Ha egy dolgot biztosan megtanultam abban a pár hétben, mióta itt vagyok, az Taehyung kiszámíthatatlan viselkedése. Eleinte persze mindig ellenálltam neki, nem gondolkodva a következményekre. Emiatt pedig rengetegszer büntetett meg a ház ura. Nem mintha most nagyon visszafognám magam, viszont jobban odafigyelek, mikor és mit mondok. Ám így is megesik, hogy elgurul Taehyung gyógyszere és még az isten se segít rajta. Egyik ilyen alkalom volt pár napja, mikor valami pénzügyi gondja akadt az egyik szerencsétlen embere miatt. Tényleg nem szóltam hozzá egy szót se, csak épp nekem jött és ezért megvert. Bár azért picit túlzás, hiszen csak belém rúgott és odébb állt. Azóta is fáj a lila volt helye. Nagyon sóhajtva fordulok hátamra a sötét mennyezetet kémlelve. Órákkal ezelőtt elment venni nekem cigarettát, de még nem érkezett meg. Vagy csak nem akarja ide adni a méreg rudakat. Biztos meggondolta magát, amúgy is egy ribanc nem érdemel semmilyen figyelmet, ha az ő szavaival akarok élni. Vajon ki fogok innen jutni? Senki se tudja hol vagyok. A családom a létezésemről se akar tudni, mivel apát sokkal jobban leköti a pia, anya meg évekkel ezelőtt lelépet egy idegen férfival. Más rokonnal nem igen tartottuk a kapcsolatot kivéve unokatestvéremmel, Wonshik-al. De ő meg úgy tudja, külföldön tanulok.

– Reménytelen – ülök fel az ágyon, majd a papucsomba bujtatva a lábam, állok fel és indulok az ajtó felé. Szerencsére a drága Taehyung úgy döntött nem fogja kulcsra zárni az ajtót, és szabadon mozoghatok a házban. De csak is kimondottan a házban. Az udvarra már csak kísérővel mehetek, különben fejbe lő. Halkan haladtam el az ajtók mellett, mivel nem tudtam melyekben ki van, vagy hogy egyáltalán van ott valaki. De nem az fogadott amire számítottam. Taehyung a kanapén foglalt helyet, egy igen csinos nővel az ölében, miközben majd lenyelték egymást. Ugyan nem volt rá okom, mégis mérhetetlen düh és csalódás járta át a testem. Nem mertem lemenni a lépcsőn, megzavarni őket, hiszen ki tudja milyen kedve van a férfinak, és semmi erőm nem volt egy újabb veréshez. Azonban bosszant a tény, hogy ennyire nem törődik mások érzéseivel. Én még csak nem is nézhetek más férfiakra, mert vagy megerőszakol vagy megver, de ő nyugodtan kefélgethet más nőket is, még jobban megalázva engem. Ezt nem fogom szó nélkül hagyni. Ökölbe szorítva az ujjaim indulok le a lépcsőn a lehető leghangosabb lépteimmel, ám annyira elfedi az agyukat a vágy, hogy nem is hallják. Nem baj, ha nem hallják majd fogják érezni az érkezésem. Indulatosan ragadom meg az ismeretlen lány haját majd egy egyszerű mozdulattal lehúzom Taehyung-rol, aki hatalmas vigyorral ajkain dől hátra és nézi végig a jelenetet. Élvezed mi? Kíváncsi vagyok, mennyire élveznéd ha a farkadba rúgnék egy hatalmasat.

– Engedj el, te ribanc – kiállt fel fájdalmasan az idegen nő, megpróbálva kiszabadulni szorításomból, csakhogy sehogy se sikerül neki. Fogalmam sincs honnét volt ennyi erőm, hogy végig vonszoljam a nappalin keresztül, miközben folyamatosan karmolja a kezem.

– Fogd be. Itt egyedül te vagy ribanc, mert egy olyan férfira másztál, kinek barátnője van – pillantok hátra a vállam felet. Arra számítottam, hogy Taehyung majd utánunk jön, de nem látom mögöttünk. Tehát azt teszek vele amit akarok, mert őt nem érdekli. Ami nekem kedvez, mert legszívesebben belé rúgnék párszor majd kilökném az utcára. Kegyetlenebb lettem mióta itt vagyok.

– Tessék? Te vagy a barátnője? – egy pillanatra abbahagyja mindenféle menekülési próbálkozásit. Igazából, fogalmam sincs miért mondtam ekkora hülyeséget, hiszen ha fegyvert tartanak a fejemhez se megyek bele, hogy a barátnője legyek ennek az állatnak. De bízom abban, hogy onnan ahonnan felszedte ezt a nőszemélyt, soha többé nem lesz kedve senkinek rámászni. Engem nem fog azzal is megalázni, hogy más nőket is gerincre vágyja, mert előbb vágom el a torkukat.

– Igen, szóval jó lenne ha elhúznál és szépen a többi ribancnak a fejébe égeted, hogy még egyszer még csak rá se merjen nézni, különben kikaparom a szemét, a testét pedig szét szagatom a kutyákkal – lököm ki az ajtón intve az öröknek, hogy vigyék el innen. Hogy a francba volt nekem ehhez bátorságom? Ezért biztos meg fog ölni. De valahogy nem tud érdekelni. Az a tény, hogy ennyire hülyének nézz jobban fáj mint egy pofon.

– Ugye tudod, hogy habár ez a kis jelenet tetszett, de rohadt nagyot hibáztál?