-Han... A kurva életbe is... kelj már fel- ordította Cody szinte a fülembe. Reflex szerűen fejbe akartam vágni, ám megállította a kezemet.

-Most nincs idő a verekedésre, majd ezt máskor befejezzük- mondta, én meg nem tudtam, hogy miről beszél.

-Mi a szar?- néztem rá álmosan.

-Öltözz fel én fekete angyalkám- mutatott végig rajtam.

-Chrisitan, elmondanád, hogy mi a kibaszott helyzet? - kezdtem halál higgadtan, majd egyre hangosabban és a végén már ordibáltam.

-Kirándulás... az a helyzet!

-Mivan? Milyen kirándulás?

-Osztálykirándulás eszeském- nézett rám hitetlenkedve. Észre sem vettem, hogy elment majdnem 10 hónap már a suliból. Codyval annyira gyorsan megy az idő.
Mivel tegnap este is elég későn feküdtünk le ( igen, kiderült, hogy nem csak 1 napra alszok ott, mint, ahogy elterveztük), ezért elég álmosan néztünk ki mindketten.

-Cody...

-Mivan?

-Kurvára kiment a fejemből.

-Na nem mondod? Én fullra képbe voltam- mondta ironikusan.

-Cody...

-Mivan?

-Honnan lesz nekem ruhám?

-Picsába elfelejtettem- nevetett fel. Szerintem kurvára nem vicces- majd adok valamit - ezzel le is tudtuk a ruha kérdést. Úgyis csak egy tópartra megyünk és ott igazából ki nem szarja le, azt, hogy-hogy nézek ki? Leszarom az összes tanár és az osztálytársaim véleményét.
20 perc múlva már ott is voltunk a találkozó helyen.
A saját, fekete csőgatyám volt rajtam és hát mivel Codynak is a kedvenc színe a fekete, nem kellett sokat keresgélnem, hogy találjak egy jó sima, fekete pólót. Az igazat megvallva, az összes pólója állati jól néz ki. Igaz, szinte mindegyikben elférnék háromszor is, de ki fogok találni valamit. A mait például úgy oldottam meg, hogy csípőmnél megcsomóztam, ezzel kivillantva a bőrömet. Codytól kaptam pár bókot és elég sok perverz megnyilvánulása volt, de egy-egy beszólással elintéztem őket.

-Mr. Chrisitan, Ms. Han- kezdte a beszámolóját az osztályfőnök- mélységesen meg tisztelnek, hogy megjelentek. Csupán csak fél órát késtek. Azt hittem, hogy többet fognak- mosolygott büszkén.
Bírom én ezt a nőt.

-Szóval... meg várjuk, amíg a többiek is ideérnek, ugyanis önöknek előbbi időpontot mondtam, hogy időben itt legyenek és ne kelljen várni magukra.

-Ügyes- mosolygott elismerően Cody.

-Tanárnő! Ön nagyon ismer már minket- énis szálltam be a dícsérésbe.

-Jajj ugyan már- legyintett, majd mosolyogva elment, mi meg nevetni kezdtünk Codyval.

-Vágod életem, hogy lett volna időnk elmenni a saját ruháimért?- esett le, de nem tudtam abbahagyni a mosolyogást. Cody meglepődve nézett rám és fogalmam sincs, hogy minek -Mi az?- kérdeztem zavartan.

-Semmi, semmi Stella- küldött felém ismét egy igazi mosolyt. Ettől a mosolytól nekem mindig hőhullámaim lesznek és nem tudok egyszerűen semmit ez ellen tenni.

-Ha te mondod- próbáltam semlegesen válaszolni.

Kb negyed órát még vártunk ott, mire mindenki megérkezett. Egy hatalmas busz jött értünk.

-Király. Gyere Han, jó helyet kell magunknak találni- ragadta meg a kezemet és már húzni is kezdett. Pár osztálytársamnak neki mentünk, de ezt már megszokhatták, mert már nem is dühöngtek miatta. Nos,igen.
Leghátul találtunk is magunknak egy 2 személyes helyet, ami elég kényelmesnek is viszonyult. Mindenki elhelyezkedett a saját ülésében, majd szokásához híven, az ofő kiselőadást tartott.

-Szóval. 4 órás lesz az út. 3 nap múlva jövünk csak haza- még jó, hogy szóltam anyának, hogy kirándulni megyek- a tóparton faházakba fogunk aludni. És mivel tudom, hogy tinik vagytok és rengeteg bennetek a túlbuzgó hormon és a szexuális vágy, ezért tilos, megismétlem TILOS a hölgyeknek és az uraknak egy szobába tartózkodniuk takarodó idő után- mondta nyersen, ellentmondás nem tűrő hangon.

-Én fekete angyalom, kibírsz nélkülem ennyi időt?- nézett rám Cody lebiggyesztett ajkakkal. Istenem. annyira aranyos.

-Hidd el... még tovább is kibírom nélküled Chrisitan- bokszoltam bele a vállába. Mintha láttam volna egy cseppnyi bánatot a szemébe, de nem vagyok benne biztos - csak az a szar, hogy én csak veled vagyok jóba ebből a kurva osztályból és a lányok, hogy is mondjam... eléggé ribik és én ilyenekkel tuti nem fogok 3 napig együtt aludni.

-Magyarul ketten kiszökünk- esett le Codynak.

-Magyarul jah.

-Vagy...- emelte fel a mutatóujját- helyet cserélünk. Te alszol a fiúkkal én meg a te szobatársaiddal- húzogatta a szemöldökét.

-Felejtsd el Christian- mordultam rá

-Jó jó... csak vicceltem- húzott a mellkasához. Éreztem, hogy vadul dobog a szíve. Nem ítéltem el, az enyém is pont ugyanolyan tempóba zakatolt.

-Álmos vagyok Cody- suttogtam a fülébe.

-Aludj- puszilt bele a hajamba.Nem is kellett sok, elnyomott az álom.

A régi iskolámba voltam... Velem szembe ült egy hosszú, szőke hajú lány. Felszabadultan nevetett. A  szivárvány minden színébe pompázott a lány ruházata. Hatalmas fekete szemei voltak és gyönyörű arca... Luca!
-Luca, istenem - szaladtam oda hozzá, hogy megöleljem. Karjaim közé zártam és beszívtam vattacukor illatát.

-Hiányzol- búgtam bele a hajába. Azonban, mintha ott sem lennék. Barátnőm nagyon mosolygott valakire. Hátra néztem... én álltam ott. Szokásos fekete felszerelésben, ám a kezeimen nem díszelegtek még a hegek. Ekkor értettem meg, hogy ez csak egy álom.
Emlékszem. Ekkor volt az utolsó szép napom.
Elengedtem barátnőmet, majd figyeltem az eseményekre.

-Nem alszol ma ott nálunk?- kérdezte a szőkeség.

-Ahh... ma nem lehet- fogtam meg a kezét.

-Jajj... te sosem érsz rám- biggyesztette le ajkait.

-Jajj életem... Tudod, hogy mindenkinél fontosabb vagy nekem, de ma tényleg nem lehet.

Emlékszem, hogy 3 nap múlva lett volna Lucanak a szülinapja és ajándékot akartam venni neki, csak azért utasítottam vissza az ajánlatát.

-Oké, Stella... akkor viszont ígérd meg, hogy a szülinapomkor nálam alszol.

-Nem is akartam máshol aludni- mosolyogtam.

-Kisujj eskü?- nyújtotta felém a kisujját, majd énisnugyenezt tettem.

Én meg csak ott álltam és néztem magamat és a legjobb barátnőmet.

-Most kell mennem. Anya jön értem, elmegyünk kicsit shoppingolni- mosolygott aranyosan rám. Pontosabban az akkori énemre-
Stell... majd találkozunk- mondta Luca, amint meghallottam, hogy, hogyan szólított azonnal patakokban kezdtek folyni a könnyeim.

A barátnőm távolodó alakját néztem, akkor még nem is sejtettem, hogy utoljára láthatom.
Elment, majd az álombeli énem is. Most én csak ott álltam, egy üres osztályterembe.

-Majd találkozunk- suttogtam sírva.
Egyre jobban folytak a könnyeim, mikor már végül levegőt sem kaptam.

-Stella... minden rendben?- hallottam meg Cody aggódó hangját.
Kinyitottam a szememet és a gyönyörű tekintetével találtam szembe magam. Éreztem hogy nedves az arcom. Sírtam- Stella, jól vagy?- ismételte meg. Nem tudtam megszólalni.
Nem jött ki hang a torkomon. Csakis legjobb barátnőmre tudtam gondolni és, hogy ennyi idő után, megint vele álmodok.

-Nem- facsartam ki magamból ezt a szócskát, majd zokogásban törtem ki.
Cody nem kérdezett semmi, amiért hálás is voltam neki, csak ölelésébe vont.
Biztonságban éreztem magam, ám sírásom nem csillapodott. Már levegőt is alig kaptam.
Addig folytak a könnyeim, míg újra álomba nem sírtam magam.