Noah

A hideg zuhany után ismét felöltöztem majd a nappaliba mentem és ott vártam, hogy Lexi megérkezzen. Éppen azon gondolkodtam, hogy vajon minden rendben van-e Ashlynnal amikor meghallottam az autó ajtajának csapódását aminek következtében a bejárati ajtó felé kaptam a fejemet ami nem bizonyult túl jó ötletnek. Ugyanis ahogy a pillantásom az ajtóra téved hirtelen az elmúlt órák történésit egy hullámként árasztották el az agyamat és abban a pillanatban éreztem a testem heves reakcióját. Feszülten felnyögve hajoltam előre, hogy a kezembe temethessem az arcomat és igyekeztem lenyugodni ami nem egészen jött össze. Így amikor Lexi szó nélkül berontott az ajtón én hirtelen hátradőlve a kanapén az ölembe kaptam egy párnát, biztos ami biztos alapon és nem álltam fel amikor Lexi aggódó tekintettel megközelített. 

- Minden rendben van? Feszültnek tűnsz - vizslatott a tekintetével mire én elengedtem egy feszült mosolyt az iránybába.

- Minden rendben van Lexi - sóhajtottam majd folytattam - Ashlyn fent van a vendégszobában, tudnál figyelni rá pár óráig? - kérdeztem mire ő csak összeráncolt szemöldökkel nézett rám. 

- Te nem tudsz rá figyelni? - kérdezte felvont szemöldökkel összezavarodva de én nem néztem a szemébe.

- Mondjuk úgy, hogy most éppen nem vagyunk túl jóban. Egy kicsit talán összevesztünk - szépítettem a történteket mire az ő tekintete végigsiklott rajtam és hirtelen mintha megértés csillant volna a szemeiben. 

És akkor az alsó ajkát beharapta igyekezett elrejteni azt az óriási mosolyt az arcáról. Sikertelenül. 

- Most min vigyorogsz így? - kérdeztem idegesen pontosan tudva a választ a kérdésre de attól még idegesített. 

- Jaj már Noah, téged sosem tudtalak egy lány miatt piszkálni. És különben is Blake és Hailey már ezer éve együtt vannak ők olyanok mint egy öreg pár. Annát meg sosem lehet ilyennel piszkálni róla lepereg, neked meg sosem volt barátnőd - válaszolja szinte majdnem nevetve. 

- Örülök, hogy jól szórakozol a nyomoromon - vágom rá unottan. 

Egy utolsó pillantást vetve rám elindul a vendégszoba felé mire megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. A baj csak az, hogy ezzel semmit sem oldottam meg. 

Ashlyn 

Miután felszedtem a földről a ruháimat a már jól ismert szoba felé vettem az irányt és az ágyra ledobva a kezemben tartott kupacot azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt. Az ajtót bezárva magam mögött a fejemet nekidöntöttem annak miközben behunytam a szemeimet. Képtelen vagyok elhinni, azt ami az imént történt. A bőröm még mindig bizsereg Noah érintésétől és szinte még mindig érzem a bőrét a bőrömön. Egy nagy sóhaj kíséretében beállok a zuhany alá majd hagyom, hogy a vízsugár szabadon végig follyon a testemen. Percekig állok ott és a csend szinte fülsüketítően hat de az is lehet, hogy csak a saját gondolataim túl hangosak. 

A hátamat a hideg csempének vetve lecsúszok a földre és a szememet behunyva hagyom, hogy a víz áztasson miközben átkarolom a mellkasomhoz húzott lábaimat majd a fejemet megtámasztom a térdemen. 

Az igazság az volt, hogy a csalódottság amit akkor éreztem amikor Noah elhúzódott megrémített. Márpedig azért mert nem azért voltam csalódott amiért az akartam lenni. Csalódott voltam mert elhúzódott és végül elengedett. Talán valahol csalódtam magamban is amiért csalódtam abban, hogy végül abbahagyta azt amit elkezdett.  

Hosszú percek után végül erőt vettem magamon, hogy elzárjam a vizet és felállva magam köré tekertem a törölközőt. A mosdó előtt megállva a kezemben nekitámaszkodtam annak majd percekig csak a saját tükörképemet bámultam. 

Mióta megismertem Noaht azóta úgy érzem, hogy a fal amit magam köré emeltem és éveken át gondosan építgettem most lassan elkezdett bomladozni. Tökéletesen meg voltam egyedül aztán hirtelen jön Noah és mindent felkavar. Tegnap este ráébredtem, hogy valójában mennyire magányosnak érzem magam, hogy mennyire jól esett végre őszintén beszélni valakivel és hagyni, hogy ha csak egy pillanatra is de az évek során felalmozódott terhet levegye a vállamról. 

Hirtelen könnyek kezdték égetni a szememet ezért elkaptam a pillantásom a saját vörösödő szemeimről vettem egy mély levegőt és kimentem a fürdőszobából. Miután felöltöztem éppen leültem az ágyra, hogy azon gondolkodjak, hogy most vajon mégis mihez kezdek majd amikor halk kopogást hallottam meg az ajtón. Képtelen voltam Noah szemébe nézni anélkül, hogy az érzéseim ne lettek volna az arcomra írva, még szükségem volt egy pár órára amíg teljesen lenyugszom. Mielőtt viszont bármit is mondhattam volna az ajtó kinyílt és Lexit pillantottam meg az ajtóban Noah helyett amitől egy pillanatra elfogott a megkönnyebbültség. 

Az ajtót magam mögött becsukva hozzám lépett majd helyet foglalt mellettem az ágyon. 

- Be akarsz avatni? - kérdezte pár perc csend után mire én lassan rá emeltem a pillantásomat. Az igazság az volt, hogy teljesen szét voltam esve. Fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne tennem, mert úgy éreztem a mellkasom szinte összeroppan a érzéseim súlya alatt, elmondhatnám Lexinek, hogy pontosan hogyan érzek de még mindig ott volt bennem  egy gát ami megakadályozott abban, hogy bárkivel beszéljek a személyes dolgaimról vagy érzéseimről.

- Nincs valami amit ihatnánk először? - kérdeztem halkan mire Lexi arcán megjelent egy halvány mosoly és bólintva elhagyta a szobát. Lentről felhallatszott a beszélgetés zaja majd pár pillanat múlva Lexi ismét megjelent az ajtóban két poharat tartva a kezében. 

Pár perc múlva mind a ketten az italunkat szürcsölgettük végül ismét Lexi volt az aki megtörte a csendet. 

- Min vesztetek össze? - kérdezte mire én csak megráztam a fejemet. 

- Nem vesztünk össze - válaszoltam szűkszavúan mire ő kérdően nézett rám.

- Ashlyn, a bátyám úgy ül azon a kanapén mint egy rakás szerencsétlenség és minden második szavam után vagy leharapja a fejem vagy úgy néz rám mint akit kínoznak. Szóval mi a helyzet? - kérdezte ismét mire én az ajkamhoz emeltem a poharam és egy mozdulattal elfogyasztottam a tartalmát. 

- Csak a szokásos - válaszoltam végül azon gondolkodva, hogy vajon tényleg be kéne-e avatnom Noah húgát a történtekbe. Végül úgy döntöttem, hogy tulajdonképpen nem akarom, hogy érdekeljen, hogy Lexi mit gondol rólam.

- Mindig mindent úgy szab meg nekem mintha az apám lenne, holott még csak barátok sem vagyunk - válaszoltam feszültem mire ő kissé összezavarodva nézett rám. 

- Azon vesztetek össze, hogy apáskodik feletted? Mármint, persze értem én, én is sokszor vesztem össze vele régen amiért túlvédelmezően viselkedett velem vagy megszabta, hogy mit tehetek és mit nem. Persze tudom, hogy csak jót akar és értem teszi ezeket nem pedig ellenem - néz rám őszintén és én pedig nem értem, hogy ettől most, hogyan kéne éreznem magam - Mostmár - tette hozzá jelezve, hogy mostanra megértette, hogy Noah azért teszi ezeket a dolgokat mert Lexi fontos számára. 

- Mi más? - kérdezte hirtelen Lexi és először nem értettem mire gondol ezért visszakérdeztem.

- Hogy-hogy mi más?

- Ezen azóta veszekedtek, hogy találkoztatok, szóval mi volt a kiváltó ok? - kérdezte mintha ennek nyilvánvalónak kellett volna lennie számomra, mi az, hogy mi volt a kiváltó ok? Az nem elég, hogy Noah ismét úgy viselkedik velem mintha az apám lenne aki saját maga nem aggódott ennyit a biztonságomért. Tizenöt évet töltöttem, úgy az életemből, hogy saját magamra vigyáztam mert tudtam, hogy csak magamra számíthatok az életben. Éppen ezért nincs szükségen arra hogy huszonévesen valaki elkezdjen apáskodni felettem. 

- Pontosan ez, én elmentem az egyetemi kávézóba mert Austin beszélni akart velem valamiről és fél óra múlva Noah hív teljesen kiakadva azon, hogy nem talál otthon majd úgy viselkedett mint egy féltékeny barát és iderángatott, a többi meg már történelem. Szóval nem volt kiváltó ok, pontosan az volt ami eddig is.

Tulajdonképpen ahogy a szavak elhagyták a számat már meg is bántam őket. Éppen ez volt az oka annak, hogy szinte soha nem beszéltem senkivel sem az érzéseimről, ezért nem voltak közeli brátaim sem. Mert az emberek nem értik, sosem értenék meg legfőképpen nem egy olyan lány mint Lexi aki szeretetben és pénzben nőtt fel. Ő nem tudja mennyire könyörtelen a való élet. 

- Természetes, hogy féltékeny - jelenti ki mintha ez nyilvánvaló lenne mire én csak felhúzott szemöldökkel nézek rá jelezve, hogy nem értem miről beszél. 

- Beleesett az egyetlen lányba aki nem csak, hogy nem érez iránta ugyanúgy de ráadásul mindennek ellene megy amiben Noah valaha hitt - magyarázza meg az előző kijelentését és ahogy rám emeli a tekintetét a szemei kissé szomorkásan néznek rám. 

Hirtelen fogalmam sincs, hogy mit válaszoljak így azt teszem amiben a legjobb vagyok. Felemelem magam köré a falaimat és mindent tagadok. 

- Ugyan Noah még csak nem is ismer, talán igazad van de ha belém is lenne esve akkor az nem az igazi valóm hanem az akinek ő hiszi, hogy valójában vagyok. Akar mert nem kaphat meg - válaszolom kissé hűvösebb hangon amit Lexi is érzékel mert csak sóhajt egyet és hátradől az ágyon de nem próbál meg meggyőzni az ellenkezőjéről a dolgoknak amiért hálás vagyok. Ezek után inkább témát vált és nem erőlteti a dolgokat. 

- Szóval mit akarsz csinálni? Mert nekem nyilvánvalóan itt kell maradnom szemmel tartani téged amíg Noah lenyugszik, szóval akár csinálhatnánk is valamit - kérdezi miközben a könyökeire támaszkodva az ágy végéből néz rám. 

- Passz, amit akarsz - vontam meg a vállamat mert igazából fogalmam sem volt és mind a kettőnk számára nyilvánvaló volt az, hogy Noah nem engedne el egyikünket sem anélkül, hogy ő is velünk tartana. 

...

Órákkal később amikor Lexi megnézetett velem vagy két olyan filmet ahol a főszereplők borzasztóan sokat szenvedtek azzal, hogy összejönnek és egy igen kínos közös vacsora után Lexi éppen indulni készült. Őszintén a nap végén be kellett valljam, hogy akármennyire is nyálasnak találtam a filmeket, nem emlékeztem mikor volt az amikor megnéztem egy filmet csak azért mert olyan kedvem volt és a semmiről való beszélgetés amivel az az idő többi részét töltöttük felettébb felüdítő volt. Éppen ezért nap végére az érzéseim kissé túláradtak, mer mindentől függetlenül végül egy olyan napot töltöttem Lexivel ami mindenki más számára normálisnak vagy átlagosnak tűnt számomra viszont semmi átlagos vagy normális nem volt benne. Éppen ezért amikor Lexi elment azok az emlékek amiket egész nap próbáltam elfelejteni vagy ignorálni hirtelen teljes erővel törtek vissza a jelenembe. 

Az ágyon ülve úgy döntöttem, hogy nincs szükségem még több emlékeztetőre a korábban történtekkel kapcsolatban ezért igyekeztem annyira kerülni Noah amennyire az csak lehetséges. Az ágyon ülve azon gondolkodtam, hogy vajon ha megvárom amíg Noah elalszik akkor ki tudnék-e osonni anélkül, hogy észrevenné de közben tisztában voltam azzal, hogy ez nem a legjobb ötlet a jelenlegi helyzetemben ha valamiért keresnek olyanok akikkel életemben még csak egy pillantást sem váltottam. Ezeket a gondolataimat kopogás hangja zavarta meg így szinte egy pillanat alatt elfeküdtem az ágyon és nyakig húztam a takarót és a szemeimet szorosan behunyva vártam, hogy Noah elmenjen. 

Az ajtó nyitódása viszont azt jelezte számomra, hogy Noah nem vette a jelet miszerint az, hogy nem válaszoltam akár azt is jelenthetné, hogy alszok, esetleg nem akarok beszélni. Amikor ismét hallottam az ajtót csukódni kifújtam az eddig bent tartott levegőt és a hátamra fordultam ekkor viszont a szemem sarkából mozgást érzékeltem ezért az ajtó felé kaptam a fejem. Gondolhattam volna, hogy Noah nem hagyja annyiban ugyanis ő ott állt az ajtónak támaszkodva és amikor észrevette, hogy rájöttem lebuktam egy halvány mosoly jelent meg az ajkán és a gyér fény pont megvilágította a gödröcskéket az arcán aminek hatására mintha valami megmozdult volna a gyomromban egy pillanatra. 

- Beszélnünk kell - váltott hirtelen komolyra az arckifejezése mire én megráztam a fejem jelezve, hogy semmi kedvem beszélni. 

- Nem kell - válaszoltam, hogy egyértelművé tegyem magam. 

- Pedig fogunk - vágta rá mire én csak megforgattam a szemem és felültem az ágyon. 

- Fárad vagyok - próbáltam kitalálni valami kifogást az ellen, hogy beszélünk kelljen. 

- Majd alszol utánna. 

- Neked mindenre van válaszod? - kérdeztem mert kezdett irritálni, hogy akármit mondok ő csak rávág valamit. 

Mellém lépve leült az ágyra de nem jött közelebb vagy érintett meg. Ahogy megcsapott az illata egy pillanatra elbizonytalanodtam ahogy az agyamat elárasztották a képek de erőt vettem magamon és emlékeztettem magamat a szavakra amiket korábban mondtam Lexinek. Noah azt kedveli akinek hiszi, hogy vagyok nem pedig azt aki valóban vagyok.