Luna és Steve kapcsolata egyre jobb és jobb lett. Az alatt a három nap alatt mind ketten pihentek, sokat beszélgettek, rajzoltak vagy éppen főzőcskéztek. Mindketten nagyon élvezték ezeket a közös programokat. Természetesen mindenki elrabolta az újdonsült apukától egy kicsit a fiatal Rogerset. Luna bár egy kicsit bánta, hogy nem tölthet annyi időt apukájával, viszont örült, hogy a csapat többi tagja is szerette volna megismerni őt. Luna szélesen mosolyogva jött le a szobájából, aminek falain már sok rajz volt a csapat tagjairól.

– Jó reggelt.

– Jó reggelt, de jó kedve van valakinek.

– Igen végre újra edzhetek. Hiányzik már, hogy fussak.

– Akkor este bulizunk! – Kiáltott fel Tony, mire Lunánk kívül mindenki megforgatta a szemeit.

– Ez miért ekkora baj?

– Mert Tonynak csak indok kell ahhoz, hogy leihassa magát. – Válaszolta Sam egy kisebb fintorral az arcán, miközben beleivott a narancslevébe.

– Nem értem mi a baj veréb? Én legalább élvezem az életet és nem vagyok olyan karót nyelet mint te. – Szúrta oda Tony miközben leült a már helyett foglalt Luna mellé, aki elé ebben a pillanatban tett le Steve egy nagy tányér sajtos omlettet. Steve szúrósan nézett Vasemberre.

– Tony kérlek.

– Jaj bocsánat elfelejtettem, hogy nem tűrőd a csúnya beszédet. – Mindenkiből kitört a nevetés, kivéve a két Rogerset, Steve szemét forgatva nézett csapattársaira, Luna kérdőn döntötte oldalra a fejét úgy nézett apjára.

– Valaki beavatna a részletekbe?

– Ne! – Kiáltott fel Steve, mire mindenki kérdőn nézett rá. – Mármint nem annyira érdekes, csak Tonyék szeretik szívni vele a véremet. Semmi érdekes. – Mosolygott kedvesen lányára, Luna csak vállat vont és elkezdett reggelizni. Clint már éppen közbe szólt volna, mikor Steve a szemei hallgattatta el a kiváló íjászt.

– Ez mikor? – Kérdezte a szőke hajú szélvész.

– Akkor mentünk értettek arra a csodálatos Hydra bázisra. – Válaszolta Nat, szarkasztikusan kiejtve a csodálatos szót. Az ikrek elhúztak a szájukat Lunával együtt.

– Igen csodásak...Nem is értem miért nincsenek benne a tíz legjobb vendéglátóhelyben. – Szólalt meg Luna két falat között, Wanda és Pietro hevesen bólogatott, hogy kifejezzék egyetértésüket. – Pedig csak két bázison jártam, de már attól a kettőtől is ráz a hideg.

– Kettőt? – Kérdezte mindenki egyszerre, mivel Luna éppen a szájába vett egy falatot ezért csak bólintott egyet.

– Igen kettőt. Az egyik az ahonnan a Shield is kiszabadított, voltam egy másikon is, de ott nem maradtam túl sok ideig. Piercenek elég nagy fejfájást okoztam, gondolom...

– Hogy-hogy csak gondolod kicsi lány?

– Hát Pierce ideges volt, mikor megláttam egy fura könyvet. Folyton kérdezte, hogy beleolvastam-e meg hasonlók. Amit egyáltalán nem értettem, mivel oroszul, akkor még nem tanultam, csak felismertem a cirill betűket. – Ismételten megvonta a vállát, míg Nat és Steve kissé ijedten nézett össze. Luna felállt és a mosogatóba tette tányérját evőeszközeit.

– Luna nem emlékszel véletlenül rá, hogy nézett ki az a könyv? – Kérdezte Nat és próbálta elrejteni kissé remegő kezét.

– De emlékszem. Fura egy könyv volt, piros bőrkötéses könyvecske volt tele cirill betűkkel. Öhm... egy fekete csillag is volt a közepén. Miért fontos ez?

– Tudod, hol van az a bázis kicsi? – Szállt be a beszélgetésbe Tony is miután rájött milyen könyvről kérdezgeti Nat a fiatal lányt.

– Azért fontos, mert egy jó barátunkat annak a könyv miatt tudták irányítani, ez által rávették olyan dolgokra is, amit ő nem akart volna megtenni.

– A Tél Katonájára gondoltok? – Döbbentek néztek a barna szemekbe. – Hallottam, ahogy Pierce valami ilyesmit említ Brocknak úgy két éve.

– Igen róla van szó. Kérlek Luna eltudod mondani, hogy hol van a bázis?

– Szibériában, odatudlak vezetni titeket, ha akarjátok.

– Kizárt dolog, hogy te oda menj!

– Mégis miért nem Steve?

– Luna most hoztak ki onnan, semmi esetre sem foglak engedni oda, vita nincs.

– De rajtam kívül senki nem tudja, hogy hol van a bázis. Kérlek a Quinjeten maradok, de szeretnék segíteni. – Steve mély levegőt vett, végül bólintott egyet, hogy belemegy ebbe.

– Jó rendben, de akkor a gépen maradsz és végig beszélgetsz a csapattal és J.A.R.V.I.S.-sal világos?

– Igen, igen! Köszönöm! – Luna megölelte Stevet, Rogers mosolyogva viszonozta.

– Azt, hiszem a mai edzés elmarad, mivel beszélnünk kell Furyval erről az akcióról és szerintem neked is jönni kellene Luna.

– Egy nappal több vagy kevesebb már nem számít igaz? – Mosolygott a csapatra, elindult fel felé, a szobák felé. – Megyek felveszek valami olyan ruhát, amitől Fury nem fogja azt hinni, hogy az utcán élek. – Tony a szájára tapasztotta a tenyerét, mivel biztos volt benne, hogy a Kapitány igen szúrós tekintettel méregette volna őt. Luna, hamar átöltözött, így miután mindenki megreggelizett el is indultak a Shield Főhadiszálására. Luna az út alatt Wandával beszélgetett, hogy szívesen elmenne egyszer a Maximoff lánnyal könyveket vásárolni, hogy megtölthesse vele a polcait. Mikor a fiatal Rogers említette, hogy megtanult Brocktól motorozni, a fiúk kihívták egy kisebb versenyre, amibe bele is ment. Maria Hill várta őket a leszálló pályán, tisztelettudóan biccentett a csapat összes tagjának beleértve Amerika hősének lányát is. Sietős léptekkel indultak meg az igazgató irodája felé. Belépve az igazgatóhoz, mindannyian helyett foglaltak, Tony elmagyarázta, hogy mi a tervük. Fury összekulcsolt kezekkel hallgatta végig a zsenit. Halványan bólintott egyet, mikor Stark a terv végére ért, hátra dőlt a székében.

– Hogy jól értsem maguk el akarnak menni egy Hydra bázisra hogy megszerezzék azt a könyvet, ami miatt Barnesból bármelyik pillanatban gyilkoló gép lehet. Azt, hogy hol van ez a hely Szibérián belül csak ő tudja – Mutatott rá Lunára, mikor Sam bólintott folytatta – Nem értem, hogy mégis miért itt vannak és nem a gépükön éppen arra felé haladva.

– Azért, mert Lunának is jönnie kell, ha bármi történne velünk szeretnénk, ha a Shield lenne a biztosíték arra, hogy Lunának nem lesz baja.

– Teljesen érthető és ésszerű gondolat, rendben legyen segítek maguknak. – Bekapcsolta a számítógépét, hogy összeszedhessen egy csapatot, Luna meglátott egy biztonsági kamera felvételt, mitől tányérnagyságura nyíltak ki szemei. A felvételen egyik kiképzője Brock Rumlow volt látható, cellájának minden fala üvegből volt és éppen az ágyán feküdt. A hasán összekulcsolta a kezeit és úgy bámulta a plafont. Luna megfeszítette az állkapcsait, barna szemeiben harag lángolt fel.

– Megtudja mondani, hogy Brock mit csinál itt? – Fury bár nem mutatta ki kicsit megijedt hisz az ifjú Rogers ugyan úgy nézett rá, mint Amerika példaképe, mikor megtudta, hogy legjobb barátja a Tél Katonája. Mély levegőt vett és egy szem szemével a barna íriszekbe nézett.

– Mikor önt kihoztuk Miss. Rogers a Parancsnok – Biccentetett az unatkozó Brock irányába. – és Rollins mindent megtett volna azért, hogy ne vigyük ki onnan. Rollinsot egy másik Bázisra vittük, mivel Rumlow volt a főkiképzője, így őt a parancsomra itt helyeztük el. Különböző bűneiért, pedig le kell ülnie a büntetését, remélem ez érthető.

– Igen, teljes mértékben érthető...Tudom nagy kérés, de beszélhetnék vele? Csak egy pár szót, kérem.

– Nem látom akadályát, hogy...

– Szó sem lehet róla. – Szólalt meg Steve, karba tett kézzel, miközben maga elé meredt, összevont szemöldökökkel.

– Tessék? Miért nem?

– Mert azt mondtam, hogy nem beszélhetsz vele.

– De neki köszönhetek mindent amit tudok.

– Ez engem nem érdekel, azt mondtam, hogy nem beszélsz vele, tehát nem is fogsz.

– Csak azért, mert nem kedveled?!

– Nem, azért nem beszélhetsz vele, mert rossz hatással lenne rád.

– Ez nem igaz! Brock soha nem tett olyat, amivel rossz hatást gyakorolhatott volna rám!

– Akkor sem beszélhetsz vele, mert ő egy Hydra katona!

– Azon kívül, hogy rossz oldalra állt mégis mit csinált veled?! Brock legalább ott volt, mikor szükségem volt rá!

– Azt gondolod, ha nem normális életet élünk nem lettem volna ott neked?!

– Meg sem próbáltál megtalálni!

– Nem is tudtam, hogy létezzel és ezt te is jól tudod!

– Na és anya?! Vagy úgy voltál vele, ha már felszívódott nem is kell?!

– Édesanyád volt életem szerelme!

– Mégsem volt elég fontos, hogy megkeresed!

– Én legalább, tudom, hogy milyen érezni és nem csak egy orvos tűpárnája vagyok! – Luna tüdejébe beszorult a levegő, szemeiből kigördült egy könnycsepp. Letörölte, felállt és kirohant az irodából, meg sem állt egészen a Quinjetig, ott felszállt a gépen lévő motorra és elhajtott a Főhadiszállásról. Steve csak azután eszmélt rá, hogy mit is mondott Lunának, mikor az ajtó bevágódott a lánya mögött. Lehajtotta a fejét, a csapat többi része megbeszélte a következő bevetés részleteit, a Kapitány azonban meg se szólalt. Ahogy megbeszéltek mindent, visszaindultak a Toronyba, Rogers kicsit csalódott volt, ahogy nem látta meg kis lányát a gépen ülni. Visszaéve New York szívébe Steve felrohant a szobák szintjére kopogás nélkül nyitott be Luna szobájába.

– Kicsim én annyira sajnálom! – Válasz azonban nem érkezett, a szoba kongott az ürességtől, gyorsan átment saját szobájába, de ott sem talált senkit. Már éppen indult volna az edzőterembe, mikor Clint lépett elé a fejét rázva.

– Nincs lent már Natasha megnézte.

– De akkor mégis hol lehet?

– Nem tudjuk, de Stark a motort New York egyik félre eső sikátorában, valószínűleg visszajött a városba, majd este haza jön ne félj. – Stevet bár nem nyugtatta megteljesen ez a válasz, próbált nyugalmat erőltetni magára.

Az órák teltek, már lassan sötétedett és az egész csapat elkezdett aggódni Lunáért. Már senki nem próbálta lenyugtatni Stevet, főleg nem Clint, hisz ő is apa tudja jól, hogy milyen aggódni a sajátjainkért. Stark fejében egy gondolat cikázott – igen veszélyes, ha az aggódó apa reakcióját nézzük – száját elhúzva állt fel és lépett a fel-alá sétálgató apa elé.

– Figyelj Cap megértjük, hogy aggódsz érte akár csak mi mind, de nem kellene lyukat járnod a padlóba.

– Akkor mit csináljak Tony? Valószínűleg nem maradt a motor közelében, hisz nem akarja, hogy megtalálja bárki is.

– Egy valaki tudhatja, hogy hol van.

– Ki? – Kérdezte Steve összevont szemöldökkel, a zseni aggódva, hogy a Kapitány neki ugrik tett egy jó nagy lépést hátra. A tarkóját kezdte el vakarni kicsit lehajtott fejjel nézett a most kérdőn csillogó kék íriszekbe. Stevenek pedig leesett, hogy kire gondolt barátja, nemlegesen kezdte el rázni a fejét.

– Nem, nincs az az isten, hogy én beszéljek vele.

– Ne csináld már haver ő ismerheti a világon a legjobban! Hallhatad Lunát, Rumlow nem tett semmi olyat, amivel rossz hatással lett volna rá. – Szólalt meg a kanapén ülő Wilson, miközben Wandával folyamatosan New York utcáit kémlelte, reménykedve abban, hogy a felvételek egyikén felbukkan a fiatal Rogers lány.

– Tonynak igaza van Kapitány, a Parancsnoknál jobban senki sem ismerheti. Szerintem is beszélnie kellene vele. – Tolta fentebb orrán a szemüvegét Dr. Banner. Romanoff ügynök felállt, megszorította a szőke hajú férfi vállát.

– Steve a fiúknak igaza van, beszélned kell Rumlow-val, hogy megtaláld a lányodat. – Végezetül az idősebb Rogers belátta, hogy barátainak igaza van, bólintott egyet, majd a vörös hajú ügynökkel oldalán felszállt a már jól ismert Quinjetre. Reménykedett benne, hogy ma utoljára kell a Shield bázisára mennie. Útközben megbeszélték Furyval, hogy lemennek beszélni Brockkal mivel Lunának még mindig nincs semmi nyoma. Az igazgató belement, senki nem akadályozta a két Bosszúállót, hogy lejussanak a cellák. A Hydra-s Parancsnok ugyan úgy feküdt, mint pár órával ezelőtt, annyi különbséggel, hogy karjait a feje alátette, úgy kémlelte az üvegplafont. Ahogy Steve és Nat a folyosóra értek, lépteik zaja vízhangzott az ürestérben, Rumlow a hang irányába kapta a fejét, szélesen elvigyorodott, mikor meglátta kiközelít hozzá.

– Nem is tudtam, hogy ebben a börtönben is van fogadó nap, ha tudom, hogy jöttök rendbe teszem az új otthonomat. Hogy van a kis csipet csapat Romanoff és a szárnya szegett madárka, jól érzi magát miután szépen el lett páholva Kapitány? – Felült, mikor volt bajtársai a cellája ajtajához értek, még mindig mosolygott, mintha nem is ő lenne bezárva, hanem újdonsült vendégei.

– Nem csevegni jöttünk Rumlow. Mond meg hol van a lány és mi megyünk is. – Szólalt meg Fekete Özvegy karba tett kézzel.

– Miért mondanám el? Akkor túl hamar vége lenne a bulinak. – Steve méregtől szikrázó szemekkel ütött rá az ajtóra. Az ütés erejétől berepedt az üveg.

– Hol van a lányom Rumlow?! – Kérdezte majdnem kiabálva az ágyon ülővel.

– Honnan kellene tudnom?! Azóta nem láttam, mióta a Shield eljátszotta a megmentő szőke herceget! – A fogoly vendégei döbbenten néztek össze, majd póker arcot varázsolva magukra visszafordultak

– Nem jött le hozzád? – Kérdezte egy fokkal nyugodtabban Amerika példaképe.

– Nem, nem jött le! Miért is jött volna? Várj...megtudta, hogy itt vagyok? – Rogers-Romanoff páros egyszere biccentett egyet.

– Meglátott egy felvételen, miután nem engedtük le hozzád, hogy beszéljen veled elfutott azóta nem láttuk. – Brock elgondolkodva vonta összeszemöldökeit, felállt és járkált egy pár percig. Szembe fordult a Kapitánnyal és mosolyogva, oldalra döntött fejjel nézett a kék szemekbe.

– Furyval közösen nem engedtétek vagy csak te nem akartad, hogy idejöjjön Kapitány?

– Na jó ez idő pocsékolás, gyere Nat menjünk innen, nem fog segíteni. – Elindultak a folyosó bejáratához.

– Szeret felmászni. – Szólt utánuk Rumlow, mire visszafordultak.

– Hogy mondtad? – Visszasétáltak a cellához.

– Szeret felmászni mindenhova. Leginkább olyan helyekre, ami elhagyatottak. keressétek régi Raktár épületekben vagy bontásra váró lakóházakban. Ott is olyan helyen, ahova nem egyszerű feljutni. – Hill sietett a beszélgető trióhoz, kinyitotta Rumlow cellájának ajtaját. Egy fémkarperecet rakott Brock jobb csuklójára, mindannyian kérdőn néztek Fury legfőbb bizalmasára. – Fury és Tony azt beszélték meg, hogy Luna eltűnése miatt Rumlow átkerül a Toronyba, most pedig segíteni fog megkeresni Lunát. – Brock szeme és szája is tányér méretűre nőtt. Mosolyogva lépett ki üveg kalitkájából, repülő léptekkel indult el Natasha és Steve között a kijárat felé. Nem beszéltek azután sem, hogy felszedték a többi Bosszúállót. Körbe járták már szinte egész New Yorkot, már csak egy – kissé omladozó – raktár maradt Brooklynban. J.A.R.V.I.S. elmondta, hogy van egy életjel, ami nagyon hasonít Lunáéra. Mindannyian megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Megbeszélték, hogy Steve és Brock fog bemenni Lunáért. Mikor rájöttek, hogy hol lehet mindketten elindultak fel. Rumlownak igaza volt Lunához tényleg nehéz volt feljutni.

– Luna, itt vagy? – Kérdezte Steve halkan, de ebben a csendben fülsüketítőnek hatott még ez is.

– Hagyj békén. – szólalt meg Luna egy kis párkányról, Brock csak mosolyogva rázta meg a fejét.

– Na jó Vasgyúró gyere le! Ideje haza menni.

– Brock? – Luna leugrott és döbbenten nézett kiképzőjére, Brock mosolyogva tárta szét a karját és végig nézett magán.

– Igen én vagyok, teljes életnagyságban na gyere ide. – Luna arcán könnyek folytak végig, ahogy odafutott Brockhoz és szoros ölelésbe vonta. – Óvatosan Vasgyúró, összetörőd a bordáimat. – Nevetett fel a Hydra tiszt fájdalmasan. Miután lemásztak – sajnos rossz oldalon – elkezdtek visszasétálni oda, ahol a Quinjettel is leszálltak. A két férfi között sétált, Luna, mind ketten úgy lépkedtek mellette, mintha bármelyik pillanatban megtámadhatnák őket. Bár mind két férfi tudta, hogy a Rogers lány megtudja védeni magát, mind Brock, mind Steve az életüket adták volna a fiatal lányért. Lunán csak egy farmernadrág és fekete mintás kék színű póló volt, az idő borzasztóan lehűlt. A fiatal Rogers ajkai már kicsit elkékült, karjain is libabőt futott végig. Átölelte magát, közelebb lépve Brockhoz, az említett mosolyogva nézett le rá.

– Na mi az kicsi?

– Hideg van. – Válaszolta Luna egyszerűen, Brock kuncogott egy sort, átölelte a lány vállát. Steve már éppen rászólt volna a Parancsnokra, mikor Luna még közelebb lépett hozzá ő is átölelte a férfit. Steve szívébe belemart a fájdalom kicsit lemaradva sétált az egymást ölelő páros mögött. Ahogy felszálltak a géppel mindenki megígértette Lunával, hogy soha többé nem hozzá rájuk így a frászt. A Kapitány magába roskadva ült, nem szólalt meg és nem nézett senkire. Brocknak feltűnt, hogy Rogers milyen rossz kedvű, azt is tudta, hogy miért ilyen. Bár tudta, hogy ellentétes oldalakon állnak Luna mind kettejüknek fontos. Úgy érezte, hogyha a két Rogers nem békül ki magától – ami nem valószínű, hisz mindketten makacsok, mint az öszvér – akkor, majd ő beszélni fog a fiatal lány fejével. Luna hiába nem volt hosszú az t hamar elaludt, így Lunát valakinek fel kellett vinnie a szobájába. Megelőzve minden nemű vitát Brock és Steve között, Pietro fogta magát a karjaiba vette Lunát és a szobájába rohant vele. Így akadályozta meg a Maximoff fiú a vitát két olyan férfi között, akiknek mindennél fontosabb volt Luna Rogers épsége és boldogsága.