Jimin szemszöge:

Nem tudom, hogy mit tegyek!! Jungkook szeretem váltott nekem, ahogy én is neki. Aztán pánikomban ki jöttem a szobából, a konyhának ki alakított részre. Mit tegyek. Kérjek tanácsot valakitől? De kitől? ...Namjoon! Ő lehet, hogy tud nekem segíteni, legjobb vámpír barátom. Akit eddig nem is említettem senkinek...

Gyorsan meg kerestem a telefonomat, bekapcsoltam és már megis kerestem a névjegyzékben a nevét. Egyből a hívás gombra nyomtam és csak vártam. Néhány csengés után már fel is vette szerencsére a telefont.

-Szia haver! Miért keresel?

-Namjoon...segíts nekem.- szóltam bele egy kicsit félve a telefonba

-Mi az Chim?

-Szerelmet vallottunk egymásnak Jungkook-kal. És most nem tudom, hogy mit...- ennyit tudtam, csak el mondani, mert valaki betört az ablakon és be fogta a számat. A telefon ki esett a kezemből és levertem egy tányért, ami azonnal össze is törött. Az gyorsan össze kötötte a kezem és már adott is ki az ablakon egy másik...v-vámpírnak... Vámpírok...mit keresnek itt vámpírok?! Jk azt mondta, hogy ide nem szokott jönni senki!! Lehet, hogy követtek minket, vagy észre vettek, miközben ide jöttünk. Teljesen pánikolok!

Ahogy a másik kezébe kerültem leragasztotta a számat és a vállára dobott, aztán futni kezdett. Jungkook az isten szerelmére, ennyi idő alatt már rég el intézhetted volna ezt a két idegent!! Hol vagy Kookie?!

Remélem semmi bajod nincsen, meg a másik vámpír nem ütött le téged. A fiúk vajon szóltak neki, vagy ők is jönnek utánam? Mert Nam hallotta, hogy baj van. Remélem szólt Jk-nek, hogy el rabolták. Bár Kook nem olyan hülye, meg figyel is rám. És most még szerelmet is vallottunk a másiknak. Vagyis követ engem és meg fog majd menteni. Igaz?

Ezek után a gondolatok után, egyre rosszabb és rosszabb gondolataim lettek. Őt is el rabolták, le ütötték, meg fenyegették, megölték. Tessék?! Jimin ezt most azonnal verd ki a hülye fejedből!! Nem, nem, nem! Jungkook nem halhat meg, mert nem gyenge! És tuti biztos, hogy a fiúk és Jk apja is jönnek értem. Biztos vagyok benne, hogy semmi baj nem lesz.

Megrázták a fejem, és csak tovább próbálkoztam, hogy ki tudják szabadulni. De nem használt semmit, mert túl erősen volt össze kötve a kezem. A lábam pedig már annyira el volt zsibbadva, hogy az még eddig soha.

~Pár órával később~

Eltelt már pár óra. Konkrétan a semmi közepén vagyunk. Az erdőből a semmi puszta közepére jöttünk. De minek, és ez mért volt jó nekik? Meg az, hogy engem konkrétan a semmi miatt raboltak el?! Nem követtem el semmit, amivel ezt érdemel hettem volna ki.

-Te figyelj már ide Hyung-Chin. Mi lenne, ha el még jelölnéd ezt az aranyos kis varázsló fiút?- kezdett bele egy beszélgetésbe az egyik vámpír

-Nem. Tudod, hogy mi a szabály. Mi csak raboljunk, majd a főnök el dönti, hogy melyik varázsló lesz a ,,férje". Kényszer házasság, fúj de utálom az olyanokat.- húzta el a száját. Mi van? Milyen főnök, milyen férj?! Én csak egy emberhez vagyok hajlandó hozzá menni!! És az is csak Jungkook, senki más. Szeretem őt és ő is engem, nem akarok kényszer házasságot!!