A délelőtt további része csendben telt a lakosztály falain belül. A feszült várakozás lassan unalommá halványult, ezt enyhítse Aliz levett néhány könyvet a férfi gyűjteményéből, és kényelmesen elhelyezkedett a pamlagon egy tálca lekváros süteménnyel.

Belekezdve az első kötetbe csalódottan látta, hogy idegen nyelven íródott. És nem csak az a kötet, egyetlen könyvet se tudott elolvasni. A betűk egyszerű firkálmányoknak tűntek a szemében.

Feladva felsóhajtott, és hátra vetette fejét. Tekintete körbejárt a szobán. Amilyen nagy, olyan zsúfolt volt. Az íróasztalon, de még a zongorán is könyvkupacok és íratok hevertek. A leégett gyertyák száma pedig egyértelműen mutatták, hogy egy olyan személy lakhelye, aki késő éjszakáig dolgozott.

Néhány könyvben lévő rajzból kitudta szűrni a tartalmukat. Ebből kiindulva a férfi otthonosan mozoghatott a botanikában és a geográfiában, nem beszélve a csillagászatról. A berendezés túlnyomó részben az ahhoz szükséges felszerelések töltötték meg, más éke talán nem is volt a szobának. Úgy tűnt pöffeszkedő, felsőbbrendű viselkedése mégse annyira megalapozatlan. Bosszúsan felállva visszapakolta a köteteket. Rendrakás közben a keze mégis megakadt egy könyvön, pontosabban egy atlaszon.

A fő ajtó megnyikordult, és Írisz teával, orvosi eszközökkel és további süteményekkel megpakolt tálcával lépett be.

- Ideje kicserélni a kötését, kisasszony. - csukta be maga után az ajtót, majd rövid fejhajtást követően elindult az asztal felé, amin még mindig elszórtan hevertek a könyvek. - Hoztam egy kis menta teát is. Aliz letéve az asztalra a könyvet, lecsapott az újabb adag süteményre. Az illatos édesség még meleg volt és puha, nemrég vehették ki a kemencéből.

- Gondoltam jól esne a délelőtt után. - nyújtotta át a csészét, tökéletes szolgai eleganciával.

- Nem is tudod mennyire. - huppant bele a pamlagba unottan, ujjai szorosan a csésze köré fonódtak.

Elszámította magát, hiába javult a sérülése, a sétával túlságosan megerőltette a lábát.

Míg Írisz cserélte a kötését, Aliz teáját szürcsölte. Elmondhatatlanul élvezte, ahogy az a kevés melegség átjárta a testét. Egy pillanatra megállt és felnézve az italából tekintete a lány és a könyv között járt.

Hiába találta meg a kötetet, nem tudta elolvasni és ezzel teljesen értéktelené vált a kezében. És ez bosszantotta, kimondhatatlanul.

- Minden rendben, olyan hallgatag most kisasszony? - kérdezte aggódva a lány, miután végzett.

Semmi sincs rendben. Rohadtul semmi se.

- Tudod, régóta gondolkozok azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy ugyan azt a nyelvet beszéljük, mégse vagyok képes elolvasni. - tette le a csészéjét az asztalra, keze alig láthatóan remegett. Felállva a könyvespolchoz sétált, majd széttárva karjait visszafordult.

- Előttem van minden tudás, amire szükségem lehet, mégse tudok vele mit kezdeni!

Aliz megragadta a lány kezét. - Te viszont segíthetnél nekem! Taníts meg olvasni!

Írisz megrázta a fejét.

- Sajnálom, de nem tehetem.

Aliz pupillája összeszűkült, zavartan elengedve a lány kezét.

- Miért?

- Mert én se tudok olvasni. - válaszolta, arcán egyáltalán nem látszott a csalódottság, nem úgy, mint Alizén, aki beletúrva kusza fürtjeibe visszaült.

- Emiatt nem kell szégyenkeznie. Sok északi faluban, mint ahonnan én is származok, ez elég gyakori.

- Pontosan honnan származol? - ez a kérdés már egy ideje fúrta az oldalát.

- Egy kicsi faluból Sefirából.

Kihasználva a lehetőséget átnyújtotta a lánynak az atlaszt, majd végig simítva a pamlagon jelezte, hogy üljön mellé. Ha olvasni nem is, de valamit tudnia kellett a világáról.

Írisz helyet foglalva, egy ideig tűnődve lapozgatta a könyvet. A képek alapján Aliz már rájött, hogy a világot két földrész alkotta. Az egyiket, ami beborította az egész északi oldalt, aprólékosan dolgoztak ki, míg a másikat épp, hogy ábrázolták a lapokon.

- Sefira egy elég kicsi falu, ami a Hét hegy és Reims birodalom között fekszik. - abbahagyva a lapozást hegyes körmével a kontinens északi részére bökött. - Valahol itt.

- És mi hol vagyunk? - húzódott közelebb a lányhoz.

- Itt. - ujját körkörösen húzta végig egy zöld folt felett vigyázva, hogy éles körme ne hagyjon nyomot a lapon. - valahol a Fragusi erdőben.

- Hisz ez nagyon messze van! - csattant fel döbbenten Aliz.

- Pontosan négy hónap lóháton.

- Hogy kerültél ennyire távolra az otthonodtól?

- A származásom miatt sehol se találtam munkát. Három éve viszont Helieatus úrfi, Szerijiából Sziklavár felé tartva, átutazott a falumon. -akaratlanul mosolyra húzta keskeny ajkait, amitől előbukkantak a kis gödröcskék az arcán. - Őt nem érdekelte a származásom, ezért felajánlotta, hogy tartsak vele. Azt mondta, hogy itt még a magamfajtának is akad munka.

A lány arckifejezését látva Aliz is elengedett egy vékony mosolyt, de teljesen más okból. Úgy tűnt a lány már egyre kevésbé feszeng a társaságában.

- Gyakran hallottam, hogy ő Szerijiai. Ez mit jelent és mi az a Hét hegy és a Reims birodalom?

- A világunkat két rész alkotja. A kisebbik a Setét kontinens. Ahol pedig mi vagyunk az a Quin terra. A Héthegy birodalma itt, északon fekszik. Szerijia pedig egyike az itt élő Havasföldi sidhek klánjának.

- Szóval ez azt jelenti, hogy van több sidhe nemzet? - csillant fel Aliz szeme. Végre egy kelően hasznos információ, amivel megértheti, miért különbözik az osztagvezető annyira.

- Összesen három, de csak kettőt ismerek. A Havasföldieké a legkisebb és csak pár százan élnek szétszórva északon. Akárcsak az úrfit, ezüstős haj jellemzi őket. - Írisz erőre dőlt, szeme szinte ragyogott az áhítattól - Ezenfelül azt beszélik, hogy a nőik olyan magasak és erősek, mint a férfiak, és gyakran vesznek részt a vadászatokban és a harcokban. A helytartó és az udvara viszont Völgymélyiek, külsőjük miatt az emberek csak úgy nevezik őket a Faek arisztokratái. Sajnos ennél többet viszont nem tudok róluk.

- Már ez is több, mint amiben reménykedtem, köszönöm. - villantott egy hálás mosolyt, mire a szolgálólány zavarában elpirult és csak bólintani tudott. Aliz visszakérve a könyvet, lapozgatni kezdte. - És mi a helyzet a többi területtel? Tudsz róluk valamit? - fordította vissza a könyvet, aminek lapjain Quin terra szerepelt.

- Nyugaton ott van még Shindhura és Ragaire. Az utóbbi népességét egytől egyig tündérek alkotják. Az arisztokratái akárcsak a királyi család tagjai mind Völgymélyi sidhek.

- Van egy, csak faekből álló ország? - csattant fel Aliz elámulva.

- Igen, Thanda'mur az uralkodó, szeretettel fogad minden faek-et az országába, de ha egy ember átlépi a határát, legyen, az nemes vagy paraszt, könyörtelenül kivégezteti.

- Hisz ez rettenetes! - borzongott meg a lány szavai hallatán, de nem a jelentése miatt, hanem ahogy mondta. A szolgáló ugyanis teljesen rezzenéstelen arccal, az irtózat legkisebb jele nélkül mesélt.

Az ilyen pillanatokban ébredt rá igazán, mennyire is más ez a világ.

- Valóban, ezen felül Ragaire teljesen önálló, nem folytat semmilyen kereskedelmet egy országgal se.

- És Reims?

- Reims néhány éve egy kis ország volt, de az előző uralkodó irányítása alatt egyre nagyobb hatalomra tett szert. Leigázva a szomszédos országokat, határai kitolódtak. Pár év alatt a Reims királyság a háborús győzedelmei után birodalommá alakult.

A meghódított területen élő embereket és tündéreket rabszolgaságba döntötték vagy arra kényszerítették őket, hogy a hadseregben szolgáljanak. Reims ugyanis nem állt le. A király magának akarta Ragaire-t is.

Szerencsére mielőtt hadat üzenhetett volna egy fiatal fiú Leonard, az Őrzők támogatásával átvette az uralkodás szerepét és betiltotta a rabszolgaságot, a hódítással felhagyva pedig létrehozott egy szövetséget. A PRIMUS SHANDIT.

A fiatal uralkodó alig pár év alatt teljesen megreformálta a törvényeket és egy egységesített jogrendszert hozott létre. Mára már több ország és számtalan nemzet csatlakozott hozzá, közte Sziklavár is, de vannak, akik ellenzik a szövetséget. - hangja megremegett - Ezek a személyek bármit elkövetnének, hogy belülről bomlasszák szét a szövetséget.

Ahogy Írisz egyre csak mesélt, Aliz feje kezdett megfájdulni, és nem csak a rengeteg új információ miatt. Úgy érezte, köze lehetett annak, amiért a fény elhalványult, és a szoba félhomályban derengett.

Felállva az ablakhoz sétált, a lány követte. Odakint a szél kezdet feltámadni és a partfal felett sötét felhők kúsztak a völgy felé.

- Szokatlan. - jegyezte meg Írisz rosszallóan. - Úgy tűnik eső közeleg. Engedelmével, megyek és hozok gyertyákat.

Azzal meghajolva visszament az asztalhoz és összepakolva, sietve távozott. Aliz viszont továbbra is az ablakon keresztül figyelte az eget. Különös érzés fogta el a felhőket figyelve, mintha az esőn kívül valami más is közeledne a völgy felé. És ez egyáltalán nem tetszett neki. Már érkezése óta érezte ezt az érzést, ami hol bele nyílalt az elméjébe, hol pedig minden jel nélkül elpárolgott üres magányt hagyva maga után. Magában azt hitte, egyedül az új környezet tehet róla és párnapon belül hozzászokik. Akkor még nem tudta mekkorát tévedett.