Noah

Már az elejétől kezdve sejtettem, hogy ez a vacsora egy katasztrófába fog átfordulni és egyáltalán nem jó ötlet, sem Ashleyt, sem Haleyt meghívni de amit Lexi egyszer a fejébe vesz azt mindenféleképpen megvalósítja és kevesen állhatnak csak az útjába. Vagy inkább senki. 

Már amikor korábban közölte velem, hogy ő most elmegy Ashleyért és azt szeretné, hogy én itt maradjak tudtam, hogy ez rosszabb lesz mint gondoltam és a kifogása az volt, hogy én csak elijeszteném a lányt mire én azt válaszoltam, hogy akkor legalább egy darabban érkeznénk meg ha én vezetek mert ha ő vezet akkor még a végén a nagy örömködések közepett véletlen felcsavarodnak egy fára. Erre csak megforgatta a szemét majd hozzám vágta a kulcsot. 

Amikor megérkeztünk a lány valóban nem volt elragadtatva attól, hogy engem is ott talál és mivel kicsit már alapból feszült voltam a lány kezében lévő dohány bosszúságot váltott ki belőlem és akkor még nem is tudtam, hogy amit a lány a kezében tart az nem egy közönséges dohány. A jellegzetes szagtól egész testemben megmerevedtem és komoly erőfeszítésekbe tellett, hogy megőrizzem a nyugalmamat. Ezért próbáltam arra gondolni, hogy tulajdonképpen a lány tett azért, hogy jól nézzen ki ma este és nem is ellenkezik ami talán azt is jelentheti, hogy mélyen legbelül igenis törődik mindezzel és az a hideg bánásmód csak a felszín. 

Miután megérkeztünk volt egy pár nyugalmas percünk azután, hogy sikerült visszafognom a lányt attól, hogy elmeneküljön. Ezek a percek viszont nem tartottak sokáig mert miután megérkeztek a többiek és Blake bemutatta a barátnőjét sejtettem, hogy ez rosszabb lesz mint gondoltam. 

Kezdve azzal, hogy Josh úgy szemlélte Ashlynt mint aki most szabadult a börtönből, ha nem tudnám, hogy mit dolgozik és, hogy a nővéremmel Emmával van itt akkor még rossz néven is vettem volna az egészet de így, hogy tudok mindent így csak még inkább feszültebb lettem. 

Ezután volt egy fájdalmasan hosszú beszélgetésünk a szüleimmel, Blakkel és a barátnőjével akit azt hiszem, hogy Harpernek hívtak. És hát a szüleink akármennyire és próbáltak nyitottak lenni a lány jelenlétére, minél hosszabb volt a beszélgetés a kétség egyre inkább olvasható lett a szemükben és nem hibáztatom őket, Lexi nem túlzott amikor azt mondta, hogy a lány nem egy észlény. Ellenben Blake az egész beszélgetés alatt csak állt mellettünk és semmilyen érzést nem mutatott a nagyképűségen kívül, vagyis cseppet sem érdekelte miről beszél a barátnője. Amikor a lány odébbállt, hogy köszönjön Lexinek mindannyian Blakere néztünk aki csak felvonta a szemöldökét mint aki nem érti, hogy mitől vagyunk úgy oda. 

- Bájos - szólalt meg végül az anyánk de a hangjában volt egy kis gúnyos leejtés amiért nem tudtam hibáztatni. 

- Mond csak Blake a barátnőd tudja, hogy ez egy vacsora nem pedig egy forgatás ugye? - kérdezte az apánk akinek a szeméből kiolvashat döbbenet szinte fájdalmas volt. Erre Blake csak megforgatta szemét.

- Én is borzasztóan örülök a találkozásnak - válaszolta végül mire én nem bírtam megállni a kíváncsiságot így megkérdeztem.

- Tulajdonképpen hol találkoztatok? Mert borzasztóan tudni szeretném, hogy ha még ebben az életben valaha is veszed a fáradságot és válaszolsz a telefonhívásomra és hajlandó vagy úgy viselkedni mint egy ember akkor mik azok a helyek amiket el kell kerülnöm mert isten ments, hogy egy ilyen hely közelébe menjek, szükségem van az agysejtjeimre - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt és kihívóan felvontam a szemöldököm mert tudtam, hogy a szüleink ugyan nem fognak egy szót sem szólni a kapcsolat ellen mert mindig mindenben támogatnak bennünket de valójában mind ugyanazt gondoljuk csak én ki is mondom és tudom, hogy ettől a szüleink kissé megkönnyebbültek. 

-  Majd ha veszed a fáradságot és elhívsz egy lányt akkor ismét beszélhetünk - vágja hozzám majd elsétál. 

Ezek után Emma is odajön hozzánk és éppen Blake elviselhetetlen viselkedéséről beszélünk amikor anya figyelmeztet, hogy talán jobban tenném ha figyelnék a vendégemre mert nem éppen a megfelelő társaságban van. Ez lefordítva annyit jelentett, hogy az előbbi személyes háború amit elkezdtem Blakkel éppen megtalálta Ashlynt és amikor megfordulok mindez be is bizonyosodik így rögtön elindulok a lány felé és még éppen időben érek oda ahhoz, hogy halljam amint Blake éppen flörtölő mézesmázos hangon szól Ashleyhez és bár legbelül szétvet az ideg úgy döntök, hogy teljes nyugalmat erőltetek magamra és úgy szólalok meg amikor odaérek. 

Ashley

Nem sokkal a fájdalmas beszélgetés után Blakkel és a barátnőjével mindenki megérkezett vagyis majdnem mert Lexi azt mondta ő még vár valakit de az illető késni fog így nem kell megvárnunk ami számomra jól jött mert végre megszabadulhattam a szőkeségtől. Ha tovább egy levegőt kell szívnom vele szerintem az agysejtjeim száma jelentősen csökkent volna az este végére. 

Éppen túlvoltunk a vacsora első felén aminek a nagy részében én csak unottan hallgatom ahogy a család régi sztorikat elevenít fel. Ráadásul az asztal végénél foglaltam helyet ami azt jelentette, hogy az egyik oldalamon Noah a másikon pedig Blake foglalt helyet ami által bekerültem a feszültség zónába. Bárhol máshol szívesebben lettem volna mint annál az asztalnál abban a pillanatban. 

Lexi furcsa módon viszonylag csendben volt és elég sokszor pillantott a telefonjára, valami miatt ő is feszült volt így tulajdonképpen nem is értem miért kellek én ide. Ebben a szobában mindenkinek szüksége van legalább egy italra, hogy oldjuk az itt lévő feszültséget.

A kezembe támasztott állammal bámulok unottan a tányéromba amikor a mellettem lévő Blake meglök a könyökével mire az irányába kapom a fejem és kérdően nézek rá. 

- Szóval te, hogy kerülsz ide? - kérdezi érdeklődő hangnemben mert nyilván látja rajtam mennyire élvezem az itt létet viszont ezúttal a stílusa teljesen különbözik a korábbitól.

- Ide teleportáltam - válaszolom unottan a vállamat megrántva mire halványan elmosolyodik és megjelennek azok a jellegzetes halvány gödröcskék az arcán mint ami Noahnak is van. 

- Mármint nem tűnsz túl elragadtatottnak attól, hogy itt kell lenned szóval csak érdekel, hogy mi a sztorid.

- Lefizettek - vágom rá mire a fiú először elkerekedett szemmel néz rám majd kitör belőle a nevetés mire mindenki felénk kapja a fejét én meg a szám szélét beharapva elmosolyodom. 

- Sokmindent megmagyaráz - mondja végül Blake miután abbahagyja a nevetést majd hozzáteszi Noahra nézve aki még mindig érdeklődve néz ránk a család többi tagjával együtt - Legközelebb talán sikerül elhívni valakit anélkül, hogy le kéne fizetned, talán adhatok egy-két taktikai tanácsot - feleli mosolyogva mire a másik oldalamon lévő fiú zavarodottan néz rám  az asztalnál ülők pedig jókedvűen hallgatják a sztorit. 

- Én nem fizet... - kezd bele a fiú majd hirtelen megakad és elmosolyodva megrázza a fejét - Nem fizettelek le - néz rám mire én kihívóan felhúzom a szemöldököm.

- Tudom te csak ilyen nagylelkű ember vagy aki pénzt ajándékoz a másiknak mindenféle különös ok nélkül - felelem szarkasztikusan.

- Az borravaló volt, tudod azt gondoltam, hogy ha egy kávézóba dolgozol akkor ez egyértelmű - rántja meg a vállát mire én ismét felvonom a szemöldököm. 

- Ha egy kávézóban ennyi borravalót hagysz akkor mit csinálsz egy étteremben? Veszel a pincérnek egy házat? - kérdezem mire ő csak megrántja a vállát és mindenki visszatér az általunk megzavart beszélgetéshez.

- Szóval mi volt a taktika? - kérdezi Blake felém fordulva - Nem úgy nézel ki mint akit meggyőzött a pénz, hogy idejöjjön.

- Ó az nem is győzött meg - válaszolom mire ő csak kérdően néz rám így én folytatom - Ez egy randi - felelem mire csak összezavarodottan néz rám majd mielőtt még bármit mondhatna én folytatom - Habár a randi partnerem eléggé elhanyagol ma este a valódi ok amiért itt vagyok az az, hogy Lexi lekapott és a Noah arcán lévő döbbenet teljesen meggyőző volt, hogy végül meggondoljam magam - válaszolom őszintén mire a fiú csak megrázza a fejét majd ismét elneveti magát.

- Szóval ebből maradtam ki az elmúlt hónapokban, ha - néz rám én meg csak megvonom a vállamat mert, hogy nekem fogalmam sincs miről beszél az egyszer biztos. Éppen szólásra nyitja a száját, hogy mondjon még valamit amikor a mellette lévő szőkeség magára vonja Blake figyelmét majd közli vele, hogy fogadnia kell egy telefonhívást viszont mindezt olyan feltűnően és magas hangon teszi, hogy félő eltörik a poharam. 

Mialatt Harper elhagyja az étkezőt, hogy fogadja a telefonhívást egy érdekes kérdés hangzik el az asztalnál amire felkapom a fejem. 

- Milyen érdekes fejlemények vannak az őrsön Josh? Esztek elég fánkot? - kérdezi Connor mire odakapom a fejem és érdeklődve hallgatom a választ de úgy érzem, hogy hirtelen kiszárad a torkom így megemelem a poharamat, hogy igyak egy kortyot de előtte még megkérdetem.

- Mivel is foglalkozol pontosan? - érdeklődtem majd beleiszom a pohárba ami rossz ötletnek bizonyul mert a választól félrenyelem a vizet és elkezdek köhögni.

- Rendőr vagyok, pontosabban kábítószerekkel kapcsolatos ügyekben nyomozok - válaszolja és éppen csak annyival tovább tartja rajtam a tekintetét, hogy tudassa velem, tisztában van az életstílusommal.

- Ashlyn drága jól vagy? - kérdezi Noah anyukája aki aggódva néz rám ahogy én próbálom felköhögni a félrenyelt vizet, egy bólintással jelzem, hogy minden rendben amikor sikerül lecsillapodnom majd ismét Josh felé fordítom a tekintetem.

- Szóval te voltál az aki megszerezte a címemet, nem igaz? - kérdeztem de abban a pillanatban valami más is bevillant az agyamba és Noah felé fordítottam a pillantásomat.

- És te mivel foglalkozol mert nyilvánvaló, hogy nem az egyetemre jársz? - kérdeztem de már előre sejtem mit fog mondani.

- Egy évvel ezelőttig Joshhal dolgoztam együtt de mostmár csak előadásokat tartok az idő nagy részében - válaszolja megfontoltan mire megfagy az ereimben a vér.

Ez sokmindent megmagyaráz. Hogy miért volt nála fegyver, hogy, hogyan tüntette el a férfi testét egyszerűen és hogy, hogyan tudott rólam majdnem mindent amit egy rendőrségi aktában megtalálhatsz. Csak azt nem tudtam, hogy miért követ mindenhová és miért nem hagy békén. Ekkor viszont egy újabb gondolat jelenik meg az agyamban. Lehet, hogy ez csak valamiféle színjáték. Lehet, hogy így akar a közelembe férkőzni, hogy bennfentes információt deríthessen ki.

És én éppen ezért nem bízok meg senkiben sem. Mert a végén úgyis csak átvernek és kihasználnak.

A mellettem ülő fiú valószínűleg megérzi, hogy a védelmi ösztöneim beindultak és szabadulni akarok innen mert hirtelen egy kéz jelenik meg a combomon majd kissé felém fordítva a fejét a hajamba suttog.

- Senki sem akar bántani téged Ashlyn, biztonságban vagy - suttogja mire a szívem kihagy egy ütemet. Valóban biztonságban volnék? Végülis egész idő alatt egy rendőr követett mindenhová, mégis, hogy hihetnék neki ha eddig a pillanatig ezt sem tudtam róla?

Úgy döntök, hogy semmilyen reakciót nem mutatok csak kihúztam magam és tovább folytattam az evést miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan szabadulhatnék el minél hamarabb. Tudtam, hogy rossz ötlet volt idejönni de valamiért mégis megtettem, azt hiszem mindig azok a dolgok csábítanak a legjobban aminek nem kéne mert csak abból csak is a rossz származhat, de hát ezen nem lepődöm meg mert ez az egész életemre jellemző. 

A másik oldalról Blake érdeklődve figyel, valószínűleg ő is észrevett valamit de én egyikőjükre sem figyelek oda egészen addig amíg Blake ismét közelebb nem hajol hozzám, hogy magára vonja a figyelmem és éppen kérdezne valamit - feltehetőleg az előbb szituációval kapcsolatban - amikor a másik fiú még mindig combomon tartott keze megmerevedik a bőrömön és szinte érzem, hogy egész testében feszült lesz. Az első gondolatom az az, hogy valószínűleg a Blake által felém irányított figyelem miatt lett hirtelen ilyen feszült de azután észreveszem az ajtóban álló lányt aki először ránk irányítja a tekintetét majd hirtelen Lexi irányába kapja azt. Ebben a pillanatban viszont Blake is észreveszi a lányt az ajtóban és először ő is megdermed majd a lánnyal egyidőben teszi fel a kérdését.

- Te mit keresel itt? - kérdezi Blake.

- Ő mit keres itt? - kérdezi ezzel egyidőben a lány Lexire szegezve a tekintetét aki csak megforgatja a szemeit viszont mielőtt belekezdhetne a magyarázkodásba az ajtóban álló lány aki ezek szerint az ex lehet közbevág.

 - Lex, átutaztam a fél várost csak mert azt mondtad, hogy szükséged van rám - néz rá gondterhelten. Viszont Elizabeth feláll az asztaltól és odasétál a lányhoz majd megöleli. 

- De örülök, hogy itt vagy Haley olyan régóta nem láttalak - üdvözli a lányt akinek ezek szerint Haley a neve. 

Ezek után Lexi megpróbálja meggyőzni a lányt, hogy maradjon végül azzal sikerül meggyőznie, hogy csak azért mert Blake egy idióta attól még a többieknek hiányzik az ő jelenléte majd kijelenti, hogy nem hagyhatja itt mert Haley az ő vendége és hiányzik a társasága, sejtem, hogy sok mindenkit próbál meggyőzni hasonló kijelentéssel.  

- Azt hittem Ashlyn volt a randid - szólal meg Blake.

- Szóval hármasban toljuk? Engem erről ugyan senki sem figyelmeztetett, de nem bánom - szólalok meg szarkasztikusan Lexi kijelentése után mire mind a két lány felém fordítja a fejét majd Lexi elneveti magát és Noah is elmosolyodik viszont a következő pillanatban a hangulat ismét átcsap feszültbe amikor is Harper visszatér az ebédlőbe és mielőtt még leülne a helyére Blake arcára nyom egy puszit aki teljesen megfagy és lassan Haleyre vezeti a tekintetét aki csak döbbenten áll az ajtóban majd gúnyosan elmosolyodik és mindebből Harper szinte semmit vesz észre legelőször, gondolom gyanús lesz neki a csönd mert ő is az ajtóban álló lányra kapja a fejét majd pár pillanat elteltével megkérdezi.

- Te is Blake egyik testvére vagy? - néz rá mosolyogva.

Kínos. 

Viszont a valódi dráma még csak ezután következett.