Ha azt mondom,hogy Harrynek és Cassynek alaposan meggyűlt a baja a mardekárosokkal, akkor nem túlzok.

A pénteki bájitaltannal kezdődött minden. Harry mondogatta, hogy szerinte nem kedveli a tanár, de ami az órán történt, nem csak azt bizonyította, hogy nem kedveli, de egyenes utálja a fiút.

Évek óta így van, de valamiért Cassy azért reménykedett, hogy nem a mardekárosokkal lesz az órájuk. Tévedett, természetesen. Az idegesítő Malfoy és gorillái, a Parkinson lány - aki az első nap óta folyamatosan rá van mászva Dracora - és a többi mardekáros már otthonosan mozgott a pincében, így jelentősen hamarabb odaértek. Cassynek belépve minden erejét össze kellett szednie, hogy fel ne horkanjon, vagy ne adj Merlin, megforgassa a szemét.

- Már most utálom ezt a napot. - dünnyögte Amynek, aki egyetértően bólogatott. De persze akármire bólogatott volna, hiszen minden figyelmét annak a darabka kondéros keksznek szentelte, amit reggelikor desszertként kapott Casstől.

Cass és Sally a harmadik sorban foglaltak helyet, Ron és Harry pedig egyenesen a hátuknál. Hermione Granger pedig a legelső sorban gubbasztott, és látszott rajta, hogy izgul.

- Hé, Granger. - szólította meg Cass, mert sajnálta, hogy egyedül ül. - Hogy vagy?

- Jól, köszönöm. - eresztett el egy ideges mosolyt. - Kíváncsi vagyok erre az órára. Úgy hallottam, hogy Piton nagyon szigorú.

- Ja, főleg velünk, Griffendélesekkel.. - dünnyögte Cass.

És ekkor belépett ő. Perselus Piton. A pincerém. Pipogyusz. Per. Kinek ahogy tetszik. Bár kétlem, hogy akárkinek megengedné ezen becses becenevek használatát. Maradjunk a Piton professzornál.

Míg a mardekárosokat büszke tekintettel köszöntötte, a griffendélesek felé se hederített. Mint minden más tanár, ő is névsor olvasással kezdte, és rögtön talált is magának egy célpontot.

- Cassiopeia Black. - szólt, majd felsandított a pergamenből, megajándékozva Cassyt egy ellenszenves pillantással. Gúnyos mosolyra húzta a száját majd folytatta.

Cassy imádkozott, hogy ne tegye, de persze, Piton megállt Harry nevénél.

- Áhá - búgta mézesmázosan. - Harry Potter. A mi új...üdvöskénk.

Draco és sleppje jót szórakozott ezen, de amikor Cassy "megöllek" tekintetével szembetalálták magukat, elhallgattak.

Piton fekete szeme, ami semmi mást, csak puszta sötétséget tükrözött, mostmár a tanulókat pásztázta.

- Azért vannak itt, hogy megismerkedjenek a bájitalkészítés művészetével. - fogott bele a bevezetőjébe, és Cassy örült, mert úgy tűnt, hogy végre leszáll Harryről.

- Mivel itt nemigen hadonásznak a pálcával -folytatta. - Maguk biztosan úgy vélik majd,hogy ez nem igazi mágia. Nos, nem is várom el,hogy átérezzék milyen csodálatos az üstben finoman fortyogó főzet fölött fodrozódó füstfelhő és az emberi véredényekben szétáradó folyadékok elmét elbódító, érzéket elzsongító ereje...Tőlem megtanulhatják, hogyan kell dicsőséget forralni, hírnevet a palackba zárni, sőt halált rejteni a dugó alá - de csak akkor, ha nem olyan tökkelütöttek, mint a tanítványaim többsége.

Izgatott fészkelődés támadt.

- Potter! - szólt hirtelen a tanár. Ez rosszul kezdődik. - Mit kapok ha ürömteába aszfodéloszgyökeret keverek?

Harry arckifejezése tökéletesen tükrözte, amit érezhetett. Milyen teába milyen gyökeret keverni? Cass nagyi az ő idejében kiemelkedő volt bájitaltanból, és sok mindent megtanított Cassnek, így ő pontosan tudta a választ, de Hermioneval ellentétben ő nem jelentkezett. Kivárta a sorát.

- Nem tudom, tanár úr. - felelte végül a fiú.

- Lám, lám, a hírnév nem minden. - mosolyodott el csúfondárosan Piton. - Próbáljuk meg újra, Potter. Ha szereznie kellene egy bezoárt, hol keresné?

Harry kétségbeesett körülnézett, Cassy pedig a lehető legcsúnyább nézését elővéve pillantott a tanárra, magában átkozódva. ( Sabrina:A szitkozódásokat Remustól tanulta, nem tőlem. Remus: Most mivan? Mindenkinek vannak gyenge pillanatai..)

- Nem tudom, tanár úr.

- Mindjárt gondoltam, hogy bele sem nézett otthon a könyvbe.

- Aha, mert mondjuk a mugli rokonai nem igazán tűrték. - szűrte ki összeszorított fogai között Cassy. Tényleg, nagyon próbálkozott, hogy ne szóljon be, de elbukott. A legjobbakkal is megesik.

- Black. - sandított Cassre a professzor. - Mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között?

Erre Draco felnevetett, látszott, hogy jól szórakozik a két griffendéles megaláztatásán.

- Miért nem kérdezi meg Malfoyt, tanár úr? - kérdezte ártatlan mosollyal, mire Draconak az eddiginél is jobban lefehéredett az arca és össze vissza kezdett hebegni. Persze, hogy nem tudta a választ.

- Az üröm és az aszfodélosz keveréke altató hatású, olyannira erős, hogy az élő halál esszenciájának is nevezik. - dőlt hátra Cass a székében, tartva a szemkontaktust a pincerémmel. -
Én személy szerint a raktárban keresném a bezoárt, de egyébként egy kecske gyomrában fellelehető kő: védelmet nyújt a legtöbb méreg ellen. Ami pedig a sisakvirágot és a farkasölőfüvet illeti, egy és ugyanaz a kettő. Ebrontófűnek, avagy Aconitumnak is nevezik.

Csend telepedett a teremre, mindenki azt várta, hogy miként reagál majd Piton.

- Nem jegyzetelnek? - csattant fel Piton hangja. Mindenki fürgén pennához nyúlt, de Cass le sem vette a tekintetét a tanárról.

- Egy pontot levonok a Griffendél háztól Potter szemtelensége miatt. - szólt, majd sarkon fordult és a katedrához ment. Szóra sem méltatta Cass válaszát.

Azonban az óra hátralévő részében is rájárt a rúd a griffendélesekre. Neville óvatlansága miatt kiömlött az ő és Seamus főzete, ami miatt a szegény fiút belepte az üst tartalma, keléseket hagyva maga után.

Piton professzor fennhangon kioktatta szegény Nevillet, aki meglehetősen megrémült ettől, és szipogva hagyta,hogy Cassy karon fogja és kivezesse a teremből. A lány még hallotta, ahogy Piton kapva az alkalmon levon még egy pontot a Griffendéltől.

- Elviszlek a gyengélkedőre, oké? - mosolygott rá a fiúra Cassy bátorítóan, mire az erőtlenül bólintott.

Csakhogy Cassy nem tudta az utat oda. Remélte, hogy valamelyik segítőkész szellemmel összefutnak, és amikor Hóborc megjelent előttük, egy picit megkönnyebbült.

- Szia Hóborc! - intett neki a lány, mire az gyanakvóan méregette Nevillet. - Esetleg - minden tréfa nélkül - el tudod mondani, hogy hol találjuk a gyengélkedőt?

- Diákok, a folyosón, óra alatt. Ejnye. - húzta pimasz mosolyra a száját. - A következő emeleten, jobbra.

És az idegesítő szokása szerint eltűnt. Neville nem törődött azzal, hogy éppen Hóborc segítette ki őket, túlságosan el volt foglalva a sajgó keléseivel, így végül sietve mentek a kopogószellem utasításai szerint, és nemsokára már a gyengélkedőn voltak.

- Jól leszel? - kérdezte Cassy, aggódó pillantásokat vetve a fiúra, aki a korábbi sokkból fel nem ocsúdva, csak bólogatott.

- Holnapig bent fogom tartani, de utána kutya baja sem lesz. - jelent meg Madam Pomfrey, a javasasszony.

- Rendben, viszlát! - integetett, majd kilépett. Eleget tett már ő ott.

Mire visszaért a terembe, a mardekárosok és Piton hűlt helyét találta, csak Ron, Harry, Sally, és nagy meglepetésére Hermione volt már ott. - Hát ti?

- Gondoltuk,hogy ide fogsz visszajönni, úgyhogy itt maradtunk. - vont vállat Harry.

- Én azért vagyok itt, hogy ne csináljanak semmi butaságot. Harry így is két pontot vesztett az órán. - dorgálta meg a fiút.

Ron és Harry egymással beszélgetve hagyták el a termet, őket közvetlenül követte Hermione a könyveivel, a sort pedig Sally és Cassy zárta.

- Neville hogy van? - érdeklödött Sally, ahogy kiléptek az ajtón, és gondosan becsukták maguk után.

- Jól lesz. - legyintett. - Madam Pomfrey szerint holnapra már semmi baja. Szegény fiú.

- Hát igen. - bólogatott Sally és csendbe burkolóztak. Ám, mikor észrevették, hogy Harryék mindhárman eltűntek a láthatárról, összenéztek.

- Biztos, hogy jó fele megyünk? - kérdezte gyanakodva Sally-Anne, és már fordultak is volna meg, amikor meghallottak valami zajt a közelben lévő használaton kívüli teremből.

Gyanakodva, bár de Cassy unszolására benyitottak a szobába. Az eléjük táruló látvány pedig Cassy szemébe égett, akárhányszor lehunyta a szemét azóta, mindig az jutott eszébe.

Egy elsősnek tűnő hugrabugos lányt pár felsőbbéves mardekáros állt körül. A szőke lány orra vérzett, haja zilált volt, és Cassy bele sem mert gondolni, hogy mi történhetett ott.

Úgy tűnt, hogy nem vették észre a két griffendéles lány érkezését, és ezt kihasználva Cassy a meglepetés erejével nagymamája egyik bűbáját alkalmazta.

- Tempus cessat! (1)- ez a varázsige nagyon rövid időre bár, de megállította az időt, így Sallynek volt ideje kimenteni a lesokkolt lányt.

Amint kiértek a teremből, Cassy rárakta az ajtóra a legerősebb záró bűbájt amit ismert, és néhány rontást arra az esetre, ha mégis megpróbálnának kijutni.

- Jól vagy? - simította meg gyengéden a lány karját, mire az nyelve a könnyeit megrázta a fejét.

- Most elviszünk a gyengélkedőre, jó? - Cassy igyekezett nyugodt maradni, de őt is megrázta az eset.

A lány ijedt tekintetét látva folytatta. - Nem kell félned, teszek róla, hogy békén hagyjanak mostantól.

- N-nem akarom,hogy e-ennél is jobban rámszálljanak. - rázta a fejét sírva a hugrabugos.

- Nem fognak. - biztosította Cassy, majd Sallyval bátorítóan közrefogták a lányt, és elindultak vele a gyengélkedőre.

- Hogy hívnak? - érdeklődött Sally.

- Celeste Moon.

És ekkor esett le Cassnek, hogy miért tűnt ismerősnek a lány. Édesanyja egyik munkatársa, Zack Moon lánya. Találkoztak már egyszer, de akkor kicsit másképp nézett ki a lány. Ez pedig úgy volt lehetséges,hogy a lány metamorfmágus (2).

A gyengélkedőn Madam Pomfrey kiakadt, és megköszönte a lányoknak a segítséget, majd kitessékelte őket. De persze csak azután,hogy köszöntek Nevillenek, aki már határozottan jobban nézett ki.

A lányok egyébként elkéstek az órájukról, de cseppet se bánták, még az ezért kapott büntetést sem.

Az óra utáni ebédszünetben Cass felszaladt a bagolyházba, és egy iskolai bagoly lábára kötött egy levelet, az igazgatónak címezve.

" Szemtanúja voltam annak,hogy négy mardekáros bántalmazott egy elsős hugrabugost. Ha érdekli önt az ügy, menjen a pincébe, a bájitaltan terem melletti ajtóhoz. Vigyázzon vele, raktam rá néhány rontást és nagymamám legerősebb záró bűbáját, de úgy gondolom,hogy ez nem fog magának gondot okozni. "

Aznap este négy mardekáros diák repült az iskolából, Cassy és Sally büntetését eltörölték és titokzatos módon szerzett 50 pontot a Griffendél, ami még napokkal később is téma volt reggelinél.

A repüléstan reggelén izgatottan kelt minden mugliszületésű és Harry. A többiek már tudták milyen seprűt lovagolni, Cassyval az élen, aki imádott repülni, sőt, kviddicsezni is.

Pechükre ezen az órán is a Mardekár társaságát kellett élvezniük, akik nem igazán szívlelték az oroszlános ház tagjait, ugyanis az iskolában terjengő pletykák szerint miattuk rúgtak ki 4 diákot, és az már csak hab a tortán,hogy azzal az 50 ponttal a Griffendél leelőzte a Mardekárt, a második helyre kerülve a Hollóhát után.

Malfoy és sleppje a bájitaltan óra után rászállt Cassre és Harryre, és amikor csak lehetett gúnyolódtak velük. Ám ma, repüléstanon sikerült Cassyéknek letörölni azt a bugyuta mosolyt a szőke képéről.

Madam Hooch laza tanárnak bizonyult. Kiadta az utasításokat, és néhány mugliszületésűnek segített is.

- Mondják,hogy "fel"! Ne görcsösen, mert a seprűk megérzik. - szólt, miközben járkált a tanulók között.

- Fel! - szólt az ikreket megszégyenítően egyszerre Harry és Cassy. A seprűjeik mindenféle ellenkezés nélkül ugrottak a kezeikbe.

A tudálékos Hermione seprűje meg sem mozdult, Roné jól fejbevágta a fiút, Draco pedig bosszankodva próbálkozott újra meg újra, egészen addig amíg sikerült neki. Nem tartott sokáig az öröme, mert Hooch megjegyezte,hogy évek óta rosszul tartja a seprűjét. A fiú pirulásán jót szórakozott Cassiopeia.

Miután mindenkinek sikerült ez, és a lábuk közé vették a seprűt, Madam Hooch szólt, hogy lassan rugaszkodjanak el a földtől háromra.

Neville – akinek egyébként már kutya baja – izgatottságában, már a kettőnél elrugaszkodott, és megállni sem tudott. Ijedt tekintettel fürkészte az egyre távolodó talajt, majd segítségért kezdett kiáltozni.

- Szállj le fiam, előre döntöd a seprűt.. - kiabálta Madam Hooch, és amikor a fiú kétségbeesetten rázta a fejét, még akkor sem mutatta jelét  annak,hogy seprűre akarna szállni hogy a fiú megmentésére siessen.

Neville azonban ficánkolása miatt egy-kettőre lecsúszott a seprűről és zuhanni kezdett. Cassy egy pillanatig sem hezitált, elrugaszkodott a földről és a fiú felé repült. Amikor látta,hogy nem fog odaérni időben, a fiúra szegezte a pálcáját.

- Prohibere (3). - Neville megállt a levegőben. Cassy megragadta a mozdulatlan fiú karját és maga mögé ültette a seprűre.

- Satus (4). - szólt, és Neville visszatért. Hogy le ne essen, átkarolta Cassy derekát és behunyva a szemét várta,hogy újra szilárd talajra érjenek, de ez nem történt meg, ugyanis Cass a kastély fele vette az irányt.

- Szálljon le kisasszony, mégis mit képzel magáról? - ordibálta vörösre vált arccal a tanár, majd az osztály fele fordulva mondott valamit, és Cassék után eredt.

A lány a kastély bejáratánál leszállt.

- Jól vagy Neville? - sóhajtott fel, miután lesegítette Nevillet a seprűről, de a fiú remegő kezéből ítélve, valószínűleg nem volt túl fényes állapotban.

- Álljanak csak meg! - rikácsolta Madam Hooch, aki épp utolérte őket.

- Tanárnő, nem szerettem volna, hogy Neville megüsse magát. - magyarázkodott Cassy, és elhúzta a száját a gondolatra,hogy milyen leszidást fog kapni most.

- Mars az igazgató irodájába. - dühöngött a tanerő. - A jelszó csokibéka. Elkísérem Longbottomot a gyengélkedőre, de lesz magával még beszédem!

Abszurdnak tűnt a jelszó, és Cassy azt hitte, hogy csak viccel a Madam, de amikor a griff utat engedett neki, megszeppenve lépett be. Ki tud komolyan venni valakit akinek ez a jelszava?

Nos, úgy tűnt elég sokan. Dumbledore tekintélyt parancsoló volt, de közben elég szórakozott is.

- A tanárnő nem is tervezett segíteni Nevillen! Másképp nem is léptem volna közbe. - szólt sértetten Cassy, amikor Madam Hooch is megérkezett, és ismét el kellett mesélnie a sztorit.

- Badarság! - dühöngött az. - És mégis mik voltak azok a varázslatok amiket használtál?

Erre már a szórakozott igazgató is felkapta a fejét.

- Nagymamám alkotta őket. - húzta ki magát Cassy. - De szerintem magának is lett volna pár bűbáj a tarsolyában.

- Black kisasszony esetleg megmutatná nekem azokat a varázslatokat? - kíváncsiskodott Dumbledore, de Cassy persze szívesen tette.

Miután bemutatta egy pennán a bűbájokat, Dumbledore a tanárnő felé fordult.

- Nem áll szándékomban megbüntetni a lányt, hiszen nem csinált semmi rosszat.

Madam Hooch eltátotta a száját, és Cassy önelégült mosollyal köszönt el az igazgatótól és a tanárnő elnézését kérve elsietett, hogy találkozzon a barátaival.

Azon az estén Sabrina kapott egy levelet magától Dumbledoretől, aki felvilágosította az esetről, és persze megdicsérte a lányt. A nő levakarhatatlan mosollyal mutatta meg Remusnak a levelet, aki hitetlenkedve felnevetett.

Cassy hamar megtalálta a barátait, akik elújságolták neki, hogy Harry fogó lett. A lány az egész sztorit meghallgatta és csak utána nyújtotta pacsira a kezét.

- Ez nagyon király! - mosolyodott el és őszintén őrült Harrynek, mert visszaemlékezett arra, hogy mit mondott neki anyukája James Potterről. Ő is fogóként (később kviddics kapitányként) sok győzelmet hozott a Griffendél csapatának. Eldöntötte,hogy majd este levélben beszámol az anyukájának erről.

Ebédszünetkor Cass és Sally meglepetten figyelték Celesete-t, aki odasétált hozzájuk, megköszönni a segítségüket. Határozottan jobb színben volt, haja még mindig szürke volt, de már rendezetten omlott a vállára, és az arcáról sem ijedtség tükröződött.

- Ugyan, semmiség. Örülök annak, hogy többet nem tudnak zargatni. - mosolyodott el lágyan Cass. - Egyébként mi már találkoztunk. Cassiopeia Black vagyok.

- Én pedig Sally-Anne Perks. De neked csak Sally. Vagy Anne. - kuncogott Sally.

Celeste hálásan pillantott rájuk, és már akkor érezte,hogy ezekben a lányokban igaz barátokra lelhet.

Majdnem egy hetet kellett rám várni, de íme, itt van az új rész!

Jelmagyarázat:

(1) google barátunk szerint latinul így mondják annak,hogy "megáll az idő"

(2) A metamorfmágus egy olyan varázsló vagy boszorkány aki képes megváltoztatni a külsejét, mindenféle főzet, pálca vagy varázslás nélkül. A metamorfmágia veleszületett képesség.

(3) google fordító szerint "stop"-ot jelent latinul

(4) google fordító szerint "start"-ot jelent latinul

Az (1), (3) és (4) a saját, kitalált bűbájaim, de a sztoriban Cass mama alkotta őket.

Kellemes húsvéti ünnepeket nektek!
- Andi

U.I. : Semmi bajom sincs a Mardekárosokkal!! Mindenkitől elnézést, ha valaki ellenszenvet vélt észrevenni a soraim között. Az én második hazám Mardekár. :D