-Meddig szándékozol követni?- fordultam Adam felé mérgesen.

-Ameddig nem szándékozol velem beszélni- válaszolt mosolyogva.

-Mit akarsz tőlem?- már nagyon idegesített.

-Barátkozni.

-Ch... Ezt elcseszted, elárulom, hogy nekem egyetlen 1 barátom van. Senki több és nem szeretnék pont most újítani- kacsintottam.

-Minek félsz a barátkozástól?- nah itt lett elegem. Szembefordultam vele, majd adtam neki egy hatalmas pofont.

-Stella... mi történt itt?- szaladt hozzám Cody.

-Semmi Christian! gyere- kulcsoltam ujjaimat az övére, majd szúrós szemmel hátrafordultam- Adam... nekem ő itt az egyetlen barátom és nem kell senki más- majd elindultam.

-Stella...Te most azt hitted, hogy bepróbálkozom nálad?- hallottam meg Adam nevetését.

-Nem?- fordultam vissza meglepetten

-Nem!- kezdett el mégjobban nevetni. -tudod... nekem inkább ő jön be- mutatott mosolyogva Codyra, aki elég zavarba jött és a cipőjét kezdte el nézegetni.

-M...Mármint te meleg vagy?- esett le.

-Igen... meleg vagyok -jesszusom! Asszem most stírölte le a barátomat.

-Ohh...- nevettem fel énis.

-Amúgy... Adam vagyok- nyújtotta Cody felé a kezét. Ő csak rámpilantott, mire én egy aprót bólintottam.

-Cody- rázta meg a kezét- Stella pasija. - Ez bolond. Nem is vártam többet Christiantól.

-Oké...
Kezdett kínos lenni a csend, így mondtam Adamnek, hogy dolgunk van, viszont nem hagyott addig elmenni, amíg meg nem ígértem neki, hogy találkozunk.

~❤~

-Vágod, hogy elkezdett velem flörtölni?- nézett rám nagy szemekkel Cody.

-Nem csodálom. Szemre való példány vagy Christian - ültem bele az ölébe.

-Mondjuk. Érthető. Te sem tudtál a bájaimnak ellenállni- mondta, miközben a szemöldökét rángatta fel-le.

-Jajj inkább fogd be.- ütöttem egyet a bicepszébe- wow... ezekbe még mindig szívesen beleharapnék- hajoltam közel hozzá, mire Cody egy lökéssel a földre taszított.

-Han... esküszöm, hogy te nem vagy normális.

-Nem! Te nem vagy normális!- dörzsölgettem a még mindig sajgó fenekemet.

-Tudod... egyszer majd szadózhatnánk- kacsintott, mire én félre nyeltem.

-Asszem most foglak megszadózni téged. Mondjuk- közeledtem felé- megfoghatnám a kis farkadat és- suttogtam a fülébe, majd gatyáján keresztül megfogtam férfiasságát- elkezdhetném simogatni- így is tettem. Élveztem azt, hogy ez milyen reakciót vált ki a barátomból, de nem a kielégítés volt a szándékom- és a végén,talán csinálhatnám ezt:- majd egy hatalmasat ütöttem a golyóiba. Elterült előttem én meg felnevettem.

-Tudod... nem pontosan így gondoltam azt a szadózást- préselte ki magából 2 nyögés között.

-Jajj életem... Akkor legközelebb fogalmazz érthetőbben- hajoltam le hozzá, majd megcsókoltam. Viszonozta, majd gyönyörű szemeibe néztem-ne sírj baby... este majd kiengesztellek- kacsintottam.

-Nem fogod te megélni az estét én fekete angyalkám- tápászkodott fel.

-Ne fenyegess engem, baby- hajoltam felé, majd megcsókoltam. Pár pillanat múlva eltolt magától, majd szemeimbe nézett.

-Ha így folytatod itt és most magamévá teszlek.Odalent egyre növekszik valami- mutatott a gatyájára, majd perverz vigyorra húzta a száját.

-Jajj de gyökér vagy Christian! Legalább ne itt legyél kanos- csaptam nyakon, majd idétlenül felröhögött

-Most miért?

-Mert a hülye ribi szobatársaim bármikor idejöhetnek?- kérdeztem vissza.

-Jah Han... nekünk van egy elintézetlen ügyünk még- emelt fel, majd ledobott az ágyra.

-Ááá- sikítottam fel- meghalsz - tepertem le, így ő volt alul...-ugye tudod, hogy jobban ki tudlak készíteni, mint te engem?

-Biztos vagy te ebben?- rángatta a szemöldökét.

-Szóval nem vagytok együtt!- állt meg előttünk Lola.

-Hát...- kezdtem bele- de... együtt vagyunk.

-És akkor mégis minek hazudozol nekem Stellácska?

-Szerintem nem tartozom neked semmiféle magyarázattal Lola- küldtem felé egy műmosolyt.

-Ugye tudod, hogy ezt még nagyon meg fogod bánni?

-Wow... A ribi bosszút forral- forgattam a szemeimet-életem... valahogy nem tudok félni tőled.

-Nah, majd meglátjuk- sarkon fordult, majd ott hagyott.
Néztem a távolodó lány alakját, mikor Codyra tévedt a szemem... A száját befogva adott ki fura hangokat.

-Mit nevetsz Christian?- csaptam tarkón.

-Csak azon, hogy végülis nem tőlem fogod kapni a büntetést, hanem Lolától- kacsintott.

-Tudod baby... Én jobban örültem volna ha te fenekelsz el- haraptam bele alsó ajkába.

-Stella Han... nagyon rossz kislány vagy! Minden eddigi ballépésedért megtudnálak bűntetni.

-Nah... akkor hajrá!
Felpattantam, majd elkezdtem futni. Cody végig a nyomomba volt. Kívülről úgy nézhettünk ki, mint az 5 évesek. Bár Cody valahol tényleg ott áll.

Luca halála óta csak Codyval érzem magam jól. Ő tudja csak elfeledtetni velem mind azt a rosszat, amit átéltem.Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem, ha neki már nem leszek elég jó és elhagy engem. Valószínűleg megint összetörök. Ilyenkor szoktam elgondolkozni, hogy megéri?

Ohh... de bizony ám, hogy megéri.A mának élek és nagyon boldog vagyok.

mert a végén csakis az számít, hogy szerettél...