Luna mikor felébredt egyedül volt Bucky szobájában. Nyújtózkodott egy sort, majd fáradtan lement a konyhába. Szemeit dörgölve ült le Brock mellé, ásítva vette el a Wanda által nyújtott poharat.

– Jó reggelt.

– Luna...azt hiszem, hogy erről már beszéltünk. Nem mintha zavarna csak apádnak el ne mond. – Rogers kérdőn fordult a zseni felé, majd lenézett magára. Kiképzője vállának döntötte.

– Édes istenem...nem hiszem el. – Motyogta Rumlow Parancsnok vállába, viszont senki nem értette, hogy mit mond. Még Brock sem, pedig Luna őt használta hangtompítónak. Ekkor lépett be a helységbe a két régimódi úriember mosolyogva és nevetve.

– Itt meg mi történt? – Kérdezte Barnes szélesen mosolyogva, miközben tekintetét a még mindig motyogó Lunán tartotta.

– Az, hogy hülyeséget csináltam.

– Kicsi lány nem csináltál hülyeséget, csak kiment a fejedből amiről már beszéltünk. – Mosolygott Tony kedvesen a lányra, amit Luna viszonzott. Ezek után reggeli úgy telt, mint egy családnál szokás. Beszélgettek nevettek, bár az igaz Luna szúrósan méregette apját amiért kiment és a Torony körül futott nélküle. Mikor Barnes felnevetett ő sem úszta meg Luna pillantását. Bucky közelebb hajolt Amerika csillagos hőséhez.

– Tisztára úgy néz rám, mint te mikor haza vittem egy lányt, kissé ittasan. – Stevevel összenéztek és elkezdtek nevetni, amibe az egész csapat becsatlakozott. Ekkor nyílt a lift ajtaja és belépett egy világos barna hajú fiú, fülhallgatóval a fülében lépett be a konyhába. Kivette a fülest, elvett egy almát a pultról és csak ezután nézett fel.

– Jó reg...wwááá! Mi...hogy...ők... – Mutatott a belépő fiú felváltva Brockra és Buckyra.

– Peter nyugalom Barnes-ról már meséltem neked emlékszel? Rumlow meg – Tony elhúzta a száját és legyintett egyet. – maradjunk annyiban, hogy neki is fontos a kicsi lány épsége.

– Hogy kié? – Döntötte oldalra a fejét a Peternek nevezett fiú.

– Az én biztonságom. – Luna leszállt a székéről és mosolyogva lépett a megszeppent fiú elé. – Luna Rogers nagyon örülök.

– Peter Pa...Rogers? Már-mármint az a Rogers? Mint a Kapitány? – Luna felnevetett, de bólogatott. Peter megrázta Luna kezét, Parker is csatlakozott a reggeliző Bosszúállókhoz. Mivel Luna és Peter egy idősek sokat beszélgettek, de a csevegésbe Wanda és Pietro is szívesen becsatlakozott. Mivel hétvége volt Peter nem sietett sehova. Reggeli befejeztével a „fiatalság" elvonult a moziszobába, hogy nyugodtan beszélgessenek a felnőttek pedig a nappaliban ültek tv-t nézve. Brock nem igazán örült neki, hisz ő nem ehhez volt szokva. Ettől független nagyon örült, hogy Luna végre boldog és nem kell félnie attól, hogy Pierce valamelyik sötét sarokból előlép, hogy Dr. Johnsonhoz rángassa. Brock megborzongott, hiába hallotta már Barnest, mikor kimosták az agyát az Luna szenvedésének közelében sem volt. Rumlow nagyon jól emlékszik arra a napra, mikor először hallotta meg Luna fájdalmas sikolyait. Megrázta a fejét, hogy visszatérjen elméjének legsötéteb bugyraiból. Nem, nem merülhet el ezekben! Luna jól van itt van a világhősei között. Nem lesz baja, hisz ő is itt van és vigyázni fog rá, bármi áron. Luna és Peter egymás mellett futott, pontosabban mondva Luna jóval a Parker fiú előtt volt. Mikor elérte a konyhaszigetet szélesen vigyorogva fordult szembe Peterrel.

– Na jó ezt, hogy csináltad? Mármint hogy vagy ilyen gyors?

– Hát a Hydrának meg vannak az eszközei. – Luna fájdalmasan elmosolyodott, ami komorrá változta három felnőtt arcát is. Peter sajnálkozva nézett vissza a szintén barna szemekbe.

– Sajnálom Luna...nem akartalak felzaklatni téged.

– Semmi baj Peter, jól vagyok. – Mosolygott kedvesen Luna a vele egyidős fiúra, viszont Bucky látta a mosoly mögött megbújó fájdalmat. Felállt odasétált Lunához és szorosan megölelte őt, a lány pedig úgy kapaszkodott belé mintha az élete múlna rajta. Ezután az ikrek is kijöttek és együtt nézte az egész csapat a tv-t. Egy órával később az ikrek és Peter elkezdtek készülődni, mivel megbeszélték, hogy elmennek a vidámparkba. Luna csak szomorú mosollyal az arcán figyelte a készülődő triót. Parker elhúzta a száját és egyszerre léptek oda Lunához az ikrekkel.

– Luna lenne kedved velem és az ikrekkel tartani? Mármint mesélted hogy „szobafogságban" vagy, de nagyon örülnék, ha velünk tarthatnál. – Maximoffék hevesen bólogattak, Luna könyörgő szemekkel nézett Stevere és Brockra. A két férfi összenézett, mint az elmúlt napokban olyan sokszor, mikor Lunáról volt szó. Visszanéztek a lányra és mosolyogva bólintottak egyet.

– Mehetsz, de ne menj el a többiektől és vigyázzatok egymásra. Rendben Luna? – Kérdezte Steve, mosolyogva Luna ölelte meg őt.

– Nagyon, nagyon köszönöm. – Luna gyorsan összeszedett néhány dolgot majd integetve lépett a Maximoff-Parker trió mellé a liftbe. Steve mély levegőt vett. Mindenki csak megrázta a fejét, hogy már most aggódik a lánya miatt. Clint felnevetett, majd Natashával együtt elindultak a konferenciaterembe, hogy beszéljenek a Barton családdal. Végül Barnes és Rumlow egy kisebb szócsata után elindultak az edzőterem felé. Végül abban egyeztek meg, hogy ha már mind ketten ismerik a Hydra eszközeit egyenlő esélyekkel indulnak.

– Biztos ezt akarod? – Kérdezte Bucky félig felvont szemöldökkel, miközben betekerte fém öklét, hogy ne bántsa Rumlowot – legalábbis túlságosan ne – a Hydra tiszt csak bólintott egyet. Buck megvonta a vállát és támadásba lendült, Steve csak mosolyogva rázta meg a fejét. Nem tudja elhinni, hogy ezek ketten ilyen ostobák. Hisz mind ketten a Hydranál tanultak, nem fogják tudni legyőzni a másikat. Mély levegőt vett és figyelte a verekedőket. Lassan egy órán keresztül ütötték a másikat, mikor Steve telefonja megrezzent. Wanda küldött neki egy üzenetet, összevonta a szemöldökét.

– Hagyjátok abba egy pillanatra és gyertek ide. – Bucky és Brock egyszerre fordult az szőke hajú férfi felé, megvonták a vállukat és Stevehez sétáltak. Amerika Kapitány megnyitotta az üzenetet, ami egy videó volt. Steve elindította a felvételt.

„– Luna mibe fogadjunk, hogy én több táblát fogok célba találni mint te, - Kiáltotta Pietro, miközben a célba lövő stand felé húzta a fiatal Rogerset.

– Rendben, mond mi a tét.

– Hmmm...mi lenne ha megkapnád a desszertemet egy hétig.

– Komolya mondod Pietro?

– Naná. – Luna szélesen elvigyorodott befizetett a standba, felvette az ott lévő pisztolyt és minden táblának a közepébe talált. Pietro szeme elkerekedett, a szája tátva maradt. Luna mosolyogva nézett Wandára.

– Kérlek mond, hogy felvetted a tesód arcát.

– Naná. – Felelt Wanda ugyan azzal a szóval, amivel a testvére is."

A felvételnek itt lett vége, mindhárom férfi elmosolyodott.

– Hát Rumlow nem lehet azt mondani, hogy nem tanítottad meg jól.

– Ő a legjobb Barnes, de ezt nem nekem köszönheti. – Brock lágyan mosolygott a képernyőn látható Lunára. – Mi lenne, ha mára befejeznénk és majd máskor verlek el?

– Úgy érted én téged, nem? – Brock csak legyintett egyet.

– Ugyan a részetek nem fontosak. – Steve felnevetett majd elindult kifelé és magával húzta legjobb barátját, nehogy megint szó vagy rendes csatába kezdjenek. Brock felnevetett mögöttük és utánuk ment. Hamar felzárkózott a két beszélgető férfihez, Brock viszont szótlan maradt folyton Luna mosolygó arcára gondolt. Hiába tettek meg mindent Rollinssal Luna soha nem volt ilyen vidám, mint a felvételen. Fájt neki, hogy nem tudta ilyen boldoggá tenni Lunát, viszont örült, hogy végre boldog a Rogers lány.

A nap lassan lemenőben volt, ezúttal Steve nem aggódott annyira, mint mikor Luna elsőként volt a városban. Éppen a Natasha által készített vacsorát ették, mikor nyílt a lift ajtaja és egy könnyes szemű Wanda lépett be. Mögötte Peter bicegett, akit Pietro támogatta. Az összes Bosszúálló lesápadt, Tony gyorsan felállt és Peter szabad oldala mellé lépett.

– Wanda mi történt? – Kérdezte Sam a síró lányt nézve, Wanda megrázta a fejét.

– Steve én...én annyira sajnálom.

– Wanda hol van Luna? – Wanda zokogva rogyott térdre.

– Sajnálom...sajnálom...sajnálom...úgy sajnálom Steve. – Wandának nem kellett mondania semmit, minden a szemébe volt írva.

– Nem, nem az nem lehet...

– Steve...

– Nem! – Kiáltotta a Kapitány, majd felrohant a szobájába, hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Idegesen túrt szőke tincsei közé, tépte, cibálta őket. Szaporán vette a levegőt, szemét könnyek marták ordított, kiabált. Ami a keze ügyébe került azt a falhoz vagy épp a padlóhoz vágta.

Luna szemeit nyitogatta, fájt a feje, kezeit nem tudta megmozdítani.

– Örülök, hogy újra találkozunk Luna. – Az említett felkapta a fejét, túl ismerős volt neki ez a hang. Az idős férfi rávigyorgott a lányra. – Üdv újra a Hydranál. Dr. Johnson már nagyon hiányolt téged. Igaz a következő adag még nincs kész, de azt a pár hetet azt hiszem megtudjuk itt várni, nem igaz.

– Kérem ne... – Luna hangja gyenge volt, mint a harmat, barna szemeibe könnyek gyűltek.

– Tessék? Luna megismételnéd?

– Kérem...nem, nem akarom. – Pierce szemei először döbbenten kerekedtek, majd elkezdett nevetni.

– Kedvesem ezt nem te döntöd el, hanem én. – Vigyorogva lépett Lunához, kinek arcán néma könnyek folytak végig. Megtanulta, hogy hangos zokogással semmire sem megy, csak még jobban megverik. Harag lobbant Lunában, ami Pierce számára is láthatóvá vált. Megijedt, hisz ilyen erős érzelmeket utoljára az ugyan ezzel a vezetéknévvel rendelkező kék íriszekben látott. Pierce hátra lépett, a Rogers lány hirtelen felállt és kirúgta a Hydra igazgatójának lábát. Pierce a padlóval való „kellemes" találkozás miatt eszméletét vesztette. Luna óvatosan az ajtóhoz ment, szerencséjére a folyosón nem volt senki. Elindult balra, egy ideig szerencséje volt és nem botlott senki. Aztán mikor már tíz perce bolyongott megszólalt a riasztó egy tucatnyi Hydra katona jelent meg Luna előtt. Gúnyosan vigyorogtak rá, Luna egy pillanatra lehunyta a szemét, majd támadásba lendült. Ott ütötte a Hydra embereit, ahol az ember a legsebezhetőbb, viszont ő is kapott ütéseket rendesen. Viszont nem kiáltott fel egyszer sem, mikor megütötték vagy, mikor megvágták. Húsz perc harc után sikerült kijutnia a régi, omladozó épületből. Jobb oldalára szorította a kezét és elindult arra, amerre a Tornyot sejtette. Lassan haladt fájó bokája és szúró oldala miatt és az eső is eleredt, amennyire sérült lába engedte elkezdett rohanni. Talált egy fedett buszmegállót és behúzódott oda. Vacogó fogakkal húzódott még jobban össze, a megálló falának döntötte a homlokát. Motor zúgást hallott, de már nem volt ereje elfutni vagy felkapni a fejét. Alig állt a lábán, úgy érezte magát, mint egyszer régen, miután kirakták a hidegbe.

– Luna? Luna te vagy az? Te jó ég mi történt veled? – A lánynak ismerős volt a hang tulajdonosa, de nem tudta volna megmondani, kihez is tartozik. Az alak odalépett hozzá és maga felé fordította. Luna bágyadtan nézett fel az alakra, halványan elmosolyodott.

– Buck...

– Itt vagyok Luna, itt vagyok, oké? Itt vagyok és nem hagyom, hogy bárki bántson. – Barnes két keze közé fogta Luna arcát, aki felsóhajtott, ahogy a fém hozzáért. – Te jószagú...Luna te tűzforró vagy és vérzel. Azonnal vissza kell vigyelek téged. – Felemelte Lunát és felültette a motorra, majd felült elé és elindult a Toronyba. Luna egyszerre érezte magát erőtlennek és borzasztóan erősnek most, hogy itt volt Bucky. Mikor James megállt Luna ereje elhagyta és eldőlt, így a garázs padlójára esett. Az utolsó dolog, amit látott négy bakancs, ami az irányába sietett.

– Apa... – Lehelte a fiatal Rogers majd elnyelte a sötétség.