Luna jó ízűen fogyasztotta a reggelijét, míg a többiek mozdulni sem mertek. Tony megrázta a fejét, ő volt az első aki visszatért a sokkból.

– Kis lány...mondd csak mit is mondtál Stevere?

– Apunak hívtam, miért? Talán nem kellene? – Ijedten fordult Amerika Kapitány felé. Steve is felébredt a kábulatból és gyorsan Lunához sietett.

– Erről szó sincs. Nagyon örülök, hogy így hívtál kicsim. – Rogers két keze közé fogta Luna arcát, óvatosan cirógatva azt az ujjbegyeivel. – Tudod már hívtál így hamarabb is. Csak nem gondoltam volna, hogy...

– Hogy komolyan gondolom? – Luna Steve arcára vezette a kezét. – Szeretlek, mert az apukám vagy. A családom vagy és többé nem akarok távol lenni tőled. – Brock fog csikorgatva állt fel, sietős léptekkel indult az edzőterem felé. Luna felsóhajtott, felállt és elindult Rumlow után. Utoljára visszanézett a csapatra. A családjára, mosolyogva és fejét rázva indult el kiképzője után.

Brock az egyik boxzsákot ütötte vehemensen. Még csak be sem kötötte a kezét azt, hogy valaki bejött észre se vette. Luna neki dőlt a falnak onnan nézte az ideges Parancsnokot.

– Elmondanád, hogy mit csinálsz?

– Edzek, miért minek tűnik? – Brock még csak egy pillanatra sem nézett a mellette állóra.

– Azzal, hogy nincs betekerve a kezed fájdalmat akarsz okozni magadnak, hogy elnyomja azt, amit itt belül érzel. – Mutatott a mellkasára a fiatal Rogers, majd halványan elmosolyodott. – Hidd el Vénember az nem használ.

– Mégis miért vagy itt?! – Idegesen fordult Rogers felé. – Ha!? Miért nem mész fel az apádhoz?! Ott a helyed mellette!

– De melletted is. Brock...te ugyan úgy a családom vagy, mint ő vagy a többiek. Még régebb óta. – A fiatal lány szemébe könnyek gyűltek. – Fontos vagy nekem. Egészen idáig csak te voltál a családom és nem akarlak elveszteni. Fogalmad sincs arról, hogy hányszor akartam elmondani, hogy szeretlek. Nem tudod hányszor akartalak apának szólítani. – Rumlow szemei döbbenten kerekedtek el, miközben Luna letörölt egy könnycseppet. – Ő az apukám, de te az apám vagy. Az apám, akire mindig számíthattam, aki szembe szállt Piercecel is csakhogy ne én kapjak ki. – Brock nem törődve semmivel lépett oda Lunához és zárta szorosan a karjaiba.

– Én is szeretlek téged Vasgyúró. Sajnálom, hogy nem mondtam ki hamarabb.

– Én is sajnálom.

– Mondjuk a többiek előtt nem kellene így hívnod. Szerintem Steve nem kicsit akadna ki rám és nincs szükségem arra, hogy a Kapitány szét verjen rendben?

– Ó erre semmi szükség Rumlow. Mindent hallottunk. – Szólalt meg egy falra szerelt hangszórón keresztül mindenki kedvenc milliárdos zsenije.

– És nem kell félned, nem foglak megölni. Lunának fontos vagy és nem szívesen tapasztalnám meg, hogy mi mindenre képes. – Luna felnevetett, miközben még mindig Brock karjaiban volt.

– Hidd el nem akarod tudni. Ha nem én tanítottam volna, már régen legyőzte volna az oktatóját.

– Én balga lélek még azt, hittem, hogy Tonynak van nagy arca. Egyébként meg – Luna kirúgta Brock lábát, majd úgy ült a mellkasára, hogy az idősebb ne tudjon fordítani a helyzetükön. – már régóta jobb vagyok nálad. – Brock elmosolyodott, majd elkezdett nevetni.

– Kezdem azt hinni, hogy csak azért hagytad, hogy elfogjanak, hogy engem az őrületbe kerges.

– Hát persze csak azért, hogy az épületben tartózkodók idegén táncoljak hagytam, hogy benyugtatózanak és fejbe verjenek. Mindennek a tetejébe még direkt átéltem egy rendkívül felemelő beszélgetést Piercecel csak azért, hogy bosszút álljak a Toronyfogságom miatt.

– Én is ezt mondom Vasgyúró.

– Hogy te mekkora egy egoista barom vagy. De én még nálad is nagyobb barom vagyok, mert így is szeretlek téged apa. – Rumlow csak szélesen vigyorogva húzta le Lunát, hogy újra megölelje. Ezután felálltak és visszasétáltak a többiekhez a nappaliba. Mikor felértek már senki sem reggelizett, mindenki a nappali különböző ülőalkalmatosságain helyezkedett el a tv-t nézve. Steve mosolyogva fordult az érkezők felé, megütögette az üres helyett maga mellett. Luna gyorsan a kanapéhoz lépett és leült vérszerinti édesapja mellé. Brock fejét rázva telepedett le a szőnyegre, mivel máshol már nem volt neki hely. Steve másik oldalán Bucky ült, aki szeme sarkából folyton Lunát nézte. Mindkét Rogers érdeklődve szegezte tekintetét, nem sok alkalmuk volt bármi féle műsort nézni. Bucky csak vigyorogva rázta meg a fejét és szentelte ő is minden figyelmét a televíziónak.

Jó pár órán keresztül ültek így, mikor J.A.R.V.I.S. szólalt meg leállítva a filmet.

– Uram, Miss Lewis és Dr. Foster várnak a Torony halljában. Miss Lewis önnel szeretne beszélni. Dr. Foster pedig elkísérte őt.

– Rendben J.A.R.V.I.S. engedd fel őket.

– Azonnal uram. – Luna kérdőn döntötte oldalra a fejét, ugyan ilyen arccal fordult a zseni felé.

– Tony...ki ez a két nő?

– Dr. Jane Foster Thor barátnője egy elismert asztronómus. Miss Lewis...úgy tudom, hogy ő Foster gyakornoka.

– Igazából már Dr. Lewis, de semmi gond Mr. Stark senki nem szokta tudni. Egyébként nagyon menő, hogy találkozhatok önökkel. Úgy értem mindannyiukkal.

– Attól még elnézését kérem. Maradjunk a Tonynál nem szeretem a Mr. Starkot.

– Rendben Tony.

– Thor itt van? – Mindenki furcsán fordult az egyenes, barna hajkoronával rendelkező felé.

– Még nem jött vissza.

– Ó...értem...

– Mindegy is Tony, akkor amiről beszéltünk.

– Természetesen megnézheted a műhelyemet és maradhatsz is, hogy végezz néhány kutatást. Az egész ország legjobb laborra itt található. – Darcy arca felvirult Vasember kijelentésétől, gyorsan odalépett az időközben felállt zsenihez és megölelte. Az egész csapat döbbenten nézett rájuk. Darcy gyorsan elengedte Starkot.

– Bocsánat én csak...annyira izgatott vagyok.

– Semmi baj Dr. Lewis megértem. – Darcy fentebb tolta a szemüvegét és legyintett egyet.

– A Darcyt jobban szeretem.

– Rendben Darcy, akkor mi lenne, ha lemennénk. Most úgy is van időm és van itt más is, akinek megígértem, hogy megnézheti az én kis birodalmamat. – Tony vigyorogva fordult a nappalirészben ülök felé és rákacsintott Lunára. Az ifjú Rogers szája tátva maradt felpattant édesapja mellől, szoros ölelésbe zárta a zsenit. Végül Darcy, Tony és Luna után lépett be a liftbe, Jane is csatlakozott hozzájuk. Mikor megérkeztek a megfelelő szintre Luna majdnem repülve lépett ki a felvonóból, míg Darcy és Tony beszélgettek. Jane némán nézte a telefonja képernyőjét, amin egy Thorral készült közös kép díszelgett. Tony elnéző mosollyal figyelte az izgatott lányt, Darcy is ránézett és ő is elmosolyodott. Beléptek a laborba és Luna rögtön odarohant az egyik fél kész páncélhoz.

– Óvatosan vele Luna, még nincs kész és nem szívesen akarnám kivívni bármelyik apád haragját.

– Nem te vagy az egyetlen, aki elakarja kerülni ezt a lehetőséget. – Mindkét Toronyban lakó egyszerre nevetett fel.

– Ezt nem értem, hogy lehet két apád?

– Ó bocsánat olyan faragatlan vagyok. A nevem Luna Rogers az édesapám Steve Rogers, de az az ember aki felnevelt számomra szintén az apám.

– Aww az olyan cuki... – Darcy összekulcsolta a kezeit és az arcához emelte, úgy nézett Lunára.

– Jaja nagyon cuki, de nem haladhatnánk Darcy? – Luna csak kérdőn döntötte oldalra a fejét Jane megszólalására, ugyan így fordult Darcy felé. Darcy csak bocsánat kérőn mosolygott rá. Tony és Darcy elkezdtek beszélgetni leülve egy asztalhoz ahol tervrajzok voltak egymás hegyén hátán. Jane egy tőlük nem túl távol lévő asztalnál ült és bámult kifelé a fejéből. Luna eközben csillogó szemekkel lépett oda mindenhez, ami odabent volt, természetesen nem ért semmihez sem, ahogy arra a zseni is kérte. Azonban azt nem tudta megállni, hogy kérdéseket tegyen fel Tonynak a bent lévő eszközökről. Ez sem Tonyt sem Darcyt nem zavarta, egyedül Janet kezdte idegesíteni a sok kérdés.

– És ez...

– Nem teljesen mindegy?! Ha ennyire nem értesz ezekhez a dolgokhoz, miért vagy itt?! Miért nem mész vissza a többiekhez? Láthatóan egyáltalán nem érted, hogy mi folyik itt! – Luna szava elakadt, lehajtotta a fejét és előre bukott haját kezdte el csavargatni. Tony dühösen, míg Darcy szúrósan nézett rá.

– Talán neked kellene menned Jane.

– Tessék?!

– Egyébként is csak azért kísértél el, hogy találkozz Thorral. Nem kellett volna így lehurrognod Lunát. Miért baj az, ha kíváncsi? Szerintem tök szuper, hogy ennyire érdeklődő. – Mosolygott kedvesen a fiatalabbra, aki halvány, de viszonozta a gesztusát.

– Mellesleg Miss Foster önt nem hívtam és nem is kért engedélyt, hogy idejöhessen. Azért nem dobtam ki eddig, mert Darcy barátja, de ami sok az sok. Kérem távozzon, most.

– Csak azért, mert leszóltam őt? – Mutatott idegesen Lunára, Tony dühösen lépett a lány elé, hogy takarja a tajtékzó nő elől.

– Igen azért, mert leszólta Lunát, de ez csak a főindokom, az előtte lévő viselkedése is minősíthetetlen volt, szóval megkérem még egyszer és utoljára, hogy távozzon a Toronyból. – Jane tátogott kerekre nyílt szemekkel, majd sértődötten hátra csapta a haját és elhagyta a labort. Tony mosolyogva fordult meg, majdnem a földre esett, mert Luna nagy lendülettel megölelte őt.

– Ha apu nem téged választ nagybácsinak esküszöm kicsinálom. – A zseni csak felnevetett és viszonozta a fiatal lány gesztusát. Darcy halkan összepakolta a holmiját, Stark kérdőn nézett rá.

– Darcy mit csinálsz? Én csak Fostert küldtem el, nyugodtan maradhatsz, ahogy már mondtam.

– Komolyan? Attól függetlenül, ahogy Jane viselkedett Lunával?

– Nem te voltál. – Mosolygott rá a lány kedvesen. – Én sem küldenélek el, ha Tony helyében lennék.

– Ahogy azt az ifjú Rogers is mondta nem küldünk el, csak mert Foster nem úgy viselkedett ahogy az illendő.

– Nagyon szépen köszönöm Tony és neked is Luna. Tony mi lenne ha mára befejeznénk és máskor folytatnánk?

– Nekem tökéletes Darcy. – Mindhárman boldogan indultak vissza a közös helyiségekbe. A nappaliban azonban csak a fiatalság volt, Luna mosolyogva ült le a Maximof ikrek és Peter közé, majd beszélgetésbe kezdtek. Tony mosolyogva nézett rájuk, picit megrázta a fejét, majd közelebb hajolt Darcyhoz. – Megyek megkeresem Luna apját. Meg kell tárgyalnom vele a nagybácsi kérdést. – Darcy kuncogott egy sort és biccentett egyet a zseninek, aki ezek után távozott. Kis tétovázás után Darcy leült egy fotelba, ami szemben volt a kanapéval. Pietro kedvesen mosolygott a szemüvegét igazgató Darcy felé.

– Darcy igaz? – Mikor a lány bólintott felállt és a kezét nyújtotta. – Pietro Maximoff nagyon örvendek. – Mindenki bemutatkozott Lunát kivéve, majd folytatták a már elkezdett beszélgetést. Lassan egy órán keresztül beszélgettek, mikor az edzéstől elfáradt Bosszúállók beléptek a közös helységbe. Mindenki mosolyogva figyelte a feléjük fordulókat.

– Jót beszélgetettek Vasgyúró?

– Igen nagyon jól elbeszélgettünk. – Brock szélesen elvigyorodott.

– Akkor irány az edzőterem.

– Mi? Most jöttél fel.

– Lehet, de most nem én fogok edzeni, hanem te én csak az utasításokat fogom adni. – Összecsapta a tenyerét és elindult Luna felé. Luna felállt és megkerülte a kanapét, amin eddig ült. – Luna mit tervezel?

– Semmi érdekeset, csak kihasználom az adottságaimat és nem hagyom, hogy edzésre rángass. Tegnap majdnem meghaltam több okból is, nem pihenhetnék ma? Holnap annyi fekve nyomást csinálok amennyit akarsz, kérlek. – Luna bociszemekkel nézett Brockra, a Bosszúállók mind döbbenten figyelték, ahogy a Hydra Parancsok felsóhajt majd egyszerűen helyet foglal a kanapén.

– Utálom, amikor ezt csinálod. – Luna mosolyogva lépett közelebb a helyet foglalt Brockhoz. Megtámaszkodott a kanapé háttámláján.

– Imádod, mikor ezt csinálom az a bajod, hogy nem tudsz neki ellenállni. – Brock megfogta a Rogers lány kezét és lehúzta maga mellé az ülőalkalmatosságra.

– Holnap viszont kőkeményen folytatjuk az edzéseket, mintha az elmúlt napok meg se történtek volna világos?

– Igenis Parancsnok. – Kacsintott egyet a barna hajú, mire a férfi összeborzolta a haját. Tony megrázta a fejét, hogy visszatérjen a valóságba. Oldalra döntött fejje kapkodta tekintetét „unokahúga" és Rumlow között.

– Na jó itt meg mi történt?

– Ezt, hogy érted Tony?

– Kicsi ti mindig így viselkedtettek?

– Többnyire, miért?

– Pierce hagyta? – Luna gondolkodva húzta össze a szemöldökét, szélesen vigyorgott a zsenire.

– Nem igazán volt más választása.

– Az nem kifejezés. Luna elég makacs természetű, nem is tudom kitől örökölte. – Félig felvont szemöldökkel nézett Amerika csillagos hősére. Steve csak a tarkóját vakargatva mosolygott bocsánat kérően a Parancsnokra. Bucky csak vigyorgott és leült Luna másik oldalára.

– Inkább örülnöd kéne Rumlow te csak a második generációs makacsságot ismered. Nekem az eredetivel kellett megbirkóznom.

– Barnes ugye tudod, hogy én benne voltam a Kapitány Shield-es csapatában? Tapasztaltam én mindkét makacsságot. – Tette keresztbe a karjait Brock és a fém karú felé fordult, Bucky ugyan így tett.

– Lehet, de neked nem kellett a szőke herceget megmenteni attól, hogy elverjék.

– Csak szerinted nem egyszer kellett megakadályoznom, hogy lelőjék. – Luna az égre emelte a tekintetét és enyhén megrázta a fejét. Az édesapjára nézett, amint Steve érezte hogy nézik Luna szemeibe nézett. Mosolyogva kacsintott Lunára, a lépcsőfelé biccentett majd óvatosan elindult arra. Luna is felállt és mivel mindenki a veszekedő párost nézte senki nem figyelt fel arra, hogy a két Rogers felment az emeltre. Luna gondolkodás nélkül lépett be a Kapitány szobájába.

– Miért is jöttünk fel? Apa még csak bele sem jött a vitába. Látnod kellett volna azt, ahogy Rollinssal veszekedtek akkor, mikor rózsaszín helyett kék pólót akartam felvenni. – Steve kuncogott egy sort, megütögette a mellette lévő helyet az ágyon.

– Én...én szeretnék bocsánatot kérni...

– Bocsánatot? Mégis miért? Nem csináltál semmi rosszat.

– De igen Luna. Olyan nagyon nem akartalak elveszíteni, hogy kitettelek annak a borzalomnak. Brock elmondta, hogy mi fog történni, ha az én véremet kapod és nem érdekelt. Biztos akartam lenni abban, hogy életben maradsz. Viszont... – Steve torka elszorult, hatalmasat nyelt, hogy folytatni tudja. – viszont hallgatni, ahogy szenvedsz rosszabb volt mindennél, amit eddig átéltem. Jobban fájt téged szenvedni látni, mint Amerika Kapitánnyá válni. Megszakadt a szívem, fájt, hogy nem segíthettek rajtad. Fájt, hogy én tettem ezt veled és... – A mondtatott azonban nem tudta befejezni. Luna szorosan átölelte a nyakát, Steve pedig halkan sírni kezdett.

– Soha nem tudnék rád haragudni, főleg nem ezért. Nincs miért bocsánatot kérned apu. Fordított helyzetben én is ugyan ezt tettem volna. Én sem akarlak elveszíteni téged. – Óráknak tűnő percekig maradtak így egymást ölelve, miközben beszélgettek. Luna elmesélte, hogy mennyire félt, mikor Pierce előlépett az árnyékból. Azt is elmondta, hogy mi adott erőt a kijutáshoz, hogy mennyire megkönnyebbült, mikor Bucky rátalált abban a buszmegállóban. Mennyire megmelengette a szívét az, hogy Steve nem mozdult mellőle, hogy fogta a kezét és segített neki átvészelni azokat a borzalmakat.