Uraraka szemszöge:

Ezek a fiúk olyan furák.Eddig még soha nem láttam itt ilyen embereket. Sőt még a környéken se.

- Meg szabad kérdeznem,hogy honnan jöttetek és miért?

-Persze!- mondta Midoriya-kun.-  Mi We- mondta volna tovább de Bakugo-kun a kezét a szájára tapaztota.

-Deku!!!!

-Mi az Kacchan?-kérdezte meg miután sikerült leszedni-e Bakugo kezét a szájáról.

- Nagyon messziről jöttünk.-mondta Kirishima. Midoriya arcán még látszodott az,hogy nem érti mi a baj. Legyintett a kezével és inkább nem kérdezősködik tovább.

-  Midoriya-kun!-szólalt meg mellőlem Iida-kun - Miért szólítottad más néven Bakugo-kunt? És te Bakugo??

- Nem rád tartozik pápaszemes!- monda Bakugo.

-Kacchan! Ne viselkedj már így! Nem tett semmi rosszat IIda-kun! Bocsánatot kérek érte! Igazából mi testvérek vagyunk és ezek a nevek kiskorunkban jöttek még.

-NE TÁRD MÁR ELŐTTÜK A MÚLTUNKAT HÜLYE DEKU!!!!- üvöltötte Bakugo miközben Deku-kun összehúzodott és a feje felé tette a kezeit. Szöszi meg akarta utni a zöldikét de Kirishima kettőjük közé állt míg Todoroki hátulról lefogta Bakut.

-Bro higgadj le!

- Ne nyugtass Fura hajú! Téged is kinyírlak Dekuval együtt!

-Nálatok mindig ez van??-kérdeztük Iida-kunnal egyszerre tőlük.

-Aha. Nálunk ez a normális.- válaszolta Kirishima és mosolygott egy hatalmasat amitől kilátszottak a hegyes fogai. Kicsit megijedtem tőle de igyekesztem ezt nem mutatni. De nem nagyon sikerült.

-Ei.- szólalt meg Midoriya miközben megfogta Kiri karját.

-Igen?? Valami baj van??-kérdezte min egy ártatlan kisgyerek. Deku-kun rámutatott a szájára és neki egyből leesett mi a baj.- Bocsiiiiiii!!!! Csak mivel sárkány vagyok ezért ilyenek a fogaim!-mondta és kitárta a szárnyait amit eddig nem tudom,hogyan de nem vettünk észre.

-Wow!! De menő!!-mondtam miközben elkezdtem körbe-körbe járni Kirihsima körül és  csillogó szemekkel néztem a szárnyait!

-Van közetetek még más fajból is??- kérdezte Iida-kun.

-Igen én elf vagyok!-mondta Deku-kun és arréb söpörte a haját,hogy látszódjon a hegyes fülei.

- Ha jól látom tiszta vérű vagy.-mondta Iida-kun.

-Igen. Honnan tudtad?

- Nálunk is vannak elfek csak nem tisztavérűek.

-Nálatok is vannak elfek??-kérdeztük egyszerre.

-Igen,persze!

-Azt hittem,hogy az elfek csak Losenben élnek!-mondta Midoriya.

-Na akkor siessünk haza!-mondta Iida-kun és már el is indultunk vissza az otthonunkba. Kb 20 perc alatt oda is értünk. A fiúk(Iida kivételével) csillogó szemekkel nézték a házunkba.

Kirishima szemszöge:

-Nagyon szép házatok van Uraraka!-mondtam miközben a kis párocskám hevesen bólogatott egyett értése képpen.

-Hé, Izu.-súgtam oda neki

-Igen?-kérdezte ugyan olyan halkan mint ahogy én szóltam neki.

-Ma este eljövünk sétálni egy kicsit ide kintre?

-Aha!-mondta és nyomott egy puszit az arcomra. Úgy vettem észre,hogy senki nem látta.

-Szólok Yamada-senseiéknek az úi vendégekről.-mondta Iida és el is ment. Uraraka elvezetett minket egy ebédlőbe. Legalábbis remélem,hogy ebédlő.

-Kértek valamit enni??-kérdezte Ochaco.

-Aha!!-mondtuk egyszerre Bakugoval mire Izuku kuncogott egyett Todoroki meg csak sóhajtott. Hát igen,ő még nem volt velünk olyan sokat..

-Akkor szólok a többieknek is és le is ülhetünk vacsorázni! Míg vissza jövök üljetek le nyugodtan.-mondta és már el is ment. Úgy ültünk le,hogy Todo mellett Baku, Baku mellett én és mellettem Izu.
Nem telt el sok perc és lejöt Iida meg 2 férfi. Az egyiknek fekete haja és szeme volt. Fáradtnak is tűnt. Viszont a másik pasi az tele volt energiával. Szőke haja és sárga szeme csak úgy ragyogott a szemüvege alatt.

-Aizawa-sensei vagyok.-mondta a fekete hajú.

-Yamada-sensei vagyok! Örülök,hogy találkoztam veletek!!-mondta a szőke.

-Bakugo Katsuki.

-Todoroki Shoto.

-Midoriya Izuku.

-Kirishima Eijiro. Mi is örülünk a találkozásnak.

-Uraraka merre van Iida??-kérdezte Aizawa-sensei.

-Biztos elment szólni a többieknek. Szerintem üljünk asztalhoz és várjunk rájuk.

-Okézsoké!-mondta Yamada-sensei. Leültünk és 10 perc múlva egy csomó velünk egy korú ember és alakváltó jött be kajával a kezükben. Nekem és Bakubronak megkordult a gyomrunk amit ismételten egy kuncogás és egy sóhajtás kísért. Egyesével bemutatkoztak a többiek és mindenki elmondta,hogy micsoda. Ashido ugyan úgy sárkány mint én, csak ő még nem nagyon tud átváltozni. Mondtam neki,hogy majd megtanítom őt aminek persze nagyon örült. Elkezdtünk enni a sok-sok finom ételt. Pontosabban én és Bakugo faltuk őket két pofára. Todo elkezdte megszidni Bakut aki persze nem hagyta szó nélkül ezért halkan elkezdtek veszekedni. Szerencse,hogy rajtam és Dekun kívül senki nem vette észre.

-Ei. Le etted magad.-mondta Mido és fogott egy szalvétát és letörölte a kaja foltot.

-Köszi Izu.... Szerinted meddig tudnak halkan veszekedni?-kérdeztem és a két jó madár felé biccentettem. És persze ebben a pillanatban Bakugo kiengedte a hangját... Komolyan ezek mennyit tudnak vitázni?!?!?

-Na,Shoto ide figyelj! Nem kell magadat kínosan érezned azért mert én így viselkedem!! Végre lazíts már!!

-Katsuki!! Nem tunál legalább halkabban beszélni!! Mindenki minket néz!!!-mutatott körbe Sho. Persze  látszott rajat,hogy szégyenében mindjárt elsülyed. Biztos nem ezt szokta meg.

-Pont leszarom!!! Komolyan ennyire merev vagy?!?!?

-Igen!! És akkor mi van?!?!? Nem lehetek olyan mint te!!!

-De nem is ezt mondom!!!

-Kacchan,higgadjatok le!!-mondta Mido mellőlem,persze alig merte de úgy látszik még is sikerült tá vennie magát.

-Deku te meg fogd be!!!

-Bakubro tényleg hagyd abba!!

-Sensei,kimehetnék Bakugoval egy pár percre?-kérdezte Todoroki.

-Persze nyugodtan!-mondta Yamada.

-Köszönjük.- mondta Todo és kirángatta magával Bakugot. Érdekel mi lesz.

-Izuku?

-Igen???-fordult felém és ismét kuncogott egyet és újra letörölt egy kaja foltott.

-Este megyünk akkor sétálni??

-Persze!!-mondta és egymásra mosolyogtunk.

Todoroki szemszöge:

-Muszály volt ez Katsuki?!?!?-kérdeztem felháborodva mikor kiértünk.

-Mi bajod van?!?!

-Miért nem bírsz normálisabban viselkedni új emberek elött?!??!

-Nekem ez a normális!!! Te meg miért vagy ennyire feszült?!?!

-Nem vagyok az!!

-Aha,persze. Néz magadra!!-üvölti nekem. És érzem már,hogy könnyek folynak az arcomon. Gyorsan le is töröltem őket.

-És akkor mi van?!?!

-Ez nem jó!! Tönkre fog tenni!! Fizikailag és lekileg is tönkre fogod magad tenni !!!

-Eddig is ilyen voltam. Nem lesz semmi bajom.

-Ne csináld ezt magaddal.-mondta és megölelt. Visszaöleltem és hosszú percekig így álltunk. Elengedet és egy rövid csókot nyomot a számra.
-Menjünk vissza a többiekhez. Farkas éhes vagyok!!

-Még mindig?!?-kérdeztem, tök értetlenül. Hogy bír ennyit enni?!??

-Hewwooo!!! Bocsi a késésért de a wattpad a múltkor ki törölte az egész fejezetett így irhattam újra  a kevés szabad időm alatt. Hamarosan folyti!!! Addig is HEWWO!!!!-