Külső szemszög:

Namjoon a barátjának folyamatosan kiabállt, hogy végre észhez térjen és el menjen. De Jimin nem figyelt, mert tejesen le fagyott, ahogy meg látta szerelmét a földön. A másik ok, amiatt a földbe gyökerezett a lába, hogy az unoka testvére bal lába, WooJun miatt egy nyílt törés lett. Ezt úgy tudta ki vitelezni a vámpír, hogy folyamatosan futott közben pedig minden fának neki ment, megy egy nagy kőnek is. De úgy, hogy neki semmi baja ne legyen, csak Suga-nak.

-Jimin fuss!- kiabállta Namjoon, az említett fiú pedig még mindig csak földbe gyökeretett lábakkal állt   -Jimin!

-Jungkook...- meredt a most vámpírral harcoló alfa fiúra. Szegény fiú fejében csak az járt, hogy mi történt velük eddig, és pár órája a fahában. Elveszíti azt a fiút, akit szeret és többet nem is láthatja... Nem érezheti az illatát, nem hallhatja a hangját, nem ölelheti, nem is mosolyoghatrá... Nem látja többet, csak az emlékezetében...

-Jimin!!- szólt neki erőteljesebben az alfa srác, de az említett mást cselekedett. Futott, de nem el, hanem Jungkook és Hyung-Chin felé

Namjoon megszeppenve állt, mert nem hitt a szemének. Mr. Jeon pont akkor ért oda, mikor Jimin el kezdett futni.

Yoongi nem bírt lábra állni, hogy segítsen Jungkook-nak harcolni. Mert eltört a lába, WooJun miatt, mielőtt az alfa srác, megölte volna őt. Egy kicsit még tétovázott Rap, aztán oda ment segíteni Jimin unoka testvérén. Nem hagyhatta ott őt meghalni, de barátjait sem akarta ott hagyni. Meg nem is fogja, csak most lesz egy kis dolga. Gondolta magában az alfa fiú és az ölébe kapta a másik alfát.

-Gyere Jeon! A fiad erős, ahogy Jimin is!- kezdett el az ölében futni Suga-val. Utánnuk futottak a rendőrök, mentők is, akik a fiúval mentek. De azt már ők sem tudják, hogy mért

-Védd meg a becsületed Jk és a szerelmedet is.- mondta Jungkook apja és Namjoon után kezdett el futni ember alakban

Időközben Jungkook már a veszte széllén állt, meg majd nem el vesztette a harcot. De Jimin ezt nem hagyta neki. Jungkook elé futott és szorosan megölelte. Ezzel egy időben is használt egy varázslatot, hogy a vámpírt el taszítsa maguktól.

-사랑해 정국아!- ez az egy mondat elég volt ahhoz, hogy Hyung-Chin egy fának repüljön. Ez az egy mondat, többet ért most, mint az összes többi varázsige

Jungkook egy kicsit megszeppenve állt Jimin karjaiban. Tudta, hogy mit mond neki a fiú, mert az anyanyelvükön beszélt. De azt nem tudta el hinni, hogy van egy ilyen varázsige is.

-Jól vagy Jk?- nézett fel a kicsi eperseggű varázsló az alakváltóra

-....Jimin!- ölelte magához szorosan az említett fiút

Mind a kettőjük szemében sós könnyek gyűltek. Azt hitték, hogy nem fogják egymást látni, nem hallják egymást hangját, nem is látják majd egymást. De nem, helyette szerencsére jó történt, nem pedig a rossz. Örültek ennek, főleg, hogy újra együtt lehetnek. A sós könnyek mind a kettőjüknék utat engedtek maguknak és boldogan ölelték egymást.

Jungkook-ot nem érdekelte, hogy tiszta seb mind a két keze, meg valahol a lába. Caak az volt neki a fontos, hogy Jimin újra a karjaiban volt és újra vele lehet a szerelme.