Joel szemszög :

Minden reggel ugyanúgy kezdődött , mint minden más átlagos embernek. Az ébresztőm csörgött , amit reflex szerűen kinyomtam . Ásítások közepette keltem fel . Szokásos ruhámat fel vettem , majd lementem a konyhába , és pár falatot ettem,hogy ne éhesen vágjak neki a napnak . Ahogy ezzel végeztem ,elindultam a munka helyemre vagyis a kórházban . De út közben be ugrottam egy kávét venni . A kórházba érve azt iszogattam ,mire egy szirénázó mentőautó parkolt be éppen , és egy újabb sérültet hoztak be . De ez a sérült más volt . Megpillantottam a hordágyon egy látszólag 9 éves csöpp lányt ,aki teli volt égési sérülésekkel ,így azonnal oda siettem.

- Mi történt uraim? - kérdeztem miközben a lányt néztem.

- Tűz ütött ki egy lakásban . Niki Salvatore a lány neve 9 éves . Égési sérüléseket szenvedett a karján és a felső testén. Lélegzik , állapota eddig stabil.

- Túl élők? Hol a családja esetleg hozzá tartozói? - kérdeztem. Valamiért aggódtam a kis lány miatt , hisz még kicsi , mégis ez történt.

-  Sajnos nincsenek . Mire oda értünk a két szülőt és két fiú testvérét nem tudtuk megmenteni . Ő az egyedüli túlélő - mondta a mentős . Valami belém hasított . Egy furcsa érzés , de nem tudtam mi. Szegény elvesztette a családját ,hogy fogom ezt elmondani neki ? De egy biztos egyet eldöntöttem itt és most . Magamhoz veszem a kis lányt, és fel nevelem.  Szüksége van a törődésre , hogy ebben a nehéz helyzetbe mellette legyen valaki , és az a valaki én leszek . Még ha az ő számára egy vad idegen leszek.

Pár óra vizsgálat után leápoltam alaposan a sebeit , és óvatosan be kötöttem . Békésen aludt . Mellkasa lassan emelkedett . Az ágya melletti széken ültem , és vártam , hogy fel keljen.

1 órája itt ülök mellette , kint már este volt . A lámpák világítottak , az emberek indultak haza felé . Mocorgásra és halk nyöszörgésre lettem figyelmes , így azonnal oda pillantottam . Egy fáradt kék szempár nézett rám.

- Hol hol vagyok ? És maga kicsoda? - kérdezte fáradt , kissé remegő hangon.

- Kórházba vagy csöppség . Tűz ütött ki a házatokba . Csak te életed túl sajnálom . Én Dr Joel vagyok , de szólíts csak Joelnek- mondtam egy apró mosollyal. Ekkor csak annyit láttam , hogy a kis lány könnyezik és szipog . Olyat tettem eddig , amit még soha.  Leültem mellé és magamhoz öleltem és a fejét simogattam.

- Anyáék és bátyóék meg meghaltak . Egyedül maradtam - mondta szipogva és egyre jobban sírt . Simogattam a fejét ,megsajnáltam őt .

- Nincs semmi baj picur . Haza viszlek magamhoz és velem leszel . Tudom most nehéz neked , de én itt vagyok és törődni fogok veled . Ha tetszik én leszek a pót apukád - mondtam nyugtatólag , mire csak bújt hozzám . Pár perc múlva halk szuszogást hallottam . Elaludt az ölemben . Aranyos . Óvatosan fel vettem a karjaimba , alá írtam a papírokat , amit kellett , majd haza indultam . Haza érve fel mentem a szobámba , és óvatosan az ágyra raktam Nikit majd betakartam. Mellé feküdtem , mire ő ismét hozzám bújt , ahogy az oldalára fordult . Csak néztem ,ahogy aludt és elmosolyodtam. Éreztem , hogy szemeim egyre jobban ragadnak le így átöleltem Nikit , és elaludtam . De az agyam csak úgy kattogott . Hogy mi lesz tovább ? Hogy fog hozzám viszonyulni? És ha csak rontok a helyzeten ,hogy magamhoz vettem ? Mindent meg fogok tenni , hogy Niki boldog legyen.