Natasha és Hayden szótlanul sétáltak egymás mellett, Mayát követve a szűk folyosón. A lány pár méterrel előttük haladt, kezében fáklyát lobogtatva.

- Úgy érzem magam, mintha egy Indiana Jones filmbe csöppentünk volna – suttogta Hayden.

- Mi van? – kérdezett vissza halkan Natasha.

- Van egy ilyen filmsorozat, Jordannel megnéztük az összes részét – felelt a fiú. – Az elveszett frigyláda fosztogatói az első rész, ha kijutunk innen, szívesen megnézem veled is...

- Ti meg mikor lettetek jóban Jordannel? – vonta fel a szemöldökét a lány.

- Csöndet! – dörrent rájuk Maya, hátra sem fordulva. – Nem teadélután, nem beszélhettek.

Natasha fintorgott, de nem szólt többet.

A föld alatt lehettek, mintha egy elhagyatott bányajáratban haladtak volna, a levegő fülledten lengte be a tudatukat. A fáklya miatt leginkább füstszag terjengett a légüres térben, de mintha valami más is érződött volna mellette.

Alig pár perc csend elteltével Hayden megbökte a lányt.

„Mi van?" – tátogta felé Natasha, de megszólalni nem mert.

A fiú magukra mutatott, az ujjaival kettőt formált, majd Mayára bökött és egyet mutatott. Natasha először összevonta a szemöldökét, de végül bólintott.

Enyhe széllökés söpört végig a folyosón, majd kihunyt a fény.

- Szórakozol velem? – perdült meg a sarkán Láng, vádlón meredve Hayden-re, bár a teljes sötétségben ezt senki sem láthatta.

- Ez remek volt, Hayden – szólalt meg Natasha füstölögve. – Csakhogy így mi sem látunk.

- Beszéljünk egymáshoz – javasolta a fiú. – És nagyjából tudni fogjuk, hogy melyikünk hol va...

Nem tudhatta befejezni a mondatot, ugyanis egy tűzgolyó repült felé az ellenkező irányból, de éppen sikerült elhajolnia előle, a következő pillanatban felharsanó kiáltásból következtetve azonban Natasha nem volt ilyen szerencsés.

- Jól vagy? – kiabálta a sötétbe, nem tudva, hogy pontosan merre van a lány.

- Nem! – felelt. – Csak súrolt, de basszus! A tűz baromira éget.

- Igen, tudod ez az egyik jellemzője – dünnyögte Hayden, és vaktában erős széllökést irányított maga elé. A következő pillanatban hangos puffanás hallatszott. – Szerinted leterítettem?

- Nem tudom, mert hála neked, semmit sem látok – dühöngött a lány, és óvatosan haladt előre pár lépést. – Komolyan, hogy lehetett ennyi eszed, hogy eloltsd a fáklyát!?

- Nem volt szándékos – védekezett a fiú. – Te pedig egy szót sem szólhatsz! Ha rajtad múlik, még mindig Mayát követnénk, ki tudja hova.

- Á, szóval az én hibám, hogy itt ragadtunk a sötétben? – állt bele a vitába Natasha. – Talán, ha követjük Mayát, elvezetett volna minket egy olyan helyiségbe, ami nem ablaktalan...

- Ezek ketten mindig ilyen fárasztóak?

Natasha és Hayden egyszerre fordultak a hang irányába, ami határozottan nem Mayához tartozott.

- Rendszerint, de stresszhelyzetben a szokásosnál is jobban – felelt az ismeretlennek egy nagyon is ismerős hang.

- Matthew? – szólaltak meg egyszerre.

- Üdv – köszönt a férfi. – Elmehetünk végre innen vagy mindenáron itt szeretnétek befejezni a vitátokat?

- Először is némi fény jólesne – vélekedett Natasha, mire a zseblámpa fénye útmutatóként gyúlt a sötétben. – Kösz.

- Maya elájult vagy meghalt? – világított a földön fekvő lányra Matthew.

Hayden odasétált hozzá, és pár másodpercig nézte Láng egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkasát.

- Életben van – tájékoztatta a többieket.

- Akkor akár el is mehetnénk innen – nyújtózkodott az ismeretlen hanghoz tartozó szőke nő.

Natasha pislogás nélkül meredt rá.

- Bocs, találkoztunk már?

- Ó, elfelejtettem bemutatni – kapott a fejéhez Matthew. – Natasha, Hayden, ő itt Willa Spencer.

- Mindig jó arcot kötni a névhez – jegyezte meg Hayden, és végigmérte a nőt. – Igen, határozottan hasonlít Lily-re.

Willa türelmetlenül biccentett.

- Akkor mehetünk végre?

- Én már alig várom, hogy végre elhúzhassak innen – reagálta le a kérést Natasha.

- Mayát itt hagyjuk? – érdeklődött Hayden.

Natasha felhorkant.

- Én ugyan nem cipelem magammal – csóválta a fejét.

- Egyetértek, addig sokkal nagyobb biztonságban vagyunk, amíg eszméletlen – vélekedett Matthew. – Magához fog térni, és ő nyilván ismeri a kiutat innen...

- Menjünk, mielőtt valaki megsajnálja – mondta Natasha, és elszakította a tekintetét az abban a pillanatban nagyon is sebezhetőnek tűnő lányról.

******

- Akkor, hogy összefoglaljam – dörzsölte az orrnyergét Matthew, miközben másik kezét a kormányon tartotta és egy percre sem vette le a szemét az útról. – Doe-t csak az érdekelte, hogy hogyan jutottatok a hadiszállására...?

- Igen – bólintott Natasha. – Eszébe sem jutott megkérdezni, hogy mit keresünk ott... Persze, ugye ő még nem engedett el volna minket, szóval lehetséges, hogy később addig is eljutott volna, vagy...

- Vagy pontosan tudta, hogy mit csinálunk ott – fejezte be a mondatot Hayden. – És akkor lehet, hogy a poloskáról is tudott...

- De ha tudott volna, akkor miért ismerte volna be a gyilkosságot? – folytatta a gondolatmenetet Natasha.

- Kivéve, ha pontosan ez volt a célja – szólt Matthew.

- Miért lett volna az a célja? – értetlenkedett a lány.

- Willa, maga mit gondol? – szegezte a kérdést Hayden negyedik, eddig szótlan útitársuknak.

- Én nem ismerem jól ezt a Doe-t – tárta szét a karját a nő.

- Azért csak van valamilyen ötlete.

Willa sóhajtott.

- Nem hiszem, hogy tudott a poloskáról – felelt végül. – Doe magabiztos, az a típus, aki alábecsüli az ellenfeleit. Ő úgy gondol önmagára, mint aki nagy és tekintélyes, rátok pedig mint koszra a cipőjén. Már bocs.

- Ebben lehet valami – értett egyet Matthew. – Doe okos, de az egója a gyengepontja... De akkor meg mit gondolt, hogy mit kerestek ott?

- Lehet, hogy azt hitte, bizonyítékot keresünk – vélekedett Hayden. – A poloska opció viszont nem jutott eszébe...

- Mindenesetre, a felvételt át kell adnunk Wyatt-nak – szólt Natasha. – Azzal pedig talán végre leszáll rólunk...

- Valószínűleg meg fogom bánni, hogy megkérdezem – kezdte fáradtan Willa. – De ki az a Wyatt?

- Rendőr – tájékoztatta a lány. – Eredetileg engem akart lecsukni, de aztán felajánlotta, hogy inkább azt kapná el, aki kényszerített a rablásokra...

- Te alkut kötöttél egy zsaruval?

- Nem igazán volt más választásom.

- Akkor sem jó ötlet – mondta a nő. – Nem jó ötlet megbízni bennük.

- Wyatt rendes – állította Natasha.

- Ezt nem tudhatod. Bár, – tette hozzá – a helyes döntés szerintem is az, ha átadod neki a felvételt.

Az út további része csendben telt.

******

- Ez kinek a kocsija? – érdeklődött Hayden a feljárón álló szürke Peugeot-t vizslatva.

- Az ex-férjemé – közölte Willa összevont szemöldökkel. – Nem tudtam, hogy átjár hozzátok...

- Én sem – felelt Matthew, majd leparkolt. – De talán kérdezzük meg tőle.

A konyhában meglepően vidám hangulat fogadta őket.

- Helló – köszönt gyanakodva Natasha. – Mi ez az összejövetel és mi miért lettünk kihagyva?

- Gail engedett be – mondta dr. Brannan, és egy pillanatra árnyék suhant át a tekintetén, amikor meglátta a volt feleségét. – Willa.

- Stanley – biccentett a nő, majd a lánya felé fordult. – Lily.

- Megtörtént a névsorolvasás, most valaki elmondaná, hogy mi folyik itt? – szakította félbe a családi pillanatot Matthew türelmetlenül. – Stanley, mit csinálsz itt? Gail, miért engedsz be bárkit is, amikor nem vagyok itthon?

- Matt, dr. Brannan gyógyszert hozott Daisy-nek – mondta a nő.

- Hogy mit csinált? – fordult a férfi elkerekedett szemmel. – Időt kértem! Arról volt szó, hogy hagysz gondolkodási időt!

- Mi a francról beszél? – súgta Natasha Haydennek, aki vállvonogatással válaszolt, és feszülten figyelte az eseményeket.

- Az ellenszer biztosan működik, és nem várhattam hónapokig, ameddig gondolkozol, hogy elfogadd-e az ajánlatomat, hiszen egy kislány haldoklott...

- Nem – vágott a szavába Matthew, és lehunyta a szemét. – Ez nem erről szólt, számodra nem. Ezzel az adósaiddá tettél minket, ez érzelmi zsarolás, Stanley, hogy elfogadjam az ajánlatodat!

Brannan szikrázó szemekkel meredt a férfira.

- Ezt nézed ki belőlem? Hogy kihasználnék egy beteg kislányt? Tudom, hogy nem vagyok példaértékű ember, és tettem néhány olyan dolgot, ami miatt nem tudsz megbízni bennem, de szülőként nem használnám ki ezt a helyzetet.

Matthew lassan kifújta a levegőt, de nem válaszolt.

- Valaki világosítson már fel – szólalt meg óvatosan Natasha. – Milyen ajánlatról van szó?

- Dr. Brannan azt ajánlotta fel, hogy mellénk áll a próba-alanyok elleni harcban – válaszolt végül a férfi.

- És maga ezt egyáltalán megfontolja? – hitetlenkedett a lány. – Ez az ember tette tönkre az életemet! És nem csak az enyémet, a magáét is.

- Hasznos lehet a szakértelme – mondta halkan, csatát vesztettként a férfi. – Ismeri Kamuflázst...

- ... hogy ez miért nem lep meg – motyogta a lány.

- Tudom, hogy milyen ember, Natasha, nekem nem kell elmagyaráznod.

- Kössünk kompromisszumot – javasolta Hayden, mire mindenki meglepetten pillantott rá. – Brannan segíthet nekünk, ha cserébe elengedi Fagyot és Hollót.

Egy hosszú percig csend uralkodott.

- Nos – köhintett dr. Brannan. – Az nem lesz olyan egyszerű.

- Miért is? – fonta össze karjait a mellkasán Natasha.

- Fagy megakadt a kísérlet nyolcadik fázisán – közölte a férfi. – Évek óta egy elszigetelt helyiségben van a laborban, amit befagyasztott. Nem tudom, hogy működnek-e még a szervei, az agya körülbelül egy éve szinte teljesen leállt. Nem tudom felébreszteni ebből az állapotból. Megpróbáltam, de nem megy.

- Akkor próbálkozzon jobban – emelte fel a hangját Natasha. – Itt az ideje, hogy megcsillogtassa a tehetségét a tudomány terén.

- Ez nem ilyen egyszerű – motyogta dr. Frances.

- Ami azt illeti, Natasha, eleget fogok tenni a kérésednek – jelentette ki dr. Brannan. – Talán segítséget kell kérnem, de igyekezni fogok.

- És mi van Hollóval? – szólt közbe Hayden.

- Nos, ő kómában van.

- Van rá esély, hogy felébredjen? – kérdezte Jordan, akiről eddig senki sem vette észre, hogy egyáltalán jelen van.

- Semmi sem lehetetlen – felelt dr. Brannan, alaposan megválogatva a szavait.

- Vagyis nem nagy a valószínűsége – fordított Natasha.

- Valóban, de bármi megtörténhet – vélekedett a férfi, bár kissé mintha saját magát is meg akarta volna győzni erről. – Akkor? Megállapodtunk?

- Miért néz mindenki rám? – morogta Matthew.

- A maga döntése – mondta Hayden.

- Ajánlom, Stanley, hogy ne bánjam meg – szólt a férfi, majd kezet fogott dr. Brannan-nel.