Reggel 7 óra van. Egész este nem aludtam semmit, csakúgy, mint az utóbbi pár napban. Cody járt a fejemben, meg a Linával való beszélgetésünk.
Kevesebb, mint 5 nap múlva, mikor kinyitom a szememet teljesen más látvány fog fogadni. Nem a saját szobámban fekszek le és nem is ott kelek fel. Hiányozni fog anya. Hiányozni fog a saját kis ágyam. És, Cody is őrülten fog hiányozni.
Ott fetrengtem továbbra is a szürke és fekete ágyneműmben, mikor már nem tudtam mit csinálni, halál lassúsággal kikászálódtam a konyhába. Elővettem a bögrémet és töltöttem bele forrócsokit. Nem igazán zavartattam magam, felültem a konyhapultra és hangosan szürcsöltem a bögre tartalmát. Élveztem, ahogyan a forró ital végigcsurog a torkomon. Minden egyes korty után hangosan fellélegeztem. Mikor a számhoz emeltem a bögrét, azon gondolkoztam, hogy ezt mindenképpen magammal kell vinnem. Még Codytól kaptam. Csak meglepett vele. A mi képünk van rajta, amikor elsőnek aludt nálunk. Az ágyamban ülök és Cody feje az ölemben van. Nem éppen a legelőnyösebb kép egyikünkről sem, de tükrözi, hogy milyen is a mi kapcsolatunk. Dühösen nézek a fiúra, aki éppen Kavicsot zaklatja, elég beteg fejet vág közben.Még nem voltunk együtt, de akkor is ez a kedvenc képem. Annyira boldog voltam. Vissza emlékeztem erre a napra, majd hangosan felnevettem. A kacagásom átalakult zokogássá, majd kinevettem újra saját magamat.Egyszóval: megbolondultam.

-Kincsem! Neked aztán nem megy a csendben maradás- bukkant fel anyu álmos feje a konyhából.Láttam rajta, hogy nem mérges igazából, inkább jól mulat.

-Bocsi! Nem akartalak felkelteni- törölgettem meg a szemeimet. Eleget látott már sírni.

-Nah mesélj!- ült le velem szembe.

-Szerintem tudod te a bajomat.

-Tudom-vallotta be, majd megszorította a kezemet. Anyukám világoszöld szemeibe néztem- de kincsem!Codynak meg kell értenie, hogy menned kell.

-De ez az! Nem akarom itt hagyni, anya!- és megint elkezdtek folyni a könnyeim.

-Kincsem! Valamit, valamiért... Énis magyon szeretem Codyt-t és a szívem megszakad miattatok, de neki meg meg kell értenie, hogy nem érzed itt jól magad.

-Ő nem így fogja fel. Ő azt hiszi, hogy valamit elrontott és miatta megyek el. Én mondtam neki, hogy annyira jól csinált mindent, de egyszerűen- nem tudtam befejezni a mondtatot. Akkora gombóc lett a torkomban, hogy beszélni sem tudtam tőle.

-2 lehetőséged van, életem- itt elhallgatott-1: Itt maradsz a szerelmeddel, nem mész el és folytatjátok tovább a kapcsolatotokat, de sosem leszel már itt olyan boldog.

-Mi a második?- szipogtam

-Elmész, fájó szívvel, azzal a tudattal, hogy majd ott boldog lehetsz. Mindent magad mögött hagysz. Találsz majd új szerelmet, új barátot. És boldog leszel. Vagy nem. Ki tudja? Ez a szép az életben. Sosem tudod, hogy milyen kihívások elé állít az élet, de neked meg kell birkóznod velük- mosolygott bátorítóan.

-Melyiket válasszam,anya? Melyik a helyes döntés?

-Ezt neked kell tudnod életem.
Már éppen akartam valamit válaszolni, mikor a telefonom elkezdett rezegni. Kíváncsi voltam, hogy ki kereshet ilyen korán. Mindenki tudja, hogy ilyenkor normál esetben még aludni szoktam.

Cody üzenete: Fent vagy?
A szívem egy hatalmasat dobbant.3 napja nem beszéltem már vele.

Stella üzenete: Nem tudok aludni.
Alig kellett várnom, máris új üzenetem jött tőle.

Cody üzenete: Napok óta nekem sem megy könnyen.

Stella üzenete: Úgy érzem, hogy nekem van ehhez közöm. :/

Cody üzenete: ...
Nem tudtam, hogy mit írjak.

Stella üzenete: A picsába is Christian!!! Kurvára hiányzol!

Cody üzenete: Találkoznunk kéne!

Stella üzenete: Kéne!

Cody üzenete: 1 óra múlva a házatok előtt.

Stella üzenete: oké!

Cody üzenete: De rendes időben, nem Stella időben :)
Napok óta ez az első alkalom, hogy őszintén elmosolyodtam. Nem kínomban, nem megjátszásból. Teljesen őszintén. Tudtam, hogy Cody már nem annyira mérges rám. Ez melegséggel töltött el.

Stella üzenete: Ne parancsolgass nekem Christian!!

Cody üzenete: Tudom-tudom. Különben levágod a cerkámat.
Ezen már hangosan felnevettem. Anya kicsit furán nézett rám, de már megszokhatta, hogy a lánya nem teljesen komplett.

Stella üzenete: Jókisfiú :)
Vártam, de nem válaszolt. Kicsit csalódottan indultam fel a lépcsőn, mikor rezegni kezdett újra a telefonom. A másodperc tört része alatt kikaptam a zsebemből és máris úgy mosolyogtam, mint az idióták.

Cody üzenete: Szeretlek!

Stella üzenete: Fujj Christian. Ne nyáladz itt nekem :"D

Cody üzenete: Bocs- bocs, főnökasszony!

Stella üzenete: Énis szeretlek :)

Boldogan szaladtam fel a szobába. Gyorsan fogat mostam, megcsináltam a hajam, a sminkem, persze azt minimálisan, mióta mondta Cody, hogy szerinte smink nélkül is nagyon szép vagyok. Kiválaszottam egy fekete átlátszós nylon harisnyát és rá egy fekete csipkés combközépig érő szoknyát. Felhúztam a fekete- szürke dorkómat és már kész is voltam. Lefutottam a lépcsőn, majd bementem a konyhába. Anya elégedetten mosolygott.

-Mivan?- kérdeztem meg, miután már 5x-re is végigmért tetőtől- talpig.

-Semmi- mosolygott bugyután- csak nem Codyval mész valahova?- rángatta szemöldökét fel- le.

-Dede- nyomtam egy puszit az arcára, majd kiálltam a ház elé.
Becsuktam a szemem, élveztem, ahogyan a nyári napsugarak melengetik a bőrömet. Mikor ismét "visszatértem" a külvilágba, Codyval találtam szembe magam. A kapunak dőlve figyelt engem mosolyogva.

-Szia Han!- jött oda hozzám, majd szorosan átölelt.Furcsa volt, mert eddig mindig megpuszilt, de ez most elmaradt. Persze. Hiszen már nem vagyunk együtt. Inkább kiélveztem a pillanatot és mélyen belélegeztem férfias illatát.

-Hiányoztál már te hülye- suttogtam

-Teis nekem, fekete angyalkám- mosolygott. Annyira jó volt látni. Ragyogóan kék szemei most mégjobban virítottak, arcán, meghagyta kicsit a borostát.

-wow- szaladt ki a számon véletlen, mire Cody elmosolyodott.

-Te sem vagy semmi- húzta perverz vigyorra a száját- mehetünk?- kérdezte. Nem válaszoltam, csak összekulcsoltam ujjainkat. Az érintésétől kirázott a hideg és a lepkéim is újra életdtek. Cody mosolygova lenézett rám, majd megpuszilta a homlokomat.

-Mi lenne, ha ezt a maradék időt kiélveznénk?

-Akkor én lennék a legboldogabb Christian!-Cody lehajolt hozzám, majd megcsókolt. Nyelve bejutásért könyörgött.
Fogalmam sincs, hogy meddig csókolózhattunk, de teljesen beleborzongtam. Annyira szeretem őt. Eltolt magától, majd gyönyörű kék szemeit az én tekintetembe szúrta.

-Menjünk!

-Hova?- kérdeztem

-Fagyiznii- lelkesedett, mint egy 5 éves. Annyira aranyos volt. Én így szeretnék rá emlékezni.

Kb 10 perc séta után meg is érkeztünk a fagyizóba. Egy fiatal lány szolgált ki, aki eléggé illegette magát Cody előtt. Nem vagyok az a féltékenykedős típus, jót mulattam rajta.

-Mit adhatok?- nézett rám szúrós tekintettel a lány, mivel Cody is észrevette a csajszi próbálkozását és átkarolt hátulról. Gondolom ez a kiszolgáló lánynak nem tetszett annyira, azért viselkedett velem így.

-Én egy édes tölcsérbe szeretnék egy áfonyát.Csoki sziruppal- mondtam egyszerűen.

-És te?- fordult Codyhoz. Nyávogós hangon beszélt és a kezében lévő toll végét rágcsálta. Nem bírtam ki, hangosan felnevettem. Cody elfojtott mosollyal nézett rám, majd mondta:

-Ugyan azt szeretném, amit a BARÁTNŐM- hangsúlyozta ki ezt a szót- plusz még egy csokit és egy citromot.
A lány úgy adta oda a fagyinkat, hogy direkt hozzápréselte a kezét, Codyéhoz. Cody küldött felé egy "mi van?" nézést, mire a csajszi megsértődött.
Mi nevetgélve ültünk le egy asztalhoz és jóízűen fogyasztottuk a fagyinkat. Hiába kérte Cody is ugyan azt, amit én, akkor is mindig lenyúlta az enyémet és mindig belenyalt.

-Fuu Christian! Én annyira lecsaplak- és lendítettem is a kezemet. Cody azonban gyorsabb volt, elkapta azt és összekulcsolta ujjainkat. Mélyen a szemembe nézett és mondta:

-Mindenben támogatalak Stella!