Este volt már, mire a vonat befutott Roxmortsba. Sabrina mindig is mondogatta,hogy a Roxfort Express a legtöbb barátság szövődésének helyszíne, hiszen az első napodon órákat töltessz új emberekkel egy kupéban; ő is így találkozott néhány legjobb barátjával. Amikor Jamessel és Peterrel felült a vonatra, nem is hitte volna, hogy a vonatúton megismeri élete legfontosabb embereit. Ahogy azt sem,hogy egy csapásra el is veszíti mindet.

A gólyák megszeppenve követték a felsőbbévesek példáját és leszálltak a vonatról. Néhányan még forgolódtak,hogy ott felejtették a csomagjaikat, a felsőbb évesek elnéző mosollyal intettek nekik, hogy semmi ok az aggodalomra.

- A csomagjaitokat majd egyenesen a szobátokba szállítják. - harsant fel egy hang, mire mindenki annak irányába kapta a fejét. Egy rettenetesen magas férfi állt előttük, de tekintete szelíd volt, Cassy egyenesen aranyosnak találta. Ő nem akarta Amyt a vonaton hagyni, de a hordozót se szerette volna cipelni, azért Amyt a talárja zsebébe helyezte, az állat "celláját" (Cassy: Ő mondta, nem én. *védekezően felemeli a kezét*) pedig a kupéban hagyta.

- Hagrid?- kérdezte széles mosollyal az arcán Harry.

- Áh, Harry! - lelkesült fel a fiú láttán a félóriás. - Szervusztok!

- Ez itt Ron Weasley, ez pedig Cassy Black. - mutatott be minket.

- A második. - vigyorogtam a félóriásra, aki elnevette magát és üdvözölt minket is, majd hangja újra felhangzott.

- Elsősök ide hozzám! Elsősök jöjjenek hozzám!

Amikor már minden gólya felsorakozott Hagrid előtt, az intett egyet, jelezve,hogy kövessék és elindult. Cass időközben észrevette az Abszol úton megismert Sally-Annet, és vadul integetni kezdett, hogy maga mellé invitálja.

- Szia Cass! - köszöntötte hatalmas mosollyal a lány, majd átölelte. Cassy nevetve visszaölelt majd bemutatta a fiúknak, akik előttük haladtak. Mindenkinek nagyon kellett szednie a lábát,hogy lépést tudjon tartani Hagriddal.

- Mindjár' rápisloghattok a jó öreg Roxfortra. - szólt egy idő után. - Még csak egy kanyar.

És valóban, befordultak és egy olyan gyönyörű látvány tárult eléjük,hogy volt olyan aki megbotlott az iskola láttán(Szegény Neville:c)..

A kastély lélegzetelállító látványt nyújtott. Tornyai az égbe meredeztek, aranyszínű fény szűrődött ki itt-ott az ablakokon. Nem csoda, hogy néhány diák le sem tudta venni róla a szemét.

Hagrid vezényletével elfoglalták a helyüket a vizen ringatózó csónakokban.

Cass három másik diákkal osztozott egy ladikon. Jobbján Sally-Anne foglalt helyet, hátánál Harry és Ron egymás mellett kuporogtak. Cass folyamatosan Harry arcát leste, akinek szeme elkerekedett, mikor magától elindult a jármű.

A lélekvesztő könnyedén szelte a vizet, nem túl lassan, de volt elég idő alaposan megvizsgálni a tó környékét. A szerencsésebb diákok előtt előbukkant pár vízi lény, akik ekkor sikongatva mutogattak rájuk majd a barátaikkal nevettek. A félhold bevilágította az éjszakát és biztonságot sugallva de magányosan csücsült az égen. Cass édesanyjára gondolva szemét végigfutatta az égbolton, a Cassiopeia csillagkép után kutatva.

- Pszt, Harry. Látod ott, azt a csillagképet? - mutatott egy pontra, amit Harry a szemüvegesek szokásos küzdelmével kezdte figyelni, viccesen hunyorogva. A lány szívéből az űr - ami Sabrina, Rolf, nagypapi és Remus hátrahagyásával keletkezett - mintha eltűnni látszana a fiú közelében. Egyszerűen teljesnek érezte magát Harry mellett, és alig ismerték egymást egy napja. Leszámítva azt az időt, amikor még babák voltak és a szüleik is...

- Az a Cassiopeia csillagkép. - folytatta suttogva. - A Blackek általában csillagok után vannak elnevezve. Orion, Regulus, Bellatrix, Sirius..

- És a Cassiopeia. - jegyezte meg Harry mosolyogva.

- És a Cassiopeia. - bólintott a lány, majd előre fordította a tekintetét, hisz eközben megérkeztek.

A kastélyban egy meglehetősen szigorú tekintetű nő várt rájuk. Egyenes tartása magabiztosságot sugallt, állát felszegve várt a gólyákra. Arca megviseltnek tűnt, homlokát az évek ráncokkal vésték tele. Az egész lénye tekintélyt parancsoló volt. Cassy úgy tippelt, hogy ő lehet McGalagony professzor, a Griffendél házvezetője. Az a tanár, aki a diákéveik alatt mentorálta, okította és helyreszedte a híres-neves tekergőket. Bár ő csak Remus, Sabrina és Amelia verzióját hallhatta, őszerintük McGalagony professzor a legjobb tanár az iskolában. És Cassy hitt nekik. Már most alig várta, hogy részt vehessen a nő óráin.

- Köszönöm, Hagrid. Innen átveszem. - csendült fel a nő hangja, és egy pillanatra kiesve a szerepéből meghatódva nézett végig a megszeppent elsősökön. Ha Cassy is olyan egocentrikus lenne, mint az apja, most válltig állítaná, hogy rajta és Harryn elidőzött a tekintete.

- Kövessenek. - intett a diákoknak, majd sarkon fordulva elindult, talárja felhőként úszott utána.

Egy nagy ajtó előtt lefékezett, majd megvárta amíg egytől egyig mindenki megállt előtte, és tűrte,ahogy kíváncsi tekintettel méregetik és nem túl diszkrét módon kibeszélik az orra előtt.

- Köszöntök mindenkit a Roxfortban! Hamarosan megkezdődik az évnyitó bankett, de mielőtt elfoglalják a helyüket a nagyteremben, beosztjuk magukat az egyes házakba. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk.

Mielőtt kinyitotta volna az ajtót, hátát fordítva a diákseregnek, így szólt.

- Jómagam a Griffendél ház feje vagyok.

És egy határozott mozdulattal kitárta a hatalmas ajtót. A gólyák elé tárult a Nagyterem ünnepi pompája. A méretes helyiségben összesen öt asztal volt. Négy egymással párhuzamosan, különböző színű zászlokkal fölöttük, és a négy ház összes diákja ezeknél foglalt helyet. Az ötödik, a tanárok asztala, a többitől eltérően pont úgy helyezkedett,hogy a tanárok rálássanak a házak asztalaira. Ahogy haladtak befele, egyre több diák szegezte rájuk a tekintetét, felmérve az idei elsősöket és elkezdődött a közkedvelt játék, "Találd ki melyik házba kerül és adok 1 galleont" játék, és bár a világért se vallaná be, McGalagony is szívesen fogadott az igazgatóval egy-két gólyán. Eközben minden elsős észrevette a fejük fölött, maguktól lebegő gyertyákat és sutyorogni kezdtek. Cassnek eszébe jutott az, amikor Remus egyszer mesélte,hogy diákkorukban egyszer elérték,hogy az összes gyertya lángja vörös és arany színben pompázzon, és bárki, aki az orra alatt megjegyzést tett erre (igen, a mardekárosok) jól megjárta, mert elkezdte őket kergetni egy dühös, lebegő gyertya. Mondani sem kell mekkora fejmosást kaptak McGalagonytól.

Maga az igazgató is rettenetesen izgatott volt, két dolog miatt is. Egy, Harry Potter is az első évesek közt volt idén. Kettő, minél hamarabb lesz vége a ceremóniának, annál hamarabb foghatnak vacsorázni. Már pedig Dumbledore éhes volt.

McGalagony megállt az emelvénynél és így szólt. - Következzen hát a Teszlek Süveg dala!

És a süveg rá is kezdett. Cassy szerint igazán lelkesítő volt a szöveg, de a kalap hangszálait megviselte a bezártság meg a kor, persze.

Rögtön ezután, McGalagony nem akarva,hogy több időt pazaroljanak kinyújtotta a kezében lévő pergament, és egy utolsó pillantást vetett a gyerekekre.

- Szólítani fogom magukat, idejönnek, felteszem a süveget a fejükre, az pedig eldönti, hogy milyen házba fognak kerülni.

Cassy Ronra sandított, aki épp Harrynek magyarázott arról, hogy testvérei jól átverték. Merthogy az ikreknek sikerült elhitetniük Ronnal,hogy sárkányokkal teli próbákon kell helytállniuk az elsősöknek. A lány elmosolyodott, és megfogadta, hogy majd gratulál az ikreknek és talán megkéri őket, hogy vegyék a szárnyaik alá.

- Abbott, Hannah. - szólította az első diákot, mire egy holtsápadt szőke lány kibotorkált a sámlihoz, leült és várt. Nem volt mire, mert a Teszlek Süveg alig pár másodperc alatt eldöntötte,hogy a lány háza a Hugrabug lesz.

- Black, Cassiopeia.

Cass kicsit megilletődött, mert teljesen elfelejtette,hogy ilyen hamar következik, de erőt véve magán, lassú de határozott léptekkel indult a tanárhoz, ignorálva az teremben felütött sutyorgást,az édesanyja már figyelmeztette erre. Amikor lehuppant a sámlira, McGalagony óvatosan a fejére engedte a süveget, ami rögtön meg is szólalt.

- Lám, lám, lám. Milyen régen volt,hogy utoljára egy Blackel volt dolgom. De te nem vagy olyan mint a többi.

És ekkor csend telepedett Cassy fejébe. Azt hitte valamit elrontott és már-már pánikolni kezdett volna, amikor újra felhangzott a mély hang.

- Nehéz eset. A Griffendélhez húz a szíved, de a Mardekárban és a Hugrabugban is remek helyre találnál. Furfangos, jószívű, bátor és egy igazi tréfamester. Nekem aztán ne hozz szégyent apádra és a barátaira..

GRIFFENDÉL

Cass testét átjárta a megkönnyebbülés hálás érzése és mielőtt az üdvrivalgástól hangos oroszlános asztalhoz vette volna az irányt, egy széles Black-mosolyt villantott McGalagonyra, aki egy pillanatra mintha megenyhült volna, aztán már szólította is a következő diákot.

Cassy a Griffendél asztalánál kihasználta az alkalmat és a Weasley-ikrek mellé ült le.

- Ki nyerte a galleont? - somolygott.

- Merlinre is már. - nevetett fel Fred és George kezébe nyomott egy pénzérmét.

Ezután Cass jó alaposan megfigyelte az összes gólyát. Bár összesen öt név érdekelte (Granger, Malfoy, Perks, Potter és Weasley) szerinte jó ötlet "felmérni a terepet".

Hermione meglehetősen sokat ült a sámlin mire az a Griffendélbe osztotta. Cassy őszintén tapsolt; bár nem volt felhőtlen a kapcsolatuk kezdete, ő készen volt barátkozni a lánnyal.

A következő említésre méltó történetés volt, mikor Neville - miután beosztották a Griffendélbe - úgy iszkolt az asztalhoz,hogy elfelejtette bevenni a süveget.

Draco Malfoy alig huppant le a székre, máris felállhatt, nála nem sokáig habozott a Teszlek Süveg. Büszkén vette a kígyós asztal fele az irányt, ahol kitörő tapsviharral fogadták.

- Biztos nem akarta a süveg,hogy a sok zselé hozzá érjen. - jegyezte meg fennhangon, remélve, hogy meghallja a fiú. Persze a Weasley ikrek jót szórakoztak.

Persze jópár taggal bővülhetett az összes ház, már ha a Griffendél eddigi tanulóit vesszük. Minden ház lelkesedéssel fogadta az újonnan beosztottakat.

Sally-Anne egy magabiztos Griffendélt kapott a süvegtől, és rögtön befurakodott Cassy és az ikrek közé. Eközben Amy is mocorogni kezdett és Cassy - bár nem szokása - imádkozni kezdett, hogy csak akkor keljen fel, ha már felszolgálták a kaját.

Eljött végre ő, akire mindenki várt... Igen, róla beszélek. Harry Potter igyekezett magabiztosnak látszani, de Cassy látta,hogy keze alig észrevehetően remeg.

- Ez ő!

- Arról a Harry Potterről beszél??

A sámlira ülő fiúra hosszú percek vártak. Valamit motyogott is közben, de az időközben felütött suttogás miatt nem hallotta. Ezután az idegőrlő percek után a süveg elkiáltotta magát.

- GRIFFENDÉL

Harry megkönnyebbülten szállt le a székről, McGalagony rendkívül büszkének látszott, nem is próbálta takarni, az ikrek pedig felugrottak az asztaltól és azt kezdték kántálni,hogy "Nálunk van Potter! Nálunk van Potter!" Természetesen azért,hogy jól felbosszantsák ezzel a többi házat. Szép, mondhatom.

Ahogy Harry helyet foglalt, Cass szorosan átölelte. - Örülök,hogy egy házba kerültünk. Most nézzük Ront!

A vörös fiú nem is váratott magára, természetesen ő is az oroszlános asztalnál kapott helyet, bátyjai is őszinte mosollyal fogadták.

Nem sokkal ezután véget ért a beosztás és Dumbledore felemelkedett a székéből.

- Isten hozott benneteket!Szívből köszöntök mindenkit a tanév kezdetén itt,a Roxfortban.Mielőtt kezdetét veszi a vacsora,szeretnék pár szót szólni.Íme:Filkó!Pityer!Varkocs!Dzsdúzli!...Köszönöm!

Ezzel kezdetét vette a vacsora. Egy csettintésre tele lett az asztal minden földi jóval. Természetesen Amy erre már felébredt, és Cassy észrevétlenül (legalábbis remélte) adott neki pár falatot.

Harry egyszercsak a sebhelyéhez kapta a kezét és felszisszent.

-Minden rendben?-nézett rá aggódva a lány.

-Igen,persze.-bólintott.

-Percy,ki ott az a tanár aki Mógus professzorral beszélget?- kérdezi érdeklődő hangnemben Harry.De Cassy tudta,hogy ezzel nem az volt a célja, ezért ő is gyanakodva fürkészni kezdte a tanárt.

-Á,szóval már ismered Mógust.Mellette az Piton professzor.A mardekár ház házvezetője.-mondta csevegve Percy -Bájitaltant tanít,de mindenki tudja,hogy csak kényszerből,mert Mógus tantárgyára fáj a foga.Vigyázz vele!

Cassynek hirtelen bevillant valami. Emlékezett rá,hogy anyukája említette őt. Lily nénikéjének a gyerekkori barátja, aki gonosz útra tért. És legfőképpen vele balhéztak a Tekergők is. Nem kellett ennél több, Cassy elkönyvelte,hogy rajta tartja a szemét. Főleg miután látta hogyan néz Harryre. Kirázta a hideg.

Ekkor egy szellem jelent meg, és nemes egyszerűséggel átrepült a krumplin. Ő volt az egyik, akit odakint láttak a folyosón, mielőtt McGalagony beengedte volna őket.

- Uram..Maga? - hebegte Harry. Látszott rajta,hogy nem szokott szellemekhez, ellentétben a Weasley gyereknek meg se kottyant. Említette a vonaton,hogy van egy padlásszellemük.

-Több mint 400 éve egy falatot sem ettem-sóhajtott a kísértet.-Persze nincs rá szükségem,de hiányzik.Jaj,de modortalan vagyok,a nevem Sir Nicholas de Mimsy-Porpington.

Erre Ron is közbeszólt.
-Tudom ki vagy!A bátyáim meséltek rólad.Te vagy Félig Fej Nélküli Nick.-mondja (a mai vacsorán először) letéve az ételt.

-Lekötelezne ha Sir Nicholas de Mims...-kezdte sértődötten a szellem de Hermione közbevágott.

-Félig fej nélküli?Hogy lehet valaki fèlig fej nelküli?- kérdezi leplezetlen kíváncsisággal.

-Így.-szólt közömbösen a kísértet,majd rántott egyet a jobb fülén,a feje eldőlt,de nem esett le, mintha egy csuklópánt tartotta volna a helyén. Kísérteties volt.

-Ide figyeljetek új griffendélesek!A griffendél még sosem maradt le ennyire a kupaversenyben.Hat éve folyamatosan a Mardekár nyer.A mardekár szelleme,a Véres Báró annyira fennt hordja az orrát,hogy még beszélni sem hajlandó velünk.-biccentett a mardekár asztala fele,ahol valóban lebegett egy szellem.

-Miért véres a ruhája?-kérdezte Seamus.

-Sosem kérdeztem.-felelte Sir Nicholas diszkréten,de Cassy szerint hazudott. Átlátott rajta. (ha ha ha - írói szerk. :D)

Seamus Finnigan jól elbeszélgetett társaival,többet árult el magáról,mint amit azok szerettek volna tudni,de letudták a kezdeti lelkesedésnek.

A vacsora végeztével Dumbledore ismét felemelkedett a székéből,hogy a diáksereghez szóljon. Volt ott szó mindenről; többek között köszöntötte az elsősöket,a Tiltott Rengetegről figyelmeztetett minket, a kviddicsről is szó volt, majd Frics gondnok üzenetét átadva tudatta velünk,hogy a folyosókon a varázslás még mindig tiltott de csak egy valami hangzott érdekesnek.

- És végül az utolsó közlemény:a harmadik emelet jobb kéz felőli szakaszára tilos a belépés mindazoknak akik nem óhajtanak a kínok kínjai közt meghalni. - szokatlanul színtelen hangja zúgolódást váltott ki a diákseregből.

-De ugye nem mondta komolyan?-kérdi Harry.

-De,minden bizonnyal.- bólintott Cassy összeráncolva a szemöldökét.

-Ha kitilt valahonnan,azt okkal teszi.De most,még nekünk,prefektusoknak sem mondott semmit.-rázta a fejét csalódottan Percy.

-És most,mielőtt nyugovóra térünk, énekeljük el az iskola indulóját.- mondta majd aranyszín betűket varázsolt elő,amik aztán szavakká álltak össze.

Roxfort, Roxfort

oxi-foxi

Roxfort

Tanítónk te légy! Mert fejünkben zűr van, s nagy-nagy űr, Meg pókok és néhány légy. Tudjuk jól, hogy itt lehet A balgából is bölcs. Kedélyünk víg, de elménk oly híg, Hát észt fejünkbe tölts! Hegyezkedik a sok fül, És könyvben túr sok orr; Csak mondd, hogy „Rajt!", s mi magolunk majd, Míg agyunk fel nem forr.

Cassy élvezte énekelni az indulót, vicces szövege volt, és azt is nevetségesnek találta, hogy az ikrek olyan lassan énekelték, akár egy gyászindulót, amiért McGalagony egy csípős pillantással jutalmazta meg őket.

- Na, mostmár sipirc az ágyba! - szólt mosolyogva a félhold alakú szemüvege mögül és visszaült a helyére.

Percy egyből fontoskodva felpattant és szólongatni kezdte az elsősöket, így azok megindultak Percy után.

Cass útközben igyekezett odafigyelni az útvonalra, hogy aztán nehogy eltévedjen, de valaki a zsebében úgy fecsegett az ételről mintha fizetnék és Harry is önfeledten csevegett Ronnal közvetlenül mellette.

Percy hirtelen megállt, és hátrafordult.

- A jelszó Caput draconis. A vége is siessen! - sürgetett minket, mire mi bemásztunk a portrélyukon.

- Azta. - szólalt meg valaki, és Cassy őszintén egyetértett vele.

Nem kérdéses,hogy a vörös és arany színek dominálnak a szobában.A meleg kandallót kanapék vették körül,amiken még felsőbb éves diákok ültek.Nagyon hangulatosnak bizonyult a Griffendélesek "nappalija".

-A fiúk hálótermei fent balra vannak,a lányoké ugyanott jobbra.- magyarázza Percy, majd egy fontos dologra hivatkozva le is lépett. Biztos elfelejtette megírni McGalagonynak a tíz tekercses dolgozatot amit két hét múlva fog kiadni.

Az első éves lányok öten voltak, pont elegendően egy szobára. Lavender Brown, Parvati Patil (akik már most elválaszthatatlannak tűnnek) Hermione Granger, Sally-Anne Perks és Cassiopeia Black.

Cass a ládáját jobb kéz felől, közvetlenül az ablak melletti ágynál találta meg. Tudta anyukájától,hogy ez a házimanók műve és megfogadta,hogy ezt még meghálálja nekik. Mellette Sally-Anne ágya foglalt helyet, utána meg a Granger lányé. Másik felől kapott helyet a másik két gólya ágya.

A fürdőszobában Cassy tusolás után a nagymamája bűbájával fonta a haját és a ruhák közé befészkelődött Amy épp az álmáról beszélt.

- És aztán jött egy két lábon járó popcorn!Mondanom sem kell,mindet felzabáltam.

- Ahogy minden mást is, ami ehető. - dünnyögött Cassy, de azért jól szórakozott.

Sally-Anne lefekvés előtt átjött Cassy ágyára, elhúzták a baldachin függönyét és törökülésben sztorizgatni kezdtek, csak úgy,hogy megismerjék egymást. És Cassy tudta,hogy már ma életre szóló barátságokat kapott ettől az iskolától. Kíváncsi volt, hogy még mit tartogathat számára.

Íme, ismét egy 2,6k + résszel kényeztetlek titeket. Szerettem ezt írni, de kicsit fáradt vagyok, ne haragudjatok ha vannak benne hibák, légyszi javítsatok ki <3
- Andi.