Noah 

Haley döbbenete pillanatokon belül átcsapott bosszúba. Nem szívesen lettem volna Blake helyében az egyszer biztos. Ezek szerint Lexi egyiküket sem avatta be a tervébe bár van egy olyan sejtésem, hogy a szüleink tudtak róla mert egyikük sem tűnt túl meglepettnek amikor Haley megjelent az ajtóban. 

- Úgy nézek ki mint a testvére? - kérdezte a lány gúnyosan amit teljesen jogosnak találok mert ugyan Haley is egy gyönyörű lány volt csak úgy mint Lexi vagy Emma de ő teljesen máshogy ragyogott mint az én testvéreim, ő egyedi szépség. Olyan amit nem találsz túl sűrűn így még nehezebb volt megértenünk, hogy Blake, hogy volt képes elengedni egy olyan lányt mint Haley és ezután összeszedni egy olyat mint Harper. 

Szegény Harper teljesen félreértelmezte a hallottakat és döbbenetében elkerekedtek a szemei. Először mind azt hittünk, hogy megértette a hallottakat. Tévedtünk. Ekkor már kezdtem sajnálni szegény lányt. 

- Ikrek vagytok? - kérdezte izgatottam mire a mellettem lévő Ashlyn fájdalmasan felnyögött. Ezúttal viszont Haleyn volt a sor, hogy döbbenten elkerekedjen a szeme. 

- Most csak viccel ugye? - kérdezte mire a mellette álló Lexi csak felsóhajtva annyit mondott, hogy bárcsak. Mert, hogy mind azt várjuk, hogy kiderüljön a lány csak túl tehetséges színész. 

Blake még mindig kissé sokkos állapotban volt, így Ashlyn az aki végül megkönyörül a lányon és beavatja a dolgokba, már amennyire Ashlyn könyörületes tud lenni. 

- Édes - kezdi azzal a tipikus Ashlyn stílussal - Én nem vagyok senkinek sem a valakije itt és még nekem is leesett, hogy a Lexi mellett álló lány Blake volt barátnője, nem kell hozzá túl sok ész hogy összerakd a képet - fejezte be gúnyosan a szemei forgatva mire a másik lány csak összezavarodottan nézett rá. 

Blake viszont hirtelen felocsúdott az eddigi sokkból és lassan felállt az székéből majd a még mindig ajtóban álló lányok felé fordította a fejét. 

- Úgy gondolom, hogy mindannyian elég idősek és érettek vagyunk ahhoz, hogy eltöltsünk egy vacsorát kulturáltan anélkül, hogy sértegetnénk egymást - jelenti ki mire Lexinek felszalad a szemöldöke Haley pedig egyszerűen csak elneveti magát kínjában. 

- Igazad van Blake, mert mi érett emberek vagyunk akik kulturáltan megbeszélik a dolgokat anélkül, hogy sértegetnénk egymást - válaszolja a lány szomorúan. Úgy tűnik, hogy lassan kiderül min vesztek össze. 

Blake viszont ekkor elveszíti a türelmét és hitetlenkedve felemeli a kezeit.  

A családi dráma hivatalosan is elkezdődött így senki sem tehet semmit csak hátradőlve figyeli a fejleményeket. Ekkor viszont realizálom, hogy a bal kezem még mindig a lány combján pihen mire halványan elmosolyodom mivel ha annyira zavarná már rég lelökte volna a kezem így csak élvezem a pillanatot és figyelem az előttem kialakuló drámát. 

- Ne tegyél úgy mint aki csalódott, én legalább nem a hátad mögött találkozgatok másokkal hanem felvállalom mindenki előtt - jelenti ki Blake dühösen mire nekem elkerekedik a szemem. Szinte ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy Haley soha sem csalná meg a testvéremet szóval mostmár méginkább érdekel a sztori kivitele. 

A lány csak döbbenten néz rá majd gúnyosan elmosolyodik miközben csalódottan megrázza a fejét. 

- Nem, valóban - ért egyet vele Haley - Te inkább jobban bízol a barátaidban mint bennem - teszi hozzá szomorúan - Tudod Blake, te egy igazi seggfej vagy - mondja a lány majd megfordulna, hogy elmenjen de a hirtelen mozdulattól megszédül és Lexi még éppen elkapja a karját mielőtt a lány elesne. A Blakeben lévő ösztönök viszont még mindig ott vannak és akármennyire is dühös a lányra egy pillanat alatt mellette terem és aggódva kérdezi, hogy minden rendben van - e mindaddig Lexi gyorsan hoz egy pohár vizet a lánynak. 

- Ó most már érdekel, nem igaz, Blake? Menj a francba de komolyan, engedj el - rántja ki a kezét a fiú szorításából majd könnycseppek jelennek meg a szeme sarkában.

- Ezt majd később megbeszéljük Hales, most le kell ülnöd, nem akarom, hogy rosszul legyél - ragadja meg ismét a karját majd a legközelebbi szék felé kezdi el húzni a lányt. Na igen akármennyire is utálják egymást ebben a pillanatban Blake legbelül mindig is aggódni for Haleyért mivel az anyukája szívbetegségben hunyt el az apukája pedig rákban és tudom, hogy Blake mennyire fél, hogy Haleyvel is bármi hasonló történhet. 

A lány viszont ebben a pillanatban ebből semmit sem akar hallani ezért ismét kirántja a karját a bátyám szorításából és a szemeiben izzó bosszúság nem ígér sok jót majd miután ismét idiótának hívja Blaket egy könnycsepp lecsordul az arcán.

- Elhagytál Blake - szipogja - Elhagytál amikor a legnagyobb szükségem volt rád.

- Azért ez nem éppen igaz - teszi hozzá Blake - Te mentél el miután megcsaltál - válaszolja megbántottan. Mire mindannyian meglepetten nézünk rájuk. 

- Képtelen vagyok elhinni ennyire keveset gondolsz rólam ennyi év után - mondja Haley majd a táskájába nyúlva előhúz egy képet és Blakehez vágja.

- Sosem csaltalak meg idióta. Amikor a barátaid azt mondták neked, hogy többször is együtt láttak valakivel az valóban egy srác volt és valószínűleg még te is emlékszel rá az egyetemről, szobatársak voltatok két éven keresztül és mivel ő média szakon végzett ezért megkértem, hogy segítsen nekem összeállítani egy rövid videót. Ő is ismert téged elég jól szóval bíztam benne, csak hát te jobban bíztál a barátaidban és abban, hogy ők mit láttak - mondja Haley mire nekem tátva marad a szám. Komolyan ezen vesztek össze? De a kérdés amire igazán érdekel a válasz az az, hogy Blake valóban ennyit gondol Haleyről? Mert akkor egyet kell értenem a lánnyal, és akkor még szépen fogalmazott amikor azt mondta, hogy egy seggfej. 

Úgy tűnik Lexinek igaza volt és csak egy ostobaságon vesztek össze. Vagyis ezek szerint Haley egy meglepetéssel készült Blakenek ezért egy másik srác segítségét kérte aki ráadásul a szobatársa volt, még halványan én is emlékszem a srácra. Azt hiszem egyetem után rögtön megházasodott és saját céget nyitott. De ezek szerint Blakenek feltűnt, hogy Haley sokat megy el otthonról és titokzatoskodik így egyből hitt a barátainak akik együtt láthatták Haleyt ezzel a sráccal és mivel Baleke egy Hartman ami azt jelenti, hogy makacs mint az öszvér így egy kérdés nélkül csak a tények elé állította Haleyt akinek azt sem engedte, hogy megmagyarázza a történteket ami nem igazán fer legyünk őszinték. Ennél azért többet vártam volna Blaketől, főképpen azért mert ügyvéd de hát úgy tűnik mindenkinek van gyenge pontja. 

Viszont a dráma itt még nem ért véget. Ugyanis miután Blake feldolgozta azt amit Haley az imént mondott ránézett a hozzávágott képre majd tágra nyílt szemmel Haleyre nézett.

- Ez most komoly? - kérdezi majd szinte látom ahogy beindulnak az agyában a fogaskerekek - Ez azt jelenti, hogy több mint három hónapja... és ezidő alatt nem mondtál nekem semmit sem? - kérdezi döbbenten. A lány pedig csak szomorúan megrázza a fejét. 

- Már nem számít - mondja a lány majd a száját harapdálva próbálja visszatartani a könnyeit. 

- Hogy érted, hogy nem számít? Hales ez a gyerek félig én vagyok még jó hogy számít - mondja Blake mire a szobában megfagy a levegő és úgy tűnik, hogy erről Lexi sem tudott mert meglepetten nyitja tágra a szemeit anyu pedig a kezét a szája elé kapja ugyanis ezek szerint a kép egy ultrahang lehet a magzatról de valami nem stimmel mert Haley a könnyeivel küszködve próbál megszólalni mielőtt még más megtehetné.

- Voltál Blake, az a gyerek félig te is voltál - suttogja - Azért kértem meg a régi szobatársad, hogy segítsen összeállítani egy videót mert így akartam elmondani neked a nagy hírt de te kiakadtál és nem hagytad, hogy megmagyarázzam a történteket. Az orvos már az elejétől fogva figyelmeztetett, hogy nem valószínű, hogy túlélni a három hónapot de én annyira örültem, hogy nem foglalkoztam vele. Pár héttel azután, hogy szakítottunk elvetéltem. Szóval nem számít Blake - fejezi be a lány Blake pedig csak döbbented néz a kezében tartott képre majd szemeit az előtte álló könnyező lányra vezeti majd le egészen a lány hasáig. 

A következő pillanatban viszont csak magához húzza a lányt majd szorosan átöleli ami ellen Haley először tiltakozik majd megenyhül és és a derekát beadva ő is szorosan átöleli az idióta bátyámat aki valószínűleg sokkos állapotba került az információ hallatán mert amikor a lány válla felett találkozik a tekintetünk én csak halványan elmosolyodom majd bólintok egyet ezzel jelezve, hogy egy pillantásból  is megértettem mit gondol mire ő hálásan néz rám majd a lány kezét megfogva kivezeti őt a konyhából. 

Ezzel rám hagyva Harpert aki nem kifejezetten néz ki megbántottnak vagy csalódottnak így remélhetőleg egyszerűen megszabadulok majd tőle. 

- Ki kér desszertet? - kérdezi az ajtóban álló Lexi, hogy megtörje a túl hosszúra nyúló csendet és, hogy oldja a döbbent feszültséget a szobában. 

Miután befejeztük a desszertet és a feszültség nagyrésze is távozott a szobából megkértem Lexit, hogy figyeljen Ashleyre még én hívok Harpernek egy taxit és kikísérem a lányt. Aki még mindig nem tűnt megbántottnak és még az autóra vártunk megkérdőjeleződött bennem, hogy vajon tisztában van-e azzal, hogy mi történt a vacsora alatt végül viszont csak megköszönte a fuvart amit előre kifizettem, hogy neki emiatt már ne kelljen aggódnia és egy darabig csak figyeltem a távolodó autót. 

A vacsorának ugyan vége volt de én egyáltalán nem akartam még hazavinni a lányt. Ekkor viszont szembe jutott valami és elmosolyodtam, már előre tudom, hogy Ash nem fog neki örülni sőt nagy esély van rá, hogy kiakad rám mindenki előtt de úgy döntöttem megkockáztatom. 

Tudtam, hogy Emma és Josh nem mennek haza csak holnap délután mert Josh nem dolgozik a hétvégén és Haley meg Blake nem valószínű, hogy bármikor elhagyja a hálószobát a közeljövőben szóval a hétvégét ők is itthon töltik.  

Mire visszamentem az házba addigra már az étkező üres volt így a nappali felé vettem az irányt és mielőtt beléptem volna a helyiségbe, megállva a kanapén ülő lánya vezettem a tekintetem. Éppen arra figyelt amit Emma mondott és a koncentráció közben a szeme körül megjelentek enyhe ráncok és az ajkai enyhén elnyíltak egymástól ami borzasztóan aranyosnak hatott. Leginkább azért mert a lány mindig komoly érzelemmentes arcot vágott. Mintha csak megérezte volna, hogy figyelem az fejét hirtelen az irányomba fordította majd amikor észrevett egy enyhe fintor jelent meg az arcán ami engem mosolyra késztetett mint mindig. Tudtam, hogy tisztában van a jelenlétemmel és ez nekem pont elég motiváció volt ahhoz, hogy felé vegyem az irányt. 

- Bocsi, hogy közbeszólok de elrabolnám egy pillanatra Ashlynt - szólalok meg amikor odaérek Emmáékhoz aki még mindig beszélt így kénytelen voltam közbeszólni. 

- Vidd csak - néz rám a nővérem kíváncsian de nem várom meg, hogy kérdéseket tegyen fel mivel tudom, hogy Josh valószínűleg mindent elmond neki így pontosan tud mindenről, viszont a képet még nem tudja teljesen összerakni a fejében. A lány karját megfogva kissé arrébb húzom, hogy tudjak vele beszélni. 

- Egyedül is tudok járni - közöli velem érzelemmentes hangon majd kihúzza a karját a szorításomból - Nagyon remélem, hogy azt akarod mondani, hogy végre hazaviszel - néz a szemembe amikor megállok. 

- Nem egészen - rázom meg a fejemet, szinte már látom magam előtt ahogy a lány kiakad majd pillanatokon belül - Van egy vendégszobánk, tulajdonképpen van három - kezdek bele mire ő csak felvonja a szemöldökét.   

- Jó nektek, és én mit kezdjek ezzel? - kérdezi értetlenül.

- Késő van és mire hazavinnélek és visszajönnék valószínűleg éjfél lenne, szóval mind a kettőnknek egyszerűbb az, hogy ha itt töltöd az éjszakát és... 

- Holnap dolgozom - vág közbe - És már nemezért de az nem az én problémám, hogy későn érsz vissza - jelenti ki egyértelműen mire én csak sóhajtok.  

- Reggel időben elviszlek a kávézóba, hogy beérj dolgozni - válaszolom miközben próbálok egy erős érvvel előállni. 

- Vigyél. Haza. - néz rám dühösen majd mintha csak egy égi jel lenne, anyu megjelenik mellettük és mosolyogva néz ránk. 

- Minden rendben van? - kérdezi mire nekem egy tökéletes ötletem támad. 

- Minden a legnagyobb rendben. Éppen arról próbálom meggyőzni Ashlynt, hogy maradjon itt estére mert már elég késő van - nézek a lányra mosolyogva aki viszont összehúzott szemöldökkel dühösen néz vissza rám mert ő is pontosan tisztába van azzal, hogy mit csainálok. 

- Ó, ez egy remek ötlet, ki tudja milyen alakok mászkálnak odakint ilyenkor - mondja majd Ashlynre vezeti a tekintetét akinek az arcáról ekkor már semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni - Maradj csak aranyom, megyek és előkészítek neked egy szobát estére - simítja meg a lány vállát majd már el is tűnik. 

- Utállak - szűri ki a fogai között a szót. 

- Nem hagytál nekem más választást - vonom meg a vállaimat - Mi rossz van abban, ha itt maradsz? - kérdezem. 

- Inkább mi nem - dünnyögi majd rám néz - Nézd, Noah úgy gondolom, hogy te egy értelmes fiú vagy oké? - mondja mire én felvonom a szemöldököm mert fogalmam sincs, hogy ezzel hova akar kilyukadni így bólintok.

- Nyilvánvalóan akkor megérted, hogy miért nem akarok egy házban maradni veled és a rendőr barátoddal. Nem tudom mit akarsz de nekem nincs semmilyen információm ami neked hasznos lenne. Nem érdekel, hogy ki mit csinál addig még én megkapom azt amit akarok - folytatja a mondandóját mire hirtelen megértem. 

Azt gondolja, hogy azért akarom közel tudni magamhoz mert tudok arról, hogy köze van a drogokhoz. Holott ez egyáltalán nem igaz.

- Ashlyn - szólítom meg halkan - Én nem azért akarom, hogy maradj mert azt gondom, hogy így ki tudok majd szedni belőled valamit. Bízhatsz bennem - mondom ki a szemébe nézve, hogy tudja komolyan gondolok mindent amit mondok.  

- Bízzak egy rendőrben aki kábítószerekkel foglalkozik? - kérdezi gúnyosan majd a fejét megrázva hátatfordít nekem és visszamegy a nappaliba.