Ashlyn 

Ahogy Austin elvált az ajkaimtól és észrevette, hogy figyelmemet valami más köti le ő a háta mögé nézve észrevette a pultnak támaszkodó fiút aki abban a pillanatban ellökte magát a pulttól majd félénk vette az irányt mire Austin fintorogva visszafordult felém.

- Miféle játékot űzöl velem Ashlyn? - kérdezte tőlem hitetlenkedve mire én csak felvontam a szemöldököm - Először elüldözöl egy szegény ártatlan lányt aki életében először rávette magát, hogy eljöjjön egy buliba azért, hogy aztán kihasználhass ki tudja milyen beteg okokból? - emeli fel a hangját, hogy áttörjön a zene hangos dübörgésén és abban a pillanatban a másik fiú is odaér hozzánk és valószínűleg érzékeli Austin idegességét mert éppen kinyúlna, hogy megállítsa a fiút mire ő elüti a kezét mielőtt hozzáérhetne. 

- A legutóbb már megmondtam, hogy túlzásba viszed ezt az egészet, ez nem élet - ismétli el a legutóbb kimondott szavait mire én csak gúnyosan elnevettem magam. 

- Pedig mindig úgy tűnik, hogy eléggé élvezed a társaságomat ilyenkor nem igaz Austin? - kérdeztem ismét a fiútól. 

- Ne tégy úgy mintha csak én lettem volna az aki kihasználta azokat a pillanatokat, hogy megkaphassa azt amit akar. De igazad van Ashlyn, élveztem a társaságodat, de egy idő után unalmassá válnak a drogok és az alkohol, nem gondolod? - kérdezte csalódottan mire én egy pillanatra lefagytam. 

- Úgy viselkedsz mint aki hirtelen karót nyelt, mégis mi bajod van? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel mire a fiú csak nagyot sóhajtott majd hüvelyk és mutatóujjával kezdte el masszírozni az orrnyergét mintha ezzel próbálná kiűzni az idegességet a szervezetéből. 

- Éppen ez a lényeg Ashlyn, több akarok lenni mint valaki aki hétvégente elszáll, itt vagyok mert itt kell lennem és azért mert azt teszem amit eddig is kellett volna és felügyelek arra, hogy minden rendben menjen - mondta nyugodt hangon és ha jobban megnéztem a fiút akkor valóban láthattam, hogy teljesen józannak néz ki és valószínűleg egy pohár sörnél többet nem fogyasztott az este során.

- Hallottam mit mondtál Timnek - folytatta kimért hangon és sóhajtott - Tényleg nem veszed észre mit teszel magaddal? Jézus Ashlyn, akár meg is halhattál volna, mindezt csak valami hülye fogadásért? - kérdezte majd a mellette álló fiú felé fordította a tekintetét. 

- Nem az egyetemről való vagy igaz? - kérdezte mire a másik helyeslően bólintott ezzel megerősítve a kérdést majd ezután Austin visszafordult hozzám és éppen szólásra nyitotta a száját de én gyorsabb voltam.

- Nem kell a kioktatás Austin - néztem a szemébe majd a tekintetem a másik fiúra vándorolt - Neked meg még csak a nevedet sem tudom, szóval ha lennél szíves csak békén hagyni és élni az életemet azt nagyra értékelném. Nincs szükségem arra, hogy mindig felbukkanj valahol és úgy tegyél mint akit érdekel a jóllétem - gesztikuláltam hevesen a kezeimmel - És Austin - fordultam ismét felé - Ha nem kell a táraságom akkor csak mondd azt, nem tudsz megbántani semmivel sem, ahogy az előbb is kifejtetted kihasználtuk egymást. Őszintén nem érdekel, hogy mit kezdesz az életeddel és az sem, hogy mit csinálsz és kivel. Sem engem sem az érzéseimet nem kell féltened, ha nem akarsz megfektetni többet akkor majd más megeszi - fejeztem be gúnyosan mire Austin csak csalódottan megrázta a fejét és éppen továbbálltam volna, hogy élvezhessen az estét és elfelejtkezhessek mindenről amikor is a fiú alig halhatóan ugyan de válaszolt.

- Nem vagyunk barátok Ashlyn ezzel tisztában vagyok, mind a kettőnknek tökéletesen megfelelt az amik voltunk viszont attól függetlenül, hogy azt hiszed nekem ez egyáltalán nem számított tévedsz - nézet mélyen a szemembe amivel sikerült meglepnie - Többet tudok rólad mint te azt gondolnád vagy szeretnéd, hogy tudjak és éppen ezért érdekel a jólléted is Ashlyn. Nem tudom ezt tovább folytatni mert nem tudom tovább nézni ahogy tönkreteszed magad és nem is akarok benne részt venni. Tudod mi járt a fejemben amikor hallottam mit mondtál Timnek? Hogy akármi történhetett volna veled aznap este és én még csak nem is próbáltalak meggyőzni arról, hogy maradj és vegyél visszább a bulizásból. Talán lehettünk volna barátok ha jobban próbálkozom, ki tudja? De én ennek nem tudok a részese lenni többé. Szóval csak reménykedni tudok, hogy a szemed felnyílik mielőtt túl késő lenne - fejezte be a fiú szomorú hangsúllyal majd sarkon fordulva ott hagyott bennünket anélkül, egy bármit is reagálhattam volna. 

A fiú szavai lassan olyan érzéseket ébresztettek bennem amikről már rég elfelejtkeztem, hogy valaha léteztek és gondolataim visszamentek az időben a naphoz amikor is megfogadtam, hogy soha többé nem fogom senkinek hagyni, hogy közel kerüljön hozzám mert már korán megtanultam, hogy azok az emberek bántanak a legjobban akiknek szeretniük kéne. 

Láttam magam előtt ahogy az anyám tágra nyílt pupillái szinte a kétszereseire nőnek miközben az apámmal vitatkozik aki valószínűleg csak annyira volt magánál mint az anyám. Először csak sértések repkednek a levegőben majd különböző tárgyak aztán pofonok de még mielőtt az apám nekieshetne az anyámnak amiért hadonászik, kiabál és dobálózik egy férfi ront be házba majd egyik kezével az anyám lába mellett álló csomagot kapja fel a másikkal pedig a kezét kezdi el húzni az ajtó felé. Én csak üveges szemmel ülök a kanapén miközben ez a jelenet lezajlik és behunyva a szemem csak azért imádkozom, hogy legyen már vége ennek az egésznek. Az apám úgyis engem fog mindenért hibáztatni és nem csak, hogy részeg de teljesen el is van szállva, és ahogy sejtettem miután az ajtó becsukódik az anyám mögött az apám mérge abban a pillanatban rám irányul ezután már csak azért fohászkodom, hogy minél hamarabb kiüssenek az ökölcsapások és elmúljon a fájdalom. 

- Ashlyn, hé Ash minden rendben van, itt vagyok hallod? Vegyél egy mély levegőt - ránt ki az emlékekből egy furcsán nyugtató mély férfi hang majd kezeket érzek meg az arcom körül ahogy arra próbál rávenni, hogy lélegezzek és ekkor veszem észre, hogy az oxigénhiány szinte égeti a tüdőmet és szemem előtt apró kis fekete pontok táncoltak. A szívem hevesen ver és ahogy hirtelen megtelik tüdőm levegővel szinte érzem ahogy az ki akar törni a helyéről. 

Abban a pillanatban, hogy a látásom kitisztul és realizálom, hogy hol vagyok és mi történt a fiú kezeit durván ellököm az arcomból mire ő annyira meglepődik, hogy tesz hátra egy lépést és már mondana valamit de én nem hagyom, hogy megszólaljon hanem a konyha felé veszem az irányt és megfogom a hozzám legközelebb lévő poharat és rögtön lehajtom, majd a fogok még kettőt és a kijárat felé veszem az irányt miközben eltűntetem a kezemben lévő két italt és hallom ahogy a hátam mögött a nevemet kiáltják de nem fordulok meg hanem egyenesen kirontok az ajtón majd a sötét utcára fordulva elhagyom az egyetemet. 

Amire nem számítok az viszont a kéz ami megragadja a felkaromat hátulról majd megállít amitől meglepődöm és a tengelyem körül megfordulva szembe találom magam azokkal a csokoládébarna szemekkel amik szinte minden alkalommal megbabonáznak mintha a lelkemig látnának. 

- Hagy békén - rántom ki a kezem a szorításából majd hátrálok egy lépést miközben átkarolom a mellkasom ezzel próbálva megvédeni magamat - Miért követsz mindenhova? Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt leszek? Honnan tudsz bármit is rólam? - akadok ki teljesen. 

- Ash, kérlek hagyd, hogy hazavigyelek - nézett rám őszintén majd tett egy óvatos de lassú lépést felém. Az idegeim szinte cérnavékonyak és az előbbi pánik utóhatásaitól még mindig ködös az agyam így észre sem vettem, hogy másodjára becézett le rövid időn belül mintha olyan jóban lennénk. 

- Könyörgöm még csak a nevedet sem tudom, mégis miért mennék haza veled? - kérdezem kiabálva mire a fiú sóhajt egyet. 

- Noah vagyok, mostmár tudod a nevem megengeded, hogy hazakísérjelek? - kérdezi és szinte látom a tekintetén, hogy kétségbeesetten segíteni szeretne csak azt nem tudom miért és ez teljesen összezavarja az alkoholtól tompa érzékeimet.

- Nem haza tartok - válaszoltam rezzenéstelen tekintettel remélve, hogy ezzel lerázom végre. Semmire nem vágyom jobban ebben a pillanatban csak, hogy hazaérve bedőlhessek az ágyba és mindet elfelejtve álomba merülhessek. 

- Jól van én nem vitatkozom veled - dünnyögte az orra alatt ezután pedig én azt hittem, hogy nyert ügyem van de hamar kiderült, hogy a Noahnak valószínűleg csak elfogyott a türelme és nem volt kedve velem vitatkozni így a következő pillanatban a fiú hozzám lépett majd előrehajolva felkapott a vállára én meg hirtelen tiltakozni is elfelejtettem de szinte egy másodperces késéssel kapcsoltam és ököllel kezdtem el ütögetni a hátát ezzel tiltakozva a cselekedete ellen. 

- Tegyél már le - mozgolódtam ezzel próbálva megszabadulni de ez eléggé sikertelennek tűnt a fiú pedig figyelmeztetett, hogy ha tovább tekergek akkor el fog ejteni és a fejemnek nem tenne jót egy újabb sérülés. 

Tulajdonképpen észre sem vettem, hogy elindultunk csak arra lettem figyelmes, hogy fiú beültet egy autóba majd a biztonsági övemet becsatolva átsiet a másik oldalra és ő is beszáll, viszont mielőtt én reagálhatnék ő bezárja belülről az ajtót ezzel elvágva a menekülési utat előlem és a kocsit elindítva rögtön ki is kanyarodik az egyetem parkolójából. 

- Csak mondd meg a címedet én pedig hazaviszlek - kérlelt a fiú nekem viszont eszem ágában sem volt megmondani a címemet nem vagyok hülye csak részeg így csak keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt és csendben maradtam.  

- Nézd - sóhajtott - Ha nem mondod meg a címedet akkor kénytelen leszek külső információforrást használni aminek sejtem, hogy nem örülnél szóval szerintem jobban járnál ha te magad mondanád el.

Én viszont továbbra is csak az ablakon bámultam kifelé egy gúnyos mosollyal az arcomon, ha ezzel próbál megfélemlíteni akkor nagyon rossz úton jár, viszont legnagyobb megdöbbenésemre elővette a telefonját a nadrágzsebéből majd rám pillantott egy kis időt adva, hogy meggondoljam magam én viszont továbbra is tiltakoztam meg hát kitől szerezné meg a lakcímemet és hogyan? Senki sem tudja hol lakom és a ház sincs az én nevemen. 

- Josh? - szólt bele a telefonba mire én csak összeráncoltam a szemöldököm, én ugyan nem ismerek semmilyen Josht bár mintha valahonnan ismerősen csengene ez a név.

- Szükségem lenne egy kis segítségre, meg tudod nekem mondani Ashlyn címét? - kérdezte mire nekem felszaladt a szemöldököm a homlokomig majd hirtelen beugrott, hogy aznap amikor felébredtem a fiú ágyában és hallottam telefonálni valakivel akkor is említette ezt a nevet. Ekkor viszont már ideges lettem így Noahhoz hajolva kikaptam a kezéből a telefont amire a fiú egyáltalán nem számított és a fülemhez emeltem a készüléket amiben viszont ekkor már a címem hangozz el amitől eltátottam a számat és hirtelen felindulásból megszólaltam. 

- Menj a francba - nyomtam ki a készüléket majd a mellettem ülő fiúra néztem aki ekkor éppen hozzám átnyúlva próbálta visszaszerezni a telefonját. 

- És te is, menjetek a francba - vágtam hozzá a telefont idegesen majd az ajtót kezdtem el rángatni dühösen - Engedj ki. Most! - kiabáltam. 

- Abbahagynád a gyerekes viselkedést és megengednéd, hogy hazavigyelek? - kérdezte kissé ideges hangon amiből sejtettem, hogy kezdi elveszíteni a türelmét majd vett egy mély levegőt és a karomat megragadva maga felé fordított. 

- Nézd Ashlyn, részeg vagy, már megint beszedtél valamit és volt egy enyhe pánik rohamod, csak engedd meg, hogy hazavigyelek és meggyőződjek arról, hogy jól vagy azután elmegyek - nézett őszintén a szemembe - Nem akarom, hogy bajod essen ez minden, tényleg - felelte halkan.

Talán azért mert valóban őszintének hangzott vagy azért mert amikor az a csokoládébarna pillantás a lelkemig hatolt úgy éreztem valóban igazat mond így halkan elmondtam a címemet mire ő csak bólintott egyet ezzel tudomásul véve majd visszakanyarodva elindult a megadott cím felé én pedig a fejemet az ablak felé fordítva csak kifelé bámultam az ablakon egész végig remélve, hogy amikor felébredek ez az egész csak egy rossz álom lesz.