Zsibbadt mindenem, mikor felkeltem. Kinyitottam a szememet és Codyt pillantottam meg. Aludt. Istenem, annyira édes volt. És nyugodt.
Felültem rendesen, majd nyújtózkodtam. Cody feje az ablaknak volt döntve, ezáltal egyfolytában rázkódott. Gyönyörű kék szemeit most nem láthattam. Kezét egy idő után az üveg és a feje közé tette, majd telt ajkai kissé szétnyiltak. Gyorsan lekaptam, mert elég vicces látványt nyújtott az alvó fiú. Kitudja meddig nézegethettem, mikor meghallottam az ofő hangját.

-Gyerekek, 5 perc múlva megállunk egy pisi szünetre az egyik benzinkútnál. Tudtok ott venni magatoknak ezt-azt. Sőt, fél órát ott leszünk, úgyhogy sétálhattok is egyet. Arra viszont megkérlek benneteket, hogy senki sehová ne menjen egyedül. Még az hiányzik, hogy elkeveredjetek és keresgélni keljen benneteket- fejezte be, majd leült.
Gondoltam felkeltem Codyt, mert a végén még nekem nyavalyogna, hogy be fog pisilni.

-Cody- fogtam meg a vállát, majd elkezdtem rázogatni finoman -Cody... Cody... Cody- mondtam egyre hangosabban. Elegem lett -Christian- üvöltöttem el magam, mire végre kinyitotta a szemét. Cseppet sem volt boldog.

-Mi a fenét akarsz Han?- kérdezte mérgesen- és mi a szarért üvöltesz? Szépen is fel lehetett volna kelteni- dunnyogott.

-Christian... Ugye tudod, hogy már vagy 3 perce egyfolytában szólogatok. De te eskü süket vagy- nevettem fel.

-Nem hallottam- mondta duzzogva -Oké, mostmár igazán abba hagyhatnád a nevetést- szólt rám egy kis idő múlva, de aztán ő is elkezdte.

-Cody...

-Igen?

-Be fogok pisilni- törölgettem a nevetéstől könnyes szememet.

-Most, hogy mondod. Nekem is nagyon kell- váltott át hirtelen komoly arcra-Tanárnő! Mikor van pisi szünet?- állt fel hirtelen Cody a helyéről, mielőtt szólni tudtam volna neki.

-Komolyan. Mintha egy csapat ebihalnak beszélnék. - morgolódott a tanárnő- most mondtam Mr. Christian, hogy kevesebb, mint 5 perc múlva állunk meg. Ön hol járt? - dagadt ki egy ér a homlokán.

-Oké, oké... Elég lett volna csak azt mondani, hogy 5 perc- ült vissza Cody sértődötten a helyére- Ennek a nőnek meg mi a franc baja van? Megjött neki, vagy mi? Te érted ezt?- nézett rám hatalmas szemekkel.

-Nem- vágtam ártatlan fejet. Majdnem elnevettem magam.
Ez Christian hibája, hogy nem várja meg, amíg elmondom neki a dolgokat. Most akkor szenvedjen, nem fogom elmondani neki, hogy miért volt kiakadva az ofő.

-Neked meg mi a bajod?

-Mi lenne?- kérdeztem furán.

-Kb 2 perce egyfolytában csak vigyorogsz és komolyan mondom, hogy a frászt hozod rám.

-Jah... Csak gondolkoztam - hazudtam.

-Itt is lennénk- állt fel a tanárnő.
-Végre- pattant fel Cody és le is futott a buszról. A tanárnő csak megforgatta a szemeit, majd mondta, hogy fél óra múlva itt találkozunk. Egy csomó ideig tartott, mire megkerestem a wc-t.Hát mit ne mondjak, elég undi volt.

-Stella...- hallottam meg Cody hangját.

-Christian. Ennyire kellett...?

-Majdnem bepisiltem.

-Még jó, hogy csak majdnem. Tuti nem ültél volna mellettem hugyos gatyával- kacsintottam.

-Picit elkenődött a sminked.

-Ohh a francba- nyúltam az arcomhoz.

-Segítek, várj- húzta el kézfejemet,az arcomtól, majd elkedzte dörzsölni azt.

-Min gondolkozol ennyire?- törtem meg a csendet.Nem válaszolt, hát ráhagytam.

-Stella...

-Hm?

-Elmondod, hogy miért...

-Miért sírtam álmomba?- vágtam a szavába. Erre ő csak bólintott.

-Majd egyszer elmondom, jó?- nem éreztem szükségét, hogy elmondjam Codynak. Meg hát ugye ezt anyáékon kívül nem igazán tudja senki és kizárt dolog lenne, hogy sírás nélkül jöjjek ki belőle. Már így is elég sokszor megtörtem előtte.

-De...Ugye nem teszed megint ezt?- emelte fel a karomat és az ott ékeskedő sebhelyekre mutatott.

-Hagyjuk jó, Cody?- nem akartam ebbe belemenni.

-Stella nem, nem hagyhatjuk. Én nem tudom, hogy mi lenne velem, ha te valami ilyen ostobaság miatt...

-Meghalnék?- kérdeztem ingerülten

-Igen, Han... Gond, hogy aggódok érted?- akadt ki ő is.

-Értem ne aggódjon senki sem. Nincs szükségem sem szánakozásra, sem sajnálatra. Főleg nem tőled!!

- Egy szóval sem mondtam ezt. Csupán azt, hogy kurvára nem akarom, hogy valami történjem veled- kiabáltunk egymással az utcán. Néhány osztálytársunk körénk gyűlt, de nem hagytuk abba.

-Hadd döntsem már én el, hogy mit csinálok saját magammal.

-De látom nem tudod mérlegelni a dolgokat Stella. Ezek itt- mutatott a kezemre- kicsit sem elhanyagolható dolgok. Nem veszed észre. Hogy csak segíteni szeretnék neked?

-Légy oly kedves és ne szólj bele az életembe. Előtted is boldogultam, ezután is fogok.Nélküled!!- indultam a busz felé.

- Igen, Han? Jellemző. Elfutsz a problémáid elől!

-Leszarlak Christian- már alig tudtam beszélni is. Kedvem támadt volna sírni. A gombóc a torkomba csak úgy növekedett és lassan már levegőt sem kaptam.

-Akkor itt és most felejts el engem Stella.

-Megtörtént - mondtam. Nem tudtam vissza tartani.Elkezdtem sírni. Felszálltam a buszra és elcuccoltam Cody mellől.
Annyira hülye vagyok. Az egyetlen embert akit szerettem most üldöztem el magam mellől.

De nekem akkor se parancsolgasson.

Mondjuk azért tette, mert aggódik értem.

Jajj... Istenem...Most mit tegyek?
Fejemet neki préseltem az abalaküvegnek, mikor észrevettem, hogy Cody még mindig ugyan ott áll és meg sem moccan. Az osztály társaink csak nézik őt. Senki nem ment oda hozzá.;Majd megszakad a szívem.
Ohh, Stella. Annyira megfogod ezt bánni! Gondoltam, miközben felálltam és lemásztam a buszról. Megpillantottam a fiút, majd futni kezdtem felé.
Pár lányra ránéztem, akik mosolyogtak. Fura. Már majdnem ott voltam, mikor észrevett. Épphogy csak felpillantott én abban a pillanatban a nyakába ugrottam. Lábamat dereka köré kulcsoltam és olyan szorosan öleltem, hogy féltem, hogy most töröm össze a csontjait. Először meglepődött, de visszaölelt. Alig kaptam levegőt.

-Neharagudj Cody - motyogtam

-Istenem... Többet ne tedd ezt velem- ha lehet még erősebben megszorított.

-Szeretlek- suttotgtam olyan halkan, hogy még véleltenül se hallja meg...

-Stella... Eltöröd a csontjaimat- hallottam egy kis meggyötört nevetést.

-Ne haragudj- szálltam le róla és gyönyörű szemeibe néztem.

-Hejjhejj... Ne sírj- törölt le az arcomról egy kóbor könnycseppet.

-Akkora segffej vagyok Cody.Ne haragudj, hogy így letámadtalak.

-Igazad van. Nincs jogom beleszólni az életedbe.

-De... Igenis van. Cody...én... Nem is tudom, hogy hol lennék nélküled. Luca óta te vagy az egyik legjobb dolog az életmben- hadartam. Mikor kimondtam barátnőm nevét kissé furán nézett rám, elvégre őt még sosem említettem neki, de végülis láttam, hogy jól esik neki amit mondtam. Az arcán megjelent egy igazi mosoly. Istenem.

-Szeretlek Han. - ölelt meg, én meg azt hittem, hogy elájulok. Persze, tudom, hogy csak barátként mondta, de nagyon jó hallani ezt.

-Énis szeretlek Cody - fúrtam a fejemet a vállába.

Hejjhejj .. Sziasztok fekete angyalkáim... :)
Az a nagy helyzet, hogy a telefonom szervízbe, ezért a kövi héten nem valószínű, hogy lesz új rész... Nem tudom, hogy, hogy fogom kibírni... A lényeg, hogy amint ismét nálam lesz az én drágaságom hozom az új részt... Remélem, hogy várjátok már...
Puszillak titeket: Lilla <3