Elijah 

- Biztos vagy benne, hogy senki sem fog ott tartózkodni vele ma este? - kérdezte a férfi az előtte álló lányt aki gúnyosan elmosolyodott az emberek naivságán. 

- Biztos vagyok benne, a lány ideiglenesen Noahnál lakik akinek viszont van néhány elintéznivalója és későn ér csak haza - Elijah elismerően nézett az előtte álló lányra és hosszú idő óta először úgy tűnt a dolgok végre úgy mennek ahogyan azt ő eltervezte. 

- Egyenlőre még nincs itt az ideje az elrablásnak. Először csak megijesztjük, szóval Noah tisztában lesz vele, hogy tudjuk, hol tartózkodnak és nincs annyira biztonságban mint azt ő gondolja de egyáltalán nem fog ránk gyanakodni - nevette el magát a férfi. A bosszú nagyon is édes lesz számára. Megijeszti a lányt eléggé ahhoz, hogy tudja figyelve van és pont annyira, hogy ezzel elvonja a fiú figyelmét. Mindezt úgy, hogy egyikük sem fog rá gyanakodni, már tudta is mi lesz a legjobb figyelemelterelés. 

Az ajkait egy gonosz mosolyra húzta miközben elbocsátotta a lányt. 

A férfi szinte már a füleiben hallotta a lány elgyötört, megkínzott sikolyait, biztosra fog menni, hogy elég ideig húzza a kínzást amíg nemcsak a fiú de a lány is azt kívánja majd, hogy bárcsak soha ne találkozott volna a fiúval, tudva, hogy az áldozat elkerülhető lett volna.   

Noah 

Miután Blakel együtt végeztünk a ház körül a dolgokkal amihez segítségre volt szüksége amivel elég hamar elkészültünk, legalábbis sokkal hamarabb kész lettünk mint azt gondoltam volna a konyhába belépve szinte azonnal észrevettem a mosolygó lányt ami azt jelentette, hogy már Haley is megérkezett. Ahogy észrevett bennünk az asztaltól felpattanva felénk vette az irányt majd először hozzám lépve mosolyogva megölelt amit viszonoztam majd  Blakehez lépve őt is köszöntötte. Amíg ők ketten úgy tettek mint akik hetek óta nem látták volna egymást addig én az asztalhoz lépve megköszönve elvettem anyu kezéből a felém tartott poharat majd a konyhapultnak támaszkodva ittam egy kortyot. Egy darabig beszélgettünk így négyen majd egy idő után anyu felállt arra szabadkozva, hogy van egy-két elintéznivalója majd magunkra hagyott minket. 

Mintha Blake csak erre a pillanatra várt volna felém fordulva az állát az ölében ülő lány vállára támasztotta majd vigyorogva rám nézett. Ezek ketten néha undorítóan szerelmesek tudtak lenni egymással és még csak nem is érdekelte őket, hogy hol vannak vagy éppen kik vannak a közelben. 

- Hogy a barátnőd? Vagy mondjam inkább úgy, hogy Lexi barátnője? - kérdezte mire csak megráztam a fejemet a gyerekes viselkedésén. Az igazság az, hogy Ashlyn és közöttem a dolga nem voltak éppen felhőtlenek. Talán beleegyezett abba, hogy ideiglenesen nálam lakjon amíg meg nem bizonyosodok arról, hogy biztonságos számára az, hogy egyedül éljen viszont ettől függetlenül úgy érzem, hogy fizikailag közel van hozzám de szellemileg talán még sosem volt ennyire távol. A legutolsó dolog amit tenni akartam az az volt, hogy Blakeel beszéljek arról ami közöttünk történt viszont azzal is tisztában voltam, hogy az utóbbi időben mindenkit kissé mintha kizártam volna. Josh nem teljesen ért egyet a döntéseimmel még akkor sem ha igyekszik mindezt megérteni. Ezért kifejezetten hálás voltam Annának és Lexinek amiért társaságban tartják Ashlynt mert amíg igyekeztem minden feldolgozni és megérteni ami kettőnk között történt fogalmam sem volt arról, hogy mi lenne a leghelyesebb döntés. 

- Nagyon vicces vagy - válaszoltam sóhajtva mire Haley érdeklődve nézett rám. 

- Minden rendben? - kérdezte és mintha kissé aggódóvá vált volna az arcfejezése. 

- Persze, mindent kézben tartok - válaszoltam egy kis hezitálás után majd úgy döntök, hogy inkább Blakere fókuszálok mert ő nem tűnt különösebben aggódónak. 

- Viszont ma belefutottam valakibe mielőtt ide jöttem - feleltem azzal a szándékkal, hogy eltereljem a témát de mint utólag kiderült nem jártam túl sok sikerrel, éppen ellenkezőleg.

Blake csak összeráncolta a szemöldökét majd kérdően nézett rám. 

- Harperbe - válaszoltam a fel nem tett kérdésre mire a bátyám méginkább összeráncolta a szemöldökét mintha fogalma sem lenne arról, hogy kiről van szó viszont ezzel egyidőben Haley lesütötte a szemét. 

- Az meg ki? - kérdezte mire a lánynak mintha egy apró mosoly jelent volna meg az ajkain de ezzel egyidőben még mindig lesütött szemekkel válaszolt a feltett kérdésre. 

- A volt barátnőd, tudod aki azt hitte testvérek vagyunk - emlékeztette mire Blakenek hirtelen felismerés jelent meg a szemeiben és fájdalmasan felnyögött miközben a karjai amivel a Haley derekát ölelte át most szorosabban fonta a lány dereka köré majd egy csókot nyomott a vállára. 

- És ennek mi köze van bármihez? - kérdezte értetlenül mert ő is tudta, hogy minden ok nélkül nem hoztam volna fel a lány nevét egy átlagos beszélgetésben ha nem lenne fontos. 

- A kávézóban futottam bele ahol Ashlyn dolgozik és úgy tűnt nagyon össze akart barátkozni Ashlynnel, ami már csak azért is furcsa mert azon kívül, hogy nem tudtam, hogy ő is innen valósi, egy ép ember nem próbál meg Ashlynnel barátkozni legfőképpen miután már egyszer találkozott vele - mondtam mire mind a ketten érdeklődve néztek rám. Tudtam, hogy valami nem stimmelt a szituációval de nem tudtam pontosan, hogy micsoda ami még inkább frusztrált. 

- Ha információt akarsz arról a lányról tőlem akkor el kell, hogy keserítselek de az idő kilencven százalékában egyáltalán nem figyeltem arra amit mondotta maradék tízben pedig azt kívántam bárcsak süket lennék - felelte Blake vállat vonogatva mire én csak bólintottam egyet jelezve, hogy megértem mert ugyan ma nem töltöttem több mint öt percet a közelében viszont az a magas hang amit néha megüt biztos vagyok benne, hogy kutyáknak már ártalmas lenne. 

Ezután Haley telefonja megszólalt így ő a konyhát elhagyva válaszolt a hívásra ezzel egyedül hagyva kettőnket a konyhában. 

- Minden rendben kettőtökkel? - kérdeztem mire Blake bólintott majd hátranézve megbizonyosodott róla, hogy a lány hallótávolságon kívül van amikor ismét felém fordult. 

- A hónap végén megkérem a kezét - mondta ki hirtelen mire nekem felszaladt a szemöldököm a homlokomig mert egyáltalán nem számítottam erre a bejelentésre. 

- Wow, sokáig tartott - feleltem mosolyogva kissé sokkos állapotban mire ő csak megrántotta a vállait. 

- Sosem volt kérdés, hogy Haley számomra az igazi, mármint az első pillanattól kezdve amikor megláttam tudtam, hogy őt nekem teremtették és ezt sosem tagadnám le, még akkor sem ez borzasztóan klisének hangzik - mondta mire tisztelettel néztem rá, mert tudom, hogy Blake volt közülünk az akinek a legnehezebb volt kifejezni az érzéseit mások iránt. Ezután viszont folytatta a beszédet amivel méginkább meglepett. 

- Egyszer már megértem Hales kezét - mondta egy fél mosollyal az ajkain mire nekem elkerekedtek a szemeim és érdeklődve vártam a folytatást. 

- Nemet mondott - folytatta mire úgy gondoltam, hogy a szemeim már nem tudtak tágabbra nyílni. 

- Erről sosem tudtam - válaszoltam sokkos állapotban mire ő megrázta a fejét. 

- Senki sem tudott róla, valószínűleg még egyikünk sem volt volt teljesen készen rá de én már akkor is tudtam, hogy nekem nem kell senki más és ezt egy darab papír nem fogja megváltoztatni. Ez egy évvel azután történt, hogy megismerkedtünk, ő nem volt benne biztos, hogy teljesen komolyak a szándékaim így nemet mondott. Most viszont úgy érzem, hogy elég dolgon néztünk keresztül az életben közösen ahhoz, hogy megtegyük a következő lépést - mondta mire egy pillanatra úgy éreztem, hogy fogalmam sincs ki az a személy aki velem szemben ül. Mindig is felnéztem a bátyámra de ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy egy teljesen új oldalát ismertem meg. 

Mielőtt viszont még bármit is válaszolhattam volna Blake előrehajolva megtámasztotta a könyökét a térdein majd a tekintete komolyra változott. 

- Szóval mi a helyzet valójában Ashlyn és közted? - kérdezte mire csak fáradtan sóhajtottam egyet. 

- Mióta ideiglenesen beköltözött hozzám azóta nagyobb a távolság közöttünk mint valaha pedig sosem voltunk igazán közel ezelőtt sem szóval leginkább semmi - válaszoltam a kérdésére mire ő érdeklődve vizslatta a arcomat. 

- Fogalmam sincs, hogy hányadán állok vele, és az egészben az a legironikusabb, hogy amíg eddig ő volt az aki távolságot tartott tőlem most én vagyok az aki képtelen megtenni a következő lépést - itt megálltam egy pillanatra mert hezitáltam, hogy kimondjam-e a következő szavakat vagy sem végül úgy döntöttem, hogy ha Blake nyíltan beszélt arról, hogy mit érez Haley iránt akkor én is képes vagyok rá. 

- Pár héttel ezelőtt a dolgok elég komolyra fordultak közöttünk majd másnap reggel minden a feje tetejére állt később pedig miután eleget ivott ahhoz, hogy még mindig magánál legyen de ne gondolkodjon annyira végiggondolja a szavai jelentősségét egy percig hablatyolt arról, hogy egy másik életben képes lenne szeretni. Tudom, hogy minderre emlékszik mégsem hoztam fel már az elmúlt két hétben mert fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom ami új mert én midig tudom, hogy mit mondjak - hadartam el a történteket miközben Blake csak csendben hallgatott majd komolyan a szemembe nézett és úgy tette fel a következő kérdését. 

- Szereted? - kérdezte mire én hezitálás nélkül válaszoltam. 

- Igen - mondtam mire Blake bólintott majd komolyan folytatta. 

- Akkor miért hagyod, hogy bármi közétek álljon? Mindannyian hoztunk rossz döntéseket és mondtunk hülyeségeket részegen de egyikünk sem vallott szerelmet a másiknak - felelte majd elgondolkodott egy pillanatra - Na jó talán egyszer megtettem de akkor komolyan is gondoltam még akkora is ha Haley nem hitt nekem, de igazság szerint az egy héttel a találkozásunk után volt de valahol megértem még akkor is ha komolyan gondoltam. A lényeg az, hogy nyilván valóan mind a ketten tisztában vagytok azzal, hogy ami történt megtörtént viszont mind a kettőtök meg van rémülve a következményektől ezért egyikőtök sem lép semmit sem. De ha komolyak a szándékaid a lánnyal kapcsolatban akkor ne engedd, hogy a szakadék tágabbra nyíljon kettőtök között, a cselekedet többet mond minden szónál, néha egyszerűbb ez az egész mint gondolnád amint elhatározod magad és nem hagyod, hogy a kételyek visszatartsanak. 

...

A hazafele úton egész végig Blake szavain gondolkodtam. Sosem gondoltam volna, hogy ezek a bölcs szavak majd pont a bátyámtól jönnek majd de jobban belegondolva Blake nem csak a legidősebb közöttünk de valószínűleg a legracionálisabban gondolkodó is, kivéve amikor Haleyiről van szó. 

De Blakenek a legtöbb dologban igaza volt, nem hagyhatom, hogy a bennem lévő kételyek megakadályozzanak abban, hogy megtegyem azt amit igazán akarok. 

A ház előtt leparkolva már elég későre járt az idő, abban sem volt biztos, hogy Ashlyn még mindig éren van-e vagy sem ezért igyekeztem halkan bemenni az ajtón. Belépve szinte rögtön a lány szobája felé vettem az irányt mert mindenféleképpen beszélni szerettem volna vele ezért nagyon reménykedtem abban, hogy még mindig ébren találom majd őt de két lépés után hirtelen megálltam amikor észrevettem a konyhából áradó fényt és mintha halk szipogást hallottam volna. A szívem hirtelen úgy éreztem mintha a torkomban dobogna és szinte egy másodperc alatt a konyhába teremtem. 

Amikor megláttam a földön ülő lányt könnyek között úszva a szívem egy pillanatra megállt a mellkasomban. 

- Ashlyn? - szólaltam meg mire ő rám vezette a tekintetét és mintha még inkább összehúzta volna magát. Mellé lépve azonnal leguggoltam és látható sérülések után kutattam a szemeimmel. 

- Mi történt? Megsérültél? Bántott valaki? - kérdeztem mire rám vezette a tekintetét ahogy egy könnycsepp legördült az arcán a tekintettemmel végigkövettem a útját ahogy az álláról egyenesen a mellkasához szorított papírdarabra hullott. Kinyúlva óvatosan elhúztam a kezei közül a papírt amikor nem válaszolt a kérdésemre majd elolvastam azt a pár szót ami a papíron szerepelt. 

Ha jól viselkedsz nem fog fájni. 

A szavak ismerten hangoztak számomra majd amikor hirtelen felismerés villant az agyamban a markomban összeszorítva a papírcetlit hagytam, hogy a földre essen majd kinyúlva Ashlyn álla alá nyúltam megemelve a fejét. 

Egy pillanatig tartotta a tekintetet majd újabb könnycseppek borították el a szemeit és felém nyúlva a mellkasomra borult. A karjaimat szorosan köré fontam miközben a könnyeivel eláztatta a felsőmet de egyáltalán nem bántam. 

Ashlyn teste szinte remegett a sírástól mire az ölembe húztam őt, hogy még közelebb legyen hozzám majd a hátát simogatva igyekeztem nyugtató szavakat suttogni a fülébe. De legbelül csak arra tudtam gondolni, hogy akárki tette is ezt, meg fog fizetni érte. Nem hagyom Ashlyn tovább kísértsék a múlt szellemei. 

Meg fogok bizonyosodni róla, hogy mindenki aki valaha fájdalmat okozott a lánynak, legyen az fizikai vagy mentális, meg fog fizetni azért amit tettek. Mert nem hagyom, hogy Ashlyn még egy könnycseppet ejtsen valami vagy valaki miatt aki nem éri meg. 

Mert Blakenek igaza volt nem fogom hagyni, hogy bárki vagy bármi közénk álljon.