Elijah

- Szép munka volt Harper - mondta elismerően a férfi majd megkötözött lányra vezette a tekintetét aki lassan kezdett magához térni. Elijah erre a pillanatra várt már hónapok óta, most pedig végre megkezdheti véghezvinni a tervét. 

A férfi leült a lánnyal szemben lévő székre majd türelmesen várta a pillanatot amíg ő teljesen magához nem tért. Már csak ahhoz kell elég türelmesnek lennie, hogy megvárja amíg a fiú kétségbeesettségében a lány megmentésére rohanjon. 

- Jó reggelt aranyom vagy mondjam inkább, hogy csillagvirág? - kérdezte Elijah abban a pillanatban amikor Ashlyn eléggé magához tért ahhoz, hogy realizálja valami nincs rendben. A szemeiben megcsillanó félelem a férfi szavai hallatán elég örömöt okozott számára, hogy türelmes maradjon. 

- Hol vagyok? - kérdezte a lány remegő hangon mire a férfi egy gonosz mosolyra húzta az ajkait. 

- Ne aggódj csillagvirág - állt fel a férfi és közelebb lépett a lányhoz aki ficánkolva próbált menekülni. 

- A lovagod már úton van ide, pontosabban úton lesz ide ha még életben akar látni téged - lépett még közelebb és a karfán megtámaszkodva lehajolt, hogy elvonja ezzel a lány figyelmét.

- Sajnos azt nem ígérhetem, hogy számodra ez jól fog végződni - folytatta, a szavakat szinte suttogva egészen közel a lány arcához aki igyekezett hátrahúzódni de nem volt hova. 

- Igazán kár érted, sok mindenre fel tudnálak használni, szégyen, hogy végül ő pont téged választott, de addig is jobb ha visszamész aludni - felelte Elijah majd a háta mögül előhúzva a jobb kezét az injekciót figyelte ahogy a lány szemei ismét lecsukódnak ahogy a drog lassan szétáradt az ereiben. 

A bosszú mindig édes. 

Ashlyn 

Ahogy ismét kinyitottam a szemeimet az elmúlt órák emlékei egy pillanat alatt elárasztották az agyamat. A sötét szobában igyekeztem kivenni a környezetemből, hogy hol vagyok de szinte semmit sem láttam, a szoba korom fekete volt. A pánik lassan kezdett eluralkodni rajtam és egyre nehezebb lett lélegeznem. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok vagy, hogy mennyi ideje lehettem itt. 

Hirtelen Noah arca jelent meg a szemeim előtt, vajon ő tudja, hogy mi történt? Végül sosem mentem ki a kávézóból pedig ő ott várt rám, és több mint valószínű, hogy már sosem fogok odaérni a családi vacsorára sem. Valahogy ki kell innen jutnom, nem lehet ez a vég, nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy mindazok után amiken keresztülmentem ez a végzetem. 

Vicces mert egy pár héttel ezelőtt pontosan erről beszéltem Noahval, hogy az én sorsom valamiért mindenféleképpen hasonlóan alakul és akkor abban a pillanatban ezt el is hittem. Hogy mindannyiunknak megvan a végzete és néhányunk számára ez egyszerűen csak nem rendelkezik jó végkimenetellel. Viszont az elmúlt hetek során ez a gondolatom teljesen megváltozott. Már hittem abban, hogy mindazok után amin keresztülmentem talán nekem is lehet jó végzetem. Elhittem, hogy ugyan, úgy nőttem fel, hogy senki sem szeretett igazán, én mégis megérdemlem azt, hogy szeressenek és én is képes vagyok arra, hogy szeressek valakit. 

Ebben a pillanatban bántam azt, hogy végül sosem hoztam fel azt a bizonyos beszélgetést Noahval, bántam, hogy talán már sosem lesz alkalmam elmondani neki, hogy nem csak egy másik életben tudnám szeretni őt, hanem igenis képes vagyok szeretni ebben az életben is. Végül megfogadtam azt, hogy bármi történjék ha még ebben az életben lesz lehetőségem Noaht újra látni nem fogom az időmet vesztegetni és elmondom neki, hogyan érzek iránta. 

A kezeimet mozgatva próbáltam kiszabadítani őket de mindössze annyit értem el, hogy a kötél élesen belevágott a csuklómba és dörzsölte a bőrömet. Pillanatokkal később pedig éreztem ahogy a jobb kezemen végigcsorog valami és akkor biztos voltam benne, hogy a kötél elvágta a csuklómat. A testem többi része teljesen érzéketlen volt. Percekkel de az is lehet, hogy órákkal később végül feladtam a próbálkozást arra, hogy valami csoda folytán megszabaduljak. 

Egy könnycsepp lassan végiggördült az arcomon így csak lehunytam a szemeimet és a fejemet hátravetve az ajkaimat egy frusztrált sóhaj hagyta el. Tudom, hogy nem törhetek most meg és ebben a pillanatban elő kell szednem azt az érzelemmentes énemet aki Noah előtt voltam. Minél több érzelmet mutatsz annál több örömet okozol annak aki fájdalmat akar okozni neked. 

Erősnek kell maradnom, még akkor is belülről teljesen összetörtem. 

...

Amikor ismét kinyitottam a szemeimet a szoba már nem volt sötét ami azt jelentette, hogy ismét nappal volt. A füleimet beszélgetés zaja csapta meg mire lassan megemeltem a fejemet és körülnéztem. A szobában továbbra is egyedül voltam viszont most, hogy világos volt észrevettem egy ajtót nem is olyan messzire onnan ahol én voltam. A beszélgetés valószínűleg azon keresztül szűrődött be mivel az ajtó résnyire nyitva volt. 

Pillanatokon belül meg is tudtam, hogy ki állt az ajtó mögött viszont akkor már azt kívántam bárcsak sosem tudtam volna meg. 

A szobába három alak lépett be, közöttük volt kettő akit ismertem és a férfi akivel tegnap beszéltem. Mick mellett Harper lépett be a szobába mire a szemeim tágra nyíltak. Ahogy a lány tekintete találkozott az enyémmel ő egy gúnyos mosolyra húzta a száját majd lesajnálóan nézett rám. Mellette pedig Mick érzelemmentes szemei meredtek rám ezzel emlékeztetve engem nem csak arra, hogy honnan jöttem hanem arra is, hogy elő kell vennem az évek alatt megszilárdult álarcomat és nem szabad érzelmeket kimutatnom. 

A férfi aki fekete öltönybe volt öltözve előrelépett és Harperéhez hasonlóan egy gúnyos mosolyra húzta az ajkait majd hozzám lépett. 

- Holnap végre kezdetét veszi a bosszú és én minden percét élvezni fogom. Legközelebb talán majd jobban választasz magadnak barátot - nézett a szemeimbe és én minden erőmmel azon voltam, hogy ne mutassak semmilyen érzelmet sem. 

- Kár, hogy már sosem lesz legközelebb számodra - mondta majd lehajolva suttogva folytatta úgy, hogy csak én halhassam a szavait.

- Talán egy másik életben, jobban választasz - suttogta a fülembe és a szavai hallatán éreztem ahogy pánik ismét próbál eluralkodni rajtam. A szavak mélyebben vágtak a lelkembe mint akármelyik késvágás által szerzett sebem. 

A férfi egy kézmozdulattal elbocsátotta a szobában tartózkodó személyeket és pillanatokkal később ismét egyedül voltam vele. 

- Akármi is a terved, nem fog beválni - szólaltam meg rekedt hangon mire ő helyet foglalt velem szemben és felhúzott szemöldökkel nézett rám. 

- A tervem máris tökéletesen működik - felelte - Noah teljesen nyomorultan fest és még csak azt sem tudja mi vár rá. 

- Miért csinálod ezt? Egyáltalán ki vagy? - kérdeztem a fejemet rázva ami rossz ötletnek bizonyult mert a szoba egy pillanatra megbillent és biztos voltam benne, hogy ha nem lettem volna a székhez kötözve már rég a padlón landoltam volna. 

- Szóval azt mondod fogalmad sincs ki vagyok? - kérdezte a férfi mire ismét megráztam a fejemet. 

- Akkor jobb ha hátradőlsz és meghallgatsz egy mesét. Másfél évvel ezelőtt a barátodnak köszönhetően elbuktam egy igen fontos üzletet és a folyamatban elveszítettem az egyik legjobb emberemet és nagyon sok pénzt - mondta mire a fejemben szinte azonnal összeállt a kép. Valószínűleg a férfi arról az üzletről beszél aminek következtében Noah megsérült viszont az azt is jelenti, hogy a férfi aki előttem ült az nem volt más mint Elijah. Mick Elijahnak dolgozik csakúgy mint Harper, de nem egészen értem, hogy nekem mi szerepem van ebben az egészben. 

- Látom a tekintetedben, hogy összeraktad a képet. Abban is biztos vagyok, hogy mostmár tisztában vagy azzal, hogy ki vagyok. 

- Valószínűleg most azon gondolkozol, hogy hogy össze te a képbe - mondta ki mire én igyekeztem érzelemmentes arccal nézni rá. 

- Hosszú időbe telt de megérte a várakozás, egy éve figyelem Noaht és minden mozdulatát. Szinte mindent tudok róla, régóta vártam arra a pillanatra amikor végre beleszeret valakibe - felelte mire rossz előérzetem támadt. 

- Ugyan bosszút állhattam volna valamelyik családtagján mert pontosan tisztában vagyok azzal, hogy mennyire közel van a családjához de az nem lett volna elég. Egy olyan valaki kellett aki teljesen kifordította Noaht önmagából, akit jobban szeret mindenkinél. Időt adni neki, hogy belekóstolhasson valamibe amije sosem volt és ami mindig is hiányzott az életéből, hogy mindazok után én elvehessem azt tőle. Te vagy a legjobb dolog ami valaha történt vele. Amikor pedig megtudtam, hogy nem viszonyozod az érzéseit és többet megtudtam a családi hátteredről meg az életstílusodról annál jobb dolog nem is történhetett volna velem. Tökéletes voltál, most pedig, hogy végre beadtad a derekadat és eltöltöttetek néhány hetet együtt megmutatva Noahnak ezzel, hogy milyen érzés az amikor megkapsz valamit amint mindennél jobban akarsz csak, hogy azután azt elvehessem tőle. Biztosra fogok menni, hogy végighallgassa a sikolyaidat és könyörgésedet hogy azután a szemei előtt végezhessek veled. Azt akarom, hogy tisztában legyen azzal, hogy ez elkerülhető lett volna, ha ő csak békén hagy. Azt akarom, hogy az utolsó lelekzetvételéig kísértse a halálod emléke, hogy tudja mindez miatta történt - fejezte be Elijah mire bennem megakadt a levegő. Abban a pillanatban szinte biztos voltam abban, hogy ez volt az utolsó lélegzetvételem. Úgy tűnt, hogy a férfi végzett a beszéddel mert felállva ismét elém lépett és megragadta az arcomat és kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. 

- Azt akarom, hogy szenvedjen és valahányszor lecsukja a szemeit maga előtt lássa az élettelen testedet és hallja a sikolyaidat, és én mindig megkapom azt amit akarok - mondta majd elengedve tett hátra egy lépést és az ajtóhoz lépve kinyitotta azt, hogy beengedjen valaki mást. 

- A tied a terep innentől fogva. Életben akarom őt és hogy a tudatánál legyen az idő nagy részében, de fájdalmas legyen annyira, hogy amikor a fiú meglátja őt akkor azt kívánja bár sose találkoztak volna - mondta az idegennek majd mielőtt még elhagyta volna a szobát rám nézve elmosolyodott és a tekintetéből sütött gyűlölet. 

- Hiányoztam? - jött az ismerős hang mire a szíven megállt egy pillanatra. Az lehetetlen, ő nem lehet itt. A fejemet lassan oldalra fordítottam amíg a tekintetem találkozott az övével. Az ajkaim megremegtek ahogy ő tett egy lépést felém. 

- Figyelmeztettelek, hogy ha viselkedsz akkor nem fog fájni de sosem hallgattál rám és nézd meg, hogy most hova jutottál - mondta és abban a pillanatban az életem lepergett a szemeim előtt. 

Ő tett felém egy lépést és az szemeibe lévő élvezet láttán egy részem akkor ott meghalt. 

Elijah 

Az ajtó előtt állva a férfi elégedetten hallgatta ahogyan a lány sikolyai betöltik a szobát. Azt el kellett ismernie, hogy sokkal tovább állta a sarat mint azt ő gondolta volna. Talán kicsivel hosszabb ideig is mint azt a férfi elfogadhatónak találta volna, már éppen azon kezdett gondolkodni, hogy hogyan okozhatna a lánynak legtöbb fájdalmat amikor megtört a jég és a csattanások, ütések és nyögés hangját felváltotta a fájdalommal teli sikoly. 

Amikor a férfi úgy ítélte meg, hogy elegendő idő eltelt és a sikolyok kezdek ismét elhalványulni ami azt jelentette, hogy a lány már nem sokáig lesz magánál ő ismét benyitott a szobába majd magához intette a szobában lévő másik férfit és bólintva a kezébe nyomott egy újabb injekciót. Végignézte ahogy a férfi elvégzi a feladatát és a lány teste lassan ellazult. 

Ashlyn haja csapzottan tapadt az arcához amit vér és izzadság borított. Az alsó ajka ami fel volt repedve kissé elnyílt a felső ajkától ahogy a szemei ismét lecsukódtak. 

Elijah kiadta az utasítást, hogy vigyék a lányt egy másik szobába és hajnalban megkezdik majd a szállítást. 

A másik férfi egy bólintással tudomásul vette a feladatát és elindult az ajtó felé, hogy előkészíthesse a másik szobát. Mielőtt még kilépett volna visszafordult és kérdően Elijahra nézett. 

- Mikor kapom meg a fizetségem? - kérdezte és ő pontosan tudta, hogy mire gondol a férfi viszont jelenleg az most egy olyan figyelemelterelés lett volna számára, amit Elijah nem engedhetett meg. Így hűvösen az ajtóban álló férfire nézett és a szemeit összehúzva válaszolt. 

- Majd ha elvégezted a munkádat. Örülj annak, hogy kihoztalak az őrségből - felelte de ő nem elégedett meg ezzel a válasszal.  

- Elvégeztem a munkámat, és tisztában vagyok azzal, hogy mik a terveid a lány jövőét nézve ha most nem kapom meg amit akarok akkor soha - tette keresztbe a karjait a mellkasa előtt. Elijah kezdte elveszíteni a türelmét.

- Jelenleg ő túl nagy figyelemeltereléssel van számodra, keress valaki mást akin kiélheted magad - felelte és látta, hogy a férfinek szólásra nyílik a szája, hogy vitatkozzon mire ő az öltönye teljesébe nyúlja előhúzott egy pisztolyt figyelmeztetőlég mire a férfi az orra alatt dünnyögve megfordult és elhagyta a szobát. 

Elijah elismerően bólintott, már csak órák választották el az terve beteljesülésétől. 

És az édes bosszútól.