A reggeli békés madár csicsergés halk hangját felváltotta egy éles dörömbölés az ajtón.
Viv nyöszörögve felült az ágyban, ám mikor kinézett az ablakon, és látta, hogy a Nap alig pár perce jöhetett fel-az ég alja még vöröses színben úszott-vissza dőlt és a fejére húzta a takarót.
-Asszem kopogtak...-sziszegett halkan Jamie hangja a másik ágy felől.
-Nem érdekel.-suttogott Viv, inkább magának, mint testvérének.
A csendet még egy dörömbölés szakította meg.
-Nem akarod kinyitni?-kérdezte Jamie hangja, amiben ugyan csak alig volt élet reggel lévén.
-Majd vissza jön később ha annyira fontos.-mormogta Viv miközben nyelvével benedvesítette ajkait, amik kiszáradtak a nyitott szájjal alvástól.
A dörömbölés még erősebb lett.
-Szerintem elég fontos lehet, ha még nem hagyta abba.
Viv mindig is morcos volt ha túl korán kelt, vagy keltették.
Az első kávéig nem is beszélt senkivel, Jamiet kivéve persze.
Kikászálódott az ágyból és az ajtóhoz csoszogott.
-Tüntetni fogok a korai kelés ellen.-motyogta alig érthetően miközben a kilincsre tette a kezét.
Jamie hátulról kuncogott, eddigre már ő is felült.A fiatalabb lány is nehezen kelő volt, de nem annyira mint nővére.
Viv szinte feltépte az ajtót. Kómás szemei egy arany barna szempárral találkoztak.
-Jó reggelt.-hallatszott egy jó kedvű ismerős hang.
-Bocs, nem említettem hogy nem vagyunk korán kelők.-mogyogta Viv, és azzal a mozdulattal vissza fordult a szoba belseje felé, majd ledobta magát a kanapéra.
-Hoztam nektek kávét.-lépett be a szobába.-Nem tudtam, hogy isszátok így...
-Feketén.-mondta Jamie
-Kevés tejjel.-szólt Viv szinte félálomban.
-Ilyen gyorsan képes vissza aludni?-kérdezte nevetve a fiú, miközben letette a két bögrét az asztalra, rámutatva az ismét alvó lányra.
-Még gyorsabban is.-legyintett kuncogva Jamie.
-Régebben én is sokat aludtam, mostmár elég hamar kidob magából az ágy, és ilyenkor unatkozom.
Jamie is kikelt az ágyból. Lábait belecsúsztatta a papucsába és elsétált az asztalhoz.
-És Alphonse?
-Most, még alszik.-mondta Edward és leült az egyik fotelbe miközben mosolyával valami keserédes kifejezés keveredett.
-Sok mindenen mentetek keresztül, igaz?-kérdezte Jamie, felemelve az asztalról az egyik poharat.
-Hát igen.-sóhajtott.
Ismét csend ült a társaságra. Jamie halkan kortyolgatta a még meleg kávét, Edwardon pedig látszott hogy teljesen máshol jár. A csendet Viv hangosabb szuszogása törte meg, mire Ed és Jamie egymásra néztek, végül kuncogni kezdtek.
-Az utóbbi időben, tudod rengeteget alszik. Mintha nem is ő lenne.-kezdte Jamie.-Amikor East Cityben átszáltunk és elindultunk ide, azt az utat is majdnem végig aludta.
-Hát na.-kuncogott továbbra is Ed-Szabad kérdezni hogy mennyi idősek vagytok?
-Egy hölgytől nem illik.-kuncogott Jamie is.-De amúgy elárulom, 17 évesek vagyunk.
-Mindketten?
-Tudom hogy annyira nem látszik, de ikrek vagyunk.-mondta a lány majd az üres bögrét letette az asztalra.
-Ikrek?-lepődött meg a fiú.
-Igen.-mosolygott kedvesen Jamie.-Viszont ha most nem probléma pár percre magadra hagylak. Felöltözök. Addig ha van merszed felébresztehted Vivet.
-Fel kéne ébreszteni mielőtt kihűl a kávé, amit neki hoztam.-mondta Edward. Jamie belerúrt a poggyászába és kivett belőle pár ruhadarabot, végül eltűnt a fürdőszoba sötétbarna ajtaja mögött.
Ed várt pár percet, majd felállt és a kanapéhoz lépett. Legugolt és elkezdte piszkálni az alvó lány arcát és haját. A lány felsóhajtott, nyújtózkodott egyet. Kezeivel, mint egy óvodás törölgetni kezdte szemeit melyeket végül kinyitott. Egy halkabb sikoly hagyta el ajkait, mikor ismét meglátta a fiú arany barna szemeit.
-Te...te hogy jöttél be? És mit keresek a kanapén?
-Nem is emlékszel?-kuncogott Edward miközben felegyenesedett.-Te engedtél be.
-Én?-pislogott meglepetten a lány.
-Igen. Hoztam kávét.-mondta a Fiú.
-Igen?
-Jamie már megitta a sajátját.
-Hát jó.-folytott el egy ásítást Viv, aztán felült. Edward mosolygott majd leült a lány mellé és a kezébe nyomta a bögrét.-aah. Jó meleg.
-Azért szeretem ezt a szállót mert itt a legfinomabb a frissen őrölt kávé, viszont hátránya hogy csak kora reggel csinálnak ilyet. Körülbelül egy éve rúgták ki a baristájukat. Így csak reggelről van finom kávé.
-Ühüm.-válaszolt Viv miközben bele kortyolt a kávéba.-Azta, ez tényleg nagyon finom!
-Ugye? Idd meg aztán egy óra múlva találkozunk lent a hallban, rendben?
-Oké.

A lányok már a recepciónál álltak mikor a két fiú leért a lépcső aljába. Alphonse, amint meglátta őket, széles mosollyal intett a két lány felé. Mindketten elmosolyodtak és viszonozták a gesztust.
Alig pár perc elteltével a kis csapat elindult.
-Edward mesélte hogy ikrek vagytok.
-Így van.-mondta Viv miközben nézelődött. Este a taxi gyorsasága és a saját ámultsága végett nem igazán volt ideje jobban megtekinteni a várost.
-És meddig terveztek itt maradni?-kérdezte Ed.
-Még nem tudjuk.-felet Jamie.
-Ha tovább maradtok akkor valamelyik nap körbevezethetnénk titeket, itt a városban hogy ne tévedjetek el, ha mi nem leszünk itt.-mosolygott Al.
-Egy darabig biztos maradunk, mert az utolsó információink szerint itt látták a Mesterünket.-mondta hanyagul Viv.
-A mestereteket?-kérdeztek vissza szinte egyszerre a két fiú.
-Aha. Igaz hogy anya és apa alkimista, de sose tanítottak minket.-rántott vállat Jamie.
-Mondjuk nem mintha a Mester olyan sokat tanított volna.-mondta a másik lány.
-De nem is volt sokáig a faluban.
-Várjatok már egy kicsit!-szólt közbe Edward.-A szüleitek alkimisták?
-Azok. Mi ezen olyan meglepő? Hiszen Amestrisben vagyunk, nem?-kuncogott Viv.
-És ismertebbek?-kérdezte Alphonse.
-Biztos. De mikor mi megszülettünk vissza vonultak Meoxba. Addig csak a világot járták, mint ti.
-Nem mellesleg...-köszörülte meg a torkát Edward.-Ha annyira nagy "rajongóink" vagytok, hogy-hogy nem ismertetek meg minket mikor találkoztunk?
-Több oka is volt...-mondta Jamie.
-Az egyik például, hogy épp lopták a táskám.-pillantott félre Viv.
-És a többi?
A két lány egymásra nézett, majd Edre.
-Nem a piros kabátod volt rajtad.-kezdte az idősebbik lány.
-Al sem a páncélt viseli már.-folytatta a fiatalabbik.
-Nem összefonva volt a hajad, hanem csak össze fogva. És...-Viv húgára nézett kérdőn, Jamie pedig a fejével integetett hogy ne.
-És?-kérdezte türelmetlenül Edward.Viv egy igent bólintott és egyenesen a fiú szemébe nézett.
-Sokkal kisebbnek képzeltünk el.- Ed a szavak hallatán elmosolyodott, vett egy mély levegőt végül..
-KI OLYAN KICSI HOGY A BOLHÁTÓL SEM LÁTJA AZ ERDŐT?
-Ilyet senki sem mondott Bátyó.-fogta le Alphonse Edwardot. Mert ha nem fogja le száz százalék hogy Viv a kapitányságig repült volna.
-Jól van, nem kell úgy fel kapni a vizet.-nevetett a lány.-Te kérdeztél, én válaszoltam.
-De arról nem volt szó, hogy azt mondod hogy kicsi vagyok.
-Ember,- lépett Edward elé Viv és felnézett rá- kb egy fejjel magasabb vagy mint én. Igazán kinőhetnéd már a kisebbségi komplexusodat.
-TESSÉK MÁR MEGINT.
-Bátyó...
A csapat végül csak nevetett az egészen mire oda értek a kapitányság főépületéhez.
Felsétáltak a lépcsőn. Az őrök az útjukat állták.
-Civilek nem léphetnek be.
-A tegnapi tolvaj esettel kapcsolatba jöttünk kihalgatásra.-mondta Edward.
-Mind a négyen?
-Igen.
-Várjanak egy kicsit. Utána érdeklődünk.
-Ez mindig így megy?-kérdezte Viv.
-Amióta Bátyó vissza adta a kinevezését, igen.-sóhajtott Al.
-Vissza adtad az Állami kinevezésed?-lépődtek meg a lányok.
-Muszály volt.-pillantott félre a fiú. Ezt követően csend ült a társaságra, amég meg nem érkezett az őr.
-Bemehetnek.-mondta érdes hangja.-Második emelte, jobb oldali folyosó, harmadik ajtó.
-Köszönjük.-mondta Jamie és végül bementek az épületbe. Letisztult volt, ahogy az elvárható egy kapitányságtól.
-Majdnem ugyan olyan, mint ami East Cityben van.-Súgta oda Viv testvérének.
Ahogy mentek a folyoson több katona is odaköszönt  fiúknak, még egy nagyon magas férfi nem jött velük szembe.
-Basszus!-szisszent fel Edward.
-Edward? Edward és Alphonse Elric?
-Armstrong őrnagy.-álltak meg a fiúk.
-Rég láttalak titeket fivérek. Mit kerestek a Centralban?-dörmögött a magas férfi.
-Nosztalgia úton vagyunk.-mondta Alphonse.
-És úgy láttátok jónak, ha beköszöntök Mustang dandártábornoknak?
-Itt van?
-Természetesen. Panaszkodott is hogy egy levelet se küldtetek neki mióta kiengedték Alphonset a kórházból.
-Nem mintha ő küldött volna.- felet Edward.
-Amióta előléptették, még több papírmunkára van ítélve mint azelőtt.
-Akkor Hawkeye is biztosan szorosabban tartja a gyeplőt.-kuncogott Al.
-Igen, így van. És kik a kísérő kishölgyek?
-Igazából mi vagyunk a kísérők.-mondta Edward.-Újak a városban.
-valójában átutazóban vagyunk, csak tegnap este sikeresen bele botlottunk egy tolvajba.-mondta Viv.
-Jobb egy tolvajba mint egy gyilkosba. Örvendenek a szerencsének, a nevem Alex Louis Armstrong.-nyújtott kezet a férfi. Viv kissé félve nyújtotta a sajátját.
-Én Vivianne vagyok ő pedig az iker húgom Jamie.- a férfi termetéhez képest elég gyengéden rázta meg a lány kezét, ami nagyon meglepte.
-Üdvözöllek titeket a Centrálban.-mosolygott bajsza alatt, és a másik lánnyal is kezet fogott.
-Köszönjük szépen.-mosolygott kedvesen Jamie.
-Nekem dolgom van, úgy hogy nem is tartalak fel titeket tovább. Remélem még látjuk egymást.-mondta jókedvvel az őrnagy.
-Mindenképp. Egy darabig úgyis itt maradunk.-felelt Edward, majd tovább indultak a folyosón.
-Szerinted a többiekkel is találkozunk?-kérdezte Alphonse.
-Természetesen, hiszen ha itt van Mustang akkor az egész csapata is itt van vele.

Megérkeztek az ajtó elé, majd bekopogtak.
-Jöjjenek be.-hallatszott egy hang. Ed kinyitotta az ajtót, előre engedte a lányokat.-üljenek le.
A szőkés hajú férfi fel se nézett a papírok közül. Ajkai közt hanyagúl egy cigaretta lógott.
-Jó napot.-köszönt illedelmesen Jamie.
-Napot, mit napot, reggel van még.-morgott a tiszt továbbra is a papírokat töltögetve.-Maguk jöttek a tegnapi lopás ügyében?
-Igen.-válaszolt hanygul Viv.
-Rendben. Egy pillanatot kérek, csak még ezt gyorsan kitöltöm és a maguké vagyok, hölgyeim.
Viv már épp megszólalt volna mikor Edward az egyik ujját a szája elé kapta. A lány bólintott.
Még pár perc csendben telt el, mikor egyszercsak a katona elengedte a tollat, mélyet szívott a cigarettába, majd sóhajtott. Tekintetét végre felemelte és a lányokra nézett.
-Helló ismét az élők között.-mosolygott Jamie. A másik lány csak kuncogott.
-Áh, ne is említse!-túrt hajába a férfi.-Egyre több a papírmunka. Ezzel foglalkozunk folyamatosan.
-És a mi ügyünk, plusz egy.-felelt Jamie.
-Na igen. Szóval ezt is tudjuk le minnél gyorsabban.
-Mi segítő készek leszünk.-mondta Viv.
-Rendben.-mondta a tiszt és nyújtózkodott egyet. Maga elé vett két papírt. Az egyiken csak nyomtatott betűk szerepeltek, a másikon pedig alig olvasható kézírás.-A nevem Jean Havoc, és én fogom kihallgatni magukat.-olvasni kezdte a kézzel teleírt papírt.-Itt azt írják hogy van még két szemtanú.
-Van bizony.-szólalt meg a tiszt háta mögött Edward, mire a férfi megfordult.
-Úristen! Edward! Alphonse!
-Azt hittem hogy magát nyugdíjazták.-jegyezte meg Alphonse.-Tudja..
-Persze, így is volt!-mondta és majdnem fellökve a széket amin eddig ült, felállt tisztelgett a két fiúnak.-Csak aztán Mustang dandártábornok meglátogatott Dr. Marcoval, és helyre pofozták a lábaimat.-mondta vigyorogva.
-Sejthettem volna.-motyogta Ed.
-Haragszol rá, igaz?
-Mondhatni.-mondta a fiú és leült az egyik lány mellé. Al követte a példáját.
-Viszont Alphonse.-nézett rá Havoc mikor már ő is leült.-Sokkal jobb képű fiatalember van most előttem, mint amit elképzeltem.
-Ugyan,ugyan-legyintett Al enyhe pirral az arcán. A lányok felkuncogtak.
-Ne szerénykedj, biztos hogy lányok százai fognak a lábaid előtt heverni, még talán több, mint a dandártábornoknak.
-Jól van!-morgott Edward.-Nem azért vagyunk itt hogy az égig dicsérje az öcsémet.
Jean csak felnevetett.
-Mi az, csak nem féltékeny vagy? Nem mellesleg, elég szépen megnőttél.
-Na végre, köszönöm hogy észre vette. Végre valaki!
-Szóval.-köszörülte meg a torkát a férfi.-Ott tartottunk, hogy: szeretném felvenni a hölgy adatait akinek a táskájával olajra akartak lépni.
-A nevem Vivianne Walker és tegnap este érkeztünk az ikerhugommal Jamievel a városba, Meoxból. Az a születési helyünk is.
-Várj!-csapott az asztalra Edward.-Ti a Walker alkimista házaspár gyerekei vagytok?
Viv Edwardra kapta a tekintetét.
-Ez elképesztő!-ujjongott Alphonse.-Azt tudtátok hogy a szüleitek igazi élő legendák?
-Márha még élnek.-mondta Jamie lesütött tekintettel.
-Ezt hogy érted?-hallani lehetett Edward hangjában a meglepődöttséget.Viv Havocra nézett.
-Pár éve, a lányok eljöttek Mustanghoz East Citybe.-kezdte Jean.-Bejelentették a szülők eltűnését.
-Eltűntek?
-Mikor már úgy érezték, hogy elég idősek vagyunk...-mondta Viv.
-Újra elindultak világot látni, tapasztalatot szerezni.-fejezte be Jamie.
-Basszus.-szisszent fel Ed.
-Szóval a térkép előtt álltunk, mikor az a férfi mellénk állt. Nagyon ránk akarta beszélni, hogy majd ő segít nekünk eljutni a szállásig.-folytatta Viv. A tiszt folytatta a papír kitöltését.
-A férfi neve Alfred Beitz.-jegyezte meg Jean.
-Lenyúlta a kézi táskámat, mi pedig utána szaladtunk. Senki nem segített még Jamie bele nem botlott Alphonseba.
-Szó szerint.-kuncogott Al.
-Nem vicces!-motyogta Jamie.
-Utána, segítettem neki.-mondta Edward.
-Pontosan! Elkapta a tolvajt.-mosolygott Viv. A katona ismét letette a tollat.
-Rendben, így volt?-kérdezte.
-Így.-válaszoltak szinte egyszerre mind a négyen.
-Akkor most jön az azonosítás.-mondta és felállt.-kérem, kövessetek.
A csapat felállt és követték a tisztet, bár csak két szobával odébb mentek. Jean kinyitotta az ajtót. Ott ült a tegnapi férfi megbilincselve.
-Ő az.-mondta a magasabbik lány.
-Rendben.-mondta a férfi, becsukta az ajtót, majd ajkai közé szorított egy cigarettát és meggyújtotta.-Ennyi lett volna. Köszönöm a segítőkészséget.
-Ez a természetes, nem?-kuncogott Jamie.
-De.-sóhajtott a férfi.-Nos, akkor megvagyunk.
-Köszönjük szépet Havoc.
-Mielőtt elmentek, nézzetek be Mustanghoz.
Edward megforgatta a szemét.
-Legyen.Még mindig ugyan ott van az irodája?
-Igen, azt megtarthatta.-bólintott a katona.

Folyt. Köv.