Bucky kicsit ideges volt, hiába akarta betartani a szavát, hogy végig ott lesz Luna mellett félt, hogy neki lesz rémálma és bántani fogja a lányt emiatt. Az éjszaka folyamán többször is próbált már visszamenni a saját ágyába. Akár hányszor kelt fel Lu mellől, a lány forgolódni kezdet. A Rogers lány egészen addig nem hagyta abba, míg nem érezte meg Bucky karjait maga körül. Barnes végül feladta a próbálkozást, mély levegőt vett, majd ő is álomra hajtotta a fejét, remélve, hogy nem fogja bántani a fiatalabbat.

Luna felriadt, mikor a hajnali nap megcsiklandozta az arcát, kapkodva vette a levegőt, szét nézett és megnyugodott, mikor nem a Hydra vasajtója nézett vissza rá. Remegett a keze, mint a kocsonya, egyszer csak egy nagy tenyér fogta meg Luna remegő végtagját. Rogers hirtelen kapta a mellette lévőre a fejét. Bucky mosolyogva nézett Lunára. Luna lehunyta a szemeit és kapkodva vette a levegőt. Ahogy sikerült megnyugodni újra kinyitotta a szemet. Aggódón csillogó kék szempárral találta magát szembe.

– Luna, semmi baj, oké? Nem a Hydra bázisán vagy, hanem itt a Bosszúállóknál.

– Tudom...tudom. – Barnes egyik kezét Luna arcára vezette, Rogers libabőrös lett. Bucky elkapta a kezét, a Rogers lány gyorsan megfogta az Őrmester fém kezét. – Ne Bucky... engem nem zavar, hogy hideg vagy az, hogy nem olyan, mint az enyém.

– Luna miről álmodtál?

– Azt hittem, hogy egy lámpával világítanak a szemembe. – Intett az ablak felé, ahol nem volt teljesen elhúzva a függöny. Bucky mély levegőt vett, közelebb helyezkedett Lunához.

– Luna én nem erre gondoltam. Mikor mindenki bent volt és végig tapogattál magadon. – Luna megrázta a fejét, barna szemeibe könnyek gyűltek. – Luna el kell mondanod, ha nem is Stevenek és Rumlownak, legalább valakinek. Nem is kell, hogy én legyek az. Már annak is örülök, ha elmondod Wandának vagy Natashának. – Mosolygott kedvesen Rogers lányára. Luna megölelte és szorosan tartotta a fém karút.

– Nem akarom, hogy olyat dolgot csinálj amit megfogsz bánni egyszer. Ha elmondom mit álmodtam, hidd el meggondolatlanul cselekednél.

– Jaj Lu, soha nem tennék olyat, amivel megbántanálak téged. Még akkor sem, ha jogosan bántanék valakit. – Bucky ismét átölelte a lányt, majd újra elfeküdtek. Bucky még az előzőnél is szorosabban ölelte magához a fiatal Rogerset. Luna fejét az Őrmester mellkasába fúrta, majd mindketten ismét elaludtak. Reggel mindketten halk kopogásra keltek, majd arra, hogy kinyílt Luna szobájának ajtaja. Steve kukkantott be és halványan elmosolyodott, kintebb nyitotta az ajtót, majd két tálcát egyensúlyozva belépett lánya szobájába.

– Hoztam nektek reggelit. Csináltam a kedvencedet kicsim, palacsintát. – Luna halkan felnevetett, felült és az ölébe vette édesapja által nyújtott tálcát. A másikat Steve legjobb barátjának nyújtotta, aki vigyorogva köszönte meg. Steve leült az ágy melletti karosszékbe. Már nyitotta volna a száját, hogy kérdezzen a lányától, de Bucky csak nemlegesen rázta meg a fejét. Steve mély levegőt vett, de bólintott, hogy nem fog kérdezni Lunától. Mikor Luna és Bucky befejezte a reggelit, a két férfi kiment, hogy Luna nyugodtan átöltözhessen. Luna hamar elkészült, amin a második világháborút megjártak meglepődtek, hogy az ifjú Rogersen edzős ruha volt. Luna meg sem várta, hogy a két férfi hozzá szóljon. Gyorsan elindult a lépcső felé, hogy lemehessen az edzőterembe. Mikor leért a nappaliba, mindenki szeme kikerekedett. Luna mosolyogva intett nekik, majd a lifthez sétált. Már éppen beszállt, volna mikor egy fuvallat vette körbe és az egyik konyhai széken ült. Kikerekedtek a szemei, majd az összevont karú Pietrora nézett, aki a konyha és a nappali közé állt

– Lady Luna elmondanád, hogy hova indultál?

– Az edzőterembe? Te is mondtad apa, hogy tegnap nem fejeződött be az edzés csak, mert Loki megjelent és elmentem vásárolni.

– Ez igaz Luna, de tegnap rémálmod volt.

– Edzettem már rémálom után a Hydranál is.

– Az lehet, de akkor feltudtunk kelteni belőle. Most viszont nem sikerült. – Luna megforgatta a szemeit.

– Jól vagyok.

– Ne hazudj nekem! Luna ne feled, hogy gyakorlatilag én neveltelek fel, tehát tudom, hogy mikor nem mondasz igazat! Nem vagy jól és ezt mindannyian tudjuk. Olyan mélyen benne voltál az álomban, hogy még Wanda sem tudott kiragadni belőle. Én kértem meg rá, hátha neki sikerül felkelteni téged. – Luna egy vonallá préselte össze a száját. Lehajtotta a fejét, az ujjait kezdte el piszkálni. Brock felállt és Lunához sétált, a vállára tette a kezét. – Vasgyúró, mi a baj? Mi történt? Mitől volt rémálmod? Hadd, hogy segítsünk neked. – Luna felállt és a lifthez futott és lement az edzőterembe. Bekötötte a kezét és elkezdte ütni a boxzsákot. Ahogy ütötte a zsákot, szeme előtt újra megjelent Harlow vigyorgó arca, ahogy a helikopterhez rángatja. Újabb ütés és meglátja Pierce lenyűgözött és kissé büszke arcát, ahogy legyőzött egy nála idősebbet. Még egy és már a folyosón van, ahogy Harlow rángatja. Hiába edz kevés ideje légzése rendezetlen. Minden egyes ütéssel egy újabb emlékképet látott. Alig öt perc alatt leütötte a zsákot a helyéről. Nem törődött azzal, hogy egy másikat tegyen fel. Néhány lépést arrébb ment és a beton falat kezdte elütni. Nem érdekelte, hogy a géz, ami a kezét óvja lekopik csak szabadulni akart a saját démonjaitól. Az, hogy kicsapódott az ajtó nem is érdekelte, ahogy az sem, hogy a kezét már véresre ütötte. Két kéz ragadta meg a vállát, hogy elfordítsa a faltól. Lu elméjéről a köd elszállt és szemben találta magát dühös és aggódó apjával.

– Luna mégis mit művelsz?! Ha?! Ezzel nem lesz jobb! Kérlek mond el, hogy mi történt! – Brock szemeibe könnyek gyűltek, átölelte a fiatal Rogers vállát. – Könyörgőm Vasgyúró mond el mi bánt... Megszakad a szívem, hogy így látlak. – Luna nem szólt semmit egyszerűen csak kapaszkodott apjába, Rumlow mély levegőt vett felemelte a lányt és felsétált a laborok szintjére. Bruce mint minden nap a reggeli után visszavonult a laborjába. Távol a többiek kisebb-nagyobb vitáitól. Így szerette az életét, hiába álltak szívéhez közel barátai, néha szüksége volt egy kis magányra. Igencsak meglepődött, mikor Brock Lunával a karjaiban lépett be hozzá. Megilletődött, ahogy Luna véres kezeire nézett, nem kérdezett semmit, csak gyorsan ellátta a lány sebeit.

– Luna hiába gyógyulsz gyorsan azt javaslom, hogy ne használd a boxzsákot és másokkal se mérd össze az erődet rendben?

– Rendben Bruce és köszönöm.

– Igazán nincs mit Luna. – Mosolygott Bruce kedvesen a Rogers lányra, kicsit fentebb tolta a szemüvegét és visszafordult a munkájához. A két hirtelen érkező egymás mellett távozott.

– Ez egyszer eltekintek az edzés terved felől. – Jegyezte meg viccesen Brock, hogy oldja a feszültséget. Luna kimérten bólintott egyet, Brock hiába nem mondott semmit nagyon rosszul esett neki, lánya érzéketlensége. Brock úgy érezte, mintha Luna olyan lenne, mint amilyen ő is volt még a lány előtt. Fájt látnia, hogy Pierce-nek végül sikerült megtörnie a fiatal Rogerset. Végül Luna szobájánál váltak el az útjaik. A fiatal Rogers egyszerűen csak elfeküdt az ágyán és gondolkozott. A fogaskerekei gyorsabban pörögtek, mint eddig bármikor. Azon járt az agya, hogy mit kellene csinálnia, most, hogy tudnak a rémálmairól. Nem nyitott ajtót, mikor az apja bekopogott, hogy menjen ebédelni, akkor sem, mikor Pepper próbált bejutni hozzá, hogy végre találkozzanak. Még Darcy sem tudta kirángatni a szobából azzal, hogy megmutatja neki mivel foglalkozik. Már besötétedet, mikor rávette magát arra, hogy beszéljen valakivel. Mély levegőt véve lépett be a nappaliba. J.A.R.V.I.S.-tól tudja, hogy jelenleg mindenki ott van. Legelőször a fém karú katona vette észre. Aggódva figyelte a karikás szemű lányt ettől függetlenül örült, hogy lejött.

– Luna. – Szólalt meg Bucky halkan, de mindenki meghallotta és a lépcsőn alján álló lány felé fordultak.

– Én...Wanda, Nat? Beszélhetünk? – Kérdezte félénken.

– Persze. – Mosolygott a vörös hajú nő és a világos barna hajú lány felállt és Lunával együtt sétáltak fel a Rogers lány szobájába. A két Bosszúálló Luna ágyára ült le, miközben Rogers az asztala szélén helyezkedett el.

– Luna...ha arról van szó, hogy használtam rajtad az erőmet...én nagyon sajnálom, de már nem volt más választásom.

– Nem. Nem erről van szó. Én...nekem el kell mondanom valamit... – Luna mély levegőt vett, majd elmesélte, hogy miről álmodott múlt éjjel. Minden egyes mozzanatát. A pillanattól kezdve, hogy Brock közölte vele, hogy távozik egészen addig, amíg a jeges vízzel nem találkozott. Wanda szemeiben könnyek csillogtak, ahogy Lu befejezte a mesélést odarohant hozzá és szoros ölelésbe zárta őt. Natasha is odalépett a már ölelkező párhoz. Ha ez lehetséges volt a fiatal Maximoff lánynál is erősebben tartotta Lunát.

– A Vörös Szobában sem volt senki ennyire kegyetlen. – Suttogta halkan és Luna is szorosan fonta két barátja köré saját karjait. Natasha és Wanda ezek után egyedül hagyta Lunát, hogy végig gondolja kinek mit s hogyan mondja el a Hydra-nál történteket. Mély levegőt vett, mikor kopogtak az ajtón.

– Nem vagyok éhes! – Szólt ki az ajtón, ekkor azonban egy nem várt személy nyitott ajtót. Az ajtófélfának támaszkodva a Csínytevések istene állt.

– Nos kicsi Midgardi nem azért jöttem, hogy enni hívjalak. Beszélni jöttem.

– Ha a rémálmokról akarsz beszélni, akkor épp jó helyen állsz. Mert megfordulhatsz és mehetsz is. – Loki csak felnevetett, nemlegesen rázta meg a fejét. Belépett a szobába és felmutatta a csuklóján lévő jeleket. – Könyörgőm mond, hogy nem láttad azt amit én az álmomban.

– Nem, látni nem láttam, viszont a fájdalmad egy részét éreztem. Beszéld meg valamelyik apáddal vagy azzal a fémkarú bolonddal.

– Miért akarsz segíteni?

– Hosszú ideig fogok itt raboskodni. Nem szívesen akarnám élvezni generációk haragját magamon. – A szavak kuncogást csaltak ki Lunából, Loki csak halványan elmosolyodott.

– Nem is vagy te olyan rossz.

– Van akiért érdemes jónak lenni. – Az Asgardi ezek után távozott. Luna pedig asztalához lépett és elkezdett ismételten rajzolni. Nem is igazán figyelt arra, hogy mit rajzol. Hagyta, hogy gondolatai messzire repítsék. Messze a Toronytól, messze a Hydra borzalmaitól. Egészen egy erdő közepén lévő házig, ahol béke volt és csend. A fák gyorsan suhantak el mellette és látott maga mellett egy szintén suhanó barna foltot. Ahogy Luna megállt úgy lettek a barna foltnak is körvonalai. Kócos kontyba fogott haj, fültől fülig érő mosoly, vidáman csillogó kék szempár. Az ifjú Rogers azonban nem csak arra nem figyelt, hogy mit rajzol. Az időről is megfeledkezett és ahogy a rajz elkészült már éjfél is elmúlt. A tegnapi esett miatt sajnos nem merte álomra hajtani a fejét. Mély levegőt véve lépett ki a szobából, az edzőterembe indult. Bár bokszzsákot nem használhatta úgy gondolta egy kis futás jót fog tenni. Szerencséjére senki nem volt sem a nappaliban, sem az edzőteremben. Egész este futott és erősítő gyakorlatokat csinált. Ma mindenki a nappal együtt kelt a Toronyban. Luna majdnem leesett a futópadról, mikor megszólalt a riasztó. Gyorsan felrohant a nappaliba, ahol mindenki még csak pizsamában volt rajta kívül.

– Mi történt? – Kérdezte a fiatal Rogers, mind két édes apja furcsán nézett rá. – Most mi az? Csak a futópadot használtam. – Jegyezte meg karba tett kézzel.

– Nem történt semmi komoly csak valaki megpróbált betörni az egyik szobába. – Jegyezte meg a zseni szuperhős.

– És ez neked nem számít komoly gondnak? – Jegyezte meg Pietro, a többiek is egyet értettek a szélvész véleményével.

– Melyik szobába akartak bejutni? – Kérdezte Loki, ami meglepte az embereket, hogy érdekelte mi történik velük.

– Máris megtudjuk... – Szólalt meg Tony, döbbenten nézett a hologramra. – Luna?

– Tessék? – Kérdezte a Rogers lány.

– Nem úgy értem. A te szobádba akartak bejutni. – Mindenki döbbenten nézett a Torony legfiatalabb lakójára.

– Hogy nem vetted észre? – Kérdezte Bruce.

– Én...mondtam már, hogy a futógépen voltam.

– Mégis mióta? Egész éjjel? – Viccelődött Tony, mire Luna csak lehajtotta a fejét. Steve egyszerre volt döbbent és dühös.

– Miért nem aludtál? – Kérdezte elfojtott haraggal. Luna nem válaszolt, csak még lentebb hajtotta a fejét. – Luna miért nem aludtál? – Kérdezte ismét a szőke hős.

– Mert nem mertem! Oké?! Nem akartam újra átélni azokat a borzalmakat! – Kiáltotta el magát és kiviharzott a nappaliból. Brock csak utána ment, de előtte még tarkón vágta az idősebb Rogers-et. Loki ezen a mozdulaton elkezdett nevetni, annyira nevetett, hogy leesett a bárszékről min ült.

– Élvezed mi? – Morogta Steve, dühösen nézve a fekete hajú Asgardira.

– Hát én vagyok a Csínytevés istene és kifejezetten tetszett a lányod apjának reakciója.

– Rumlow nem Luna apja.

– Biztos vagy te ebben katona? A férfi jobban aggódik érte, mint te. Jobban is szereti Luna-t. Ha lenne lehetőséged visszamenni Kapitány, megtenné? – Kérdezte végül Loki összevont karokkal, már nyugodtan. Steve ledöbbenten, akárcsak mindenki más.

– Ugyan testvér. A Kapitánynak van egy lánya és mi is itt vagyunk neki. – Mondta Thor mosolyogva. – Nem igaz? – Nézett a Kapitányra már kevésbé lelkesen.

– Mármint...

– Ez valami vicc igaz?! – Kiáltott fel Tony mérgesen.

– Tony nézd. Nagyon kedvellek titeket. Nagyon jó barátok vagytok, de...

– De van egy lányod, akit könnyű szerrel itt hagynál. – Szólalt meg Brock, mire mindenki ránézett. Nem látszott semmi érzelem az arcán. – Szólok Fury-nak, hogy egy helyezen el engem és Luna-t egy védett házba. Nem kell félned Kapitány, nem lesz útban a lányod. – Mondta a volt Hydra-s ügynök és felsétált a szobákhoz.

– Azt hiszem én is pakolok. Tekintve, hogy Luna nélkül sehova sem mehetek. – Mondta Loki, majd ő is felment Brock után a saját szobájába pakolni. Lassan mindenki ment a saját dolgára. Egyedül Steve és Bucky maradt a nappaliban. Bucky arca komor volt, hasonló ahhoz, amilyen Rumlow arca volt, mikor megszólalt.

– Te nem akarsz visszamenni? – Kérdezte Steve legjobb barátját.

– Nem tudom Steve. Persze hiányozik néhány dolog, de szeretem a mai világot. Én nem tudnám itt hagyni a barátainkat. Ha lenne lányom őt főleg nem. -Mondta és ő is lement a garázsba, ahogy azt Sam tette.

Luna lement a laborba és megkérdezte a mesterséges intelligenciát, hogy Tony miket nem használ. Miután megvoltak a megfelelő eszközök Luna elkezdett dolgozni. még maga sem tudta eleinte, hogy mi lesz, de ez legalább elterelte a gondolatait.

– J.A.R.V.I.S. kapcsolnál be valami zenét, kérlek.

– Máris Miss. Rogers. – Válaszolt a mesterséges intelligencia és máris elindult a Highway to hell AC/DC-től. Luna tovább dolgozott, a lába a zene ritmusára járt. Mikor Brock elkészült a pakolással, mind maga, mind Luna számára a lány keresésére indult. Mikor meglátta a labor ajtóban álló zsenit odasétált hozzá.

– Tony? Miért nem mész be a laborodba? – Kérdezte Brock összevont szemöldökkel.

– Nem akartam megzavarni Luna-t. – Mondta és arrébb állt, hogy Brock láthassa a dolgozó Rogers-et. Brock csak elmosolyodott. Tony nem is a dolgozó lányt nézte, hanem a mosolygó férfit, aki mellette állt. – Loki-nak igaza volt. Jobban szereted Luna-t, mint a Kapitány. – Brock csak megvonta a vállát és a zsenire nézett.

– Velem nőtt fel. Akárhányszor rémálma volt, mindig átjött hozzám. Emlékszem az első alkalomra, mikor apának szólított. – Brock csak elérzékenyülve nézett a mosolyogva szerelő lányra.

– Tudod már hova fogtok költözni? – Kérdezte Tony, szomorúan.

– Még nem tudom pontosan. Csak annyit tudok, hogy Európába megyünk. Az az egy biztos, hogy nem megyünk Németországba Loki miatt. – Mondta Brock és Tony megszorította a vállát.

– Hiányozni fogsz... – Stark megköszörülte a torkát. – Mármint Luna. Luna fog hiányozni. Ha meg lesz a pontos hely szólj. Szeretném majd meglátogatni. – Mosolygott Tony az ajtó másik oldalán lévő lányra.