Ashlyn 

Miután Noah otthagyott az ajtóban állva kissé összezavarodottan és döbbenten egy ideig gondolkodtam azon, hogy miért mondta ezt mind el nekem a fiú és vajon valóban aggódnom kéne vagy csak felfújta az egészet. 

Viszont Noah látogatása után feltűnően sokat láttam őt vagy Lexit a kávézó vagy a házam körül. Ami igazából úgy nézett ki, hogy Lexi minden második nap bejött a kávézóba és megpróbált beszélgetést kezdeményezni velem. Noah autóját pedig többször is láttam a házam előtt parkolni az elmúlt hét során ami egyáltalán nem tetszett mert olyan érzésem volt, hogy folyamatosan figyelve vagyok és kezdtem kissé paranoiás lenni. 

A mai nap viszont felettébb idegötlőre sikerült. Kezdve azzal, hogy ismét egy nem várt személy tévedt be a kávézóba a délután során. 

Amikor a pultból felnézve észrevettem, hogy ki áll előttem először kissé összezavarodtam és összeráncolt szemöldökkel néztem az előttem álló fiúra. Aki viszont csak rám villantotta a mosolyát majd a kezét kissé megemelve köszönt egyet. 

- Helló Ashlyn - szólalt meg Lucas a pult másik oldaláról.

- Helló - válaszoltam majd gondolva és remélve, hogy csak egy kávéért jött megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne rendelni. Ő viszont ekkor a fejem felett lévő táblára nézett kissé meglepetten mint aki csak most emlékezett arra, hogy ez egy kávézó és itt rendelni szoktak az emberek.

Türelmesen vártam amíg a táblát szuggerálta összehúzott szemöldökkel majd ismét rám vezette a tekintetét.

- Tulajdonképpen miattad jöttem ide - kezdett bele én pedig egy nagyot sóhajtottam magamban, ez nem kezdődik jól - De ha már itt vagyok akkor kérek egy eszpresszót - válaszolja én pedig abban reménykedem, ha úgy teszek mintha nem hallottam volna mit mondott az előbb akkor elfelejti és elmegy. Ezért csak bólintok egyet majd a kasszába beütve az összeget megvárom amíg kifizeti a kávét majd megfordulva elindulok, hogy elkészítsem a rendelését. 

Természetesen nincs akkora szerencsém, hogy a fiú elmenjen rögtön azután, hogy odaadtam neki a kávét. Mielőtt viszont a fiú bármit is válaszolhatna egy már jól megszokott sötétbarna fej jelenik meg Lucas mögött és ekkor azt kívánom bárcsak ma is a konyhán dolgoznék.

Lexi mosolyogva néz rám majd köszön megrendeli a már megszokott kávét és muffint majd a mellette álló fiúra vezeti a tekintetét. Ugyanis mialatt én elkészítettem Lexi rendelését addig a fiú  a lány felé fordulva érdeklődve nézett végig rajta és mintha valami megváltozott volna a szemeiben. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy bármi is volt a valódi oka annak, hogy Lucas idejött ma hozzám talán már sosem tudom meg mert talált a számára valami izgalmasabbat. Viszont azt egyáltalán nem hagyhatom, hogy ebből bármi is történjen. 

Amikor Lexihez fordulva átnyújtom a rendelését a pulton a fiú ismét elkapta a tekintetem és megszólalt. 

- Nem mutatsz be a barátnődnek? - kérdezi egy félmosolyt villantva rám amitől én csak megforgatom a szemeimet. 

- Ne is gondolj rá - húzom össze a szememet - Őt hagyd békén - nézek nyomatékosan Lexire és bár a következő szavaim kétértelműen hangzanak én itt csak a saját bőrömet akarom menteni mert önző vagyok - Ha Noah csak a legapróbb részletet is megtudja rólad esetleg azt, hogy neked közöd volt hozzám és most a húga körül lézengsz akkor sosem rázom őt le magamról - mondtam a szemeimet Lucason tartva mert ha valamit megtanultam az elmúlt hetekben akkor az az volt, hogy Noah és Josh is felettébb túlvédelmező amikor a családjukról van szó. Ha megtudják, hogy nekem bármi közöm volt Lucashoz akkor abból egyértelműen kikövetkeztetik, hogy a fiúnak valószínűleg köze van drogokhoz és akkor több mint valószínű, hogy egy életre azt hallgatom majd, hogy óvatosnak kell lennem és mindenhová lesz egy kísérőm.

De az igazság az, hogy ők nem tudják valójában, hogy az igazi ellenség az sosem az utcán rohangáló drogcsempészek. Az igazi ellenség az az aki a legközelebb áll a szívünkhöz. Akinek a legjobban szeretnie kéne, és nem utolsósorban a sötétben rejtőző önmagunk árnyéka. Ők az igazi ellenségeink. 

Ekkor viszont mielőtt még bármelyikük is reagálhatna az ajtó feletti csengő jelzi, hogy egy újabb vendég érkezett. A tekintetemet az ajtóra kapva hirtelen ismét azt kívánom, hogy bárcsak ma is úgy döntöttem volna, hogy a konyhán dolgozok. 

- Most ugye ez csak egy vicc - dünnyögtem az orrom alatt. A tőlem pár lépésre álló Lucy akivel ma dolgoztam felém kapta a fejét.

- Milyen forgalmasak vagyunk ma - kacsintott rám én pedig akaratom ellenére majdnem elnevettem magam. Egy másik életben biztos, hogy jóba lennék Lucyval mert fergeteges személyisége van a lánynak.

A következő pillanatban már hárman álltak a pult mögött ami ebben a kávézóban szinte tömegnek számított. Noah a húga mellett megállva mosolyogva köszön a lánynak majd egy puszit nyom a halántékára üdvözlés éppen. Ezt viszont Lucas teljesen félreérti és legnagyobb bánatomra a gondolatait hangosan ki is mondja. 

- Aha szóval barátja van - néz rám mint aki hirtelen felvilágosodott és elfogadta a szituációt - Ezt megértettem volna a szónoklat nélkül is. 

- Ó te jó ég - motyogtam az orrom alatt. Ebből semmi jó nem fog kisülni.

Ezzel egyidőben viszont Noah rám mosolyogva köszön és a szemeiben megvillan valami amit Lucas is észrevesz így összezavarodottan rám néz amint ismét kinyitja a száját de ekkor már tényleg azt kívánom bárcsak csendben maradna.

- Nem vágom akkor ez most melyikőtök barátja - ráncolja össze a szemöldökét.

Erre a kijelentésre Noah felé kapja a fejét mint aki csak most veszi észre, hogy egyáltalán van még valaki a társaságunkba. A szemeit összeszűkítve méri végig a fiút majd felém kapja a szemeit a tekintetével próbálva meg kérdőre vonni engem. Balszerencsémre az első ember aki megszólal az Lucas és én ekkor már majdnem elkezdem őt megsajnálni. 

- Akkor most kit hívhatok randira? - kérdezi érdeklődve mire tágra nyílt szemmel kapom felé a fejemet viszont a legelső ember aki reagál a kijelentésére az Noah akinek a válszától kissé frusztrált leszek. 

- Itt senkit - néz komoran Lucasra majd védelmezőlég átkarolja a mellette álló Lexit aki megforgatja a szemeit erre a mozdulatra de a szemein látom, hogy jól szórakozik a szituáción. Hát ezzel egyedül van. 

- Ashlyn? - néz rám kérdően. 

- Mit akarsz? - kérdezem és folyamatosan az ajtó felé pillantgattam abban a reményben, hogy valaki bejön és félbeszakítja majd ezt a kínos szituációt. 

- Tim említette, hogy itt dolgozol ezért gondoltam teszek egy próbát és meglátogatlak. Jól éreztem magam a múltkori bulin és jól szórakoztam veled. Arra gondoltam megkérdem nincs- e kedved meginni valamit valamikor? - kérdezte figyelmen kívül hagyva Noah szikrákat szóró tekintetét.

- Csak, hogy tisztázzuk - kezdek bele és közelebb lépek a pulthoz - Randira hívsz vagy meg akarsz fektetni? - érdeklődöm a hangomat kissé lehalkítva.

A kérdésem viszont kissé megdöbbentette Lucast mert nem válaszolt azonnal. Noah viszont szikrázó tekintetét ezúttal rám vezette. 

- Természetesen egy randira gondoltam - mondja majd hozzáteszi - Mármint élveztem mindent múlt pénteken viszont jobban megfogott az amit mondtál - válaszolja mire én legszívesebben a homlokomra csapnék de nem teszem. Csak veszek egy nagy levegőt.

- Nézd Lucas én nem randizom, ha felajánlasz egy éjszakát azt talán megfontolom de ennyi. Nem randizom és nem barátkozom. Te az a fajta fiú vagy aki virágot vesz a barátnőjének és minden pillanatban szerelmes pillantásokkal néz felé és ezzel semmi baj de én nem az vagyok akit keresel. Én nem akarok kapcsolatban lenni egészen addig amíg nekem abból hasznom nem származik.  - válaszolom őszintén mert valamiért úgy érzem, hogy nem akarom megsérteni az érzéseit. Ami egyáltalán nem vall rám, de aztán még nem bírtam megállni és hozzátettem - Három pohár és egy kis kokain után viszont bármikor összehordok neked akármilyen bölcsességet, hogy megkapjam azt amit akarok. 

- Csak egy randi - mondja mire Lexi érdeklődve néz rám majd Lucasra - Ha nem érzed jól magad az este végén és azt akarod, hogy ne keresselek akkor nem foglak. 

A fogamat összeszorítva veszek egy mély levegőt. 

- Én nem az a lány vagyok akit keresel, sajnálom - rázom meg a fejem és én ezzel le is zártam a beszélgetést viszont ekkor Noah közbeszól amikor látja, hogy a fiú még nem adta fel és tovább akar győzködni.

- Azt mondta nem, ne feszítsd túl a húrt, a nem azt jelenti nem - engedi el Lexit majd tesz a pult felé egy lépést, hogy közelebb legyen hozzám ami kissé bosszant mert a testtartása teljesen birtoklóvá válik. És mégpedig ez két dolog miatt is bosszant márpedig azért mert nekem semmi közöm hozzá és nem vagyok a tulajdona és azért is mert hónapok óta nemet mondok neki és ő sem hallgat rám soha. 

Egyikük reakcióját sem vártam meg hanem megfordulva a konyha felé vezető ajtó felé vettem az irányt majd a hátsó ajtón kilépve a hűvös levegőre a hátamat nekivettettem a falnak. 

Még három órám volt hátra a mai műszakomból és utánna végre szabad vagyok. Valószínűleg ennél rosszabb már nem lehet a mai napom. Az agyamat viszont elárasztották a múltam démonjai. Tudtam, hogy ez így nem fog jól végződni de egy nagy levegőt véve összeszedtem magam és visszamentem a kávézóba. 

Mire visszamentem már egyikük sem állt a pultnál. Noah és Lexi egy közeli asztalnál ültek és halkan beszélgettek viszont Lucast már egyáltalán nem láttam, valószínűleg elment. 

A tekintetem találkozik Noahéval aki kissé idegesen nézett rám amitől ismét elöntött a méreg és feszülten elkaptam el a tekintetem az övétől. Egyáltalán nem tetszik a birtoklás amit a szemeiben vélek felfedezni. Nem tartozom hozzá.  

...

Hazaérve rögtön átöltözöm és egy pillanatot sem pazarolva el szinte fél órával azután, hogy hazaértem már ismét az ajtó felé vettem az irányt. A testem még mindig vibrált a haragtól és a feszültségtől. Úgy érzem elveszítettem az uralmat a saját életem felett. Ismét. 

Ma este csak bele akarom feledni magamat a hangzavarba, hogy kizárhassam a fejemben zajló vihart. 

A városba szélén lévő szórakozóhely felé veszem az irányt és fél órán belül meg is érkezem. Legnagyobb szerencsémre itt általában nincs sok ember így nem kell sorban állnom. Bár az is nyilvánvaló, hogy az emberek fele még csak el sem érte az a kort amikor legálisan ihatnának az itt senkit sem érdekel addig amíg nem keltenek feltűnést és nem vonzzák ide a rendőrséget. 

Szinte azonnal a pult felé veszem az irányt ahol rendelek egy italt majd a pultnak támaszkodva feltérképezem a helyet. Péntek koraeste lévén még nincsenek túl sokan viszont az emberek lassan szállingóznak be és gyülekeznek. Pár órán belül szinte biztos vagyok benne, hogy a hely megtelik majd emberekkel. 

Egy darabig nézelődöm és hagyom, hogy a dübörgő zene átjárja a testemet ezzel ellazítva az izmaimat miközben a poharamat a számhoz emelve szürcsölgetem az italomat. 

A semmiből egy férfi jelenik meg mellettem fél kezével a pultra támaszodva fordul felém majd egy félmosolyra húzza a száját. 

- Szóval, hogy lehet az, hogy egy olyan lány mint te egyedül álldogál? - kérdezi mély flörtölős hangon mire a szemeimet a férfire vezetem és tekintetem végigjár a feje bújától a lábáig majd vissza. Végül fél szemöldökömet felvonva válaszolok. 

- Rajtam kívül még egy pár száz ember álldogál itt - vágom rá szarkasztikusan mire a  férfi tesz felém egy lépést majd elmosolyodik a válaszomra. 

- Ebben az esetben akkor had hívjalak meg egy italara - teszi a kezét az alkaromra miközben megfordulva int egyet a pultosnak. Majd a kezemben lévő italra mutatva rendel kettőt és végül visszafordul felém kezével kissé közelebb húzva maga felé, erre én csak felvonom a szemöldököm és kérdőn nézek rá. 

...

A mosdóba lépve magamra zárom az ajtót majd a fejemet a hűvös fémnek döntöm. Nem hiszem el, hogy Noah itt is megtalált. Képtelen vagyok megszabadulni tőle, csak el akartam felejteni minden egyetlen egy este erejéig. Az aznapi dühöm ismét felszínre tör. Úgy döntök, hogy semmi kedvem az este további részében itt tartózkodni így felegyenesedve a kilincs felé nyúlok de egy pár centivel eltévesztem a zárat és majdnem orra esek. Nagyszerű, talán az utolsó két három italt nem kellett volna meginnom mert határozottam instabilnak érzem magam. Ami kissé furcsa mert általában jól bírom az italt és elég sokat kell ahhoz innom, hogy részeg legyek. De most határozottan részegnek érzem magam. 

A mosdóból kilépve gondolkodás nélkül a kijárat felé veszem az irányt. Szerencsére anélkül kijutok, hogy bárki megállítana vagy követne. Kissé ingatag léptekkel indulok el hazafelé az egyre sötétedő utcán viszont hirtelen lépteket hallottam magam mögül.