Én is fel álltam és azonnal el fordultam, amit Jimin nagyin furcsált.

-A pólódat azért vedd fel. Mert szerintem csak nem akarsz ki menni az utcára póló nélkül. De ezt te tudod Jimin.

-Tessék?! Oh, a pólómat el is felejtettem fel venni! Jungkook te perverz! Póló nélkül ültettél az öledbe!- kezdett el engem szídni, miközben mindent le dobott a földre és fel vette a pólóját

-Te ültél az én ölembe így. Szóval te vagy a hibás nem pedig én.- indultam meg ki fele a ,,teremből"

-Attól még perverz vagy. És köszönöm, hogy szóltál, meg magamtól nem vettem volna észre.- jött utánnam most már pólóban

-Nincs mit. Amúgy, mi lesz így a barátoddal? Vagyis, Taemin-nel? Mert ugye ő úgy tudja, hogy lett egy farkasod, aki ugye én vagyok.- kezdtem el hülyén magyarázkodni, mire Jimin ki nevetett engem

-Szerintem ő tudta, hogy te vagy az.- mosolyodott el és egy kicsit hátra is nézett. Én is hára néztem és csak akkor vettem észre, hogy Taemin ott van a saját farkasánál, ami az én helyem mellett volt kettővel arrébb   -Inkább azon kell gondolkoznom, hogy mit mondok a tanároknak. Mert biztos, hogy furcsálni fogják ezt az egészet.

-Nekem pedig azon kell agyalnom, hogy apámnak mit mondok majd. A falkából néhány omega és alfa el tűnt. De senki sem tudta, hogy hova. És el kezdtük őket keresni, leginkább azért is vagyok ebben az iskolában. De azért is mert tanulnom kell legalább 20 éves koromig, aztán bele kezdeni egy kapcsolatba. De most nem ez a fontos.- kezdtem bele a magyarázásba

-Hát, szerintem mond azt neki. Hogy ahova te jársz iskola, ott vannak a farkasok. Csak mert mindegyikük sebesült és a vadászok ragaszkodnak ahoz, hogy ott legyenek. Mert nem egy orvadász van itt az erdőben sem. Na meg az is ott van, hogy az erdőben nem tudtok annyira jó helyet és el látást biztosítani nekik. Ezzel nem arra célzok, hogy nincs jó helyük az erdőben, azon belül is a falkában. Hanem az orvosság meg a gyógyulás szempontjából.- kezdett el kicsit idegsen magyarázkodni, mire én csak el kezdtem nevetni és át karoltam Jimin vállát

-Ezen majd én okoskodom Jiminie. Neked ezen nem kell gondolkodnod, inkább csak tanulj szorgalmasan.- mondtam, mire rá lépett a lábamra és el fordította a fejét   -Akkor nem.- vettem le a kezem a válláról és csendebn sétáltunk tovább le a lépcsőn

Nekem még oda kell mennem a szekrényemhez, hogy ki vegyem a táskám. Erre bezzeg nem is gondoltam. Mondjuk, ilyen helyzetben ki is gondolna arra, hogy valakit fel akarsz virítani, mert nem akarod szomorúnak látni. Ezért ugyan azt, vagy hasonlót teszel mint én, aztán nem gondolsz bele abba, hogy ha ez előbb kiderül akkor mit is kéne tenned. Nem, hogy is gondolnál bele egy ilyenbe, mikor neked csak az a fontos, hogy az a valaki ne legyen szomorú és a mosolyoját lásd még a szép hangját tud hallani. Jól van, mindegy.
Lassan ballagott oda szekrényemhez és nyitomki a fémből készült ajtót. Kiveszem a táskámat, amit azonnal a hátamra is veszek és egy sima mozdulattal vissza is csuktam az ajtót.

-Mehetünk Jimin?- néztem rá, aki csak bólintott egyet és már mosolyogva meg is indult, én pedig utánna