Hatalmas szemekkel néztem a fiatal férfi után, aki sértődötten hagyta el barátja házát alig pár perce. Nem akartam hinni neki, abban amit mondott. Egyszerűen képtelenségnek tartottam. Ugyanakkor Taehyung némasága némileg választ adott a fel nem tett kérdéseimre.

– Miért? – csupán ez az egy szó hagyta el szám. Fölöslegesnek tartottam egy egész misét mondanom, mivel úgyse mentem volna sokra vele.

– Nem tudom Soyi – olyan halkan ejti ki ezeket a szavakat, hogy ha nem lennék mellette biztosan nem hallottam volna. Óvatosan oldalra pillantok, hogy lássam éppen mit csinál. Feszengve ült mellettem folyamatosan tördelve ujjait, miközben szüntelenül a padlót bámulta.

– Ezt hogy érted? – felemelte a kezem, hogy egyfajta nyugtatásképp megérintsem vállát, ám félúton mégis visszahúztam végtagom. Mégis mit csinálok? Ez a férfi többször is meggyalázott, az életemmel fenyegetett meg ha nem kedve szerint ugrálok. Nem lehetek vele ennyire segítőkész.

– Annyira hasonlítasz rá – hirtelen felém fordul egy teljesen más tekintettel mind eddig. Soha nem nézett rám ennyire csillogó szemekkel, ami színtiszta melegséget áraszt magából. Megilletődök ettől így akaratlanul is kissé hátrébb csúszok. – Még az ajkaid is akárcsak az övé – az említett testrészemre helyezi ujját, végighúzva rajta egyre közelebb húzódva hozzám.

– Tessék? – talán kissé hangosabban kúszik ki számon, mint ahogy szerettem volna, ám ez Taehyung-ot nem zavarja.

– Mond Soyi-yah, érzel valamit irántam? – egyre közelebb húzódik hozzám, míg ajkai súrolják sajátomat. Ennél a pontnál képtelen vagyok továbbra is szemeibe nézni, ezért szorosan behunyom azokat. Hallom, ahogy gyerekes reakciómon felnevet, ami még jobban összezavar. Mégis mi a fene van vele? Pár napja meg a nyakam szorongatta miközben kegyetlenül magáévá tett, most meg mitől lett ilyen kezes bárány? Mi a fészkes fene váltotta ezt ki belőle?

– Kihasználsz, folyton megaláztatásnak teszel ki, mégis mit kellene tennem? – nagyot nyelve úgy döntök kinyitom a szemeim és az övébe pillantok. Elszántan nézem perceken át íriszeit, hátha valamit ki tudok belőle olvasni, csakhogy ez lehetetlen feladatnak bizonyul. Taehyung nem egy nyitott könyv akárcsak én.

– Teljesen olyan vagy mint Ő, kívül belül. Ugyan az az elszánt tekintett, makacsság, ellenszenv, még a szád is akkora mint neki volt, mégis tudod mikor kell befogni és ez idegesít. Feldühít, hogy ennyire kibaszottul őt látom benned – a végére már sokkal inkább kiabál mintsem normálisan hangnemben osztaná meg ezeket velem. Megilletődök, először nem is tudom hogyan reagáljak, hiszen mint már oly rég tudom, képes lenne akár egy meggondolatlan szóért megölni. Ám mint általában most se tudom tartani a szám.

– Csak a védelmed érdekében nem engedsz el, igaz? – keserűen felnevetek, de legnagyobb meglepetésemre, nem tesz semmit. Pedig minimum egy pofonra számítottam.

– Ha elengedlek akkor ő megfog ölni és mindent amiért oly keservesen megküzdöttem, elveszi. Ezt nem engedhetem, és remélem megérted – ejti ki szigorúan, bár egy kis gyengeség is meglapult hangjában. – De nem adtál választ a kérdésemre, szeretsz vagy nem?

– Egy ilyen arrogáns beképzeld férfit? Hülye lennék – annak ellenére, hogy legszívesebben arcon vágnám és mindezt ordítva közölném vele, egész higgadtan adtam tudtára. Igazából, valamit érzek iránta, ám magam se tudom mit. De ha igaz volna, se mondanám, azok után ahogy viselkedett velem.

– Helyes, mert a szerelem szar dolog. Csodás érzés, de elveszi azt a csepp normális gondolkodásod is, és észre sem veszed mennyire kihasználnak. Úgy rángatnak mint valami marionett bábut, míg hasznos vagy, aztán meg eldobnak mint egy rühes kutyát. Teljesen elvakít ez a csodás érzés – keserű mosolyra húzta ajkait, a távolba nézve úgy mintha átlátna a falon. – Nagyon is ragaszkodtam a múltban valakihez, de ez a kibaszott élet elvette tőlem – őrjöngve a kis dohányzó asztalra üt, ezzel apró darabokra törve az üveges részét. Erre az egyáltalán nem számított cselekedetére felsikítva húzódom kissé távolabb tőle. – Egész jól megvoltam míg nem léptél te a képbe. Tudod mennyire jól szórakoztam azokkal némberekkel? De mióta látlak, folyton rá emlékezem és egyszerűen képtelen vagyok bárkivel is lefeküdni, aki nem te vagy – most ezt egyfajta megtiszteltetésnek vélem, hiszen nem csalt meg. Bár annyira nem érdekel, de egy nőt akkor is szíven üt a megcsalás, tegye azt a szerelme vagy csak a szexpartnere.

– Én...esetleg szeretnél beszélni róla? – kérdezem a lehető legóvatosabban, azonban most nem olyan állapotban van, hogy lehessen vele kommunikálni.

– Nem és tűnj a szobádba.