szemben, mivel a székek egyesével voltak állítva és egymással szemben páronként. Közöttünk meg egy kis asztalka volt, amire később a stewardess letette nekünk a kért szendvicseket.

– Ah, milyen jó az íze. – mondtam tele szájjal, miközben csak tömtem és tömtem magamba az ínycsiklandó szalámis szendvicset. – Érdekes, csak egy kis vaj, szalámi és uborka, amit otthon is simán megcsinál az ember, de az nem olyan ízletes, mint ez.

– Egyet kell értsek. – bólint Charles, és ő is harap még egyet a szendvicsből. – De azért azt meg kell jegyeznem, hogy nem olyan finom, mint az ajkaid. – erre úgy meglepődök, hogy majdnem félrenyelek, de szerencsére a kaja jó irányba tért, így nem kezdtem el fuldokolni.

Pír szökik az arcomra, ami miatt a ferraris elmosolyodik, megmutatva ezzel azokat az aranyos gödröcskéit.

– Elpirultál vagy elpirultál? – vonja fel a szemöldökét, mire áthajolok, hogy megcsapjam a vállát, de ő megragadja a csuklóm, és magához ránt egy csókra. – Sose próbálj még egyszer megütni, mert akkor meg kell, hogy büntesselek… ha kell, itt és most helyben megteszem. – suttogta, a szavam pedig elakadt, aztán elengedett, hogy visszaüljek a helyemre.

– Kiállhatatlan vagy, Charles Leclerc! – csóváltam a fejemet, és beharaptam az alsó ajkam.

A gépünk Dzsiddában száll le, ahol szintén kedvesen fogadnak minket. Miután mindent sikeresen elintézünk, taxiba ülünk, ami elvisz minket a szállodába. Nem tudom, apáék itt vannak-e már, de én útközben felhívom őket, hogy azért szóljak, mi Charlesszal biztonságban megérkeztünk.

Mint kiderült, apáék is már itt vannak, méghozzá ugyanabban a szállodában szálltak meg, ahová mi jöttünk. Úgyhogy megvártuk őt és Andreát lent a portán, mert apa mondta, hogy segít felvinni a bőröndömet a szobámba.
Pár percre rá meg is látjuk őket lejönni a lépcsőn, mire Andrea rohanni kezd felém, és belecsapódik a karjaimba. Szorosan ölelem magamhoz a barátnőmet, miközben ő is majdnem kiszorítja belőlem a szuszt. Utána apát is megölelem, aki addig kezet fogott a pilótájával, amíg én Andreával ölelkeztem.

– Végre, hogy megjöttetek! – tapsolt örömében a barátnőm, majd elindult felfelé a lépcsőkön, én pedig követtem. Addig apa és Charles felhozták a bőröndöket – a ferraris fiú a sajátját, apa pedig az enyémet.

Mindenki külön szobában volt, pedig nem bántam volna, ha Andreával egy szobában leszünk, de addigra már Charlesszal bejelentkeztünk a szállodába külön szobákat kérve, és nem akartunk változtatni. De erre a pár napra bőven jó lesz.

Estefelé négyen lementünk a szálloda éttermébe vacsorázni, később pedig Carlos is csatlakozott hozzánk. Utólag személyesen is gratuláltam neki a Bahreinben elért helyezéséért, ő pedig hálás pillantásokkal megölelt. Az asztalunkhoz kerítettünk egy ötödik széket is, így a spanyol barátunk is le tudott ülni közénk. Elkezdtünk beszélgetni, közben pedig pezsgőt iszogattunk és fogyasztottuk a vacsoránkat.

A szobáink előtt mindenki elköszönt mindenkitől, a Leclerc férfiúval pedig hosszabb időre is összeakadt a tekintetünk, de aztán mindketten elkaptuk egymásról, mielőtt bárki észrevette volna. Beléptem a lakosztályomba, és előkerestem a pizsamámat a bőröndömből, amit aztán letettem az ágyra, és betértem a fürdőbe. Behúztam a zuhanykabin ajtaját, majd megengedtem a vizet. Miután lemostam magamról a tusfürdőt, még azután is bent álltam a zuhany alatt, és hagytam, hogy a kellemes víz tovább simogassa a bőrömet.

Megtörölköztem, magamra kaptam az ottani fehér köntöst, majd éppen nyúltam volna a pizsamámért, amikor kopogtattak az ajtómon. Összeráncolom a homlokomat, az újabb kopogtatás után pedig oda lépek az ajtóhoz. Kilesek a kis karikán, hogy megnézzem, ki az, és Charlest pillantom meg. Az alsó ajkát rágta, és a gyűrűit piszkálta az ujjain. Idegesnek, de mégis izgatottnak látszott. Így hát kinyitottam az ajtót, mire az előttem álló srác kicsit megugrott.

– Hát te? – kérdezem, és egy mosoly ül ki az arcomra. Körbe pillantok, de senki nem lát minket.

– Túlságosan hozzászoktam, hogy mindig mellettem vagy. – mondta, majd nagyot nyelt és közelebb lépett. Pontosabban a küszöbömre. – Nem tudom úgy elképzelni az éjszakáimat, hogy egyedül forgolódok a hideg ágyban, mert te vagy az, aki felmelegíti.

– Charles… – nem tudtam mit mondani, mert az ő szavaitól a sajátjaim a torkomra forrtak.

Válaszadás helyett megcsókolom őt, és beljebb húzom a szobában, mire ő egy finom lökéssel becsukja az ajtót. A pólójába markolva még közelebb húzom magamhoz, mintha attól félnék, hogy el akar engedni. Pedig olyan erősen szorította a csípőmet, hogy ha jobban megszorította volna, simán eltöri. Éhesen falta az ajkaimat, és még annyira sem szakadt el tőlem, hogy levegőhöz jussak. Bár nem is volt szükségem külön levegővételre, mert az ő csókja adta nekem a szükséges oxigént.

Charles egy rántással kikötötte a köntösömet, ami szétnyílt, ezzel felfedve meztelen testemet. Kicsit zavarba jöttem, mert hiába kerültünk már intim kapcsolatba, meztelenül még soha nem látott. Egészen mostanáig. A srác meg is nyalta az alsó ajkát, amitől a szívem a szokásosnál is nagyobbat dobbant. Csak aztán a ferraris teljesen lecsupálta rólam a maradék anyagot, ami a testem többi részét fedte, azt pedig olyan erősen a földre hajította, mintha haragudna rá.

Én is megszabadítottam őt a pólójától, majd végigsimítottam az egész felsőtestét, az izmai pedig ott megfeszültek, ahol a kezem elhaladt. Felnyögtem, amikor Charles behatolt a combjaim közé, és az egész testem beleremegett. Aztán felvett az ölébe, hogy az ágyra tehessen, majd fölém kerekedve elkezdte csókokkal behinteni a testem. Haladt egyre lejjebb, amikor már a hasam aljához ért. Majd a nyelve játékba kezdett a csiklómmal, mire a hátammal automatikusan domborítani kezdtem. Közben belemart a combomba, nekem pedig a takaróba kellett kapaszkodjak a heves érzelmektől. Belemarkolok a hajába is, mire most ő mordul fel.

Felsóhajtok a közeledő orgazmustól, de Charles ekkor abbahagyja a nyelvével folytatott tevékenységét, és újra fölém hajolva csókba hívja ajkaimat, miközben végigsimít a testemen. Kicsit elfintorodok, amikor megérzem a saját ízemet, de a hosszas csók után már hozzászoktam. Lenyúltam, hogy kioldozzam a melegítő nadrágja madzagját, majd a lábammal letoltam róla a ruhadarabot az alsógatyájával együtt. A férfiú azzal a lendülettel megragadta mindkét combomat, majd lejjebb rántott, hogy kényelmesen elférjen a combjaim között.

Megcsókolt, én pedig beleharaptam az alsó ajkába, amikor megéreztem, ahogy belém hatolt. Kicsit sem tétovázott, teljes méretével belém nyomta magát, mire egy pillanatra úgy éreztem, rögtön szét fogok szakadni. A körmömet Charles hátába vájtam, mire ő egy mordulással felelt. Majd lassan mozogni kezdett, amitől kezdtem hozzászokni a méretéhez. Lehet, hogy Josh sokszor durván közösült velem, de ő nem is rendelkezett olyan fegyverrel, mint ez a srác. Neki elég volt belém hatolnia ahhoz, hogy úgy érezzem, kettészakadok.

A ferraris fiú egyre gyorsabb tempót diktált, az ágy pedig minden lökésénél nyikorgott. Amikor nagyobbat lökött rajtam, akkor hangosabban szólt, amikor gyorsabban és kicsiket, akkor pedig állandóan szólt, ami kezdett idegesítővé válni. De nem csak erről volt szó, hanem hogy biztosan áthallatszott a másik szobába. A bal oldalról igaz, hogy Charles szobája van mellettem, de jobbról Andrea a szomszédom. Bár még mindig jobb, mintha apa hallaná.

– Bassza meg ezt a kurva ágyat. Mi a fasznak nyikorog? – szentségelt a fiú, mire felnevettem.

– Leköltözzünk a földre? – kérdeztem felvont szemöldökkel, szélesen mosolyogva.

– Költözzünk. – bólintott, majd megpróbált úgy lejutni a földre, hogy közben ne szakadjunk el egymástól.

– Ó, istenem. Drága jó… – elakad a szavam, amikor a földön ismét újra magával ragad az élvezet, annak ellenére is, hogy a szőnyeg nem elég puha a hátamnak. Charles lökései pedig még jobban a földbe döngölnek.

– Szólíts még! – követelte a fiú, miközben összeszorította a szemeit és homlokát az enyémnek döntötte. – Azt akarom, hogy a nevemet kiabáld, Lou!

– Itt most melyikre… melyikre gondolsz? – kérdezem egy sóhajtás között. – Az istenemre vagy a Charlesra?

– Nyilvánvalóan az előbbire. – csókol meg szenvedélyesen, miközben a pozíciónk felcserélődik, így én kerülök felülre, ő pedig alulra.

Mozgatni kezdem a csípőmet körkörös mozdulatokkal, mire Charles hátraveti a fejét. Végigsimítok a hasán a kockáin, majd a hajamba túrok, amire ő csillogó szemekkel végigvezeti a tekintetét a testemen. Mindkét kezével rámar a mellemre, én pedig beharapom az alsó ajkamat. Aztán a Leclerc fiú hasán megfeszülnek az izmok, ami kezd árulkodni valamiről.

– Még nem mehetsz el! – szóltam rá felháborodva.

– Pedig kurvára el fogok menni… – nyögte, mire a hideg is kirázott. – Lou…

Több sem kellett neki, ugyanis éreztem hogy teljesen megtölt, a többi magja pedig mind lefolyik az ágyékomon és a combom belső felén. Én sem voltam már messze az orgazmustól, de ha Charles egy pár percet még tudott volna várni…

Leszálltam róla, majd mellé feküdtem és a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig kisimította a hajamat a nyakamból. Egy lágy csókot nyomott még a fejem tetejére, majd elkezdte simogatni a hátam.

– Neked nem is sikerült? – kérdezte, hangjában ott bujkált a pajkosság.

– Közel voltam, maradjunk annyiban. – válaszoltam, miközben megpróbáltam mérgesnek tűnni, amiért megfosztott ettől a csodálatos érzéstől.

– Jó… talán az én hibám volt…

– Legalább felvállalod. – húztam el a számat.

Instagram:
arnoldemma7.onwattpad