Noah

A reggel viszonylag nyugalmasabban indult a tegnap estéhez képest. Ashlyn magához képest eléggé visszahúzódó volt és úgy tűnt, hogy valamin nagyon gondolkodik. Legnagyobb meglepetésemre viszont reggel Blaket és Haleyt is a konyhában találtam és éppen a szüleinkkel beszélgettek akik borzasztóan boldogok voltak a dolgok fejlődésétől.

Úgy tűnt Blake is lassan visszatér a régi önmagához ami nem csak azon vehető észre, hogy az arca sokkal kisimúltabb és a testtartás is sokkal természetesebb. Viszont úgy gondolom, hogy a leginkább észrevehető dolog az az volt, szinte majdnem azonnal elkezdte szívni a véremet a tegnap történtek miatt.

- Hol hagytad a barátnődet? - kérdezi mosolyogva majd a fejéhez kap mint aki csak most emlékezett a dolgokra - Ja, persze bocsi elfelejtettem, hogy a húgod lenyúlta a csajodat - ingatja meg a fejét megértő arckifejezéssel. Erre én csak megforgatom a szememet . Tudtam, hogy ha ez valaha kiderül, akkor azt sosem fogják elfelejteni és amikor csak alkalmuk lesz rá a véremet fogják szívni miatta.

- Nagyon vicces - sóhajok fel majd a hűtőhöz megyek remélve, hogy ezzel letudtuk ezt a beszélgetést. Tévedtem.

- Ugyan semmi baj nincs azzal, hogy a Lexi előbb csókolta meg az általad kiszemelt lányt, vagy azzal a ténnyel, hogy az imént említett lány előbb egyezett bele egy randiba a húgoddal mint veled. Nem mindenkinek megy a randizás, de hozzám mindig fordulhatsz tanácsért - húzza tovább az agyamat miközben átkarolta a mellette álló lány derekát majd maga elé húzva a feje tetejére támasztja a sajátját de előtte még nyom egy puszit a lány halántékára amitől az ő arcán egy boldog mosoly jelenik meg.

Az igazság az, hogy a Haley és Blake között lévő szerelem és kapcsolat szinte már földön túli. Ők az a tipikus pár akikre ha ránézel akkor rögtön elönt egy féle irigység mert a szerelmük szinte kézzel fogható és csak úgy sugárzik róluk amikor együtt vannak. Amikor rájuk nézel azt kívánod bárcsak te is olyan szerencsés lennél, hogy megtalálnád ezt a fajta szerelmet.

Miután megreggeliztem és továbbra sem hallottam a lány felől úgy döntöttem készítek egy kávét majd felmegyek és megnézem ébren van-e már. Az ajtó előtt állva hezitáltam egy pár pillanatig majd a lehető leghalkabban kopogtam az ajtón mielőtt lassan és óvatosan kinyitottam volna azt. A lány már nem volt az ágyban hanem egy plédet maga köré csavarva ült a nyitott üvegajtó előtt és csak kifele bámult.

Ma reggel úgy tűnt mintha teljesen ki lenne esve a szerepéből mert a felé nyújtott kávésbögrét tiltakozás nélkül elfogadta és nem tűnt különösebben zaklatottasak amikor helyet foglaltam mellette ahelyett, hogy egyedül hagytam volna.

A tegnap este hallottak után viszont sokkal nagyobb figyelmet szenteltem a lánynak. Sokkal óvatosabban és közelebbről figyeltem a lány minden mozdulatát és igyekeztem nem túl feltűnően megvizsgálni a bőre minden egyes négyzetcentijét amikor csak lehetőségem nyílt rá.

Amikor átvette tőlem a bögrét szinte rögtön észre is vettem a kézfején a hüvelykujja alatt lévő apró kör alakú heget ami leginkább egy régi égésnyomra hasonlított és szinte alig volt észrevehető. Szinte rögtön sejtettem, hogy a kis kör alakú égésnyomot egy dohány okozta amitől kissé dühös lettem. A bennem lévő védelmezési ösztönök szinte mindig felerősödtek amikor a lány közelében voltam.

Ashlyn

Szinte éveknek tűnő órák után Noah végre valahára hazahozott. Miután kiszálltam az autóból legszívesebben egy szó nélkül az ajtó felé vettem volna az irányt de a fiú a nevemen szólított így visszanéztem mire ő szólásra nyitotta a száját majd megrázta a fejét mint aki nem biztos abban, hogy mit akar mondani végül meggondolta magát és csak annyit mondott vigyázzak magamra majd megvárta még bemegyek az ajtón és elhajtott.

Egy mély levegőt véve leültem az ágyamra majd az elmúlt 24 óra történései szinte rögtön elárasztották az agyamat. Tudtam, hogy nem jó ötlet ott tölteni az éjszakát több mint valószínű, hogy sokkal okosabb lett volna tőlem ha hívok egy taxit.

Amikor Noah visszajött a szobába akkor nem véletlenül ültem kint az erkélyen. Abban reménykedtem, hogy ismét kiakad a dohány látványától és valamilyen csoda folytán hazahoz majd. De ez természetesen nem így történt.

Amikor pedig beismerte, hogy meg akar szerezni úgy gondoltam, hogy előálltam a tökéletes tervvel. Ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy nem azért akar megszerezni mert azt valóban úgy gondolja csak azért akar mert más vagyok. És szinte minden emberi lény énekesnek találja azt amikor valaki különböző, a kíváncsiság felülkerekedik rajta és úgy gondolja, hogy meg akar szerezi de valójában csak addig kellek neki amíg elérhetetlen vagyok. Abban a pillanatban, hogy megszerez magának rájön, hogy nem az vagyok akit valójában akart és csak a kíváncsiság hajtotta legbelülről majd továbbáll otthagyva engem.

Mind ezt teszik. Éppen ezért jöttem ki jól Austinnal. Mert ő nem azért akart mert különlegesnek vagy másnak talált volna. Hanem azért mert csak a kielégülést kereste bennem csak úgy mint én benne.

Az tény és való, hogy kissé megilletődtem miután a fiú ellökött magától de ami leginkább zavart az volt, hogy miután Noah elhagyta a szobát az én szinte órákig magamon éreztem a fiú ajkait és a kezeit amint azok feltérképezték az oldalamon lévő meztelen bőrt.

Ez az ami leginkább zavart, mert az kizárt, hogy egy csók ekkora hatással legyem rám.

Az kizárt, hogy bármi hatással legyen rám.

Nem is beszélve arról amit tegnap este megtudtam. A legjobb az lenne ha mostantól tényleg a lehető leginkább elkerülném Noah ugyanis mostmár így hogy tudom a rendőrségen dolgozott és Josh még mindig a rendőrségen dolgozik egyáltalán nem lenne jó ha a közelébe maradnék. Biztos vagyok enne, hogy azt gondolják közöm van az egész őrülethez, holott engem teljesen hidegen hagy az egész dolog és Timen kívül senkit sem ismerek aki drogokkal és kábítószerekkel kereskedne. A lehető legtávolabb tartom magam a belső köröktől és a nagyobb dílerektől mert az nem az én stílusom és egyáltalán nem szeretnék bármilyen mértékben is összekeveredni velük.

Valószínűleg a legjobb dolog az lenne, ha elmennék itthonról és elfelejtenék mindent ami tegnap este történt. A gondolkodás közben egyszer csak azt veszem észre, hogy egyre nehezebb lesz nyitva tartanom a szemeimet és egy idő után engedek a késztető érzésnek és a szemeimet lehunyva álomba szenderülök.

Az ajtón kopogás hallatszott mire kinyitottam a szemeimet és az álmosságtól kótyagosan néztem körbe az apró szobában. Az ágyról lekecmeregve az ajtó felé vettem az irányt viszont a városnak ennek a felén ritkán találtál olyan házat ahol nemcsak, hogy biztonsági zár volt de akár kukucskáló nyílás is. Tudom, hogy nem lenne szabad kinyitnom az ajtót de a fáradságtól ködös agyammal nem tudok tisztán gondolkodni. Abban a pillanatban, hogy elfordítom a zárat az ajtó kivágódik ezzel elsodorva engem és a hirtelen sokktól azt sem tudom, hogy mit csináljak. Az ajtóban egy férfi áll, teljes feketébe öltözve magasodik felém. Rám nézve megjelenik egy félmosoly az arcán de nem az a fajta ami megmelengeti a szívedet. Ez az a fajta félmosoly amitől kiráz a hideg és összeszűkül a gyomrod mert tudod, hogy a pillanatokon belül valami nagyon rossz fog történni veled.

A földön feküdve csak némán figyelem ahogy a férfi betolakszik a házba majd szobáról szobára megy mintha keresne valakit de rajtam kívül senkit sem fog itt találni mivel egyedül vagyok már egy ideje.

Amikor nyilvánvalóan nem találja azt akit keres visszajön hozzám és a ruhámnál fogva felránt a földről jobb kezével miközben a másikkal becsapja az ajtót. A szívem hevesen dobog a mellkasomban de szólok egy szót sem mert már jól ismerem a férfi szemeiből áradó érdezlmeket.

- Hol van Mack? Tudom, hogy itt lakik - köpi a szavakat a férfi az irányomba mire én csak megrázom a fejemet ezzel jelezve, hogy nem tudom. Viszont a férfinek úgy tűnik nem tetszett a válaszom mert gyenge és fáradt testemet a nappali felé hajítja mire én nagy puffanással érek földet. A végtagjaim sajognak az landolástól és a durva szőnyeg több helyen is lehorzsolta a bőrömet, égő érzést hagyva maga után de még mindig nem szólalok meg mert tudom, hogy a férfi csak erre vár.

- Hol van? - követelte ismét a férfi de én csak behunyt szemmel mozdulatlanul feküdtem a földön - Nem tudsz beszélni? - kérdezte egyre idegesebben - Ha elárulod nekem hol találom Micket akkor az kevésbé fog fájni - közelített meg ismét majd lehajolva a hajamba markolt és éreztem ahogy a testemet elönti a rettegés.

Amikor továbbra sem válaszoltam a férfi dühe egyre csak nőtt majd a még mindig földön fekvő testembe rúgott kemény bakancsával. Majd ezt a mozdulatoz újra és újra megismételt egészen addig amíg az oldalamban lévő fájdalom elviselhetetlenné vált és egyre nehezebb lett levegőt vennem.

- Mick tartozik nekem - rántott fel a férfi a földről a hajamnál fogva mire éles fájdalom hatolt minden egyes porcikámba és mindenem tiltakozott a heves mozdulatok ellen - Talán ha kissé átrendezlek akkor ez elég figyelmeztetés lesz számára, bár Mick sosem játszott tisztán és nagyon sokkal tartozik már nekem - néz végig a testemen amitől nekem felfordul a gyomrom és érzem ahogy a meleg fémes íz megtölti a számat ami valószínűleg a belső vérzés oka lehet.

- Talán ha... - vezeti a férfi a tekintetét az elszakad ruhámra majd megnyalja a szája szélét és ugyan nem mondja ki a szavakat hangosam pontosan tudom mire gondol és abban a pillanatban mindennél jobban azt kívánom, hogy bárcsak hosszabb ideig tartottak volna bent a kórházban a legutóbb szerzett sérüléseim után. Akkor most nem kéne itt lennem és biztonságban lehetnék az orvosok között. A fertőtlenítő szaga jobban emlékeztet az otthonomra mint bármi más, ott mindig biztonságban voltam mindentől.

Akármit is gondol a férfi végül csak a kanapéra lök és abban reménykedem, hogy ennyi volt és végre elmegy. De nincs ekkora szerencsém a férfi a konyha felé veszi az irányt majd amikor visszajön a kezében egy hosszú éles kést tart és ismét felém veszi az irányt.

- Ha jól viselkedsz nem fog fájni, csak maradj nyugton - jön egyre közelebb hozzám mer én minden erőmet összeszedve a kanapé sarkába húzódom és érzem ahogy akaratom ellenére könnycseppek lepik el a szememet. Tudom, hogy ha sírok akkor csak rosszabb lesz. Nem szeretik amikor sírni látnak mert attól csak még dühösebbek lesznek és nekem az még jobban fáj. A remegő kézfejemmel igyekszem letörölni a könnycseppeket de már késő mert a férfi észrevette és a lábamnál fogva magához húz a kanapén.

- Mikor jön vissza Mick? - kérdezi mire én csak remegve megrázom a fejem - Hova ment? - teszi fel a következő kérdést mire én ismét nemlegesen megrázom a fejem. Sosem tudom, hogy hol van Mick vagy, hogy mit csinál de addig boldog vagyok még távol van.

- Ugyan édes egy ilyen gyönyörű lányt biztosan nem hagy magára - helyezi a kezét a combomra majd lassan elkezdi felfelé csúsztatni a lábamon mire bennem megfagy a levegő. A másik kezével szorosan tart így egy kicsit sem tudok elmozdulni.

- Ha jól viselkedsz nem fog fájni, csak ne ellenkezz - suttogja a fülembe mire érzem ahogy egyre több könnycsepp csordul le az arcomon de akkor már képtelen vagyok őket megállítani.

- Szégyen, hogy egy olyan gyönyörű kislány mint te egy ilyen helyen ragad de hát Micknek meg kell értenie, hogy nem teheti azt amit csak akar. Kénytelen leszek megleckézetni őt - érint meg a férfi hosszú nyirkos vastag ujjaival majd belekezd a fehérneműm lehúzásába - Nincs kétségem afelől, hogy amint betöltöd a tizennyolcat addigra igazán dögös... - halnak el a férfi szavai a nyakamban mind ezalatt a kés segítségével a kettévágta a már így is szakadt velőmet viszont ekkor ismét kopogás hallatszott az ajtó felől mire a férfi csak elkáromkodta magát és minden előjel nélkül a kezében tartott kést az oldalamba döfte mire nekem egy halj sikolyra nyílt a szám.

- Úgy tűnik nincs időm eljátszadozni veled - pattan fel a férfi a kanepéről - Milyen kár - villantja rám az undorító mosolyát - Egyszer még visszajövök és akkor nem lesz hova menekülnöd.

Hirtelen egy erős tárgy ütődik a fejemnek.

A szemeim hirtelen kinyíltak és ezzel egyidőben fel is ülök az ágyban magammal húzva a lepedőt. A mellkasom hevesen süllyed és emelkedik és az agyamnak beletelik egy pár percbe, hogy felfogjam ez az egész csak egy rossz álom volt. Egy emlék amit az agyam legmélyebb legelrejtett zugában őrzök hét lakat alatt.

A lepedőt magammal húzva a mellkasomhoz szorítom a felhúzott lábaimat majd a lélegzetvételemre koncentrálva próbálom lenyugtatni a magamat.

Könnyek szúrja a szememet és elszorul a torkom de nem hagyom, hogy az emlékek eluralkodjanak rajtam. Az ágyról lelépve a fürdőszoba felé veszem az irányt mert túlságosan is mocskosnak érem magamat az álom után. A ruhámat levéve beállok a vízsugár alá majd hagyom, hogy a forró víz égesse a bőrömet.

Már rég nem éreztem magamat ennyire sebezetőnak.

Már rég nem éreztem magamat ennyire érzőnek.

Mégis mi történik velem?