A Scalmander család épp reggelizni készült,amikor Cassy feltűnt a nappaliban.

- Nahát kincsem! Gyere beljebb, reggelizz meg. - invitálta az asztalhoz Tina mama.

- Szükséged lesz rá,hogy erőre kapj és segíthess nekem Rolffal. - szólt közbe a nagypapa, majd elégedetten konstatálta,hogy a két gyerek izgatottan kezdett neki a reggelinek és egy-kettőre megüresedtek a finom csemegével telerakott tányérok.

Ám később megbánta,hogy az a mondat elhagyta száját, hiszen nem volt esélye befejezni a reggelijét.

- Nagypapa! Gyere már! - noszogatták unokái és mindaddig nem hagyták békén, amíg fel nem kelt az asztaltól és Tinától bocsánatot kérve elhagyta az ebédlőt a két gyermekkel.

Először Newt irodája felé vették az irányt, ahol könyvek százai hevertek polcokon. Az öreg Scalmander leemelt két példányt a A gyermek szörnyek antológiájából ( A Children's Anthology of Monsters — nem én fordítottam, jobbnak tartottam az eredeti címet is ideírni - írói szerk.) Ez volt a legújabb könyve,ami különböző történeteket tartalmazott a varázslatos lényekről. Átadta a példányt a gyerekeknek, így aztán amíg Newt papa nyugodtan befejezhette reggelijét, a két fiatal a könyveket bújta.

Cassy életében nem olvasott annyit mint az utóbbi pár napban. Sőt, könyvet is ritkán látott azelőtt, de egészen kezdte megkedvelni a könyveket.

Amy, eközben (csak,hogy ne higyjétek,hogy Cassy megfeledkezett róla) a hordozójában szunyókált a kiadós reggelije után.

- Sabrina megöl,ha így elkényezteted. - nevetett fel halkan Tina.

Mind telihassal vágtak neki a munkának. Meglátogatták az Abraxanok és Hipogriffek istállóját is, megetették az összes állatot, aki reggelire várt. Ezután Newt papa még azt is megengedte a két unokájának, hogy felüljenek a hipogriffekre. Azonban nagy sajnálatukra nem repülhettek. Persze Newt papának Tina mama jelenléte nélkül semmi kifogása nem lett volna, de így jobbnak látta azt mondani amit felesége hallani akart.

Órák múlva nagypapájuk a déli szundijához készült, ugyanis unokái kifárasztották, de ekkor szobája ajtaján kopogtak. Cassy nyitott be.

- Bocsi nagypapa. - húzta el a száját, amikor meglátta a kómás ősét. - Egy kérdésem lenne hozzád.

- Jó. - sóhajtott lemondóan Newton, aki tudta,hogy amíg nem hallgatja meg a lányt,az nem fogja békén hagyni.

- Miért nem értem amit anya mondd, de azt igen amit Amy? - kíváncsiskodott. Az öreg magizoológus listán elmosolyodott és megpaskolta az ágyat maga mellett. Amikor Cassy helyet foglalt, Newt belekezdett mondókájába.

- A furkászok nyelve mesterségesen van létrehozva. Anyukád és én fejlesztettük ki. Neked már a véredban van születésed óta, de édesanyád hosszú évek kemény munkája árán sajátította el a nyelv alapjait. Hűséges furkásza,  Félix segített neki megalkotni.  Ugyanis ez nem olyan nyelv mint a párszaszó, hogy csak úgy a semmiből társalogsz a kígyókkal. Sabrina éveken át tanulta az ábécét, a szavakat, gesztusokat míg végre tökéletesítette. Neked is meg kell tanulnod a nyelvet. De könnyű lesz, hisz ahogy már mondtam, ez a véredban van és Amy is nagy segítségedre lehet.

Cassy érdeklődve hallgatta végig a beszédet. Meglehetősen lusta volt, és az első gondolata az volt,hogy minek megtanulni a nyelvet, elég ha megérti. De aztán elképzelte,hogy milyen menő lehetne ezzel.

- Hogy kezdjek neki a tanulásnak? - kérdezte végül, rövid hallgatás után.

- Kezdetnek is valahol a polcon van egy könyv, ami az abc-t tartalmazza, de az sem árt ha megkeresed Amyt,hogy együtt tanuljatok. - tanácsolta neki nagypapája, remélve,hogy ezután végre békén hagyja.

Igaza is lett. Cassy,amint megkaparintotta az említett könyvet, elhagyta a szobát, hogy Amy keresésére induljon.

Az említett éppen a többi furkásszal szórakozott,amikor fiatal gazdája odahívta magához.

- A segítségedet szeretném kérni. - kezdte a lány.

- Az én segítségemet? Miben?

- Meg kell tanulnom a furkászok nyelvét és papa azt mondta, hogy te segíthetsz!

Sabrina a tarantulák természetes élőhelyén, a trópusi tájon időzött csapatával, éppen esti pihenőt tartottak. A terv jól alakult, már a rendelt állatok fele megvolt, Sabrina mégsem volt felszabadult. Gondolatai folyton Cassyn forogtak. Vajon mit csinálhat? Jól érzi magát? Hiányzik neki az anyukája? Sabrina aggódott, mert nem tudta,hogy egy szem lánya haragszik-e még rá, vagy egyáltalán haragudott-e. Szemével a csillagok között a Cassiopeia csillagképet kutatta. Amikor ráakadt, elmosolyodott és ezt suttogta.
"Anyu szeret téged, bogaram."

Ne haragudjatok,hogy ilyen rövid  résszel készültem, azért remélem tetszik!