Noah 

Egy hete annak, hogy Ashely kiviharzott az ajtón és azóta sem hallottam róla semmit. Csak remélni tudom, hogy nem keveredett bajba ismét. Természetesen tudtam miért volt ott azon a raktártelepen és azt is tudom, hogy nem véletlenül járt csak arra az éjszaka közepén. De hallani akartam, hogy pontosan mit tud és, hogy tisztában van-e azzal mekkora veszélybe sodorta volna magát ha nem járok arra és mentem meg az életét. 

Josh és én szinte együtt nőttünk fel és mind a ketten a rendőr akadémián végeztünk viszont egy éve egy akció során, én súlyosan megsérültem, majdnem az életemet vesztettem a kórházba. A vállamban lévő izmok túlságosan is megkárosodtak ahhoz, hogy visszamehessek dolgozni viszont annyira nem, hogy ez a mindennapi életben meggátoljon. Voltak napok amikor szinte használhatatlan volt a karom de az idő nagy részében nem esett nehezemre a mozgás. Ami viszont minden egyes nap emlékeztetet arra, hogy mi minden veszítenivalóm van az a heg volt a bal vállamon, ugyan nem volt nagyobb mint egy érem viszont a kidudorodó csomópont tökéletes emlékeztető volt arról, hogy az élet múlékony. Ugyan már nem dolgozom mint aktív rendőr viszont az akadémián besegítek, tanítok és órákat adok. Mivel vannak kapcsolataim és Josh is gyakran beszámol nekem a történtekről így tudom, hogy nagyjából mi a helyzet odakint. 

Amikor egy hete felhívtam Josht, hogy szóljak neki a raktártelepen lévő fickóról tudtam, hogy be akarja majd hívni Ashelyt kihallgatásra mert a fickó részese ugyanannak a drogárusító társaságnak akiket egy éve majdnem lelepleztünk, ekkor kaptam a bal vállamba egy golyót. Pontosan tudtam, hogy a lány teljesen kiakadna a rendőrség megemlítésétől mivel sejtettem, hogy miért ment akkor oda aznap este de nem tudok semmit sem a múltjáról így úgy éreztem, hogy ha már megmentettem aznap este akkor nem fogom ismét bajba sodorni. Valamiért úgy éreztem, hogy meg kell védenem, amikor a férfi összeesett alatta a miután eltaláltam a fegyveremmel és ő a fejét beverve a betonba eszméletét vesztette egyszerűen csak annyira kiszolgáltatottnak és ártatlannak tűnt, hogy úgy döntöttem inkább hazahozom ahelyett, hogy kórházba vinném és kiadnám a kezeim közül.  

Persze gondolhattam volna, hogy semmi ártatlan nincs abban a lányban több okból is de szinte esküdni mernék, hogy egy pillanatra láttam a szemeiben mindazt a fájdalmat és csalódást ami átvette az uralmat az ártatlansága felett. Mind az a nem törődés és önpusztítást amit véghezvisz annak érdekében, hogy érzéketlen maradjon szinte sugárzott a szemeiből amikor tekintete találkozott az enyémmel. 

Az egy hét elteltével éppen egy előadás után tartottam hazafelé amikor is egy hívást kaptam Joshtól. Hezitálás nélkül emeltem a fülemhez a telefont miközben a szinte kihalt utcán sétáltam, sejtettem, hogy fejlemény van az droghálózatos üggyel kapcsolatban mivel munkaidőben hívott. 

- Megjöttek a labor eredmények - szólt bele a készülékbe Josh köszönés nélkül ezzel megerősítve előbbi gondolataimat. 

- Ne kímélj - sóhajtottam. 

- Természetesen ami várható volt, hamis adatok tengerét találtuk, négy állam öt különböző név viszont minden alkalommal amikor letartóztatták óvadék ellenében elengedték de minden alkalom drogbirtokláshoz köthető. A nyomozás még mindig folyik viszont bizonyíték vagy tanú nélkül valószínűleg csak felfüggesztik az ügyet - sóhajtott tehetetlenül majd hozzátette - Biztos, hogy ezt a titokzatos lányt nem akarod bevonni az ügybe? - kérdezte kissé feszülten mire rajtam volt a sor, hogy ismét sóhajtsak. 

- Azt sem tudom mi van vele, mint már említettem csak a nevét tudom semmi mást és nem akarom bajba sodorni ha már egyszer megmentettem. Mind a ketten tudjuk, egy nem véletlenül járt arra aznap este egyedül - válaszoltam a kérdésére mire ő pillanatokig csak hosszú csendbe volt és nem mondott semmit ezért egy idő után megkérdeztem, hogy még mindig vonalban van-e. 

- Itt vagyok - válaszolta és hallottam a hangján, hogy van még valami de nem biztos benne, hogy elmondja-e - A legutóbbi alkalommal megemlítetted a nevét én meg utánna néztem hátha találok valamit - mondja ki hezitálva mire én csak megforgatom a szemem. 

- És mit találtál? - kérdezek vissza.

- Nem sokat, vagyis éppen ez az, hogy semmit. Olyan mintha a lány egyszer csak itt termett volna valamikor öt éves kora után és még a szülei kiléte sem tejesen biztos, viszont alkohol, drog és testi bántalmazás is köthető a családhoz ami viszont furcsa mert mióta betöltötte a tizenötöt azóta szinte semmit sem találtam a szülőkről, mintha elnyelte volna őket a föld - válaszolta szinte a telefonba suttogva majd mielőtt még bármit is válaszolhattam volna az elhangzottakra hallottam, hogy a háttérben valaki Josh nevét kiáltja majd pár sziréna is elindul ezzel egyidőben így ő gyorsan elköszön és a telefont lerakva magamra hagy a gondolataimmal. 

Az imént elhangzottakon gondolkodva sétálok tovább majd észreveszek egy kis kávézót a sarkon és mivel fogalmam sincs, hogy mégis mit kezdjek az imént elhangzottakkal így úgy döntök, hogy bemegyek egy kávéért. 

Nincsenek sokan a kávézóba így rögtön a pulthoz megyek, hogy rendelhessek viszont amikor megszólalnék hirtelen egy ismerős szempárral találom szembe magam. Először azt hittem, hogy csak a képzeletem játszik velem mivel még mindig a lányon járt az eszem így hát először csak pislogok párat de a lány még mindig ott áll a pult mögött és egyenesen a szemembe néz kissé döbbenten, mire nekem egy mosolyra húzódik az ajkam még az övé kissé elnyílik a hitetlenkedéstől és egy pillanatra mintha valamit látnék megcsillanni a szemeiben de ez csak egy pillanat és tekintetét ismét elfedi az érzéketlenég.  

- Mit adhatok? - kérdezi egyenesen a szemembe nézve, mintha egy hete nem a hálószobámban ébredt volna fel. 

- Mondjuk egy választ - felelem a kérdésére holott pontosan tudom, hogy nem ezt a választ szerette volna hallani de nem bírtam megállni, hogy úgy tegyek mintha nem viharzott volna ki a házamból egy komoly fejsérüléssel. Látom a szemein, hogy zavarja a válaszom és kezeit összefonva a mellkasa előtt majd egyik szemöldökét felhúzva egy gúnyos mosolyra húzza az ajkát. 

- Sajnos abból kifogytunk - válaszolja szarkasztikusan majd a csuklójára néz mintha az időt csekkolná holott nincsen óra a kezén majd ismét rám néz - Gyere vissza máskor, habár - pillant le ismét a csuklójára unottan - Úgy nézem az elkövetkező tíz évben nem szállítanak újra - fejezte be tettetett csalódottsággal a hangjában mire én csak előrehajoltam és letámaszkodtam a könyökömmel az előttem lévő pultra és a kezeimet összekulcsoltam, hogy közelebb lehessek hozzá mire ő ismét felhúzta az egyik szemöldökét és úgy nézett le rám a pult mögül. 

- Nézd csillagvirág, játszhatunk így ha neked szükséged van a hosszú előjátékra vagy túleshetünk ezen az egészen egy rövid menettel - mondtam halkan bizalmas hangon és egy pillanatra mintha láttam volna meginogni így egy mosolyra húztam az ajkamat és folytattam - Nekem semmi bajom a hosszú előjátékkal, annál élvezetesebb a végkifejlet, te viszont határozottan olyan lánynak tűnsz aki jobban odavan egy gyors menetért, hogy aztán soha többé ne kelljen látnod - fejeztem be kétértelmű mondandómat és úgy tűnik ha a választ ugyan nem kaptam tőle viszont akármilyen érzelmi reakciót látni a szemeiben szinte ugyanúgy megérte ha nem jobban. 

A testtartásomat lemásolva ő is rátámaszkodott a pultra így szinte csak pár centi választott el mindkét egymástól. Szinte éreztem minden egyes lélegzetvételét a bőrömön és az ő pillantása egy pillanatra az ajkamra tévedt és ezt észrevéve ismét mosolyra húztam a számat és ő ezt észrevéve rögtön visszakapta szemeit az enyémekre majd komoly hangon megszólalt. 

- Semmi közöd ahhoz, hogy én hova megyek és miért ahhoz meg végképp, hogy mit csinálok kivel és mit szeretek vagy mit nem. Menj szépen vissza oda ahonnan jöttél, szépfiú az én világom nem neked való. Számomra nem kihívás elvenni azt amit akarok akkor amikor akarom. Szóval mielőtt azt gondolod, hogy te sakkban tartasz engem akkor azt javaslom, hogy nézz a hátad mögé mert nemcsak, hogy tévedsz de én két lépéssel előrébb vagyok és a királyod egy hete sakkban áll - fejezi be majd ismét egy gúnyos mosolyra húzza az ajkát és mielőtt még bármit is reagálhatnék ő ismét felegyenesedik majd haját hátradobja a válla felett és a ruháját lesimítva ismét rám néz és abban a pillanatban valaki kijön a konyhából így én is felegyenesedem amíg az új lány megkérdezi Ashlynt, hogy minden rendben van-e mire ő csak bólint a szemembe nézve mire én hezitálás nélkül ismét megszólalok. 

- Jelen pillanatban talán úgy gondolod, hogy előttem jársz egy lépéssel de, édes had világosítsalak fel, hogy egy hét múlva teljesen máshogy fogod gondolni. Előbb vagy utóbb válaszolni fogsz - mondtam majd a szemkontaktust megtörve elindultam a kijárat felé még mielőtt bármit válaszolhatott volna. 

Nem adok fel egyszerűen dolgokat még akkor sem ha az egy komoly kihívást jelent számomra. 

És valami azt súgja, hogy ezt a kihívást nagyon fogom élvezni.