Az emlékezetes Halloweeni bál után valósággal felgyorsult az idő, és ezzel egyetemben unalmasabb, fakóbb lett minden. Már november közepét írtak, mikor történt valami izgalmas – és nem jó értelemben.

Egy lopás sorozat vette kezdetét. Sok diák panaszkodott,hogy eltűnt a pénze, legtöbbjük Griffendéles volt, ezért az oroszlános házra terelődött a gyanú.

A ház tagjai nyugtalanul méregették egymást, néhányan rontást is raktak az erszényeikre; de hiába. Olyannyira elfajult a dolog, hogy maga Dumbledore figyelmét is felkeltette, bár Cassy gyanította,hogy jól szórakozott rajta az öreg, valószínűleg már tudta ki a tettes.

Egy – viszonylag – szép őszi reggelen, Cassy nem találta ágyában Amyt, ami meglepte, hisz mióta megkapta őt, egy éjszakát se töltöttek külön. Furcsa hiányérzete támadt, de mire kitisztult a feje, a furkásza már ott feküdt az ágyában. Nem tudta eldönteni, hogy halucinált, vagy valamit eltitkol előle az állat. Nem volt oka arra, hogy ne higgyen Amynek, úgyhogy egyelőre félretette a gyanút, de úgy döntött jobban szemmel tartja a társát, erre pedig Cass mama egyik varázslatát hívta segítségül.

A mamája varázskönyve hasznosnak bizonyult az elmúlt hónapokban, sokat tanult belőlük, gyakorolt és még egy saját bűbájt is elkezdett kifejleszteni. Az a bizonyos varázslat, amire most szüksége van, egy nagyon kezdetleges nyomkövető bűbáj.

Bűntudat mardosta, mikor békésen szundikáló állatkájára szórta a varázst, de tudta, hogy jól döntött.

Meglepődött, mikor az éjszaka közepén hirtelen kipattant a szeme. Tudta, a bűbáj miatt volt; és ez azt jelentette, hogy működött. Újult erővel pattant ki ágyából, és Amy keresésére eredt. A furkász útját neon színű tappancsnyomok mutatták, ám Cassynek sietnie kellett, mert azok idővel halványulni kezdtek.

A Griffendél klubhelyiségének minden szegletét mancsnyomok tarkították, mintha Amy nem tudta volna merre megy. Végül kivezette a helyiségből Cassyt a bűbáj, aki nem értette mit kereshetett itt kint Amy, de azon az elven volt, hogyha már itt van, addig nem adja fel, míg meg nem találja furkászát.

Hosszú hajsza vette kezdetét. Habár frissnek tűntek a nyomok, a lány egyszerűen nem akadt Amy nyomára. A fél épületet bejárta, amikor észre vett valami furcsát. A Dumbledore irodáját rejtő Griff szobor magától elmozdult – legalábbis Cassy azt hitte. Ám pillanatokon belül kirajzolódott állatának körvonala, ahogy nyugodtan besétál, továbbra is neon nyomokat hagyva maga után. Cass egy percet se habozott tovább, Amy után eredt. Az utolsó pillanatban tudott átsurranni a bejáraton.

Remélte, hogy utoléri furkászát mielőtt az bemehetne az igazgató irodájába, de sajnos elkésett. Lihegve torpant meg Dumbledore ajtaja előtt, ami tárva nyitva állt. Nemsokára az idős ember derűs tekintetével találta szembe magát Cassy.

- Gyere csak beljebb. - invitálta be, és mikor a lány meglátta furkászát Dumbledore vállán pihenni, egy galleont szorongatva, rögtön egy határozott lépéssel átlépte a küszöböt.

- Elnézést igazgató úr, nem tudom mi ütött Amybe.. - kezdett el magyarázkodni, de az igazgató leintette és megsimogatta Amy hátát.

- A furkászod, kislány - mosolyodott el. - elvonási tünetektől szenved.

- Hogy tessék? - rökönyödött meg Cass.

- Mint tudod, az orrontó furkászok rettenetesen szeretik a pénzt, meg a csillogó dolgokat úgy általában. A te kis kedvenced elnyomta ezt magában, hogy ne okozzon neked csalódást, ám egy ideje gyötrik az ellenállhatatlan késztetés,hogy lopjon.

- Igaz ez? - fordult kisállata felé a lány, aki lehajtott fejjel harapdálta a pénzérmét.

- Ne haragudj. - nézett fel, és láthatóvá vált, hogy épp krokodil könnyeket hullat.

Cassynek egyből megesett rajta a szíve. Nem mintha azelőtt haragudott volna rá. Rájött, hogy mennyire elhanyagolta ezt. Tudta, hogy ilyen a furkászok természete, mégsem jutott eszébe egyszer sem, hogy rákérdezzen a furkásznál, vagy adjon neki egy-egy érmét néhanapján.

- Te ne haragudj. Szörnyű gazdi vagyok. - mondta elcsukló hanggal Cassy, majd kezébe vette furkászát és jó szorosan átölelte.

- Nem igaz. - motyogta Amy.

Hosszú csend után ismét megszólalt.

- Éhes vagyok.

Ezzel minden visszatért a régi kerékvágásba, és egy új megállapodás köttetett azon az éjjelen, Dumbledore jelenlétében.

Eszerint, Amy minden héten kap egy sarlót, és a hónapok végén egy arany galleont.

Mindkét fél nyugodtan, és elégedetten feküdt vissza a pihe-puha ágyba.

Ezután a lopások is megálltak varázslatos módon egy csapásra, és mindenki visszakapta a pénzét. (Mint kiderült, Amy egy egészen nagy gyűjteményt alakított ki egy eldugott osztályteremben.)  Ezután egyhamar feledésbe merült az egész eset.

Ez egy filler jellegű rész, és az egyik barátom adta hozzá az ötletet:) csak ilyen elő-kárpótlásként, mert a karácsonyi részre tuti kell még várnotok.

- Andi :P