Halloween reggelén Cassyt korán kivetette az ágy. Sallyvel közvetlenül reggeli után utaztak, így Cassy még egyszer ellenőrizte a csomagokat, és lesétált a klubbhelyiségbe. Tudta,hogy ott találja majd Harryt.

A fiú egy kanapén ült és a tüzet bámulta. Cassy beharapva alsó ajkát latolgatta, hogy odamenjen-e hozzá. Tudta,hogy a mai nap Harrynek más. Ez az első olyan halloweenja úgy, hogy tudja az igazságot a szüleiről.

- Tudom,hogy itt vagy Cassy. - mondta halkan a fiú, hangja megtörve, mintha eddig sírt volna. - Idejöhetsz.

Így Cass szavak nélkül, lassan a fiú mellé lépkedett, és óvatosan leült mellé. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de vissza is csukta. Nem tudta mit mondjon. Végül felemelte a tekintetét, és látta Harry kisírt szemét. Se szó, se beszéd átkarolta fekete hajú barátját, aki olyan szorosan visszaölelte,hogy alig kapott levegőt.

- Annyira sajnálom, hogy elmegyek, itt szeretnék lenni veled ma. - suttogta Cassy.

- Nem, nem. - rázta a fejét az ifjú Potter. - Te szépen elmész a nagymamádhoz és bulizol egyet, én pedig Ronnal töltöm a napot, és sokat viccelődünk majd azokkal a dolgokkal,amiket tőled kaptunk.

- Jó. - bólintott Cass, és kitörölt egy kósza könnycseppet a szeméből. Aztán Harryéből is. Ezután felpattant, és kezét nyújtotta Harrynek.

- Menjünk reggelizni, tudunk még beszélgetni közben.

Csend ereszkedett rájuk ahogy kiléptek a folyosóra, mindketten saját gondolataikba merültek. Aztán egyszerre fordultak egymás felé

- Egyébként..

- Tudtad,hogy..

Harry zavartan lesütötte a szemét, és Cassy is eleresztett egy kínos mosolyt.

- Folytasd nyugodtan. - motyogta Harry.

- Ó, oké. - bólintott a lány. - Tudtad,hogy apukáddal egy napon van a szülinapom?

- Tényleg? - csillant fel Harry szeme. - Mikor?

- Március 27. Lily néninek január 30.

- Anyukádnak? - érdeklődött a fekete hajú.

- Június 18. Remusnak március 10. - itt a lány elhallgatott egy pillanatra. - Apámnak november 3. És Amelie néninek ma van a szülinapja.

- Sokat meséltél már róla. Ő ki?

- Amelie néni? Ő Remus barátnője volt. - szólt, majd lehajtotta a fejét. - Év elején eltűnt.

- Kedves volt? - sandított a lányra Harry.

- Ó, de még mennyire. - csuklott el a hangja. - Mindig hozott nekem csokit. A kedvencemet.

- Melyik a kedvenced?

- Amelie néni házi csokija. - nevetett fel lágyan a lány. - Megígérte,hogy ha majd elég nagy leszek, megtanítja nekem a receptet.

A Nagyteremben csak páran tartózkodtak. Köztük volt Hagrid, aki épp faragta a díjnyertes, óriási tököt. Mellette sorakozott pár kisebb tök, amiket az óriás a tök faragó versenyre készített elő.

Látva Harry lelkesedését, Cassy biztos volt benne,hogy Harry jól lesz. Így már nyugodt szívvel várta az utazást.

Amikor Sally lehuppant mellé, egy mosolyt váltottak. Étvágyuk sem volt az izgalomtól, de azért még ők sem tudtak nemet mondani a sok ínycsiklandó halloweeni finomságnak. Az oroszlános asztalnál sokféle édesség sorakozott fel az asztalon, mindet e különleges alkalomra készítették a házimanók. Ronnak ez lehetett maga a mennyország. Alig pár percet töltöttek együtt a Nagyteremben - hiszen a lányok siettek Dumbledorehoz - látható volt, ahogy Ront megbabonázza a sok étel. (Aztán kiábrándult egy pók alakú cukorka láttán.)

Cassy szemével megkereste Celestet a hugrabugos asztalnál, és mosolyogva intett neki, aztán Sallyval az oldalán, és Amyval a zsebében elhagyta a Nagytermet.

Míg felértek Dumbledore irodájába, Hóborccal is összefutottak, aki tudott a lányok programjáról és egy pajkos mosollyal elköszönt tőlük. Természetesen neki is jutott a Remustól kapott termékekből..

Az igazgató irodájában már várta őket Sabrina. A nő kedves mosollyal üdvözölte a lányokat, akiknek szívét megmelengette ez. Sally-Anne egyenesen belepirult.

Sabrina egyébként elragadóan nézett ki, mint mindig. Haja szokásos módon egy fonatban pihent a vállán, és szemei melegséget sugároztak. Szelídsége és kedvessége csak úgy áramlott belőle és Sally-Anne rajongása is egyre nőtt iránta.

- Az anyukád irtó menő. - bökte meg Cassyt, míg a magizoológus Dumbledoreval beszélt. A lány arcára mosoly kúszott és bólintott egyet.

- Nála kedvesebb embert nem ismerek. Ő a legjobb anya az egész univerzumban! - áradozott Cass, mire Amy is helyeselt, akinek szintén sokat jelentett Sabrina. És nem csak a kaja miatt!

- Lányok, megvan mindenetek? - sandított rájuk a nő, mire mindketten felemelték hátizsákjukat és egyszerre skandálták az igent.

- Rendben, akkor induljunk is. Nem szeretnének feltartani az igazgató úrat. - nyomta meg az utolsó szavakat a nő, mintha talán... neheztelne rá?

Dumbledore úgy tett, mintha ezt észre se vette volna, de az ő szemében is megcsillant valami.

Vagy csak képzelődött Cassy?

Miután elköszöntek az igazgatótól, a kandallón át távoztak.

Sally először járt Cass otthonában, amit így jó alaposan meg is figyelt. A ház gyönyörű volt, de az ember nem is várt el kevesebbet Sabrinától. Elegáns, ám otthonos, meleg hangulat lengte körül a kertes házat, ami Sallyt is teljesen magàval ragadta.

Lulu finom forrócsokival várta a fiatalokat, míg Sabrinának egy bögre gőzölgő kávét készített. Miután elfogyasztották italaikat, Cassy felvitte barátnőjét a szobájába és kipakoltak. Sabrina adott nekik egy órát, hogy lazuljanak, jàtszanak, addig ő a szobájába vonult, fontos dolga akadt.

Cassy körbevezette Sallyt a lakásban, és a lány legnagyobb örömére a barátnőjét pont úgy lázba hozta a könyvtár, mint őt, az istálló is érdekelte és a birtok kertjét is örömmel fedezte fel.

Hamarosan Sabrina utasítására mindketten fekete ruhába bújtak, - még Amy is kapott egy fekete masnit az alkalomra - és felsorakoztak a konyhában.

- Tudom, hogy számíthatok rátok, és nem tesztek semmi rosszat. Arra azért vigyázzatok,hogy ne üssétek bele az orrotokat más dolgába, rengeteg lesz a befolyásos, ám rossz ember. - intette óvvá a gyerekeket Sabrina.

Cassynek egy kérdés fogalmazódott meg a fejében, egyszerűen nem hagyta nyugodni a gondolat.

- Anyu, Harry ugye jól lesz? Következőben eljöhet, és majd együtt emlékezünk meg a szüleiről, és ott leszek mellette.

Sabrina rápillantott a lányára, de rögtön elkapta a fejét, nehogy lássa legördülni szeméből a könnycseppet.

- Harry jó helyen van aranyom, a barátaival a Roxfortban. Ígérem, jövőben mindent megteszek, hogy eljöhessen.

A nő magában még hozzátette, hogy ha nincs az a mocsok Dumbledore, talán idén is eljöhetett volna. Az öreg azon az elven volt, hogy jobb ha nem tud részleteket most. Sabrina ezzel ellentétben úgy gondolta,hogy minden joga meg volt az igazsághoz a fiúnak.

Tizenegy előtt pár perccel Sabrina karon fogta a lányokat, és elhopponált velük Godric's Hollowba.

Gyászos hangulat uralkodott a csöppnyi falucskában. Az emberek feketében gyülekeztek a főtéren, a hősi halált halt házaspár, James és Lily Potter emlékére emelt szobor előtt. Az időjárás is tükrözte az esemény szomorúságát, a késő októberi délelőtt meglehetősen hűvös, szeles volt.
Az édesanyjának igaza volt, rengeteg neves, nagy tekintélynek örvendő személy jelen volt, bár Cassy szerint csak képmutatásból.
Nem kellett sokáig nézelődnie, hogy ismerős arcokat pillantson meg. Többek között felismerte a Mágiaügyi Minisztert, számos másik minisztériumi dolgozót, Zack Moont és magát Dumbledoret is.

A ceremónia mindössze két órán át tartott. Cornelius Caramel hosszú szövegelése után a házaspár régi barátai mondtak pár kedves szavat.

- Remus is mondhatott volna valami szépet róluk. Innen senki nem ismerte olyan jól őket, mint ő. - mormogta Cassy, miközben szemmel tartotta a sarkon meghúzódott vérfarkast.

- Tudod jól, hogy nem lenne jó ötlet, ezek az embereket nem néznék jó szemmel. - mondta furkászul Sabrina, egy gyors pillantást vetve Sally-Annera.

- Persze, igazad van. - dünnyögte Cassy, ölbetett kézzel.

Miután vége lett, Cassy odaszaladt Remushoz, Azhogy le ne lépjen köszönés nélkül.

- Nem voltál itthon, mikor megérkeztünk. - suttogta a férfinek, majd szorosan átölelte a derekát.

- Ne haragudj! - hajolt le a lányhoz, hogy egy puszit adjon a feje búbjára. - Találtam egy munkát.

Cassy könnyezve pillantott fel az arany szívű vérfarkasra, akinek rengeteget kellett szenvednie születése óta. Nem azt érdemelte, hogy így bánjon vele a sors.

- Örülök. - súgta, majd belebokszolt Remus hasába és mosolyt öltve az arcára a többiek felé fordult.

- Van egy ötletem!

Immáron négyen érkeztek vissza a Scalmander rezidenciára, és mivel volt még egy kis idejük a bál kezdetéig, leültek a nappaliba társasozni Cass javaslatára. A klasszikus Activity mellett döntött a társaság. Hosszas civakodás után két csoportra oszlottak, Cassy és Sally a felnőttek ellen.

Az első parti nevetéssel és bénázással telt. Cassynek már fájt a hasa a kacagástól, mikor beért a bábujuk a célba. Remus és Sabrina összekaptak párszor, természetesen a mutogatásnál.

A második játszmára már összeszedték magukat.

- Elefánt, elefánt! - kiabálta izgatottan Remus, teljesen kikelve önmagából, mire Sabrina őrülten bólogatni kezdett, és nevetve megnézte a kártyán a helyes válaszért járó pontot. - Öt.

Remus büszke mosollyal az arcán megragadta a bábut és a célvonalra helyezte. - Nyertünk!

Cassy végignézett a nyereségét ünnepelő pároson és szomorú mosoly kúszott ajkaira. A számára két legfontosabb ember ült vele szemben, akik mindig ott voltak neki és ők jelentették a biztonságot, a boldogságot és az otthont. A sors mindkettejükkel rosszul bánt, számtalanszor tapasztalták, hogy mennyire igazságtalan a világ, mégis jó emberek maradtak és emiatt Cassy csodálta őket.

- Mami, Remus? Olyan akarok lenni, mint ti, mikor felnövök.

A két felnőtt meglepetten pillantott Cassre, majd egyszerre mozdultak, hogy megöleljék a lányt. Utolsóként csatlakozott Sally, akit meghatottak Cassy előbbi szavai, és habár alig ismerte őket, Remus és Sabrina neki is fantasztikus embereknek tűntek.

- Mi ez a nagy érzelmesség mára? - szipogott Remus, mire Sabrina oldalba bökte.

- Ne csinálj úgy, mintha nem esne jól.

Remus felvette a legcsúnyább nézését és a derekát fogva megjegyezte: - Mostmár tudom, hogy Cassy honnan tanulta ezt a bökdösést..

Cass somolyogva Sallyhez fordult és megragadta a kezét. - Anyu, Sallyvel megyünk készülődni!

A két barátnő már nagyon izgatott volt, alig várták, hogy végre belebújhassanak jelmezeikbe. Senkinek nem árulták el minek öltöznek, és a ruháikat is maguknak készítették el ( Cass mama varázskönyve nagy segitség volt). Míg Cass vérfarkasnak öltözött (többnyire Remus iránti szeretete és tisztelete jeléül), Sally vámpír jelmezt öltött magára. Cassy mama egyik bűbájával még meg is növelték a lány szemfogait.

Miután percekig egymást bámulták a tükörben, és vicces arcokat vágtak, eldöntötték,hogy elégedettek voltak az eredménnyel.

Ezután következett Amy. Nem is volt kérdés, hogy mi lesz Halloweenkor. Természetesen ételnek akart öltözni, ezért Cass készített neki egy popcorn jelmezt. Ezt is Cass mama könyve - és Hermione - segítségével.

Két óra olyan gyorsan elröppent, hogy a lányok arra eszméltek,hogy még csak fél óra van a bál kezdetéig.

Nagy zsivajjal lerobogtak a lépcsőn. Sabrinát a nappaliban találtak, ironikus, de boszorkánynak öltözve. Remus időközben lelépett, mert nála családi szokás, hogy szüleivel tölti az ünnepet.

Eljött az indulás ideje, Cassy Amyvel a vállán megfogta édesanyja és barátnője kezét, és már hopponáltak is a Kuckóba.

A kúria ünnepi pompában tündökölt, hangulatos ám ijesztő hatást keltve a lányokban. Mindenhol tökök, pókhálók és csontvázak hevertek. Cass mama minden évben sok figyelmet fektet a ház díszítésére és mint mindig, most sem okozott csalódást.

Vendégek özönlöttek be az ajtón, temérdek jelmezbe bújt diák, felnőtt, nyugdíjas állt sorba,hogy részt vehessen Cass mama híres Halloweeni bálján. A varázslóvilág előkelőségein ( az úgynevezett Szent Huszonnyolc és a fontosabb minisztériumi személyiségek) kívül Cass mama számára sokat jelentő, ám de kevésbé elit, népszerű emberek is jelen voltak. Badarság lenne elkezdeni felsorolni mindenkit.

Cassnek és Sallynek a bejáratnál, cukorka kíséretében egy maroknyi matricát adtak, azzal az utasítással, hogy őrizzék meg jól, mert majd később elmondják mire fog kelleni.

- Olyan izgatott vagyok. - suttogta Sally, mikor beléptek a bálterembe. Olyan emberek voltak jelen a bálon - puncsot szürcsölve, nevetgélve -, akiket másképp csak újságban látna egy közönséges polgár.

- Üdvözlök minden kedves jelenlévőt! - szólt Cass mama, és bár nem kiabált, mindenki egy pillanat alatt elcsendesedett és teljesen rá fordította a figyelmét. - Az este folyamán a felnőtteknek lehetősége van élőzenét hallgatni, enni-inni és táncolni a bálteremben. Emellett ők is résztvehetnek a tökfaragó versenyek, egy gyerekkel párosulva. A kísértetház is elérhető lesz számukra, természetesen.

- A gyerekek.. - mosolyodott el az idős boszorkány. - a következő programokon vehetnek részt. A bejáratnál kapott matricák el vannak varázsolva, az lesz a feladatotok, hogy minél több matricát ragasszatok fel társaitokra észrevétlenül. A saját matricáitok csak nektek láthatóak, egészen a bál végéig, így senki sem fogja tudni,hogy hány matrica van rajta egészen az eredményhirdetésig. A nyertes ajándékra számíthat, persze.

- Amint említettem, tökfaragó verseny lesz. Semmi komplikált, varázslás megengedett. A tanulóknak is, külön engedélyt kértem a Minisztériumtól.

- Ultramenő a mamád. - ugrált fel-le Sally, Cassnek címezve a szavakat, aki mosolyogva bólintott. Tudta ő azt jól.

- Ezután, kincskereső játék is lesz. Elveszett pár, számszerint tíz kiscicám. Négyes csoportokra oszolva keressetek meg minél több macskát. Csapatonként kaptok egy nyomot, ami alapján el tudtok indulni.

- A kísértetház nem feladat, csupán szórakozás céljából van. Vigyáztunk, hogy ne legyen túl ijesztő, de a biztonság kedvéért vigyetek magatokkal egy felnőttet.

- Jó szórakozást! - tárta szét a karját Cass mama, majd elvegyült a tömegben.

Hirtelen felgyulladt egy villany, és megvilágította a terem egyik oldalát. Asztalok és tökök várták az érdeklődőket.

Cassy sietősen anyukája és Sally fele fordult. - Ti együtt lesztek!

Ezzel eltűnt a tömegben, a mamája után kutatott. Nem tartott sokáig míg megpillantotta a Mágiaügyi Miniszterrel csevegni. Tudta, hogy illetlenség, de muszáj volt megszakítania a beszélgetést.

- Cass mama, legyél velem!

Így történt hát, hogy Cassy és a dédije egy Furkászos tököt faragtak, és első helyet nyertek vele. A tököt kiállították egy jól látható helyre, hogy az este folyamán mindenki megcsodálhassa.

Cassiopeia persze örült a nyereségnek, de annak jobban, hogy Cass mamával tölthette az időt. Sokat nevettek és bolondoztak közben, és még a mama által kitalált bűbájok közül is hasznos volt jó pár, így tudta őket gyakorolni.

Az ezt követő kincskeresés még szórakoztatóbb volt. Cassy és Sally két másik roxfortos lánnyal került össze, Hannah Abbottal, és Pansy Parkinsonnal. Utóbbi bunkón viselkedett, de a lányok nem hagyták, hogy ez elrontsa a kedvüket.

Az első nyom meglehetősen egyszerű volt, és elvezette őket Cass mama vendégszobájába, ahol egy cuki kiscica és még egy nyom várta őket.

" Rajta vagyok a Csokibéka kártyákon, mert beszélek egy állat nyelvén, és én fejlesztettem ki."

Cassy hitetlenkedve felnevetett.

- Mi az? - mordult fel Parkinson.

- Gyerünk, keressük meg anyukámat.

Sabrina épp puncsot iszogatott Nymphadora Tonks társaságában, mikor rátaláltak a lányok. Ő megadóan átadta az újabb nyomot rejtő papírost, és elővarázsolt egy fekete fehér foltos macskát.

- De siessetek, mert le fog járni az időtök! - somolygott a nő, majd visszafordult az aurorhoz.

" Biztos megcsodáltál mielőtt bejöttél az ajtón."

Csend.

- Talán arról az óriási ijesztő tökről van szó? - rágta a szája szélét Hannah.

- Idióták, a madárijesztő az. Közvetlenül a bejárat mellett van, nehéz nem észrevenni. - morogta Pansy, majd felszegett fejjel kisétált az ajtón.

Igaza volt. Ott csüngött a madárijesztő karján a ketrec, egy cetlivel a tetején. Az idő viszont letelt még azelőtt,hogy széthajthatták volna a cetlit. Az idő hamar telik, amikor rájön az emberre az ötperces, fél óra alatt háromszor, a jelmezbe bújtatott cicák láttán...

Másodikként végeztek, három macskát sikerült összegyűjteniük, az utolsó pont Sirius volt.

- Szia drágaság. - cirogatta meg a pociját Cassy. Magához ölelte, és az est folyamán a cicus többször is visszatért hozzá, bár Amyt nem nagyon kedvelte most sem.

Ami Amyt illeti, miután kapott egy hétre elengedő, egészségtelen mennyiségű sütit, megbújt Cass zsebében és végigszundikálta az estét. Valahogy úgy tűnt, nem egy társasági furkász.

A kísértetház ijesztő és vicces volt egyben. Ijesztő, mert nagyon profin ki volt alakítva, tényleg vérfagyasztó helyiségekkel és lényekkel, és vicces, mert akárhányszor egymásra pillantottak barátnőjével, a másik rémült arca láttán elkapta őket a nevetés.

A Matrica-móka (Cass mama így nevezte el a játékot) győztese egy Hollóhátas fiú lett, akit Cassy csak látásból ismert. Több mint 50 matricát ragasztott fel a többiekre. Cassy meglepődött, mikor magán is talált jópárat. De azért őt sem kellett félteni, ő is rendesen osztogatta a matricákat. A Mágiaügyi Miniszter maga adta át a nyereményt a Hollóhátas fiúnak, ami egy vásárlási utalvány volt az Abszolút valamennyi boltjába.

Összességében, az est tökéletesen telt. Cassy életében nem kacagott annyit, mint ma, és őrült,hogy a szeretteivel tölthette ezt a napot is. Egy pillanatra elszorult a szíve Harryre gondolva, de nem feledkezett el az ígéretéről, amit magának tett: akármi is legyen, jövőben Harry mellett tölti a Halloweent és együtt megemlékeznek a fiú szüleiről.

Este, mikor ágyba bújni készültek Sallyvel, a kapott cukorkáikat eszegetve egy jót beszélgettek a napjukról, ami meglehetősen hosszúra nyúlt, így nem is kellett rájuk szólni, viszonylag hamar elutaztak az álmok világába.

Sziasztok!
Fél év kellett, hogy megírjam ezt a nyamvadt részt,de itt vagyok és egy Halloweeni részt hoztam nektek Halloween alkalmából:)

Igyekszem visszajönni és a következő részt időben hozni.

Köszönet jár egy különleges embernek, aki nélkül nem lett volna motivációm megírni ezt a részt:)

Remélem tetszett! Nemsokára találkozunk, addig is

all the love, A.

U.I: Ne haragudjatok, ha sok a szóismétlés vagy logikai bakik vannak, féléve ugyanazt a részt írom, már fogalmam sincs mi a franc van😭