Luna miután a rajzot feltette a falra, elővett egy könyvet és lefeküdt az ágyra. Már éppen belekezdett volna, mikor valaki megfogta a bokáit és felemelte a Rogers lányt. Mikor Luna felhúzta magát meglátta Brock Rumlowot.

– Apa mégis mit csinálsz?

– Csak azért mert váratlan vendégünk érkezet és elmentél vásárolni, nem úszod meg az edzés további részét. – Luna felnyögött és hagyta magát fejjel lefelé lógni.

– Te leszel egyszer a vesztem apa.

– Amilyen makacs vagy, inkább te az enyém. – Mindketten elkezdtek nevetni és így haladtak le a lépcsőn, egészen a liftig. Ott meg kellett állniuk, Clint volt az egyetlen, aki ekkor a nappaliban tartózkodott. Luna mosolyogva integet neki, ami Sólyomszem arcára is mosolyt csalt.

– Rumlow? Mit csinálsz szegény Rogerssel?

– Edezeni viszem Barton.

– Nem te mondtad, hogy nem kellett elrángatni az edzőteremig.

– Az lehet, de leült olvasni. Ma pedig edzős nap van. – Luna megforgatta a szemét, de azért mosolyogva nézett a Bosszúállóra.

– Ne félj Clint már megszoktam, hogy apa ilyen. Egyébként nem tudod apu hol van? – Luna újra felült és úgy nézett Bartonra.

– Úgy tudom már lent van az edzőteremben.

– Okés értem, köszi. – Újra elengedte magát, még a karjait is lelógatta.

– Vasgyúró ne lógasd le a kezed.

– De olyan jó móka. – Brock felsóhajtott, fentebb húzta Luna lábait, így a Rogers lány hiába lógatta le a kezeit, azok nem értek le a földre. Clint halkan felnevetett, megrázta a fejét és visszatért a tv-hez. A lift megérkezett és lementek az edzőterembe. Mikor kiléptek, mindenki feléjük fordult és elkezdtek nevetni. Luna továbbra is mosolygott, Brock besétált a matracra, amin ma már Bucky és Luna összemérte a tudását.

– Ha már úgy is lóg a kezed használd. – Minden további nélkül Brock elengedte Luna lábait. Luna a kezeire támaszkodott, majd felállt. Vigyorogva nézett Rumlowra, Brock csak összevonta a karjait. – Ne légy ilyen büszke magadra.

– Nem gondoltad végig ezt a minden áron edzeni fogsz dolgot apa. Nézd csak mi van rajtam. Egy háromnegyedes farmer rövid nadrág, egy kék színű kockás inggel. – Brock megmasszírozta az orrnyergét, végül megadóan intett egyet Lunának. Luna ez után megpuszilt Brock arcát, odament édesapjához és neki is adott egy puszit. Buckynak pedig mosolyogva integetett. Buck éppen súlyokat emelt így csak mosolyogva biccentett a fiatal lánynak.

– Nyomás innen Vasgyúró, mielőtt meggondolom magam. – Luna felnevetett, majd kisietett a teremből.

– Esküszöm ez a lány lesz egyszer a halálom. – Rázta meg fejét mosolyogva a Parancsnok, végül csatlakozott az Őrmesterhez.

Luna felsétált a laborok szintjére, először azt tervezte, hogy Tonyhoz és Darcyhoz csatlakozik, ekkor azonban meglátta a gondterhelt Brucet. Óvatosan bekopogott az üvegajtón, Bruce ránézett, mosolyogva intett egyet a Rogers lánynak, hogy nyugodtan jöjjön be.

– Szia Bruce.

– Szervusz Luna, segíthetek valamiben?

– Ugyan ezt akartam kérdezni tőled. Gondterheltnek tűnsz.

– Jól vagyok Luna, köszönöm. Csak...

– Igen?

– Mond csak szeretnél segíteni?

– Hát szívesen segítek, csak mond, hogy mit csináljak.

– Megegyeztünk Luna. – Mosolygott a doktor a szemüvege mögött, felállt, az egyik fogasról leakasztott egy laborköpenyt és Lunának nyújtotta. Rogers belebújt, begombolta, majd újra leült Banner mellé. Bruce megmutatta, hogy pipettázzon vagy éppen, hogyan klimatizáljon egy oldatot. Szépen eltelt az idő és már lassan a vacsorának is vége volt, mikor végre felmentek a laborból. Mikor felértek az étkezőbe, mindannyian kérdőn néztek rájuk.

– Capsicle, Rumlow tartoztok nekem valamivel. – Vigyorgott szélesen Tony, miközben angyalian nézett mind kettejükre, mély levegőt vettek.

– Sajnálom Tony.

– Bocs Stark.

– Miről maradtam le?

– Csak annyiról kicsi, hogy miután nem találtak a szobádban, rajtam kerestek téged.

– Aha értem, sajnálom Tony. Csak segítettem Brucenak.

– Ugyan semmi baj Luna. – Mosolygott Tony, végül a két későn érkező is leült vacsorázni. A többiek megvárták őket, majd együtt vonultak át a nappaliba, hogy nézzenek valami filmet. Luna szokásához híven édesapja mellé ült, másik oldalán pedig Bucky foglalt helyett. Brock pedig egy olyan fotelba ólt, ahonnan könnyen ráláthat a tv-re és Lunára is. Wanda egyedül ült egy fotelban, Bruce, Natasha és Clint a másik kanapén osztozott. Darcy egy nagyobb babzsákban ült Pietro társaságában. Mikor Tony úgy érezte megtalálta a tökéletes helyett szem mellé ült le egy karosszékbe.

– Tony milyen filmet nézünk pontosan?

– A Fűrész 3-at. Miért kérded Nat? – Mindenki elkezdett hőbörögni és kifejezni, hogy szerintük ez mennyire rossz ötlet volt. Egyedül Luna nem tudta, hogy kellene éreznie.

– Ez a film...

– Horror. – Válaszolt az egész csapat, Luna szavába vágva, aki csak bólintott egyet. Ahogy haladtak előre a filmben Luna, néha-néha Stevehez vagy Buckyhoz bújt. Mind két férfi átölelte a vállát és simogatták a felkarját, hogy megnyugodjon. Luna megváltásnak érezte, mikor a film véget ért.

– Megegyezhetünk abban, hogy egyhamar semmilyen horrort nem nézünk? – Kérdezte félénken a Rogers lány. Látszott rajta, hogy nem éppen a kellemes élményei közzé sorolná a film megnézését. Mindenki aggódón nézett rá és bólogatott, hogy természetesen hanyagolni fogják az ilyen fajta filmeket. A Rogers lány mély levegőt vett, jó éjszakát kívánt mindenkinek, majd felment a szobájába. Lassan mindenki követte őt, Tony még elnézést is kért Brocktól és Stevetől. Mindenki nyugodtan aludt, kivéve Lunát, aki forgolódni kezdett, dobálta magát.

– Ne...én nem...kérem... – Motyogta, oldalra fordulás közben.

Visszaemlékezés, rémálom...

Éppen a szobámban olvastam, mikor hirtelen kivágódott a vasajtó. Brock és Jack lépett be rajta. Mosolyogva néztem rájuk, viszont az ő arcuk komor volt.

– Minden rendben?

– Nem igazán Vasgyúró, a heti edzéseink elmaradnak. Bevetésre kell mennünk Rollinssal.

– Oké és ezzel mi a probléma? Amíg nem emelek súlyokat még egyedül is tudok edzeni. – Mindketten idegesen néztek össze, végül Brock mély levegőt vett és leguggolt elém.

– Vasgyúró...Harlow-ra akarják bízni a kiképzésedet, amíg távol vagyunk. – Teljesen lefagytam, nemlegesen ráztam a fejem.

– Nem...ezt-ezt nem hagyhatjátok!

– Nincs más választásunk Luna. – Lépett hozzám Jack is, a vállamra tette a kezét. – Pierce így döntött.

– De Harlow gyűlöl engem, amióta csak itt vagyok. Ez nem edzés lesz, hanem kínzás. – Brock megölelt, szorosan tartott.

– Tudjuk, de erősnek kell lenned. Hallod Luna? Muszáj. – Két keze közzé fogta az arcomat. – Ha nagyon nem bírod bezárkózol a szobámba. Tudod, hol a tartalék fegyverem, ha valaki rád akar törni fenyegesd meg azzal, hogy kilyukasztod vele, érthető voltam?

– Igen.

– Akkor jó Vasgyúró. – Puszit nyomott a homlokomra, majd felkapták a táskáikat és elindultak a bevetésükre. Már három napja „edzek" Harlow-val, soha nem jó neki semmi amit csinálok, így mindig büntetést kapok. Örülök, hogy az ágyamig eltudok menni, minden egyes nap. Ilyenkor jó, hogy örököltem a szuperkatona szérumot, legalább hamar meggyógyulok. Ez a negyedik nap és még Harlow is belátta, hogy kell egy kis pihenő, így hiába keltem fel nyugodtan pihentem a takaróm alatt. Egyszer csak nyílt az ajtóm, valaki megfogta a bokámat és kirántott az ágyból. Fájdalmasan nyekkentem egyet, ahogy találkoztam a beton padlóval.

– Felkelni Rogers!

– Mi? Mégis miért? Hisz azt mondtad, hogy ma nem edzünk. – Felültem és kérdőn néztem rá. Harlow elvigyorodott és a képembe hajolt.

– Lehet hogy én ezt mondtam, viszont Pierce látni akarja, hogy mennyit fejlődtél. Úgyhogy öltözz, az edzőteremben találkozzunk. – Ezután kisétált, felsóhajtottam, összeszedtem a ruháimat és felöltöztem. Kicsit idegesen léptem be a terembe és ha ez lehetséges volt csak idegesebb lettem. Nem csak Pierce és Harlow fogadott, ahogy beléptem megláttam egy olyan tizennyolc éves forma srácot. Ahogy meglátott végig nézett rajtam, majd lekezelően felhorkantott, a mellette álló férfi pedig egyszerűen tarkón vágta. Őt felismertem Brock mesélt róla. William Bones ügynök, ő is kiképző csak ő egynél több ügynök jelölttel foglalkozik, a fiú is biztos egy közülük. Pierce mellett három másik öltönyös férfi állt, őket még sosem láttam. Hatalmasat nyeltem, ahogy rájöttem, hogy ők is biztos olyan magas beosztású tisztek, mint Pierce. Pierce rám vigyorgott és intett, hogy menjek közelebb. Ökölbe szorítottam a kezem, hogy ne lássák a remegő ujjaimat és odasétáltam hozzájuk.

– Örülök, hogy végre csatlakozol hozzánk Luna. Kérlek bocsáss meg, hogy a pihenő napodon hívattunk ide, de már mindannyian kíváncsiak vagyunk arra, hogy halad a kiképzésed.

– Semmi gond uram. Egy edzéssel több vagy kevesebb nem hiszem, hogy sokat számítana. – Mosolyodtam elszerényen, ami nagyobb vigyort csalt Pierce arcára, a szemem sarkából láttam, hogy a többi tiszt is el van ragadtatva. – Mit is kell pontosan csinálnom uram? – Kérdeztem félve, mivel fogalmam sem volt róla, hogy Bones ügynök és az ő kiképzettje miért vannak itt.

– Egyszerű lesz a feladat, le kell győznöd a Bones ügynök által képzett katonát. – Döbbenten kerekedett ki a szemem, míg a fiú csak gonoszan elvigyorodott. – Van valami probléma ezzel Luna?

– Természetesen nincs uram, de én úgy tudtam, hogy a két kiképző felügyelete nélkül nem lehet ilyen edzéseket tartani.

– Lenyűgöző, hogy ilyen kiválóan tájékozott vagy. Bár remélem egyet értesz velem, hogy tehetünk egy kivételt. – Egy percig nem mertem megszólalni, Pierce szemében olyan fény villant, amitől nem akartam ellent mondani neki.

– A kivétel erősíti a szabályt. – Pierce helyeslőn bólintott, majd a ring felé intett, besétáltam a nyomomban a másik féllel. Megálltunk egymással szemben, Bones észrevétlenül biccentett nekem, amit viszonoztam. Majd elkezdődött a meccs.

Jelenben

Pietro az éjszaka közepén felkelt, hogy igyon egy pohár tejet. Ahogy elhaladt Luna szobája előtt különös hangokra lett figyelmes. Belépett a fiatal Rogers szobájába és látta, hogy Lunak borzalmas rémálma lehet. Folyamatosan forgolódott és motyogott. Nem sokat gondolkodott a szélvész rögtön odarohant az ágyhoz.

– Luna? – Óvatosan megrázta a vállát. – Gyerünk Printsessa ébredj.

– Ne...ezt... hagyd abba... – Pietro nem akarta ilyen állapotban egyedül hagyni a fiatalabbat, így leült az ágy peremére. Továbbra is próbálta felébreszteni Rogers lányát.

Visszaemlékezés, rémálom...

Több, mint két órája csináljuk ezt. Mindkettőnknek több sebhelye is volt. Nekem a szám jobb sarka csattant ki az államig, míg neki a bal szemöldöke, majdnem a hajáig. Nehezen vettem a levegőt, mivel sikeresen neki dobott egy beton oszlopnak. A fiú a bal bokájára kicsit sántított, elég erősen ráléptem. A kezem csupa vér volt, alig láttam valamit a homlokról lefolydogáló vércsíktól. Nem állítottak le minket, pedig már egyikünk sem bírja sokáig. Bones-on látszott, hogy már rég leállítana minket, viszont most nem ő dönt, hanem Pierce, aki élvezettel figyelt minket. Mély levegőt vettem, már azon gondolkoztam, hogy bezárkózok Brock szobájába és amíg meg nem jönnek ki sem jövök onnan. Végül erőt vettem magamon, nem fogok elfutni, ha kell akkor addig küzdők, amíg állni bírok.

– Mond csak szívi nem akarod feladni? – Kérdezte gúnyosan vigyorogva, fáradtan csillogó szemekkel. Megfeszítettem az állkapcsomat, jobban ökölbe szorítottam a kezeimet.

– Nem úgy tanítottak. – Morogtam, majd felemeltem a kezeimet. Eszembe jutott egy edzés, mikor be volt kötve a szemem. Az első pár ütés után sikerült mindent hárítanom, csak azért mert füleltem. Lehunytam a szemem és leengedtem a kezeimet, éreztem, hogy mindenki kérdő tekintetét magamon. Végül a srác elindult felém. Megfogtam a csuklóját, elléptem előle és kirúgtam a lábait. Végül kinyitottam a szemem és láttam a döbbent tekintetteket. A térdeimre támaszkodtam, úgy kapkodtam levegő után. A számban összegyűlt vért pedig kiköptem.

– Azt hiszem mindannyian egyet érthetünk abban, hogy mára ennyi bőven elég volt. – Szólalt meg Pierce, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel, már éppen elindultam volna az orvosi szobába, mikor Harlow megfogta a vállamat. Vigyorogva rázta meg a fejét, hogy még nem mehetek el. A fiúnak sikerült felülnie, mire egy IMI DESERT Eagle MK-t nyomtak a kezembe. Kérdőn néztem a kezemben lévő fegyverre.

– Kiválóan küzdöttél Luna, ideje, hogy befejezd, amit elkezdtél. – Szólalt meg Pierce negédesen, mire mind én, mind a fiú ijedten néztünk rá.

– De...

– Nincs itt semmi, de Luna. Legyőzted, most pedig lődd le. – Remegő kezekkel emeltem fel a pisztolyt és a fiúra szegeztem. Félelemmel telt íriszekkel, könyörgően nézett rám. Lehajtottam a fejem, szakadottan vettem a levegőt. Nem sok választott el a sírástól. Fájt minden porcikám, égett az oldalam, ahol találkoztam az oszloppal, fájt a fejem, ahol a sebet éreztem. Nem beszélve a számról, aminek egyik vége lógott a levegőben. – Parancsot adtam katona! Azt mondtam, hogy lőjön! – Szólalt meg idegesen Pierce.

– Kérlek! Kérlek ne csináld ezt. Jobb vagy nálam elismerem, sajnálom, hogy lenéztelek. Kérlek. – Egy nálam idősebb összekulcsolt kezekkel térdelt előttem, az életéért könyörögve. Hiába nem akartam egy könnycsepp kiszabadult.

Jelenben

Pietro már lassan tíz perce próbálta felkelteni Lunát, eddig nem járt sikerrel. Éppen felakar állni, hogy szóljon a lány valamelyik apjának, mikor Luna elkezdett sikítozni. Pietro szeme elkerekedett, hirtelen az ajtó kivágódott és a pajzsát szorongató Steve lépett be. Nyomában a fegyveres Barnessal és Rumlow-val. A többiek is hamarosan csatlakoztak döbbent négyeshez. Mindenkinél fegyver volt vagy a képességét használta. Pietro csak felemelte kezét jelezve, hogy nem kell megölni.

– Pietro mi folyik? – Kérdezte meg végül Amerika Kapitány, a szélvész csak megrázta a fejét, hogy nem tudja. Ekkor Luna újra felsikított.

– Nem...nem vagyok...kérlek...én nem...– Steve odalépett Lunához.

– Luna, kicsim, ébredj. – Megsimogatta az arcát.

– Felesleges Steve, én lassan tíz perce próbálom felébreszteni. Éppen szólni akartam neked, hogy segíts. – Mindannyian aggódva vizslaták a lányt, Brock Luna másik oldalára ült és ő is próbálta felébreszteni a lányt.

Visszaemlékezés, rémálom...

Percekig álltunk így, kezemben a fegyverrel, láttam, hogy Pierce egyre idegesebb.

– Katona teljesítse a parancsot! Lőjön! – Kiáltott rám Pierce, lehunytam a szemem és meghúztam a ravaszt. A golyó pedig a fiú mögötti falba fúródott, a srác döbbenten, egyszerre hálásan nézett rám. Pierce dühtől tajtékzó szemekkel siettem hozzám. Kitépte a pisztolyt a kezemből, majd felpofozott.

– Mégis mit művelt?!

– Azt mondta lőjek, azt nem, hogy hova. – Mondtam, villámló szemekkel néztem Piercere, újra felpofozott, majd Harlow karjaiba lökött.

– Csinálja amit megbeszéltünk.

– Örömmel, uram. – Harlow megragadott és a jármű garázsba kezdett el rángatni. Fellökött egy helikopterre, felszálltunk. Mikor már az erdő felett jártunk kinyitotta az ajtót. A folyó felé vettük az irányt, próbáltam küzdeni ellene, fogalmam se volt, hogy mit fog csinálni velem. A folyó felett megálltunk.

– Most nézzük meg, hogy tudsz-e repülni. – Súgta a fülembe, majd fogott és kidobott a gépből. Sikítottam, majd a jeges vízbe csapódtam.

Jelenben

Luna felsikított, majd levegőt kapkodva ült fel. Remegő kezeit az arcára vezette, majd végig a karján és sírva fakadt.

– Vasgyúró...mi baj?

– Kicsim mi történt? Miről álmostál? – Luna végig nézett az aggódó Bosszúállokon, hangosabban kezdett elzokogni.

– Sajnálom, sajnálom. – Átölelte magát, zokogott és csak ezt az egy szót ismételte. Se Stevet, se Brockot nem hallotta meg. Bucky Felsóhajtott, óvatosan arrább tolta Stevet. Megfogta Luna vállát és az ölelésébe húzta.

– Hé Lu, tudom, hogy fáj. Tudom, hogy még mindig azt érzed ott vagy, de nem lesz semmi baj. Vigyázok rád, minannyian vigyázzunk rád. – Luna zokogva ölelte vissza Buckyt. – Jól van, ez az, tartalak.

– Kérlek...kérlek ne menj el...

– Itt maradok végig, ígérem. – Bucky óvatosan intett a többieknek, hogy menjenek ki a szobából nyugodtan. Miután mindenki kiment elfeküdtek az ágyon, Bucky simogatta a hátát, egészen addig, míg Luna megnyugodott és újra el nem aludt.