Ashley

Austin White, így hívják a srácot akinek éppen az e hétre esedékes bulijában szállok el teljesen. Austinnel régen évfolyamtársak voltunk, aztán ő egyetemre ment én meg a sarki kávézóba dolgozni. Néha összejöttünk amikor éppen nem volt kedvünk az éjszakai kalandunk után kutatni. Nem voltunk szerelmesek egymásba de még csak barátok sem mindig. Használtuk a másikat. Megadtuk azt amire éppen szüksége volt es elvettük amit akartunk. Éppen valami Blakekel táncolok amikor úgy érzem kezdek kijózanodni egy szó nélkül hagyom ott és a konyha felé veszem az irányt, hogy feltölthessem magam.

- Ashley, baby, hát itt vagy - futok össze a már kissé részeg Austinnal akinek csak egy biccentéssel válaszolok és a pulthoz megyek italért. Szépíthetném a dolgokat, vagy megjátszhatom azt, hogy nőies vagyok de felesleges éppen ezért hagyom ki a kólát a whisky kólámból es iszom csak tisztán az alkoholt. Minek szépíteni? Így is úgy is megiszom ezt a mennyiséget. így legalább gyorsabban hat. 

A már félig üres piros papírpohárral a kezemben lépek be újra a nappali zsibongó tömegébe. Egyetlen egy szabály van az egész életemre vonatkozólag. Mégpedig az, hogy maradj hideg bármi is történik, ne mutass érzelmeket.  

Miután úgy döntök, a whisky nem elég, hogy a mennyekbe érezzem magam felkeresem Timet. Nála általában mindig van valami extra cucc. És ezúttal sem tévedtem. A kanapén találtam rá éppen egy lány társaságát élvezte. Nem esett nehezemre megszakítani ezt a szívszorító pillanatot.  

- Mid van ma számomra Tim? - ülök le a másik oldalára a kanapénak. Mivel kevés a hely szinte félig a srácon ülök de nem zavartatom magam. Még barbie éles pillantásai sem tudnak meghátráltatni amit a fiú másik oldaláról küld felém. Csak egy mosollyal reagálom le és Timnek szentelem a figyelmem aki egy kis tasakot húz elő a nadrágja zsebéből és a felé tartott tenyerembe fekteti azt.

- Ennyi? - kérdezem a két apró kis fehér  pirula láttán.  

- Hidd el neked pont elég - villantja rám az ezer wattos mosolyát majd újra a szöszinek szenteli a figyelmét. Sóhajtva állok fel majd mit sem törődve semmivel beveszem a két kis pirulát. Legyen az akármi is. Már tényleg nem érdekel. Csak élvezem a mát. Kaptam eleget a múltamban ahhoz, hogy tudjam felesleges olyanon gondolkodni mint a holnap. Ami talán soha el sem jön.  

Így hát miután úgy éreztem elkezd hatni a... minden amit ma beszedtem a táncolók közé vetem magam.  

Izzadt testek vesznek körbe a zene szétszaggatja a dobhártyámat de ez egy tökéletes lezárása a napnak. Máshogy már el sem tudnám képzelni. 

Nem sokkal később egy kéz fonódik hátulról a derekamra majd húz közelebb magához. Nem kell sok, hogy realizáljam ki az alak mögöttem amikor ajkak tapadnak a nyakamra és megpillantom magam előtt azokat a nagy kezeket amik most bebarangolják testem minden egyes négyzetcentijét.  

- Menjük fel, ott kényelmesebb - morogja a nyakamba és az emelet felé kezd kormányozni.  És én hagyom magam. Újra. 

Amint felérünk az emeletre rögtön behúz a folyosó végén levő szobájába majd kulcsra is zárja rögtön a belépésünk után. Nem habozik egy percig sem. Rögtön elkezd megszabadítani a ruhámtól majd az ágyra lök. Nem mintha nehez dolga lett volna a ruhákkal. Még csak ruhának sem nevezhető amit éppen viselek. Ugyanis egy rövid, nagyon rövid feszülős szoknyán kívül ami szigorúan térd fölé ér 20 centivel de egyel sem többel és egy fekete crop topon kívül semmit sem viselek még az alul öltözettel is elég csínján szoktam bánni ha Austin bulijába jövök. Fölösleges a legtöbb alkalommal úgyis itt kötök ki, mire mind a ketten úgy érezzük, hogy eléggé elszálltunk ahhoz, hogy semmit se érezzünk.  

Ismét kezek barangolják be a testem majd azok útját ajkak követik. A nyakamtól indulnak a nedves csókok majd lefelé haladnak egyenesen a át a kulcscsontomon majd a két mellem közötti ösvényen végül megállnak a hasamon a szoknám derekánál. Austin egy pillanatra megemeli a fejét a szemembe néz engedélyt keres bennük, mint minden alkalommal. Nekem viszont már elegem van a rizsából, megemelem a csípőmet és kigombolom a szoknyám felső három gombját. Ekkor már a fiú is felocsúdik és elkezdi lassan lehúzni rólam az anyagot.

Elmosolyodik amikor észre veszi fehérneműm hiányát. Tudja, hogy készültem és célokkal jöttem ide ma este.  

- Lassú vagy ma este - jegyzem meg neki majd megunva a tempóját veszem át az irányítást és amikor éppen megcsókolna gyorsan fordítok a helyzetünkön. Most én vagyok felül. Egy gyors mozdulattal lerántom a pólóját végigcsókolom a  mellkasát majd két gyors mozdulattal a nadrágjától is megszabadítom. Előrehajolok, hogy újra megcsókolhassam közben a csípőmet lassan ringatom az ágyékán. Sajnos betépve hamar rá tudok unni a dolgokra. így a következő pillanatban már magamba is fogadom meredező férfiasságát. Egy darabig még én irányítok majd Austin fordít a helyzetünkön és újra én kerülök alulra. Nyögések és cuppogások töltik meg a szobát bőr csattanása a bőrön ahogyan intim részeink újra és újra találkoznak. Egyikünk sem az a szeretkezős típus. Legalább is amikor együtt vagyunk olyankor nem. Szeretjük gyorsan lezavarni a menetet ahogy most is tesszük. Pár perccel azután, hogy mind a ketten elélveztünk megfordulok és megpaskolom a fiú mellkasát. 

- Remélem jól szórakoztál de én most leléptem - állok fel és veszem vissza a ruháim - Még meg kell keresnem Timet a múltkor fogadtunk és nyertem szóval lóg nekem egy füves cigivel - indulnék meg az ajtó felé de Austin hangja egy pillanatra megállít.

- Kicsit túlzásba viszed ezt az egészet nem gondolod? - kérdezi kimért hangon - Egy időre leállhatnál.

- Pedig úgy tűnik eléggé élvezed ilyenkor a társaságom - vágok vissza majd kirontok az ajtón és Tim keresésére indulok. A fiút ugyanott találom ahol hagytam de mostmár egy barna is csatlakozott a szöszi mellé. Különös, nem néztem volna ki a csajból, hogy tud osztozkodni tekintve hogyan nézett rám az előbb. 

- Helló, szépfiú - huppanok le mellé és egyenesen a nyakába beszélek. Mintha egyébként máshogy hallhatná is amit mondok a hangosan dübörgő zenétől. 

Száját elszakítja a szöszitől és felém fordítja a tekintetét.

- Tartozol nekem - emlékeztetem miközben a barna még mindig kitartóan tevékenykedik Tim nyakán majd amikor a fiú sóhajtva tudomásul veszi, hogy igazam van megemeli a csípőjét a szöszivel együtt és előhalássza a telefonját. Pötyög rajta egy ideig majd vár. Valószínűleg a válaszra. Eközben a két lány sem tétlenkedik eléggé élvezik egymás társaságát. A szöszi aki egyébként Tim öleben helyezkedik el áthajol a barnához aki a fiú jobbján van tekintve, hogy én a balon foglalok helyet és hevesen megcsókolja azt. Először kicsit megdöbbenek majd elismerően nézek a lányra. Nem mondtam volna meg róla bár az is lehet, hogy már van benne pár tabletta meg pohár is. Eddig úgy gondoltam ő tipikusan az  fehér fehérneműt viselő lány mert a barna leginkább tipikus vörösnek néz ki. Most jobban belegondolva lehet, hogy a szöszi inkább fekete típus. 

- A pláza és a játszótér mögötti raktár előtt vár egy haverom nála van a cucc - ránt ki a gondolatmenetemből a fiú hangja.

- És miért én menjek el érte - vonom fel a szemöldököm.

- Én most elfoglalt vagyok - von vállat.

- Úgy látszik az elfoglaltságaid elfoglalták egymást - vigyorgok rá gúnyosan majd felpattanok és egy itallal a kezemben a kijárat felé veszem az irányt.

Kora tavasz lévén a levegő már hűvös és kellemesen csípi a bőrömet. Kicsit ki is józanít ez az idő így egy gyors mozdulattal felhajtom a poharam tartalmát majd eldobom a sötétben, azután előhalászok egy cigarettát a zsebemből és rágyújtok.  

Hallgatnom kellett volna Austinra az előbb és leállni. Vagy legalább nem elmenni arra a hülye raktártelepre egyedül az éjszaka közepén.  

De Ashley Smith soha nem hallgat senkire. A tizenkettő éves Ash talán még megtette. De a 21 már nem. Megtanultam a saját káromból, hogy az emberek csak bántani képesek. Család, barátok? Ugyan kinek kellenek? Ők is csak bántanak. 15 voltam amikor megfogadtam, hogy a múltam nem állhat többé a jelenem elé. Nem engedem a jövőmbe törni. Már nem érdekelnek a hegek sem a testem különböző részein. Az mind a régi Ashley. Aki a szüleire és a barátaira hallgatott nem pedig magára. Most a magam ura vagyom és azt teszem amit akarok. Nem érdekelnek olyan dolgok mint a holnap és a következményeik. Amikor a szívedet egy cellába zárod és hét lakat alatt őrzöd olyankor meg is feletkezel arról, hogy ott van. És már nem találod többé a kulcsot a zárhoz. De egy idő után nem is már akarod.

A gondolataimba merülve szívtam egy utolsót a cigarettából majd a földre dobva eltapostam azt. Tíz perc séta után meg is érkeztem a raktár elé. Sötét volt, alig láttam valamit. Azután a következő történt. Be voltam állva de azt még érzékeltem, hogy valaki van mögöttem. Mivel a reflexeim ilyenkor jócskán lelassulnak mire megfordulhattam volna már karok ragadtak meg hátulról és szorították le erősen a kezeim. Az erős kezekből ítélve a támadóm férfi. Éreztem a lihegését a nyakamon.

- Csak maradj szépen nyugton csillagvirág és minden rendben lesz - suttogta a fülembe. De lassú reakciómnak köszönhetően mire felfogtam, hogy mi történik velem vagy, hogy mit mondott a férfi már csak a hűvös tű érintését éreztem a kezemen. Ebben a pillanatban hirtelen felébredtem a sokkból ami eddig mozdulatlanul tartott és elkezdtem rángatni a kezemet.

- Ne ficánkolj csak rosszabb lesz - köpi a szavakat támadóm majd erősebben szorítja le a két csuklómat és egyenesen a kezemben levő vénához vezeti a tűt. Egyre szaporábban vettem a levegőt ahogy a pánik eluralkodott rajtam de még mielőtt egy hangot is kimondhattam volna vagy segítségért kiálthattam volna a sötétségből egy fekete pulcsit viselő alak lépett elő. Amikor felénk közeledett azt hittem a fickóval van és már magamban elfogadtam, hogy a semmi közepén kell majd meghalnom drogtúladagolásban, jobb esetben érintetlenül rosszabban előbb kihasználják minden porcikámat. De legnagyobb meglepetésemre a kezemet szorongató férfi hátrarántott mire a földre estem és ő meg elkáromkodta magát. Felszisszentem ahogy testem találkozott a durva betonnal. Szinte biztos, hogy felhorzsoltam a tenyerem és a lábaim de jelen pillanatban csak az érdekelt, hogyan tudok megszabadulni innen minél előbb.  

Eközben a kapucnis alak valahonnan szervált egy bézbollütőt - bár az is lehet, hogy egész végig nála volt - és fenyegető léptekkel indult meg a támadóm felé aki mint utólag kiderült körülbelül két méter magas és kopasz volt.  Lélegzetvisszafojtva figyeltem az eseményeket.  

A kapucnis alak mondott valamit de nem értettem tisztán. Az egész mondatból csak a lány szót tudtam kivenni. Aki valószínűleg én vagyok tekintve, hogy nincs senki más nőnemű a közelben rajtam kívül.  

Erre a kopasz pasas hirtelen megfordul és felém rohant. Hirtelen felrántott a földről majd a vállára dobott. Ekkor a közelben egy lövés zördül fel mire megdermedek és hirtelen mintha kijózanodtam volna. Élettelen test zuhan majd rogy össze alattam engem magával rántva vissza a betonra, a fejem egy hatalmasat koppan majd egy darabig szédelgek és csillagokat látok próbálok ébren maradni nem túl sok sikerrel. Mielőtt elnyel a sötétség még hallom ahogyan az ütő a földnek csapódik majd valaki gyors léptekkel közelít felém. A kapucnis megmentőm legördíti rólam az élettelen testet majd a karjaiba vesz és elindul. Sajnos az arcát nem tudtam kivenni így fogalmam sincs róla kinek köszönhetem az életem. 

Mielőtt bármit is mondhattam volna a pilláim végleg lecsukódtak és nem maradt más csak a zsibbasztó sötétség.