Hayden összevont szemöldökkel figyelte a fiút.

- Helló.

Fagy feltekintett, és a köszönést viszonozva röviden biccentett.

- Oké... - mondta Hayden, elnyújtva a szót. – Kérsz valamit enni? Inni?

- Csak vizet – válaszolt Stan.

Hayden már felállt, hogy teljesítse a kérést, amikor kinyílt a bejárati ajtó, és Jordan lépett be az előszobába egy göndör hajú fiú társaságában, aki nem lehetett más, mint Hale.

- Szia, Hayden – köszönt Jordan, és letekerte a nyakából csíkos sálját. – Ő itt Hale.

Hayden megkerülte az asztalt, hogy kezet fogjon a fiúval, aki kissé feszengve ácsorgott.

A lány tekintete megállapodott az egyik széken helyet foglaló üres tekintetű Stan-en, majd kérdőn fordult a többiek felé.

- Hát ez meg ki?

- Fagy – magyarázta Hayden. – Brannan hagyta itt, hogy foglalkozzunk vele. Az agyáról még nem egészen olvadt fel a jég, de egyébként rendes. Ja, és adj neki egy pohár vizet, kérlek.

Hayden látta a szeme sarkából, ahogy Hale összerezzen Brannan említésére.

- Szóval te vagy Jordan barátja – fordult vissza Hale felé.

- Te pedig Hurrikán.

Hayden türelmetlenül bólintott, majd közelebb hajolt a fiúhoz, és lehalkította a hangját.

- Csak egyszer fogom elmondani, úgyhogy figyelj jól. Jordan olyan a számomra, mint a húgom, úgyhogy, ha megbántod, kitekerem a nyakad. Világos?

Hale nem tűnt különösebben megrendültnek, de azért biccentett.

- Rendben.

- Helyes – veregette vállon Hayden. – Akkor kerülj beljebb!

******

- Natasha, beszéljünk róla.

A lány sóhajtott, hajába túrva fordult szembe Matthew-val.

- Nem tudom, mit mondhatnék – felelt őszintén. – Arra igyekszem gondolni, hogy nem én vittem be a végzetes csapást... A kés már eleve benne volt, én csak kicsit... beljebb toltam.

- Baj valószínűleg nem lesz belőle – vélekedett dr. Frances. – Amikor Moreno felébredt, biztosan azt gondolta, hogy ő ölte meg, addigra pedig Doe ezt már nem tudta megcáfolni. A kartellnak már egyébként is sok minden van a számláján, egy gyilkosság nem oszt, nem szoroz.

- Igen – bólintott Natasha nem túl nagy meggyőződéssel, majd megborzongott. – Amint behunyom a szemem, a színtelen tekintetét látom magam előtt, ahogy úgy néz rám, mintha azt akarná mondani, hogy nem gondolta volna rólam, hogy képes vagyok ilyesmire... Közben pedig tudom, hogy megérdemelte. Miért nem tudom kiverni a fejemből?

- Mert trauma ért – mondta a férfi csendesen. – Fel kell dolgoznod, hogy igenis megvan a valószínűsége, hogy te vagy a felelős a haláláért. Ezen már nem tudsz változtatni, meg kell tanulnod együtt élned vele.

Natasha összerezzent.

- Tudom. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz... Hiszen ő tényleg megérdemelte. Talán nem ő ölte meg sajátkezűleg Lauren-t, de őt mindig is jobban hibáztattam, mint Lindsay-t.

- Mert az ő agyában fogant meg az ötlet. Lindsay csak egy báb volt, Doe azonban nagyon is a saját belátása szerint cselekedett.

A lány beletörődően bólintott.

- És most mit csináljak?

- Pihend ki magad – javasolta Matthew. – Képletesen, de vegyél ki néhány szabadnapot. Talán a környezetváltozás lenne a legjobb, ha valahol máshol pihennél.

- Megtehetem ezt? – kérdezte Natasha óvatosan. – Volt az üzletünk Dylannel, meg minden is... Nem akarok csak úgy lelépni.

- Tartjuk a frontot – biccentett a férfi. – Tudunk nélkülözni pár napig.

- Oké – felelt a lány lassan. – Akkor a hétvégéig Albertnél leszek.

- Éppen Albertnél? Miért?

- Vele jó lelkizni – legyintett a lány. – Akkor összepakolok és megyek... Szólna neki, hogy számítson rám?

- Persze – bólintott dr. Frances összevont szemöldökkel.

******

- Mi újság? – lépett be a konyhába dr. Brannan.

- Stan fagyasztóként működik – magyarázta Hayden. – Vizet adtunk neki, és jeget csinált belőle. Úgy néz ki, kezd felébredni a képessége.

- Tényleg? – Brannan érdeklődve araszolt közelebb a fiúhoz, aki mostanra teljesen úgy festett, mint egy átlagos fiatal, barátai gyűrűjében. – Mit csináltál, Stan?

- Nem tudom – vont vállat Fagy. – Ahogy hozzáértem a pohárhoz, elkezdett megfagyni benne a víz.

- Akkor most értük el azt az állapotot, amikor nem tudja kontrollálni – állapította meg a tudós, és ahogy felnézett, Hale-re siklott a tekintete. – Hát te?

- Hamu vagyok – mutatkozott be kissé ijedten.

Brannan homlokán összeszaladtak a ráncok, és Jordanre nézett.

- Mit csináltok egy próba-alannyal?

- Igaz, hogy próba-alany, de nem Kamuflázsnak dolgozik – magyarázta a lány.

- Szürke jedi – tette hozzá Hayden.

A férfi újra Hale-hez fordult.

- Bocsáss meg, amiért kissé szkeptikus vagyok... Ha jól értelmezem, akkor próba-alanyként nem támogatod Kamuflázs nevetséges színjátékát, helyette pedig az alanyokkal töltöd a szombat délutánod? Ilyenre még nem volt példa...

- Nem támogatok én senkit – visszakozott Hale, mire Hayden ferde pillantást vetett rá. – Csak Jordan-t.

- Aha. Mindent értek – felelt a férfi olyan színtelen hangon, hogy az eddig hidegvérét megőrző Hale is fészkelődni kezdett. – És ha már úgyis itt vagy Jordan-t támogatva... Akkor miért is nem segítesz nekünk, ha már úgyis itt lófrálsz?

Hayden köhintett, ami furcsamód úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy „Brannan".

- Á – vette a lapot a tudós. – Szóval én vagyok a baj. Emlékszem rád, Hamu. Csak a második fázisig jutottál el, aztán hazaengedtelek. Ez a harc nem arról szól, hogy Kamuflázs és én milyen sérelmeket követtünk el egymás ellen a múltban. Kamuflázs és a próba-alanyok mindenki ellen küzdenek. Felteszem, téged is felkerestek, hogy csatlakozz hozzájuk.

Hale bólintott.

- És feltételezem, hogy ezt az ajánlatot visszautasítottad.

- Ez így igaz.

- Akkor mégis mi tart vissza, hogy segíts az alanyoknak?

Hale néhány másodpercig csendben volt, mintha gondolkodna, majd megcsóválta a fejét.

- Ne menjen forradalmárnak, dr. Brannan.

- Talán máris késő, fiam – legyintett szórakozottan a férfi. – Örültem a találkozásnak. Most Stan és én visszamegyünk Londonba, ti pedig lehetőleg maradjatok életben... Hol van Natasha?

- Szabadságon – tájékoztatta Hayden.

Brannan felvonta a szemöldökét, de végül bólintott.

- Akkor a közeli viszontlátásra, gyerekek.

Jordan és Hayden intett nekik, Hale pedig inkább nem szólt egy szót sem.

- Nekem is mennem kell – állt fel hirtelen a lány, miután Brannan elhagyta a lakást.

- Hova? – érdeklődött Hale, Hayden legnagyobb meglepetésére.

- Csak munka – legyintett Jordan. – A főnököm közölte, hogy nem rúg ki, ha bejárok normálisan.

- Vigyázz magadra – pillantott fel Hayden, és útravalóként átnyújtott a lánynak egy szendvicset. – Nem tudhatjuk, ki rejtőzik az árnyékban.

A fiú nem tudta volna megmondani, hogy csak képzelte, vagy Jordan tényleg összerezzent.

*****

- Üdvözöllek szerény hajlékomban – tárta szét a karját Albert.

- Tényleg köszönöm, hogy itt maradhatok néhány napig – mondta Natasha, miközben felcipelték a csomagját az emeletre. – Ígérem, hogy nem leszek nagyon idegesítő.

- Ugyan, én is örülök, hogy jöttél – biztosította a férfi. – Kezdtem a szokásosnál is jobban antiszociálissá válni, és már majdnem beszélgetni kezdtem a növényeimmel...

Natasha felnevetett.

- Hozzánk bármikor jöhet látogatóba... Egyébként pedig nem jár be a laborba?

- Néha – sóhajtott Albert. – Nem akarok a szükségesnél több időt ott tölteni, nehogy megint átessek a ló túloldalára. Átlagosan két hetente egyszer bemegyek, és ez így tökéletesen megfelel jelen pillanatban.

A lány bólintott, miközben körülnézett új szobájában.

- Az unokatestvérem lakott itt – magyarázta a férfi. – Ha jól tudom, Amerikába költözött és együttest alapított.

- Aha. – Natasha lehuppant az ágyra, és egy pillanatig a gondolataiba mélyedt. – Albert, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Maga... maga miért ellenezte mindig is Matthew és Lily kapcsolatát?

A férfi egy másodpercig pislogás nélkül meredt rá, valószínűleg azon agyalva, hogy ez most mégis honnan jutott eszébe, majd hitetlenkedve elnevette magát.

- Az öcsémből nem tudtad kiszedni, mi?

Natasha türelmetlenül bólintott.

- Csak annyit mondott, hogy régi sztori és már nem fontos. Szóval...?

- Fontosnak érzem, hogy leszögezzem: én sosem voltam semmi ellen, ugyanis nem szokásom beleszólni mások életébe – kezdte Albert. – A Szőke azonban egyszer már összetörte az öcsém szívét, és nem örültem volna, ha ez még egyszer megtörténik.

- Hogy érti?

- Jó pár évvel ezelőtt történt, amikor Matthew még Brannan-nel dolgozott a Nightmare-en. Bár ő volt az egyik legfontosabb tudósa a kísérletnek, Brannan-nek voltak olyan ügyei, amibe nem akarta, hogy Matt belelásson, mert akkoriban még vakon követte őt. Emiatt Brannan-nek szüksége volt néha olyan megoldásokra, amikkel... nos, lefoglalhatta az öcsémet.

- És Lilynek az volt a feladata, hogy szórakozzon vele? – vonta fel a szemöldökét.

- Lily munkaköri leírásában csak annyi volt benne, hogy a bárban menjen oda Matthew-hoz, és beszélgessen vele egy kicsit. Végül megkedvelték egymást, és egy kicsit... több történt beszélgetésnél.

- És Matthew nem tudta, hogy ki ő.

- Valóban nem. Néhány találkozás után a Szőke egyszerűen felszívódott, az öcsém pedig megtudta, hogy csak Brannan parancsára foglalkozott vele, legalábbis eredetileg. Mi sokáig azt hittük, hogy Lily és a Szőke egy külön személy. Csak akkoriban fejtettük meg a rejtélyt, amikor évek után újra találkoztak... Egyébként nem sokkal azután, hogy megmentett téged. Nem bíztam a Szőkében, amikor újra felbukkant, féltettem az öcsém, hogy újra meg fogja égetni magát. Most azonban úgy tetszik a dolog, hogy mégis minden jóra fordult.

Natasha halványan elmosolyodott.

- Maga jó ember, Albert. Még ha nem is tudja elhinni magáról, akkor is az.

- Úgy gondolod? – húzta el a száját a férfi, majd ellágyult a tekintete. – Ez sokat jelent nekem. És én... Igyekszem.

******

- Kell egy terv – közölte Brannan köszönés nélkül.

- Magának is jó reggelt, doktor – szólt epésen Hayden, aki sosem értékelte, ha túl korán várják el tőle, hogy éber legyen. – Mi szél hozta?

A férfi körbetekintett a konyhában.

- A többiek?

- Alszanak, mint minden épelméjű ember – felelt a fiú, az arcát dörzsölve.

Dr. Brannan összevonta a szemöldökét.

- És te? Eddig úgy feltételeztem, hogy magadat is épelméjűnek tartod.

- Nem bírtam aludni – vont vállat Hayden.

- Aggódsz Natasha miatt?

- Igen – sóhajtott. – Ha egyedül van, hihetetlenül könnyen kerül bajba.

- Albert vigyáz rá.

- Ajánlom is neki – biccentett a fiú, majd témát váltott. – Szóval, mit csinál itt? Valami tervről hadovált.

- Beszéltem, Hayden, nem hadováltam – javította ki a férfi, azonban ő is rájött, hogy erre végképp semmi szükség nem volt. – Arról beszéltünk, hogy Kamuflázst az hajtja, hogy rajtam bosszút álljon.

- Ezt inkább maga mondta, de tulajdonképpen igen.

- Albertnek az volt a véleménye, hogy „meg kellene adnunk Kamuflázsnak a bosszút" – rajzolt idézőjeleket a levegőbe Stanley. – Úgyhogy...

- Ez simán kivitelezhető – vágott a szavába Hayden. – Mi már mindannyian annyit szenvedtünk maga miatt, hogy abszolúte fair volna, ha feláldozná magát.

Brannan egy percig pislogás nélkül meredt rá.

- Nem egészen erre gondoltam – köszörülte meg a torkát, és folytatta. – Pszichológiai szempontból Safia mániákus, a kitűzött célja az, hogy én is úgy szenvedjek, ahogy ő, azonban olyan régóta lebeg ez a szeme előtt, és annyiszor kellett már átlépnie a saját határait a vágya érdekében, hogy nem lesz elégedett, amikor végre eléri azt. Persze, talán egy darabig igen, aztán pedig újra kezdődik az egész elölről, és keresni fog egy új személyt, akit hibáztat.

- Értem – szólalt meg lassan. – Maga ismeri őt a legjobban. Mit gondol, mi lesz a következő lépése?

- Élvezi az előjátékot. Azért szórakozik ennyit hidak felrobbantásával meg ártatlanok keresztre feszítésével, mert nem akarja gyorsan lezavarni a bosszút. Ki akarja élvezni minden pillanatát, ezért nem siet sehova.

- Mi lenne az, ami elégedetté tenné?

- Nehéz megmondani. Talán még ő sem tudja, azért halad lassan...

- Valami olyan kellene, amivel el tudjuk terelni a figyelmét a próba-alanyairól, hogy a Nightmare-kórosok meggyógyulhassanak.

- Pontosan – bólintott dr. Brannan. – Arra gondoltam, hogy egy macska-egér játékkal kellőképpen le tudnánk foglalni.

- Feltételezem, hogy maga lenne az egér.

- Természetesen. Felkeresem őt valami átlátszó indokkal, szinte tálcán kínálom magam, és az irántam való bosszúhadjárata sokkal jobban fogja érdekelni, mint a próba-alanyai, akik tulajdonképpen az anyjukként tisztelik.

- Ez egy jó terv – biccentett Hayden elgondolkodva.

- Köszönöm. Annak viszont örülnék, hogyha nem hagynátok, hogy megöljön...

- Hogyne. Fedezzük, dr. Brannan – ígérte a fiú.