Ashlyn

A férfi akivel az imént táncoltam a klubban utánam jött és a karomat megragadva visszarántott a mellkasához majd másik kezét a számra helyezve berántott egy sötét sikátorba a klubb mellett majd a hideg falnak nyomott.

- Azt gondolod, hogy egész este kelleted magad majd lelépsz amikor azt gondolod nem figyelek? Egyszer már elszabadultál - köpte a szavakat az idegen miközben én minden erőmmel azon voltam, hogy megszabaduljak a férfi szorításából, sikertelenül. Éreztem ahogy az emlékek lassan ellepik az agyamat és a pánik eluralkodik rajtam miközben az alkohol elködösíti elmémet és egyre nehezebb lesz mozognom. Éreztem, hogy a férfi keze a szoknyám alá vándorol majd a rövid anyag egy pillanat múlva a derekamra csúszik és következőben anyag szakadását hallom majd érzem ahogy hirtelen megcsap a hideg éjszakai levegő és kiráz a hideg.

A férfi egyik keze körbevándorol a testemen miközben a másikkal a csuklóimat szegezi a hideg falnak. A lábával pedig éppen igyekszik szétválasztani az én lábaimat. Tekeregve próbálok megszabadulni a férfi szorításából de valamiért minden mozdulatom egyre nehezebb lesz és végül alig tudok megmozdulni.

A férfi közel hajol az arcomhoz mire megcsap a lehelete én pedig elfordítom a fejem, hogy távolságot teremtsek közöttünk, még akkor is ha tudom az ebben a pillanatban lehetetlen.

Érzem ahogy a szívem hevesen ver és amikor a fülemhez hajolva megszólalt érzem, ahogy a levegő benn ragadt a tüdőmben.

- Ha jól viselkedsz nem fog fájni, csak ne ellenkezz - suttogja az ismerős szavakat a fülembe mire bennem megfagy a levegő. A férfi ugyanazokat a szavakat használta mint az aki évekkel ezelőtt betört hozzánk Micket keresve. Az viszont lehetetlen, hogy ez a két személy ugyanaz legyen...

Ha jól viselkedsz nem fog fájni, csak ne ellenkezz. - Vízhangoznak a szavak a fejemben.

Tizenkettő voltam amikor a betörés történt. Később egy véletlen folytán megtudtam, hogy az elkövető nem lehetett több tizennyolc - tizenkilencnél. Ami azt jelenti, hogy tíz évvel később... Az lehetetlen, hogy az előttem álló férfi ugyanaz legyen mint aki tíz éve betört a házba.

A tekintetemet lassan az előttem álló alakra vezetem és hirtelen értelmet nyertek a férfi előbb szavai. Egyszer már elszabadultál. Legutolsó alkalommal valaki megzavarta így kénytelen volt magamra hagyni.

- Megígértem, hogy egyszer még visszajövök - suttogja a szavakat a fülembe miután kiül az arcomra megértés. Viszont ettől a mondatától csak még inkább el akarok szabadulni így ismét mozogni kezdek nem sok sikerrel mert a férfi az egész testével a falnak szorít, viszont ez a mozdulat kissé feldühíti.

- Figyelmetettelek, hogy viselkedj - mordul rám majd az ágyékát meztelen alsótestemnek nyomja, hogy ezzel a csípőmet is a falnak szegezze. Az undor és tehetetlenség hirtelen eláraszt és a szemeimet lehunyva kezdem el számolni a másodperceket.

A következő pillanatban viszont több dolog is történik egyszerre. A férfi tesz egy lépést hátra majd hirtelen megcsavarja a csuklómat aminek hatására az egész testem megfordul és pillanatokon belül ismét megérzem a férfi testét az enyém mögött. Ezúttal viszont ő a hátamnak volt simulva a mellkasom pedig teljesen a hideg falnak volt nyomódva. A kezeim pedig ezúttal nem a fejem felett voltak lefogva hanem a férfi hátam közepére vezette a kezeim majd ismét megéreztem az erős szorítását. Ezután viszont tudtam, hogy innen nincs menekvés mert a következő pillanatban az övcsat csörgése csapta meg a fülemet majd hirtelen megéreztem a férfi kezét a belső combomon. Éreztem ahogy egy könnycsepp lecsordul az arcomon miközben a férfi keze egyre feljebb vándorolt a lábamon egészen addig el nem érte a nőiességemet majd a térdével ismét szétválasztott a lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen.

A következő pillanatban viszont csak egy hangos csattanást hallottam majd a férfi szorítása teljesen elernyedt és hirtelen szabad voltam.

A sokktól képtelen voltam megmozdulni, tartottam attól ha megmozdulok akkor összesem.   

Hirtelen egy kéz jelent meg a vállamon majd ezt a nevem követte. 

- Ashlyn - hallom meg Noah suttogását magam mögül mire hirtelen kiesek a sokkból és a szoknyámat lerángatom a csípőmről a remegő kezeimmel, hogy eltakarjam magam majd veszek egy mély levegő és megfordulok. 

Noah abban a pillanatban, hogy megpillantja az arcomat kinyúlva magához húz és a fejemet a vállára hajtja. 

- Minden redben édes, itt vagyok - suttogja a fülembe és életemben először nem ellenkezem vele. A szemeimet szorosan behunyva beszívom a fiú illatát. 

Noah válláról felemelve a fejemet oldalra nézek és észreveszem a férfi mozdulatlan testét.

- Ashlyn - mondja lágyan a nevemet a fiú majd az állam alá nyúlva maga felé fordítja a fejemet - Minden rendben van - ismétli el újra a szavakat mire én némán bólintok ő pedig kissé hezitál majd ismét szólásra nyitja a száját.

- Megsérültél? - kérdezi mire ismét megrázom a fejem - Ő még nem...? - néz rám kérdően és hangja kissé megremeg a dühtől. Ugyan nem fejezi be a kérdést de anélkül is tudom, hogy mit akar tudni, fejrázással jelzem, hogy nem mire Noah kifújja a beattartott levegőt majd ismét szorosan magához húz. 

- Annyira sajnálom - suttogja a fülembe majd kissé eltol magától, hogy ismét a szemembe nézhessen - Hazaviszlek - mondja én pedig ismét nem ellenkezem csak hagyom, hogy a vállamra terítse a felsőjét majd ezt a kezei követik és maga előtt vezetve kiirányít a sötét sikátorból. 

Amikor kiérünk ő a klubb bejárata előtt álló biztonsági őrhöz lép majd halkan mond valamit a férfinek és a sötét helyiség felé mutat a kezével végül átnyújt neki egy kis kártyát és visszajön mellém. A kezemet megfogva az autója felé vezet majd az ajtót kinyitva segít beülnöm. 

Az út csendben telik és én a gondolataimba merülve figyelem az elsuhanó tájat vagy inkább sötétséget egészen addig amíg meg nem érkezünk. Csak amikor leparkol veszem észre, hogy hol vagyunk. 

- Azt mondtad haza viszel - mondom halkan és a hangom kissé rekedtesnek hat a nagy csöndben. Erre a kijelentésemre a fiú viszont csak sóhajt egyet. 

- Igen, azt mondtam hazaviszlek. Itt vagyunk - néz rám és a szemeiből áradó érzelmek szinte elnémítanak. 

- Nem itt lakom - válaszolok de most az egyszer nem azért, hogy vitatkozzak hanem azért mert úgy érzem mondanom kell valamit különben a gondolataim felemésztenek. 

Ezzel Noah is tisztában lehet mert egy halvány mosoly jelenik meg az ajkain. 

- Arra gondoltam, hogy hazaviszlek vagyis haza magamhoz - néz rám majd kiszáll az autóból és mielőtt én még megmozdulhatnék átjön az én oldalamra majd az ajtót kinyitva kisegít az autóból. 

A kezemet ismét a kezébe veszi majd bevezet a házba azon belül pedig egy már általam ismerős szobába kísér majd megkér, hogy várjak egy pillanatot és perceken belül visszatér a szobába a kezében egy tiszta felsővel és melegítőnadrággal. Felém nyújtja az említett ruhadarabokat majd a fejével mögém int. 

- A fürdőszobában megtalálsz mindent amire szükséged van - mondja mire én kérdően nézek rá. Attól függetlenül, hogy idefele az út hosszú volt még mindig kissé nehezemre esett mozogni és határozottan nem voltam józan. Ennek a gondolatomnak hangot is adtam. 

- Úgy gondolom, hogy ahhoz egy cseppet talán túl sokat ittam, hogy ezt mind véghezvigyem anélkül, hogy kitörném a nyakamat - válaszoltam viszonylag normálisan viszont a szavaim kissé összemosódtak. 

- Át tudsz öltözni egyedül? - kérdezi és legnagyobb meglepetésemre semmi ítélkezést vagy utálatot esetleg undort nem hallok ki a hangjából. 

Az első gondolatom az, hogy a történtektől függetlenül hozom a régi formámat és visszavágok valamit szarkasztikusa de végül meggondoltam magam és csak némán bólintottam ezidő alatt végig a falnak támaszkodva mert nem éreztem magamat túl stabilnak. 

Erre Noah csak bólint majd mielőtt még magamra hagyna a szobában megemeli a telefonját és közölni velem, hogy el kell intéznie egy hívást de tíz percen belül visszajön. 

Noah 

Az ajtót behúzva magam után a szemeimet lehunyva döntöm a homlokom az említett tárgynak. A düh még mindig forgyogott bennem de ennyire sebezhetőnek látni Ashlynt olyan érzés volt mintha jeges kezek szorították volna össze a szívemet. Amikor korábban szem elől tévesztettem a lányt a klubban, belülről egy borzalmas érzés fogott el. Ismertem a helyet és tisztában voltam azzal, egy milyen emberek járnak oda. 

Már majdnem feladtam a keresést amikor észrevettem, hogy a férfi aki Ashlynnal láttam éppen kilép az ajtón. A tömegen átverekedve magam igyekeztem minél előbb a bejárathoz jutni viszont  a táncoló emberek tömege egyáltalán nem volt a segítségemre. 

Amikor végre kijutottam a férfi már nem volt ott és Ashlynt sem láttam sehol sem. Akkor viszont észrevettem a szűk sötét helyiséget a klubb oldalában. Szinte pillanatok alatt ott voltam és amikor megláttam két alakot a sötétben hirtelen elfogott a düh és a bosszú. Betegnek éreztem magam még a gondolattól is és ha arra gondoltam, hogy talán már túl késő. Tudtam, hogy okosnak kell lennem de nem segített a férfi kezének mozgása. A fegyveremet elővéve amilyen halkan csak lehetséges a férfi mögé lopakodtam ami nem volt nehéz tekintve, hogy egyáltalán nem foglalkozott a környezetével. Tudtam, hogy nem lőhetem le mert a lány túlságosan is közel volt viszont minden porcikám azt kívánta bárcsak megtehetném. Amikor övcsat  csattanását hallottam addigra már vöröset láttam a pisztolyomat használva fegyverként a férfi fejére mért csapás következtében ő összeeset elengedve a remegő, szipogó lányt. 

Ugyan a biztonsági őrt figyelmeztettem a férfi testéről a sikárban és megkértem, hogy figyeljen rá amíg a rendőrség oda nem ér, Josh tárcsázva muszáj voltam meggyőződni arról hogy a férfit bevitték. 

- Mi a helyzet veled meg a sötét helyekkel? - szól bele rögtön a telefonba Josh a legutóbbi alkalomra utalva amikor először találkoztam a lánnyal és az őt megtámadó férfit lelőttem. 

- Előzetesben van? - kérdezem ignorálva az előbbi utalását. 

- Előzetesben lesz amint elvégeztek rajta néhány vizsgálatot - válaszolja majd hozzáteszi - Tudod, hogy megnézzék van-e agyrázkódása és hasonlók. Most komolyan Noah mi történt? - kérdezte egy sóhajjal mire én távolabb megyek az ajtótól, nehogy Ashlyn véletlenül meghalljon. 

- Nézd, Josh - kezdek bele - Te is tudod, hogy sokmindent megértek és eltűrök de azt nem veszi be a gyomrom amikor valaki...  - akadok meg mert még csak a szó gondolatától is felfordul a gyomrom, képtelen vagyok rávenni magam, hogy kimondjam - ...amikor valaki kihasznál egy nőt a saját maga élvezetére - fejezem be. A vonal másik végén csend támad. 

- Pontosan mi történt? Ez nem egészen úgy hangzik mint amit én hallottam - szólalt meg hirtelen Josh - A férfit kábítószer birtoklása miatt tartóztatták le - mondja mire nekem felszalad a szemöldököm.

- Kábítószer volt nála? - kérdezek vissza mire az agyam rögtön elkezdi kalkulálni az eseményeket.

- Mi a te verziód? - kérdezi mire én megrázom a fejem és beszámolok neki a történtekről. Legnagyobb meglepetésemre viszont Josh először megkönnyebbülten fújja ki a levegőt

- Örülök, hogy ott voltál - mondja viszont a következő mondata kissé visszahozza az idegen iránt érzett dühömet - Viszont Noah, valóban úgy gondolod, hogy ez egy véletlen egybeütközés? A férfinél kábítószert találtak és Ashlynnak valahogy megint csak köze van hozzá. Azzal viszont tisztában vagy, hogy ezúttal kénytelen leszel behozni a lányt, hogy kihallgathassuk a töténtekről? - kérdezi mire én elkáromkodom magamat. 

Képtelen leszek rávenni a lányt, hogy vallomást tegyen. 

- Erre visszatérünk később - mondom mert jelenleg ez a legkisebb problémám, ezután elköszöntem Joshtól majd a telefont a zsebembe csúsztatva veszek egy mély levegőt és a vendégszoba ajtaja felé fordulok. 

Halkan kopogva benyitok az ajtón és ugyan a villany nem ég a szobában viszont az éjjeliszekrényen lévő kislámpa fénye megvilágítja az ágyban összekuporodott lányt. Az ajtót becsukva magam után közelebb megyek az ágyhoz majd leülök annak a szélére. Hosszú percekig egyikünk sem szólal meg végül a kezemet kinyújtva gyengéden a lány takaróval bevont lábra helyezem azt. 

- Hogy érzed magad? - kérdezem végül mire Ashlyn rám vezeti a tekintetét viszont ezúttal semmit ismerőset nem vélek felfedezni a szemeiben, nincs szarkazmus, düh vagy érzéketlenség. Az egyetlen érzelem ami a szemeiben táncol az a sebezhetőség. Talán ez az első igazi érzelem amit a lány kimutatott mióta ismerem. 

- Furcsán érzem magam - válaszolja végül mire én értetlenül nézek rá erre ő folytatja - Nem ittam annyit, hogy részeg legyek viszont semmi mást nem vettem be ma este, mégis úgy érzem mintha megittam volna egy fél üveg whiskyt  - vallja be őszintén mire az én agyam rögtön elkezd járni. 

A lány valóban kissé összemosta a szavakat és nehezére esett járni és a levegőt is nehézkesen vette az arca is ki volt pirulva kissé. Amit Josh az imént mondott szinte azonnal szöget ütött a fejembe. 

- Mit érzel pontosan? - kérdeztem még mindig gondolkodva.  

- Csak nehéz mozognom és kissé hányingerem van - vonja meg a vállát nekem pedig hirtelen minden amit a különböző drogokról és azok hatásairól tanultam bevillan az agyamba. 

Végtagok nehéz mozgása. Hányinger. Kipirosodott arc. Lelassult levegővétel. 

- Érzel viszketést esetleg szájszárazságot? - kérdeztem mire ő elgondolkodva nézett rám. 

- Talán. Még akkor amikor a klubban voltam - válaszolja végül mire én lehunyom a szemeimet és veszek egy nagy levegőt. Minden porcikám bosszúért kiáltott de megerőltettem magam és kinyitottam a szemeimet majd a lányra néztem, abban pillanatban majd megszakad érte a szívem. 

Heroin. 

A férfi valószínűleg heroint csempészhetett a lány italába amikor ő nem figyelt, hogy neki így könnyebb dolga legyen később. 

- Minden rendben lesz - néztem rá bíztatóan mire ő csak bólintott. Egy darabig még csendben ültem az ágy szélén Ashlynt figyelve miközben a kezemmel körkörös mozdulatokat végeztem a takaróval bevont lábán. 

Végül úgy döntöttem hagyom had pihenje ki magát a ma történtek után. Az ágyról felállva közelebb léptem a lányhoz majd a haját kisimítva az arcából megkértem, hogy ha bármi baj van vagy szüksége van valamire csak szóljon. A kezemet a kilincsre téve még egyszer visszanéztem majd a kilincset lenyomva éppen kiléptem volna az ajtón amikor egy halk hang megállított. 

- Noah - szólt utánam a lány mire én ismét felé fordultam. 

- Igen? - kérdeztem és láttam, hogy a lány egy nagyot nyel mielőtt folytatná. 

- Velem maradsz ma éjszaka? - kérdezte halkan mire biztos vagyok benne, hogy a szívem kihagyott egy ütemet. 

A mai napon talán először éreztem úgy hogy a testemet teljesen elhagyja a feszültség és a vállaim is ellazultak. Az ajtót visszacsukva bólintottam majd ismét az ágy felé vettem az irányt. Ezúttal viszont az ágy másik oldalához mentem majd leültem a lány mellé és a tekintetemet az arcára vezettem. 

És akkor  azt hiszem eltört valami Ashlynban mert szemtanúja voltam az első könnycseppnek ami legördült az arcán és abban a pillanatban az én szívem ismét megszakadt. A karomat kinyújtva közelebb húztam magamhoz a lányt takaróval együtt majd a fejét a vállamra hajtottam és hagytam, hogy a könnyei eláztassák a felsőmet miközben mélyen beszívtam a hajának illatát és a kezemmel nyugtatóan simogattam a hátát azt ismételgetve, hogy minden rendben lesz.