– Uram – kezdene bocsátkérésbe Narae, ám a férfi csendre inti.

– Hallgass – az előbbi kedvesség eltűnt, helyette átvette a durva, kegyetlen hangnem, mitől még a legbátrabbak is megijednek. – Később majd beszélünk, de most tűnj el – mutat az ajtóra, egyfajta szigorral hangjában, ám szemeivel továbbra is engem nézz. Mintha bele akarna látni a lelkembe, és választ kapni a fel nem tett kérdésére. Az említett lány, meghajolva lép ki a szobából, egyedül hagyva ezzel a szörnyeteggel. Bár ellenem semmi rosszat nem tett, de ha azt nézzük, meg vásárol akárcsak egy tárgyat, hogy kénye kedvére játszadozzon velem, egy kegyetlen szörnyetegé teszi őt. – Nem bírsz csendben lenni, igaz? – lép közelebb hozzám, továbbra is szemeimbe nézve. Állom tekintetét ugyanis nem szeretném, ha egy ijedt kis csitrinek gondolna, aki egy szavára ugrik, csakhogy ne sértegesse.

– Ne merészeld bántani őt – nyelek egy nagyot, ahogy dühös arckifejezése szinte azonnal megváltozik szavaim hallatán. Ezúttal meglepett tekintettel húzza fel a szemöldökét, várva, hogy folytassam. – Nem tehet róla, hogy kíváncsi vagyok – vallom be őszintén.

– Nagyon is kíváncsi vagy, és ezt nem szeretem. Ha kérdésed van, hozzám fordulj, senki máshoz, értetted? – emeli fel ismét a hangját, mire válaszként bólintok. – Értetted? – kiállt rám, ezzel arra utalva, hogy szavakban szeretné ha válaszolnék.

– Értettem – bólogatok, ami már sokkal jobban tetszik neki és el ereszt egy mosolyt. Ám mint mindig, ezt az apró kis jó hangulatát is tönkre teszem.

– Narae már biztos elmondta, milyen szereped lesz – meg sem várja a válaszom máris folytatja beszédét – Mikor szükségem lesz rád, te ott leszel és kielégítesz úgy ahogy én kérem, világos?

– Nem leszek a szajhád, uram – teszem hozzá ezt a szót, amivel azt hiszem be zárom előtte a kaput. Szemei izzani kezd, ám nem a dühtől. Valami ismeretlen csillan meg sötét szemeiben, majd ravasz mosolyra húzza ajkait. Jobb kezével óvatosan államhoz nyúl majd ajkaimra tapad. Hevesen kezd el csókolni, ami más körülmények közt biztosan szabadjára eresztené a gyomromban élő pillangókat, de tekintve arra, hogy csak játszadozik velem, felfordul a gyomrom. Pár pillanatig nem is tudok mit reagálni, annyira meglepett, ám amint tudatomig jut cselekedete, kezeim mellkasára téve taszítok egy erőset rajta.

– Imádom, hogy ilyen mocskos a szád és hogy harcias vagy – suttogja kettőnk közé aztán újra ajkaimra tapad. Próbálom eltaszítani magamtól, ám ő sokkal erősebbnek bizonyul. Minél jobban ellenkezek, annál jobban szorít magához erőszakosabban csókolva ajkaim. Az a bizonyos fonál akkor szakad el, mikor belevigyorodik csókjában. Tetszik ennek a mocsoknak, hogy ellenkezek? Még az sem zavarja, hogy összeszorítom az ajkaim, és folyamatosan próbálkozom kibújni erős karjaiból. Hát jó, más választásom úgysincs. Erőt véve magamon, lendítem meg a lábam ezzel egy határozott csapást mérve ágyékára. Fájdalmasan felnyög, úgy ellökve magától mintha megégettem volna. Szinte azonnal a fájó területre helyezi kezeit, ezzel próbálva enyhíteni szenvedésén. Ami nem igazán jön össze neki. Végignézek szánalmas mivoltán, majd már lépnék is ki a szobából, magára hagyni szenvedésével együtt. De egy határozott mozdulattal elkapja csuklóm. Megrémülök attól amit szemeiben látok. Nem tudom pontosan megnevezni, de fájdalom, megvetés és gyűlölet keveréke szikrázik benne. Hatalmasat nyelek minél távolabb húzódva tőle, csakhogy nem engedi. Olyan erővel szorítja a csuklom, hogy szinte lélegezni is félek. Azt hiszem, ezt a kis harcias akciómat nagyon meg fogom bánni. Lassan felegyenesedik egész közel lépve hozzám. Esküszöm, ha nem ilyen élete lenne, ha nem lenne egy rohadt maffia vezér, és ha egy kicsike kedvesség lapulna szívtelen lényében, még talán tetszene is nekem. Mert be kell valljam, hogy testileg vonzó pasi. Az izmos karjai, amik most majd eltörik a csuklóm, a széles válla, kifinomult helyes arcéle. Mind mind nagyon vonzóvá teszi, viszont ezt az összképet a kegyetlen személyisége a földbe tiporja. Régebben, én is ilyen pasira vágytam, még tinédzser koromba. Egy kegyetlen helyes pasira, aki ha kell ölni is képes lenne értem, aki nem ismer félelmet, aki nem hercegnőként viselkedik velem, de most, hogy egy ilyen férfi áll előttem, legszívesebben agyon lőném magam.

– Engedj el, te féreg – kezdem el rángatni a kezem, mikor percek elteltével se akarja elengedni. – Nem hallod? Eresz már el – kiáltok rá, mire elvigyorodik.

– Fogd be a szád vagy megbánod – morogja fogai közt, fájdalmas mosollyal ajkain. Fájon is. Megérdemled, te vadállat. – Nem kevés pénzt adtam érted. Ne csinált, hogy kárba vészen – szorít még jobban csuklómon, mire képtelen vagyok nem felszisszenni a fájdalomtól. – Neked engedelmeskedned kell nekem – erőszakoskodik tovább, mire szabad kezemmel felpofozom. Nem volt nagy az ütés, viszont nem számított rá és gondolom ezért fordította el a fejét. Ezért biztos még kapni fogok, de nem hagyhatom magam. Nem szabad. Nem fogon önként odaadni magam egy ilyen féregnek. – Na idefigyelj te ribanc – egy mozdulattal magához ránk, ezért keményen mellkasának csapódom. Ám állom tekintetét. Nem fogom hagyni, hogy megtörjön. – Az enyém vagy, felfogtad? Azt teszek veled és akkor amikor akarom. Neked nincs beleszólásod, és ha nem engedelmeskedj, megöllek – kiabálja arcomba, mire leköpöm. Ugyan nem ért el az arcáig, ugyanis magasabb mint Jimin, viszont telibe találtam az állát.

– Inkább megölöm magam, minthogy teljesítsem akár egy kérésed is – fordítom el a fejem, mivel képtelen vagyok azokba a gyilkos szempárokba nézni. Erősen megfogja állom, kényszerítve, hogy a szemébe nézek. Bármilyen erősen szorítja nem nézek rá. Behunyom a szemem várva az ütést, ami nem sokkal utána arcomat éri. Csíp, éget, fáj ahol tenyere érte az arcom, ám nem adok ki egy hangot se. Előtte nem fogom mutatni mennyire fáj, hogy legszívesebben zokogva elbújnék egy kis sarokba, várva a csodára. Taszít rajtam egyet, mire a padlóra esek a szekrény sarkába beverve a fejem. Felszisszenve kapok a fájó területre, miközben próbálok távolabb kerülni a férfitól.

– Ha bárki rá nézz, vagy enni kap, azt megölöm – nyitja ki az ajtót, majd hangosan becsapja maga mögött, majd kulcsra zárja. 

– Gyűlöllek te seggfej – kiálltok utána letörölve ajkaimról a vért.