9. Remus
- Holnap mész a Roxfortba. - szólt Sabrina egy délután. - Előtte még beugrunk Remushoz, jó? - Cassynak felcsillant a szeme.
- Remus! - sikongatott. Remus nemrég tért haza messziföldről és a temérdek tennivaló miatt nem volt idejük meglátogatni a férfit, de ezt orvosolni kivánták még mielőtt Cassy elmegy a suliba.
Egy marék hopp por és máris Remus nappalijában álltak. Ütött-kopott bútorok és poros falak. Sabrina felszegte a fejét és megszólalt:
- Hahó? Remus! Itt vagyunk.
A konyhából egy csörömpölést követve kijött Remus Lupin, egy bögre teával a kezében. Arcán sebhelyek futottak végig, szemében mindig jóságos fény ült, és ajkain egy lágy mosoly pihent.
- Sziasztok! - köszöntötte Sabrinát egy puszival és Cassyt felkapta és megforgatta. Bár ezt Cassy nem láthatta, arcán egy pillanatig fájdalom futott át. Ennek láttán Sabrina lehajtotta a fejét és odaszólt Cassnek.
- Menj, ott hagytam a táskámat a kandalló mellett, van benne csoki. - felkuncogott, mikor észrevette,hogy mindkét édesszájúnak majd összefut a nyál a szájában. - Hozd ide légyszíves!
Cassy engedelmesen elrohant a másik szobába, mire Sabrina arcáról eltűnt egy csapásra a mosoly és Remus felé fordult.
- Nemrég volt teliholt. Nincs semmi új sérülésed? - fürkészte aggódva a barátját.
- Jól vagyok Sab. - nyugtatta a férfi.
- Remus, én nagyon szeretném ha velünk élnél. - szólt halkan a nő. - Nem tetszik nekem ez így. Főleg, amióta Amelie..
- Sabrina, te is tudod, hogy nem.. Nem akarok a terhedre lenni. - mondta a férfi és szomorú mosolyra húzta a száját. - Nem szeretnék befurakodni a családodba.
- Ugyan már, Remus. - suttogta a nő, nyelve a könnyeit. - Te is a család része vagy. Amíg velünk éltél Cassy is boldogabb volt. És én sem voltam annyira magányos. - csuklott el a hangja.
Remus egy pillanatig csak nézte a kétségbeesett barátját, majd szorosan átölelte. Az úgy kapaszkodott belé, mintha az élete függne tőle.
- Mikor menjek? - kérdezte, majd eltolta magától Sabrinát és letörölte a könnyeit.
Cassy ezt a pillanatot választotta az érkezésre. Már a csokit majszolva masírozott be a szobába, látva a meghitt jelenetet, megrohamozta őket és erősen magához szorította a két felnőttet.
- Mi történt? - kérdezte az édességet rágcsálva.
- Remus visszaköltözik hozzánk. - felelte Sabrina újra mosolyt öltve magára.
Cassy percekig csak bámulta a figurát aki apja helyett apjaként szerette. Aki látta felnőni, aki mellett mindig biztonságban érezte magát és akitől eltanulta a zoknik megfelelő hajtogatásának és felemás viselésének nemes művészetét. Minden szó nélkül átölelte Remust, fejét a nyakába fúrta és zokogni kezdett. Nem volt szükség szavakra olyanoknak, akik szavak nélkül is megértik egymást.
- Ne ne itasd az egereket te is, Cassy. - nevetett fel e férfi, szintén krokodil könnyeket hullatva.
A helyzet az,hogy pár hónapja Remus egyetlen szó nélkül elhagyta a házat miután Amelie eltűnt. Cassy nagyon szerette volna utálni Remust, de miután a férfi küldött neki egy furkász alakú csokit szülinapjára, egyszerűen nem tudott rá haragudni. Az igazat megvallva az egész kavalkádban elfeledkezett Remusról, és emiatt mardosta a bűntudat. Még hangosabb sírás tört rá, Remus pedig kétségbeesetten szorította magához.
- Még ma jössz, ugye? - kérdezte Cassy, miután végre lenyugodott. Bevetette a boci szemet is, hátha segít.
- Persze. Segítesz pakolni? - kérdezte immár jókedvűen Remus. Cassyt nem kellett kétszer kérdezni, a férfi kezét megragadva a szobája felé kezdte húzni.
Míg Remusék a költözéssel bíbelődtek, Sabrina pennáért nyúlt,hogy értesítse pár ismerősét az eladó házzal kapcsolatban.
***
-Minden készen áll? - lépett be Sabrina a szobába és elkerekedett szemmel fogadta a eléje terülő látványt. A szobában mindenhol teli dobozok voltak szerteszét, Remus és Cassy pedig az ágyon aludtak. A kislány úgy szorongatta a vérfarkast, mint a kedvenc plüssét.
Nem lett életem legjobb része, és kicsit gyorsnak meg filler-jellegűnek tűnhet, de remélem ti is úgy örültök Remus felbukkanásának mint én:)
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top