A boldog kérdései miatt egy nagy mosoly került az arcomra és egy kicsit el is nevettem magam.

-De kivancsi itt valaki.- pöcköltem meg játékosan a kis orrát   -Majd el mondom, miután te is el mondtad, hogy mit is kell tudnom rólad.

-De szemét vagy Jungkook. De oké, akkor mondom én is. Én egy ,,boszorkány" vagyok, de inkább egy varázsló. Anyám ugyan úgy varázsló, egyben zseni, de inkább egy tudós. Apám állatorvos és vámpír...- itt egy kicsit el halkult a hangja, de aztán folytatta is   -Én csak varászló lettem, szóval engem nem kell utálnod! A-akkor...mit mondjak még magamról? Tanulás megy nálam mindig, csak engem csesztetnek az osztályból. Taemin az egyetlen olyan alakváltó akivel még barátok is vagyunk. Akkor ott van még Jackson is, akivel néha napján szoktam beszélgetbi az iskoláról meg néhány sportról. De azt is csak akkor tesszük, ha mind a kettőnk unatkozik, meg ha nem tudok kivel beszélgetni. Ennyi lennék én, egy unalmas stréber.- magyaráta el ő is és a vállamra hajtotta a fejét

-Na, nem is vagy unalmas Jimin. Az szerinted unalmas, hogy..nem is tudom. Boszi vagy fiú létedre, és kb bármit meg tudsz csinálni? Vagyis ilyenkor csak a jóra értem. Nem a rossz dolgokra, meg semmi ilyesmi.- próbáltam magamat menteni

-Rosszra is használható, de én nem vagyok olyan. Nem tudok mást bántani, csak akkor ha annyira félek. Mag ha nagyon muszáj és késztetést érzek rá.

-És ha akkor használnád, mikor én is veled vagyok. Meg mondom, hogy védekezés képpen használtad. Nekem csak hisznek a tanárok, na meg lenne rá bizonyítékom is.- vettem elő a telefonom

-Jungkook, én nem vagyok, nem lennék rá képes. Nem tudnék másokat bántani, hiába is bántottak engem. Én nem erre lettem nevelve, hanem arra, hogy tanuljak és kapjak egy jó munkát, amivel sokat tudok magamnka keresni.

-Figyelj Jimin. Aki bánt téged, ő csak azért bánt, mert hiányzik valami az életéből. Az amit te és még sokan mások is meg kaptak, csak az a valaki nem. Vagyis a szeretet. Ha nem is ütsz vissza, akkor beszélj kedvesen. Ha azután valamikor oda megy hozzád, egyedül és beszél veled, akkor csak a szeretet hiányzott az életéből. Amit te aznap meg adsz neki, mert egy jó nagy barái ölelésbe fogod vonni.- váltottam át egy jobb magyarázatra és meg simogattam Jimin puha bébi arcát

-Csak azért nem fog oda jönni hozzám egyiksem, mert kedves voltam vele.- mondta egy kicsit szomorúan

-Jiminie higyj nekem. Csak egyszer kell ezt ki próbálnod, többször nem. Oké? Ott leszek a háttérben, ha lenne valami baj. Ígérem.

-Oké Kookie.- mosolygott rám kedvesen. Csak néztem a szép barna szemeibe, amikben már most el tudok veszni, ha úgy van. Közben alig láthatóan néztem egyszer kértszer a szájára. Biztos finomak leheten azok a szép, dús ajkai. Annyira meg tudnál kóstolni, de nem lehet, pedig biztos finom lenne

-Valami baj van Kookie? Jungkook? Hé, Jungkook!- hozott vissza a gondolataimból Jimin édds hangja

-M-mi? Csak el gondolkoztam, ne haragudj Jimin. Ú, már ennyi lenne az idő?- néztem rá direkt az órámra  -Ne haragudj, de nekem most mennek kell haza.

-Oh, persze! Nekem is mennem kéne.- szállt le rólam és szedte össze a dolgait