- Indulhatunk? - kérdezte Sabrina, letörölve a verejtéket homlokáról. Mint minden, aminek Cass része, a reggel zűrzavaros volt. Cassy nem találta a kedvenc lila pulóverét és a mamájától kapott varázskönyvet, Amy éhes volt, Sabrina pedig késésben. Egyedül Remus volt tökéletesen nyugodt. Korán kelt, teát főzött, átrendszerezte a szekrényt ötödszörre is. Arról nem is beszélve, hogy ő találta meg a pulcsit és a könyvet annak ellenére, hogy tegnap este érkezett és fogalma se lehetett arról, hogy hol van. De végül persze ő volt az egyetlen, akinek eszébe jutott,hogy varázsló és egy "invito"-val elintézte.

Ő egy nagy öleléssel búcsúzott Casstől, mert nem akart kimenni a vágányra, mondván,hogy nagy itt a rendetlenség mióta nem itt él és ráfér egy takarítás. Ezt persze csak kifogás volt és jól össze is veszett Fifivel, aki teljesen besértődött (jogosan).

- Induljunk. - szólt Cassy és végre tényleg összeszedte magát. Amy a kényelmetlen ketrecét szokta, amiben Cassy persze nem tervezte tartani hosszútávon az állatát, de Dumbledore külön kérte, miután engedélyezte,hogy Amy a Roxfortba menjen.

Cass izgatott volt. Persze ez normális volt, mindenki más is így érzett a Roxforti tanulmányai elkezdése előtt de ő más miatt volt bezsongva. Nemrég, édesanyjával volt egy beszélgetésük. Méghozzá Harry Potterről és édesanyja Roxfortos éveiről. Az édesanyja elmesélte az egész történetet, kezdve a diák koruktól az ominózus október 31-én át a következményekig. Habár édesanyja eddig sem titkolt semmit Cassy elől, sőt édesapjáról is mindig őszintén beszélt, azon az alkalmon sok minden tisztázódott a fejében. Azóta teljesen máshogy tekint erre az egészre. Megfogadta,hogy mindenben segíteni fogja Harryt és édesanyja legnagyobb megdöbbenésére még azt a szarvas plüsst is neki tervezi adni, amit 1 éves kora óta minden este magához ölel mikor aludni tér.

Nem tudta biztosra,hogy mit hoz a jövő, de ott, azon az estén elhatározta,hogy mindenben a fiú segítségére lesz.

A pályaudvar rettenetes zsúfolt volt, tele taláros alakokkal. A muglik, nem zavartatva magukat a saját útjukat járták. Cassy sosem értette,hogy lehet,hogy a muglik nem vesznek észre semmit.

Édesanyját többször is leszólították amíg végre odaértek a 9 és ¾ vágányra.

-Milyen sok itt az ember.. - szólt Amy eltűnődve, míg Sabrina egy furcsa cilinderes úrral csevegett.

- Igen. Ma kifejezetten zsúfolt a pályaudvar. - bólintott Cassy, majd felcsillant a szeme. - Várod már,hogy a Roxfortba érjünk?

- Igen, kényelmetlen ez a ketrec. És éhes is vagyok. - tette hozzá, és ezt bizonyította, hogy pillanatokkal később megkorgott a gyomra.

- Majd megnézzük a büfés néni kínálatát. Ígérem. - dünnyögte Cassy, nem értve hogyan lehet ismét éhes a furkász, hisz indulás előtt ettek.

Megpillantott egy fekete üstököt aminek láttán rögtön anyukája felé nyúlt és megrázta annak a karját.

- Anya. - szólt, mire Sabrina egy "ne most" nézéssel díjjazta meg szóval nemes egyszerűséggel eleresztette és Amy ketrecét megragadva a fekete hajú felé vette az irányt. Harry Potter volt az, temérdek vörössel körülvéve. Cassy tudta, hogy a Weasleyek voltak azok, párszor már volt szerencséje hozzájuk.

- Jó reggelt, Molly néni! - szólt, ahogy beérte őket. A nő megfordult és tekintete ellágyult ahogy meglátta Cassyt.

- Cassy szívem! - puszilgatta össze a lányt. - Anyukád nincs itt?

- De igen. - bólintott és ebben a pillanatban Sabrina is befutott.

- Hello Molly! - köszöntötte mosolyogva. - Hello fiúk! És Ginny!

- Percy, Fred, George, Ron, Ginny. - biccentett Cassy sorban nekik. Ők is mosolyogva üdvözölték Cassyt. Az ikrek rögtön összesúgtak, Cass gyanította, hogy máris egy újabb csínyen törik a fejüket.

Sabrinának is megakadt a szeme a fekete hajún és se szó se beszéd átölelte. Harry megszeppenve pillantott Cassyre, aki odaszólt anyukájához.

- Anya, megijeszted. Azt se tudja ki vagy. - szólt, majd rámosolygott Harryre.

- Szia Harry! Cassiopeia Black vagyok. Neked csak Cass. Anya mindjárt elmagyaráz mindent, csak most extázisba esett. - legyintett vicceskedve, remélve,hogy ez segít Harry idegességén.

- Én.. - szólt Sabrina rekedten. - Ismertem a szüleidet. Jamest pólyás korom óta ismertem, Lily pedig a legjobb barátnőm volt az iskolában. Mondták már, hogy a szemed az édesanyádé?

- Maga ismerte a szüleimet? - kérdezte Harry csodálkozva. - Milyenek voltak?

- James egy született csirkefogó, de óriási szíve volt. A férjemmel és még három másik barátjával sok csínyt elkövettünk az iskolában. - mosolygott Sabrina az emlék gondolatára. - Édesapád elsős kora óta halálosan szerelmes volt a barátnőmbe, majd hatodév végén jöttek össze. Aztán együtt lettek iskolaelsők hetedikben.

- Emlékszem.. - folytatta. - Szűk körű esküvőt tartottak, csak néhány barátunk volt jelen. Tudtad,hogy a keresztanyád vagyok?

Harry egy pillanatig csendben nézett Sabrinára. - Miért nem vitt el Dursleyéktől?

Sabrina pedig zokogásban tört ki, megijesztve Harryt.

- Ne haragudj! Nem engedték. - rázta a fejét csalódottan. - Nem vehettelek el, Dumbledore azt mondta...

Cassy aggódva méregette anyukáját.

- Anyu. Idehívjam Remust? Vagy Fifit? Vagy Next papát? Vagy Richard bácsit?

- Jól vagyok. Ideje indulni.

Ezután Sabrina felszegettt fejjel Molly felé fordult.

- Mi is a Roxfort Expresshez megyünk. Menjünk együtt, addig a gyerekek is megbeszélhetik a sulis dolgaikat. - öltött egy meggyőző mosolyt arcára.

- Rendben! - szólt a nő, a gyermekei felé fordult. - Indulás! Egy-kettő!

Harry lemaradt hátul Cassyvel.

- Az előbb.. Milyen nyelven beszéltél az anyukáddal?

- Ó, hogy az. - nevetett fel Cassy. - Furkászul. Egyedül anyukám és én beszéljük.

- De menő. - csillant fel Harry szeme. - Láttam,hogy van is egy furkászod. Megsimogathatom?

- Nem szereti ha simogatják, de kivételt tehetünk. - kuncogott Cass és kivette Amyt a hordozóból.

- Légyszi engedd meg,hogy megsimogasson. - sziszegte Cass. Amy mosolyogva dörgölte magát Harry kezének.

- Ezért jössz nekem három knúttal és kondéros kekszel. - motyogta ártatlanul Amy miközben visszamászott.

- A neve Amy egyébként. - mondta Cass. - Amelie néni után.

- Aranyos. Én szerintem tudok beszélni a kígyókkal. - szólt egy kis idő után.

- Párszaszó. - bólintott Cassy, aki természetesen hallott a dologról Newt papától. - Szerintem az is elég menő.

- És mondd csak.. - rágta a szája szélét. - Ez normális?

- Hát nem túl gyakori. - ráncolta a szemöldökét. - Mardekár leszármazottjai parszaszájuak általában.

Ekkor hirtelen felhangzott Molly hangja.

- Percy kedvesem, menj előre.

Ezzel az első vörös üstök el is tűnt a falban. Harry megszeppenve nézte, ahogy az ikrek is felsorakoznak a fal előtt.

- Menj előre George. - intett a fiúnak az asszony.

- Én Fred vagyok, anya. - vágta rá sértődötten.

- Jaj ne haragudj, Fred drágám.

- És még te hívod magadat az anyánknak. - rázta a fejét csalódottan a másik is. Fred a falhoz fordult, de mielőtt elindult volna, Mollyra pillantott és így szólt.

- Csak vicceltem, én vagyok George.

Azzal átfutott a téglafalon. Ikre rögtön követte, majd Ron után Harryre került a sor.

- Csak neki kell futnod. - bíztatta Sabrina.

- Szeretnéd, hogy veled menjek? - kérdezte Cassy, látva, hogy a sebhelyes fiú szorong.

- Az jó lenne, köszi. - bólintott Harry, majd együtt nekifutottak a falnak és a várt becsapódás helyett kecsesen átsiklottak a falon és egy új peronon találtak magukat. Varázslók könnyes búcsút vettek csemetéiktől és egyre többen szálltak fel a cseresznye színű vonatra.

Cassyék után átjött Ginny is Mollyval és Sabrinával, így az egész brigád itt volt már. Molly egy-egy cuppanós puszit nyomott gyermekei arcára de Cassyt és Harryt is szoros ölelésben részesítette.

Sabrina elköszönt a Weasleyektől, majd Harry felé fordult, utoljára hagyva Casset.

- Csak tudd,hogy bármikor meglátogathatsz minket. - mondta és egy mosoly kúszott rúzsos ajkaira. - Ha szükséged van valamire, szólj Cassynek vagy írjatok nekem. Nekem bármit elmondhatsz.

- Köszönöm szépen Sabrina néni. - jelent meg egy apró, őszinte mosoly a fiú szája sarkában.

- Neked csak Sab. - mondta a nő, és egy lágy puszit adott a fiúnak. Majd Cassy felé fordult.

- Vigyázz magadra. - suttogta az ölelésben Sabrina. - Meg Harryre, és Amyra.

- Fogok. - ígérte meg a lány. - Te is vigyázz magadra, Remusra, papára és mamára, Cass nagyira, és mondd meg Rolfnak,hogy alig várom, hogy jövőtől ő is jöhessen majd.

A kúpék kivétel nélkül mind teli voltak, Cassy Harryvel az oldalán már épp feladni készült az egészet, amikor észrevették a legfiatalabb Weasley fiút egyedül ülni ezért kapva az alkalmon, benyitottak hozzá.

- Szia Ron! - állt meg feszengve az ajtó előtt Cassy. - Bejöhetünk? Minden más kupé tele van.

- Mi? Ja, persze, gyertek csak. - mondta a vörös és összeszedte a cókmókját hogy helyet csináljon az érkezőknek.

Cassy Ronnal szemben huppant le, és maga mellé helyezte Amy hordozóját, Harry pedig a furkász másik oldalán talált helyet.

- Én Ron Weasley vagyok. - nyújtotta a kezét Harrynek a Weasley fiú, mert bár találkoztak már, nem volt alkalmunk bemutatkozni.

- Az én nevem Harry Potter. - mondta az, majd esetlenül megrázta a másik fiú kezét.

- Az a Harry Potter? - kerekedett el a szeme. - A bátyáim most hogy irigykedhetnek. Tényleg van a homlokodon egy...sebhely?

- Ja,hogy ez? - kérdezte Harry és kezével kisöpörte haját a homlokából. - Nem nagy szám.

Ezt hiába mondta, mert Ron ott abban a pillanatban szófosást kapott, és be sem állt a szája. Cass időközben elszundíthatott, mert amikor felkelt, már más is volt a kupéban.

- Á, felkeltél? Nem láttál egy varangyot? Egy Neville nevű fiú elvesztette. - maszírozta meg az orrnyeregét egy kócos hajú lány.

- Neked is szia.- ásított Cass.

- Hermione vagyok. Hermione Granger. - mutatkozott be a lány végül, látva,hogy arra vár a sötét hajú lány.

- Ja, Bond. James Bond. - motyogta a bajsza alatt Cass.

- Tessék? - kérdezte Hermione, felvonva a szemöldökén.

- Az én nevem Cass. Cassiopeia Black. - szalutált. A kócos hajúnak elkerekedett a szeme.

- Olvastam a Black családról az egyik könyvemben. A varázslóvilág egyik legősibb és legnemesebb családja. - okoskodott azonnal, villogva a tudásával. - A legtisztább vérű máguscsalád.

- Ja, már ha nem vérfertőzésről van szó. Nagyanyám és nagyapám unokatestvérek. - mormolta leginkább magának, de a többiek is hallhatták, mert kicsit hátrahőköltek.

- Te aranyvérű vagy? - kérdezte, de nem hagyta Casset válaszolni, rögtön folytatta. - Én mugliszületésűként igazán szerencsésnek mondhatom magam.

- Dehogy. - válaszolt Cass,ahogy szóhoz jutott. - Nem vagyok aranyvérű. Anyukám félvérű. Biztosan ismered, Sabrina Scalmander.

Hermione leesett állal hallgatta. Reakciójából ítélve valószínűleg ismerte a nőt.

- Ez igazán csodálatos! Természetesen nyomon követem az anyukád munkásságát, igazán elképesztő,ahogy elsajátította a furkász nyelvet, igazán büszke lehetsz rá!

- Nem mondod meg neki,hogy menjek ki? Aludni próbálok. - csendült fel az álmos-és-rendkívül-morcos Amy hangja.

Cassy elmosolyodott és ölébe véve a furkászt simogatni kezdte. - Aludj szépen. Ha megjön a büfés néni, majd felkeltelek.

Mikor újra felnézett, látta,hogy Ron és Hermione is meglepve figyelik.

- Én is tudok furkászul. - vonta meg a vállát, nem akart nagyon belemenni a részletekbe, mert nem tervezte szétkürtölni az egész suliban a képességét. Persze meg volt benne is apja Black féle hiúsága, és jól esett neki a figyelem, de a szerény Sabrina mellett felnőve rá is ragadt egy s más.

- Szegény Neville, vajon megtalálta már Trevort? - sóhajtott fel Cass végül, amikor látta,hogy ezt kell bevetnie,ha azt akarja,hogy Hermione elmenjen. A lány nem akarodzott békén hagyni a triót, és a szája is folyton járt, lefárasztva mindhármukat.

- Igaz is!-csapott a homlokára a kócos hajú. - Megyek is tovább!

Még egyszer visszafordult és Ronra meredt. - Neked nem mondta még senki,hogy koszos az orrod?

Ron megszeppenve törölte le a piszkot, így Hermione is elégedetten állhatott tovább.

Miután lelépett, egy pillanatig csak némán bámultak egymásra, majd egyszerre halk kuncogásban törtek ki. Ron szerencsére nem kérdezett rá a korábbi témára, hanem a suliról meg a varázslóvilágról mesélt tovább Harrynek, aki csak úgy itta a szavait.

A büfés néni érkezése igazi megváltás volt. Legalábbis Amynak biztosan. Amikor Cassy gyengéden megsimogatva a hátát felébresztette, a sütik illatát megérkezve az volt az első kérdése, hogy Mennyországban van-e, amin persze Cass jót szórakozotz és miután a fiúknak is lefordította, már együtt nevettek rajta. Bár pénzből nem volt hiány Casséknél, nem tervezett a kelleténél több pénzt elkölteni, azért csak pár tökös pitét, kondéros kekszet és csokibékát vett, ellentétben Harryvel aki felvásárolta a fél kínálatot. Míg Harry Ronnal osztozott az édességen, addig Cass szelíd mosollyal figyelte kedvencét, ahogy az percek leforgása alatt eltüntette a kajamennyiség felét.

Végül a három újdonsült barát együtt bontotta ki a csokibékáit. Harry megkapta Dumbledoret, Ron Bathilda Bircsókot, Cass pedig egy mosoly kíséretében nyugtázta,hogy az ő lapjáról saját édesanyja képe köszön vissza rá.

Az édesség fogyóban volt, viszont a hangulat fokozódott és egyre felszabadultabban társalgott a három gyerek. Sokat nevettek, kiskori történteket meséltek egymásnak és elkényeztették Amyt édességgel.

- Ha így folytatod, még elhízol. - csóválta meg a fejét Cass,mire Amy motyogott valamit a bajsza alatt és visszabújt a hordozóba, és szép lassan elmerült az álomvilágban.

Közben Ron patkánya, Makesz is felébredt, ő is kapott egy kis édességet és Ron épp a bátyja által mutatott bűbájjal szerette volna sárgává varázsolni az állatot, amikor egy szőke, öntelt képű fiú és két, nagytestű társa benyitottak. Kicsit olyan volt, mintha a hátsó kettő a szőke testőrei lennének. Cassy felismerte a fiút, édesanyja mesélt neki a Malfoyokról. Figyelmeztette őt arról, hogy tartsa távol magát tőlük.

- Lám, lám, lám. Igaz a hír tehát? Ez itt Harry Potter a vonaton? - kérdezte gúnyosan Malfoy.

- Csak nem Draco Malfoy lennél? - billentette oldalra a fejét Cassy, igyekezett minél ártatlanabb képet vágni.

- Hát te ki vagy? - vetett oda neki egy lenéző pillantást az.

- Hát így beszélsz a rokonaiddal, Draco? - biggyesztette le a száját a lány, tettetett csalódottsággal. - Cassiopeia Black, a második. Személyesen.

- Á, igen. - csettintett gúnyos mosollyal az arcán. - Az én másodunokatestvérem. Sabrina Scalmander és S-

- Itt legyen elég. - modult fel Cass és felállt az ülőhelyéről. Tudta,hogy nem szabad meggondolatlannak lennie, de ez a fiú csupán a létezésével is úgy felbosszantotta, mint semmi más ezelőtt.

- Talán máris felbosszantottalak? - kérdezte ő is felvéve az ártatlan pofiját. - Tudod, a Blackekről mindig is az a hír járta,hogy..

-Hogy jobbak a Malfoyoknál? Mert az igaz. - kacsintott rá Cassy.

- Mit akarsz? - szólt közbe Harry, remélve, hogy tud segíteni újdonsült barátjának.

- Valami kócos fruska azt pletykálta,hogy Harry Potter a vonaton van, nekem is látnom kellett. - nevetett fel megvetően. - De már megyünk is.

- Ó, illetve. - torpant meg. - Crack, nem vagy éhes?

Erre az egyik behemót szó nélkül egy Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsé után nyúlt, de amint hozzáért, rögtön el is húzta a kezét,mert Makesz megharapta. Ennek láttán Cassy kuncogni kezdett, magára vonva a Malfoy figyelmét.

- Mindegy,csak gyere már! - sürgette a bugyuta fiút, majd még egyszer visszafordult, egy negédes mosolyt varázsolva az arcára. - Még találkozunk kedves rokon. Harry Potter.

Majd elviharzott. Ronról, vagy Makeszről nem szólt egy szót sem, nem vette őket tudomásul. Egy pillanat néma csend után Cassy így szólt.

- Nála azért Hermione is jobb.

Sziasztok! Here I am, spoiling you with a *dobpergés* pontosan 2300 szavas résszel, hát nem vagyok nagylelkű? Remélem tetszett<3
Andi