Ashlyn

A néhány nappal ezelőtti rémálom kissé kibillentett a szerepemből és napokig csak a gondolataimba merülve ténferegtem mindenfelé. Az sem tűnt fel, hogy majdnem eltelet egy hét és semmit sem hallottam Noah felől habár szinte majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy Lexit láttam a kávézóba belépni de én minden időmet hátul töltöttem a konyhán miután két rendelést is elrontottam egymás után. 

Úgy gondoltam, hogy ideje végre visszazáródom és elfelejteni mindent ami történt mert nem, engedhettem meg magamnak, hogy egy ilyen apróságon elmenjen az életem. 

Viszont a helyzet az volt, hogy nem volt kedvem az estét egyedül tölteni. A legjobb talán az lenne ha lerészegednék és elfelejteném ezt az egészet mint ahogy mindig is teszem. Ezért úgy döntöttem, hogy munka után dobok egy gyors üzenetet Timnek mert ő mindig tudja hol vannak a privát bulik. 

Így történt az, hogy órákkal később egy ismeretlen srác kanapéján ültem egy piros műanyag pohárral a kezemben. A már jól megszokott fekete szűk rövid ruhámat viseltem és éppen egy magas kék szemű sötétbarna hajú sráccal beszélgettem akit azt hiszem, hogy Lucasnak hívtak. Arról mesélt, hogy a volt barátnője miért szakított vele. 

- El tudod ezt hinni? Három évig együtt voltunk aztán egyszer csak minden magyarázat vagy üzenet nélkül lelép. Pedig mindent megadtam neki amit akart tudod? - nézett szomorkásan a poharába ami üres volt én pedig megértően bólogattam mert ugyan annyira nem izgatott a sztori de kellemes figyelemelterelés volt így nem mondtam semmit sem. 

- Később kiderült, hogy többre vágyott. Most éppen valami gazdag pasihoz készül hozzámenni mert ő anyagilag jobban tudja támogatni az álmait - forgatta meg a szemeit mire kezdtem kissé megsajnálni szegényt.

- Ha számára csak egy pénzes zsák voltál és így bánt veled akkor miért siránkozol utánna? Nyilvánvalóan nem szeretett csak a pénzed kellett neki még volt - vonom meg a vállamat majd a szemébe nézek - Egyáltalán nem éri meg, még csak azt sem, hogy rá gondolj. 

- Mondasz valamit - néz rám elgondolkodóan majd felajánlja, hogy hoz italt a konyhából mire én csak bólintok és figyelem ahogy a konyha felé veszi az irányt. 

Hirtelen besüpped a kanapé mellettem majd egy kar jelenik meg a vállam körül mire oldalra fordítom a fejem és Timet vélem felfedezi Lucas helyén. 

- Eléggé lehangondoltank nézel ki ma este - lök meg a vállával játékosan. 

Ezek szerint még mindig lerítt az arcomról, hogy szét vagyok esve. Nagyszerű. Jobban kell koncentrálnom a körülöttem zajló eseményekre. 

- Csak nem Lucas untat ennyire a volt barátnőivel? Az a srác képtelen megállni, hogy másról beszéljen. Mindenkinek elmeséli aki csak meghallgatja - rázza meg a fejét hitetlenül majd felém fordul - Talán fel tudom dobni egy kicsit a kedvedet - engedi el a vállamat majd a zsebébe nyúlva előhúz egy kis tasakot. Ezzel egyből elnyeri a figyelmemet. 

- Meghívlak egy körre még Lucas visszaér, úgy könnyebb lesz majd a siránkozását hallgatni - mondja miközben előrehajol és a kis a kis tasak fehér kristányszerű port az előtte lévő műanyag pohárba tölti amint aztán megtölt alkohollal és végül felém nyújtja a poharat amit én egy hezitálás nélkül veszek el és a pohár tartalmak felét rögtön le is hajtom mert tudom minél hamarabb hat a drog annál jobb. A hatását úgysem érzem olyan sokáig. 

Tim vigyorogva nézi ahogy elfogyasztom a pohár tartalmát és ahogy az alkohol végigégeti a torkomat egy kellemes és ismerős érzés kerít hatalmába. Érzem ahogy az izmaim ellazulnak majd elmúlt egy hét emlékei egyre inkább kezdenek elhomályosodni. 

Észre sem veszem, hogy a fiú már nem ül mellettem habár halványan emlékszem, hogy valami olyasmit mond, hogy mostmár sokkal jobban nézek ki. Lucas ismét leül mellém és felém nyújtja az immár megtöltött poharat mire én rávillantok egy mosolyt és átveszem a poharat. 

Tulajdonképpen most, hogy jobban megnézem Lucas egy elég helyes fiú és kifejezetten dögös amikor nem a volt barátnőjéről beszél és mosolyog. Mintha csak meghallotta volna a gondolataimat felém fordulva ismét beszélgetést kezdeményez. 

- Na és te mi jót keresel itt? - kérdezi kíváncsian és én érzem ahogy  a drog lassan elkezd hatni. 

Érzem ahogy a szívverésem egyre inkább felgyorsul és a testem megtelik energiával. Mintha csak most ébredtem volna fel egy fél nap alvás után. 

- Én csak a társaságért jöttem - villantok rá egy mosolyt majd hosszú szőke tincseimmel kezdek ez játszadozni miközben egyértelműen végignézek a fiú testén. 

- Valóban? - néz rám a pohara mögül. 

Kissé előre hajolva egyik kezemmel a kanapé háttámlájára támaszkodom viszont ezalatt folyamatosan a hajamat tekergetem. Az alsó ajkamat beharapva, hosszú pilláim alól nézek fel a srácra és elégedetten elmosolyodom amikor észreveszem, hogy a tekintete a dekoltázsomra vándorol. 

A lábamat keresztbe rakom, hogy ezzel még közelebb kerüljek hozzá és lábfejemmel végigsimítok az ő lábán majd bal kezemmel végigsimítom a combomat és amikor a térdemhez érek kezem átvándorol a fiú hozzám közelebb lévő lábára. Fél szemmel eközben Lucas arcát nézem mert meg akarok bizonyosodni róla, hogy a fiú minden mozdulatomat követ a tekintetével. 

Amikor erről megbizonyosodom még közelebb hajolok hozzá és a kezemet lassan felvezetem a combján. 

- Mit szólnál ha segítenék elfelejteni a barátnődet ma este? Nem éri meg, hogy miatt siránkozz, hogy percet is rá gondolj - suttogom a fülébe és elégedetten mozdítom még feljebb a kezemet amikor érzem, hogy a fiú megborzong az érintésem alatt. 

Ezután még nagyobb elégedéssel tölt el az amikor megérzem a kezét a derekamon, innen tudom, hogy nem kell már sokáig győzködnöm. A fejemet elfordítva az ajkaimat az övéihez érintem és érzem ahogy a testem egyre inkább felforrósodik. 

Egy pillanatra elfog a csalódottság mert elmarad az a bizsergő érzés amit egy hete éreztem az ajkaimon. De mielőtt jobban elmerülhetnék ebben a gondolatban az előttem lévő fiúra koncentrálok majd még közelebb araszolok Lucashoz, szinte már majdnem az ölében ülök. 

Távolról hallom, hogy valaki megjegyzést tesz ránk de nem fogalakozom vele hanem a fiútól elszakadva felállok a kanapéról majd az ő kezét megragadva őt is felhúzom magam után. Ezután elindulok a lépcső felé magammal után húzva Lucast. Amint felérünk én benyitok a legelső ajtón és mivel a szoba üresnek tűnik így magunk után becsukva az ajtót háttal neki támaszkodom ennek és az alsó ajkamat harapdálva végigvezetem a szememet a fiú testén. 

Egy pillanatnyi hezitálást vélek felfedezni a szemeiben amikor tekintetem ismét találkozik az övével így én hezitálás nélkül nyúlok a hátam mögé és lassan lehúzom a ruhámon lévő cipzárat. Előre lépve a kezeimet a fiú mellkasára helyezem majd lassan elkezdem hátrafelé tolni amíg bele nem ütközik az ágy szélébe és akkor kicsit erősebben meglököm a mellkasánál így ezután ő az ágyon landol és szemeiből végleg eltűnik a hezitáció és helyét átveszi a vágy. 

...

A sötét kihalt utcán hazafelé sétálva a hűvös levegő kellemesen hat a felhevült meleg bőrömre. A cipőimet a kezemben fogva indultam el mert kissé instabilnak éreztem magam. Ugyan nem ittam annyit, hogy lerészegedjek de ahhoz eleget ittam az éjszaka folyamán, hogy a kedvem jobbra forduljon. A drog hatása már kezdi elhagyni a szervezetemet és érzem ahogy egyre nehezebb lesz nyitva tartanom a szemeimet. 

Már nem járok annyira messze az otthonomtól amikor egy autó lassít le mellettem. először nem veszek róla tudomást mert legtöbbször a legegyszerűbb módja annak, hogy megszabadulj valakitől az az, hogy ha egyszerűen csak levegőnek nézed a személyt és nem veszel róluk tudomást. 

Ez a teóriám jelen esetben nem vált be és amikor az anyósülés felöli ablak lassan lehúzódik én kissé idegesen és talán dühösen kapom a fejemet az autó irányába. De abban a pillanatban, hogy a vezető ülésben ülő férfi áthajol a konzolon, hogy láthassam az arcát először megdöbbenek aminek következtében nem veszem észre az előttem lévő oszlopot és nekimegyek. 

Az orrom alatt káromkodva dörzsölöm meg a jobb vállamat majd ismét az autó felé vezetem a tekintetem. 

- Ilyenkor nem kéne egyedül mászkálnod a sötét utcán, te is tudod pontosan, hogy milyen alakok mászkálnak erre felé. Nem kell őket bemutatnom neked - szólal meg az ismerős hang viszont ezúttal a hangja kevésbé hat gúnyosnak és dühösnek amikor hozzám beszél. 

Ennek ellenére ugyanúgy megforgatom a szememet majd az ablakon benézve válaszolok a fiúnak. 

- Biztos vagyok benne, hogy jobb dolgod is van mint utánnam kémkedi, Josh - mondom unottam majd ismét elindulnék amikor utánam szól. 

- Na most ebben én annyira nem vagyok biztos - válaszolja mormogva majd sóhajt egyet - De a lelkiismeretem nem engedi, hogy egyedül mászkálj hajnali kettőkor a sötét utcákon. Szállj be, hazaviszlek - mondja a fiú annyi lelkesedéssel mintha csak a fogát húznák. 

- Nincs szükségem a szolgálataidra egyedül is tökéletesen megvagyok - vágok vissza majd megszaporázom a lépteimet, hogy lehagyjam Josh mert semmi szükségem erre az éjszaka közepén. 

- Csak szállj be Ashlyn - gurul előrébb az autójával így ismét mellettem terem amitől kissé ingerült leszek. 

- Vagy különben mi lesz? Letartóztatsz? - kérdezem gúnyosan mire a fiú csak felnevet amitől én ismét megtorpanok és csípőre teszem a kezemet. Mégis mi olyan vicces ezen? 

- Mondasz valamit - száll ki az autóból Josh majd a autó orrát megkerülve egy pillanat alatt előttem terem. A szemeim tágra nyílnak amikor a fiú a zsebébe nyúl és döbbenetemben hátrálok egy lépést. 

Ezt most nem gondolhatja komolyan. 

- Szállj be az autóba, Ashlyn - jön még közelebb hozzám - Különben letartóztatlak mert ellenszegültél a rendőri parancsnak - húzza elégedett mosolyra az ajkait amikor látja az arcomon, hogy nyert ügye van. 

Az autó felé fordulva a vállam beleütközik a fiúéba amitől kissé jobban érzem magam és a fogamat összeszorítva nyitom ki az ajtót majd beülök és keresztbe fonom a kezeimet a mellkasom előtt. 

A pár perces út csendben telik és elfog egyfajta menekülési vágy mert tudom, hogy nem kell megadnom Joshnak a címemet, hiszem pontosan tudja hol lakom. És ezt egyáltalán nem találom nyugtatónak. 

A haze előtt megállva én rögtön ki akarnék szállni az autóból de Josh megállít. 

- Csak ne keverd magad nagyobb bajba mint amibe már benne vagy - figyelmeztet - Nem akarom, hogy Noahnak ismét baja essen csak azért mert nem hajlandó letenni rólad és valami őrült oknál fogva úgy gondolja, hogy megéred a sok fáradságot - sóhajt fel. 

Soha nem kértem meg Noaht, hogy bármit is áldozzon fel értem. És soha nem kértem, hogy kövessen mindenfele vagy, hogy beleüsse az orrát a személyes életembe. Ennek a gondolatnak hangot is adok.

- Ez szép és jó de egyikőröknek sincs köze az én életemhez. Noah előtt is tökéletesen megvoltam, ezután is megleszek. Ezt elmondhatod a barátodnak is mert soha nem kértem, hogy kövessen mindenfelé - nyitom ki az ajtót, hogy végre megszabadulhassak innen de Josh a kezemet megragadva egyhelyben tart. 

- Ha le tudnám beszélni Noaht az őrült ötleteiről már rég megtettem volna, olyan távol akarlak tudni tőle amennyi csak lehet - néz rám majd fojtatja - Nem tudom pontosan, hogy mi közöd van ehhez az egészhez de rá fogok jönni. Lehet, hogy most még csak egy relytéjes lány vagy akinek a fél múltját kitörölték de nem hagyom, hogy azok sérüljenek ebben a harcban akiket szeretek - engedi el a kezemet - Csak azt akartam, egy ezzel tisztában legyél - fejezi be a mondandóját én pedig egy pillanatot sem árva kipattanok az autóból majd a a házba lépve hallom ahogy Josh elhajt az autójával én pedig földre lecsúszva átkarolom a lábamat. 

Akármit is jelentsen amit Josh az imént mondott semmiképpen sem jelenthet jót számomra. Mostmár aggódhatok a rendőrség miatt is. 

És ekkor meztelen lábaimra téved a tekintetem majd ismét elkáromkodom magam. 

Ugyanis a cipőm Josh autójában maradt.