Vissza emlékezés Niki múltjában a születéséig:

Damon szemszög:

Izgatott voltam , de nagyon. Reggel 7 órakor már fent voltam , pedig én nem erről vagyok híres.  De pontosan miért is voltam ilyen izgatott ? Mi miatt keltem fel ilyen korán ? Azt szavakba nem lehet kifejezni .

Éppen játszottam a kis öcsémmel Stefanel . Fogocskáztunk.

- Úgy se kapsz el Damon . Úgy se kapsz el , mert gyorsabb vagyok- mondta nevetve Stefan .

Szeretem mikor nevet, mikor mosolyog . Szeretem az én kis öcsémet.

- Valóban kis öcsi ? Gyorsabb vagy nálam tényleg ? Azt , majd meglátjuk - mondtam nevetve.

Csak futottam az öcsém után , mikor megláttam , ahogy apukánk segít lejön anyukámmal az oldalán . De anya nem festett valami jól . Asszem fájásai voltak vagy , hogy mondják.

- Apa apa mi a baj ? Anya jól van?

- Ne aggódj Damon , anya jól van , csak beindult nála a szülés . Hívtam Zach bácsit , addig ő fog vigyázni rátok . Ha minden jól sikerül láthatjátok majd a cuki kis hugotokat - mondta mosolyogva apa én meg még izgatottabb lettem .

Apa és anya már el is mentek , Zach bácsi most érkezett meg . Így hát Stefanel a nyakába ugrottunk . Zach bácsi nekünk a nagybátyjánk és nagyon szeret minket .

Sokszor volt nálunk , de leginkább mikor anyáéknak fontos dolga volt. Vagy mikor egyszer 40 fokos lázam volt , akkor ő ápolgatott engemet.

Éppen mesét néztünk a Mackótestvér mesét , mikor csörgött Zach bácsi telefonja .

Apával beszélgetett , és azt kérte tőle , hogy menjünk be vele . Azonnal fel is öltözetűnk , és már indultunk is.

A kórházba érve megkérdeztük a recepciós nénit , hogy hol van az a kórterem , ahol anya van, és elmondta , még nyalókát kaptunk Stefanel.

Mosolyogva léptünk be , és anyáékra néztünk . Anya kezébe ott volt egy apró kis lány ,aki éppen a kezeivel játszott , így izgatottan mentünk oda Stefannel.

- Damon , Stefan ő itt a kis húgotok Niki . Niki Salvatore - mutatta be mosolyogva.

- Szia hugi . Én Stefan vagyok a fiatalabbik bátyád .

- Én meg Damon az idősebbik - mondtam mosolyogva , miközben össze borzoltam Stefan haját , de ő is az enyémet , majd átölelt engemet , és anya ezen csak jót mosolygott, Niki meg gügyögöt . Annyira aranyos .

Még beszélgettünk egy kicsit , de Stefan elaludt és én is kezdtem álmos lenni. Gyors adtam egy puszit anya és Niki arcára .

Már csak annyira emlékszem , hogy apa Stefant vitte a karjaiba , engem meg Zach bácsi , a kis Niki meg integetett nekünk.

Haza érve ágyba raktak minket , de olyan szinten fáradt voltam, hogy egyből elnyomott az álom .

Ez volt az a nap mikor eldöntöttem , hogy jó testvér leszek .

Vissza emlékezés vége ❤️