Egy hatalmasat sikítottam, mikor felkeltem és megláttam Codyt az ágy végébe ülni. Gondolkozott.

-Bazdmeg, beszakad a dobhártyám- fordult felém.

-Nah nehogy már te legyél felháborodva Christian. Különben is! Minek vagy itt?

-Mivan én kis fekete angyalom. Már nem is örülsz annak, hogy láthatsz? - küldött felém egy hatalmas vigyort. Annyira behúznék neki. Éppen akartam válaszolni, mikor bettoppant anyu. Pontosabban berohant.

-Kicsim minden oké? - nézett rám aggódva.

-Persze anyu, csak ez az idióta megilyesztett- mutattam az előttem ülő fiúra, aki éppen... egy papírrepülővel (?) játszott.

-Ohh hát Codyt én engedtem be- egymásra néztek, majd anyu kacsintott egyet.

-Mivan? Minek? - akadtam ki.

-Azért...

-Monica- vágott bele anyu szavába. És konkrétan mióta tegezi? - én csak azt szeretném, hogy nem lesznek ma otthon a szüleim és tudja nagyon félek otthon egyedül lenni... ez egy veszélyes környék- mivan? Nem is az - és, hogy Stella nem jöhetne át hozzám... tudja... aludni?

-Hát... nem is tudom - vakargatta anyu a fejét.

-Nyugi, védekezünk majd - kacsintott egyet rám, mire hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.

-Egy nagy faszt Christian - adtam neki egy hatalmas tockost, mire anyunak leesett, hogy csak poénkodott az előbb.

-Jó jó, csak vicceltem- nevetett fel Cody- szóval? Elengedné...?

-Miért is ne? Már viszonylag régóta barátok vagytok... bízom benned Cody. Mehetsz Stella- pacsizott le az előttem ülő fiúval, mire ő csak rámnézett és küldött egy légpuszit.

-Mivan? Engem már meg sem kérdeztek, hogy akarok-e menni? - akadtam ki.

-Miért, nem akarsz?- kérdezték egyszerre.

-Öhm...ne

-Tudom, hogy akarsz- nyúlt be a takaróm alá, majd jéghideg kezével kissé meg szorította vádlimat.

-Mit vágsz bele a szavamba?!- förmedtem rá

-Akkor nem?- nézett rám kiskutya szemekkel.
Végülis... még sosem voltam Codyéknál. Kíváncsi vagyok, hogy milyen az ő otthonuk. Nah meg persze Codyt is nagyon kedvelem és hát elég csábítóan hangzik, hogy otthon leszünk, ketten, szülők nélkül egy egész napot. Persze, hogy benne vagyok. Már az elejétől kezdve tetszett az ajánlat, csak imádom húzni Christian agyát.

-Jó, nembánom- tettettem 0 lelkesedést.

-Szuper- ugrándozott anyu (?)

-Ohh tudtam baby, hogy nem állsz ellent nekem- mondta eszméletlenül sexi hangon. A szívem kétszer olyan gyorsan vert, de nem akarom, hogy megtudja, hogy így érzek, ezért csak meg forgattam a szemeimet.

-De- emeltem fel fenyegetően az ujjamat- ha egy picit is kötekedsz Chrisitan én esküszöm, hogy levágom a golyóidat.

-Nade Stella. Hogy beszélsz?- akadt ki anyu.

-Bizonyám kis fekete angyalom, egy nőnek nem szabad csúnyán beszélnie- játszott rá Cody a szerepére, sőt egyik kezét még a szája elé is tette.

Kb 30 perc múlva már készen is lettem. Betettem egy pizsomát, fogkefét, holnapi ruhát, fehérneműt, papucsot, mire Cody beszólt, hogy "nem egy évre megyek, náluk is vannak cuccok és, hogy a 70 éves öreganyja is gyorsabb nálam" én csak megkérdeztem tőle, hogy " melltartót meg bugyogót tud-e adni...? " erre ő csak annyit mondott, hogy "lemegy anyuhoz, őt úgyis jobban szereti, mint engem "

-Elmentem anya- léptem oda hozzá és nyomtam egy gyors puszit az arcára.

-Szia kincsem- ennyivel le is tudott, de odament utána Codyhoz, majd neki is adott egy puszit. Mivan? Aztán közölte vele, hogy vigyázzon magára.Hahó... én vagyok a lánya, nem?

-Tényleg Christian... te hol is laksz?- Még csak most jutott eszembe, hogy azt sem tudom, hogy hova megyek.

-Nyugi, nem messze innen.

-Csak ne nyugtatgass... 10 perce sétálunk már és leszakad a hátam.

-Gyenge vagy Han. Mellesleg én mondtam, hogy ne hozz ennyi cuccot, de te csak azért is betettél még vagy 100 ruhát.

-Felidegesítesz Christian. Ahelyett, hogy itt pampogsz nekem igazán lehetnél úriember és vihetnéd helyettem- nyomtam a mellkasának teljes erőből. A várt hatást megkaptam ugyanis látszott rajta, hogy elakad a lélegzete és csak pillanatokkal később jön csak helyre.

-Bazdmeg Stella, majdnem megöltél - tettetett sértődöttséget.

-Kár, hogy csak majdnem- húztam össze a szemem résnyire.

-Asszem félre állna a szád, ha meghalnék- Uramisten.Ebbe rossz bele gondolni is. Teljesen elfehéredtem ettől a gondolattól. Ezt valószínű észre is vette Cody.

-De, itt vagyok... és sosem tudsz megszabadulni tőlem- mondta. Szerintem ezzel meg akart nyugtatni. Az út többi része csendesen telt. Nem akartam megszólalni. Még mindig az előbbin járt az eszem. Cody persze próbálkozott. Iszonyatosan sok béna poént benyomott, amin néha el-el mosolyodtam.

-Itt is lennénk- mutatott egy halványzöld emeletes házra sok-sok ablakkal.

-Aranyos - mentem előre. Nem mintha tudnám itt a járást.

-Stella... ugye tudod, hogy nem tudsz bemenni? - nézett rám tök komolyan.

-Add a kulcsot - vettem ki a kezéből.

-Hát jó baby, próbálgasd csak!

-Bazdmeg mi a szar van ezzel a kibaszott zárral? Már vagy 3 perce próbálom kinyitni, de semmi.

-Ha lenyugodtál, akkor talán segíthetek- lépett elém, majd egy kissebb ezüst színű kulcsot húzott elő a zsebéből, majd beleillesztette a zárba és elfordította, amitől ki is nyílott a fekete kiskapu.

-Ezt igazán mondhattad volna előbb is Christian- mérgelődtem.

-Élveztem ahogy szenvedsz baby.

Mindjárt megszenvedtetlek én téged!!! -gondoltam magamba

Aranyos kis ház volt. Egy kissebb lépcsőn kellett felmenni, majd egy fekete ajtó volt előttünk. Cody kinyitotta azt is, majd egy barackvirág színű szobába értünk. Barna bőrbútor volt mindenhol. Nagyon vagányan nézett ki. Mivel láttam egy Tvt is ezért arra következtettem, hogy ez a nappali.Tovább mentünk. 3 szobát elhagytunk, mire egy fa csigalépcsőhöz értünk.

-Fent van a szobád?

-Jah- és már indult is.

-Esküszöm ide egy liftet is szerelhettetek volna- mondtam két lihegés között. Baromi nagy volt ez a lépcső.

-Baby... nem hiába van ilyen jó popsim- villantott felém egy kacér mosolyt, majd belemarkolt fenekébe. Nem bírtam ki, beleharaptam a számba. Nagyon is jó hátsója volt.

-Ide fogok járni hozzátok jó popsit csinálni magamnak.

-Ohh hidd el, jó az...A múlt heti incidensből biztosan állíthatom- kacsintott rám. Basszus, el is felejtettem -de szívesen látnálak itt nálunk. Lassan fél éve vagyunk jóba, sőt 3 éve vagyunk már osztálytársak, de még sosem jártál itt.

-Jajj ezt most úgy mondod, mintha te jártál volna nálunk.

-Én kis fekete angyalom, több, mint 5 hónapja napi szinte járok oda.

-Ki mondta, hogy minden reggel gyere oda?

-Anyukád - vágott egy diadalittas mosolyt.

Végre beértünk a szobájába. Hmm... nem is rossz. Tipikus Cody illat volt bent, amit annyira szeretek. Egy padlás szoba volt, csak úgy, mint az enyém, ám ennek a teteje teljesen üvegből van. A falak világos kékek fekete nomfi mintákkal. Nagyon jól néz ki. A szoba közepén van egy hatalmas francia ágy, ami egy világoskék szőrös pléddel van leterítve. Az ággyal szemben van egy lapos tv és egy hifi torony, mellette egy egész polcnyi CD-vel...
A szoba leghátsó sarkába van egy íróasztal fölötte pedig feket polcok a falon. Azon voltak Cody könyvei. Az íróasztal sarkán még volt egy láva lámpa, ami nem volt bedugva.
A szekrénye be volt építve a falba és az ajtaja fekete színű volt. Az egyik falból nyílt egy ajtó, gondolom a fürdőbe.

-Hm.. Chrisitan... nem is rossz- állapítottam meg, mire ő csak meghajolt kissé előttem -és? Mi a terv? Mit fogunk csinálni?

-Hát gondoltam "meg csinálhatnánk egymás haját, meg befesthetnék a másik körmét, nézhetnénk egy bőgős filmet és a végén párnacsatázhatnánk egy szál bugyiba"- mondta nyávogós hangon, ami miatt alig tudtam visszatartani a nevetésemet

-Hát Christian, néha elgondolkozok, hogy melyikünk közölünk a férfi.

-Hát természetesen én- feszítette be bicepszét, amitől én majdnem elolvadtam. Odamentem hozzá, majd egy jó erőset bele haraptam, de úgy igazán.

-Bazdmeg Han, te normális vagy?- kapott oda.

-Faszt, inkább engem sajnálj. Emberből vagy te? Asszem kitört a fogam, csezd meg!

-Így jártál... most gyere ide és puszild meg!- utasított.

-Biztos, hogy nem- nevettem fel.

-Azt mondtam, hogy puszild meg- lépett közelebb hozzám -Nah gyerünk baby... egy kis pusziba még senki nem halt bele- már szinte a képembe volt. Nem tehettem más, elkezdtem futni.
Fogalmam sem volt, hogy merre futok, csak mentem. Egy idő után már nem is tudtam rendesen lépni, mert annyira kellett nevetnem. Cody csak kiabált nekem, hogy pusziljam meg az ő "szerelmeit"
Egyszer csak megláttam egy kislányt a lépcső alján. Hirtelen megtorpantam, nagyon furán nézett rám-Mondjuk nem csodálom. Egy idegen lány a házukban futkos, sírva a nevetéstől és Cody meg után futkos és azt kiabálja hogy pusziljam meg az ő "szerelmeit" meg "aranyalmáit" (?)- abban a pillanatban hátulról nekem jött valaki, majd mindketten orra estünk.

-Mi a szarért álltál meg ilyen hamar?- nyöszörgött Cody.

-Bazdmeg nehogy te sírj itt nekem én fogtam fel a te esésedet is- röhögtem fel- mellesleg egy kislány nézett rám nagyon furán.
Felálltunk, majd Cody kedvesen a kislányhoz szólt.

-Szia Helley...Azt hittem elmentetek már- A kislány csak állt és nézett.

-Szerintem ez megállt a fejlődésbe- súgta oda Cody, mire majdnem felnevettem.

-Inkább csak sokkot kapott- jelentettem ki, mire Cody nem bírta tovább elkezdett kacagni...

Sziasztook!!Remélem, hogy tetszett ez a rész, holnap hozom a másikat... és mellesleg ha érdekel valakit van egyásik történetem, a címe "minden más" , ha érdekel nézd meg a munkáim között...
Aludjatok jól fekete angyalkáim...
puszi: Lilla