Másnap reggel Cassy késve ébredt. Mire kikászálódott az ágyból, már senki sem tartózkodott a szobában, de a ládáján egy sebtében lekörmölt üzenet várta.

" Nem szerettelek volna felébreszteni, ezért eljöttem egyedül. Gyere a Nagyterembe! - Sally-Anne "

- Hát ez remek. - dünnyögte Cass ásítozva, majd gyorsan felöltötte magára az egyenruháját és Amy-t is felrázta.

- Jó reggelt álomszuszék. - köszöntötte somolyogva a furkászt. - Megyünk reggelizni.

Erre persze Amynek kipattant a szeme és az előbbi fáradtságának nyoma sem volt.

Cassiopeia egy darabig mérlegelt,hogy felmenjen-e a fiúkhoz, de végül belegondolt, hogy milyen világ lehet öt 11 éves fiú szobájában, és úgy döntött, hogy bőven elég ha reggelinél találkozik velük.

Magabiztosan, életkedvvel telve lépett ki a folyosóra, jó reggelt kívánva a Kövér Dámának. De az első kanyar után lehervadt az arcáról a mosoly.

- Jobbra fordulsz, aztán balra.. vagy jobbra? - rágta idegesen a szája szélét, de nem volt sok ideje ezen aggódni, mert egy zöld vizes lufi pont az orra előtt repült el, a falnak csapódva. Gyanította,hogy ezt neki szánták, csak valaki nagyon elnézte a dobást.

De megfordulva senkit sem látott, csak egy idegesítő nevetés visszhangzott. Nem kellett sokáig gondolkodnia, hogy rájöjjön ki lehetett az.

- Á, Hóborc. - húzta széles mosolyra a száját. - De vártam már,hogy végre személyesen is megismerhesselek. Sok jót hallottam rólad.

- Jót? - vált láthatóvá hirtelen a kopogószellem, cinkos vigyorral az arcán. - Ki is vagy, kislány?

- Cassiopeia Black. A második. Remus sokat mesélt arról, hogy mi mindent csináltál amíg ők voltak iskolások. Bizony, arról is tudok,hogy egyszer macskakaját tettél McGalagony reggelijébe, de arról is beszámolt Remus,hogy van egy plüssöd.

Az a kifejezés, ami ezután megjelent Hóbort arcán, megnevettette Casset. A szellem sértett, mégis szórakozott arcot vágott.

- És amúgy is.. - szólt tettetett sértődöttséggel a hangjában. - Mi járatban errefele? A reggeli már rég elkezdődött.

- Elaludtam. - vont vállat a lány, majd elhúzta a száját. - És eltévedtem. De tőled nem kérek útbaigazítást, nem akarok Frics irodájában kikötni.

Egy kis hallgatás után Hóborc így szólt. - Balra, jobbra, le a lépcsőn, balra, aztán egyenesen.

Ezzel eltűnt. Cassy megilletődve bár, de követte az utasítást, amolyan utolsó esélyként.

- Mikor érünk már oda? - nyafogott Amy, mosolyra késztetve Cassyt.

- Hamarosan. Légy türelmesebb! - dorgálta meg Cassy, de már ő maga is rettenetesen éhes volt.

Nagy meglepetésére a kopogószellem tényleg a Nagy terembe vezette. Úgy döntött, hogy nem szól erről s barátainak, de majd ebéd után megkeresi Hóborcot, hogy megköszönhesse.

A Nagyteremben már javában folyt az evészet-ivászat. A Griffendél asztalánál egyből észrevették Cassyt, Sally-Anne pedig intett neki.

- Jó reggelt srácok. - mosolyodott el a Black, majd lehuppant Sally-Anne és Harry közé, ahova helyet foglaltak neki.

- Szia Cassy! Megtaláltad a levelemet? - érdeklődött Sally-Anne, majd bekapott egy kanál műzlit.

- Igen, köszi Sally-Anne. - bólogatott bőszen Cass, és alig várta, hogy végre nekikezdhessen kajálni. Ezt a véleményt a talárja zsebében lapuló furkász is osztotta.

- Hívj Sallynak, vagy Annenak. - legyintett a lány. - A kettő együtt annyira hosszú!

- Rendicsek, Sally. - szólt Cass, és rávetette magát a kajára. Sok mindenből szedett a tányérjára, majd sunyiban Amynek is csempészett pár tetszőleges falatot.

Cassy érkezése után nemsokkal megérkezett McGalagony az órarendekkel, aminek láttán Cass elhúzta a száját, pedig csak a hétfő feléig jutott.

Hétfőn Gyógynövénytan, SVK, Átváltoztatástan, ebéd, Bűbájtan, Asztronómia és Mágiatörténet.

Gyógynövénytanon megismerkedtek a Hugrabug ház fejével, Bimba professzorral, és Hermione rögtön az első órán bezsebelt 5 pontot és az is kiderült, hogy Neville szereti a növényeket, amikor házának 10 pontot nyerve megválaszolta a professzor egyik cseles kérdését. Cassynek tetszett az óra, az pedig rendkívüli szórakoztatta, hogy páran túlságosan féltették a kezüket, hogy a földben dolgozzanak, és persze a kesztyűjüket sem hozták magukkal.

A Sötét Varázslatok Kivédését a vacsoránál Harry által említett Mógus tartotta.

- Nem tetszik a szagja. - motyogta Amy félálomban, miután a tanár tíz perc késéssel beesett az ajtón.

A dadogós professzor órája kész röhej volt. A merészebb diákok beszólogattak neki, de ő csak motyogott magában és így el is telt az óra. Meglehetősen furcsa volt a viselkedése, de Hermionet persze pont nem ez érdekelte.

- Attól tartok,hogy szólnom kell majd McGalagony professzornak. Ez így nem mehet tovább! Nem is tanultunk semmit. - dühöngött a teremből kilépve.

Sally és Cassy összenéztek, majd kuncogva az Átváltoztatástan terem keresésére indultak. Szerencsére a Pufók Frátert pont a folyosón találták, aki szívesen eligazította őket, így hamar, viszonylag könnyen eljutottak a teremhez.

- Szóval a te nagypapád írta a Legendás lények és megfigyelésük című könyvet? - csillogott Harry szeme, akinek teljesen új volt a mágia világa, de máris sokat tanult. Már a padban ültek együtt, ilyen sorrendben: Ron, Harry, Cass, Sally. 

- Így van. - bólintott büszkén Cassy, és időközben megérkezett McGalagony is, így minden figyelmét a professzorra irányította, egyrészt mert Remus ezt tanácsolta, másrészt nem szeretett volna rögtön az első nap büntetést kapni.

McGalagony már az első órán tudatta a nebulókkal, hogy vele nem érdemes ujjat húzni.

- Az átváltoztatás az egyik legbonyolultabb és legveszélyesebb a tantervben szereplő mágiák közül. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Aki rendetlenkedik az órámon, attól egyszer és mindenkorra búcsút veszünk. Ne mondják, hogy nem figyelmeztettem magukat.

Ezután egy bravúros varázslattal malaccá változtatta az asztalt, de aztán hamar lelombozódtak az izgatott tanulók amikor kiderült, hogy egyelőre még ilyensmivel nem fognak foglalkozni. Ehelyett kaptak egy-egy szál gyufát, amit tűvé kellett változtatniuk.

Hermionenak sikerült a leghamarabb látható változást elérnie, de a kócos hajú bosszuságára Cassy percekkel utána szinte tökéletesen végrehajtotta a varázslatot, újabb tíz pontot nyerve a házának. Arról nem is beszélve, hogy McGalagony megajándékozta a két lányt egy  mosollyal.

Cassy igencsak élvezte a Griffendél ház fejének óráját, de megkönnyebbült, mikor az óra véget jelző csengő megszólalt, ami egyet jelentett; ebédszünet következett.

A korgó gyomrú gyereksereg hamar levonult a Nagyterembe és egymás között az első napjukról fecsegve fogtak ebédelni.

Cass, ahogy azt már reggel eltervezte, igyekezett minél hamarabb szabadulni, hogy Hóborc keresésére indulhasson, de úgy tűnt, hogy Sallynak sok mondanivalója akadt, és nem akart modortalan lenni, és rögtön lelépni.

- Hé, Cass. - nyafogott Amy. - Kaphatok valami kaját? Már vagy 30 perce nem ettem.

A lány persze adott kedvencének enni, és kapva az alkalmon, hogy Sally is épp akkor nyúlt kajáért, sűrű bocsánatkérések közepette lelépett. Persze ezt Amy nem nézte jó szemmel, dehát valakinek áldozatot is kell hozni.

Cassy sokáig bolyongott a folyosón mire rátalált a kopogószellemre, majdnem fel is adta, de miután Amy megjegyezte,hogy " Nehogy már feleslegesen rángattál el ebédről.." Cass jobbnak látta,hogy mégis folytassa a keresést.

Végül két saroknyira Frics irodájától bukkant Hóborcra. Az furcsa arckifejezéssel bámult a lányra.

-Senki nem jött ma oda hozzám, és gúnyolódott velem amiért segítettem neked.

- Nem szóltam róla senkinek. Mindenkinek vannak gyenge pillanatai. - kuncogott fel a lány. - Csak azért jöttem, hogy megköszönjem a segítséged.

- Aha. - bólintott gyanakvóan.

- Esetleg.. - húzta ravasz mosolyra a száját a lány, miközben a zsebében kotorászott. - Nem lenne kedved megviccelni Fricset. Van húsz percem az ebédszünetből.

Hóborc vigyorogva bámult a Cassy tenyerében lapuló trágyagránátokra. Az igazság az, hogy maga Remus "Tekergő" Lupin ajándékozta meg ezzel a lányt, egy cinkos mosoly kíséretében indulás előtt, amikor Sabrina nem figyelt. Előfordulhat, hogy amolyan kárpótlásként szánta, hogy olyan csúnyán ott hagyta őket édesanyjával pár hónapja.

A szellem intett a fejével, hogy kövesse őt, majd a lánnyal az oldalán elindult Frics irodája felé, ahol a lány elkövette iskolai éveinek első, de közel sem  legutolsó csínyét; megdobálta Frics folyosóját, és még jól is érezte magát közben. Leszámítva azt a rémes bűzt. Amit persze Frics is észrevett, méghozzá elég hamar így minél hamarabb le kellett lécelniük.

- Hé, kislány. - szólt Hóborc, majd rámutatott egy fali kárpitra. - Oda, gyorsan.

Majd eltűnt.

- Erről igazán leszokhatna. - motyogta Cassy, de követte az utasítást, és legnagyobb meglepetésére egy komplett alagutat talált mögötte, ami egyenesen a Nagyterem melletti folyosónál végződött. És az időzítés tökéletes volt, mert a barátai épp az ő érkezése után pár pillanattal léptek ki együtt az ajtón.

- Hol voltál? - érdeklődött Sally. Persze jogosan, de Cassynek még van hol fejlődnie hazudás téren..

- Hívott a természet. - nyögte ki, mert ez jutott eszébe a leghamarabb. Pocsék kifogás.

Szerencsére ejtették a témát, mert mindenki izgatott volt a Bűbájtan miatt.

Flitwick professzor meglehetősen alacsony volt, de kedvesnek tűnt. Az órán csupán névsort olvasott - Harry nevénél felsikkantott - majd egy kicsit beszélgettek a bűbájokról. Cass az óra végén feliratkozott a kórusba, Sallyval egyetemben.

Az Asztronómiát a Csillagászati Toronyban tartották, de így, hogy nem volt este, csillagokat persze nem láthattak, de azért elég menő volt. A tanárnőtől, Sinistra professzortól megtudták, hogy szerda esténként teleszkóppal fogják megfigyelni az éjszakai eget. Cassynek nagyon tetszett az óra, főleg azért mert arról a csillagképről is volt szó, amiről ő kapta a nevét, és még pontot is szerzett azzal,hogy elmesélte Cassiopeia történetét.

A nap legutolsó órája, a Mágiatörténet az eddigi legunalmasabb óra volt. Legalábbis így döntött Cassy öt perccel a kezdés előtt. Binns professzor szellem volt, és annyira monoton volt a hangja,hogy a legtöbben rögtön bealudtak Eszetlen Emeric múltján. Cass arra használta ezt az időt, hogy jól átbeszélje Sallyval a nap történéseit. Egy pergamenen folytatták a beszélgetést. Rajtuk kívül csak öten voltak ébren. Hermione, aki jegyzetelt, mint egy őrült, és még pár tanuló, akik valószínűleg eleget aludtak az éjjel, szintén csevegtek a barátaikkal vagy esetleg érdekelte őket,hogy mi a különbség Eszetlen Emeric és Undok Urlick között.

A nap végén a négy barát összegyűlt egy kanapén és egymásról mesélték egymásról. Jó volt megtudni egyet s mást. Cassy mesélt nekik Newt papa állatairól és anyukája munkájáról. Sally-Anne arról számolt be nekik, hogy a családjában ő az egyetlen varázsos gyermek, a nővérei és bátyjai mind kviblik, ezért őt a szülei mindig elkényeztették. Ron a családi szituációjáról sztorizgatott. Harry pedig, jó emlékek híján, röviden elmagyarázta a többieknek milyen is volt az élet a lépcső alatt 11 évig.

Cassy nem ismerte a Dursleyeket, de megfogadta,hogy ha találkozik valamelyikükkel, jól elbánik majd velük és a fiú legnagyobb meglepetésére, Cass szorosan átölelte őt. Egy pillanatig lefagyva ült; ő maga sem emlékezett, hogy mikor ölelték meg utoljára, és nagyon tetszett neki az érzés, ami körbejárta a testét a lány ölelésére, így végül összeölelt. Végül Sally és Ron is csatlakoztak, csoportos ölelésre hivatkozva.

Cassy az ágyában, Amyval maga mellett mosolyogva gondolt arra, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna az első napja.

Remélem tetszett nektek!
Legyen szép napotok és vigyázzatok magatokra!
- Andi