Az időjárás kicsit hűvösebb volt a kelleténél. Az emberek télikabátot és csízmát viseltek pedíg még csak most kezdődött el a november. Hó még nem esett, de a közel jövőbe azt is ígérték a meteorológusok. A naplemente romantikus látványt nyújtott a csupasz faágakkal tűzdelt égbolton. Még csak délután négy óra volt de a kávézó ahol ültem csendes volt. Az utcán se volt oly sok ember épp csak egy-kettő. Szeretek itt lenni. Hangulatos hely tökéletes a munka utáni kikapcsolódásra.

A pumkin spice lattémmal olvasgattam amikor egy számomra ismeretlen férfi lépett be a kávézóba. Kikérte a kávéját és lelült a mögöttem lévő asztalhoz. Egy ideig csendben kavargatta a kávéját majd megbökve a vállamat érte el hogy rá figyeljek.
-Igen?-fordúltam hátra. Majd lesokkoltam a látványtól. Egy szétvert arcú kapucnis férfi fordúlt velem szembe.
-Szia. Tudnál nekem segíteni?-kérdezte mosolyogva. Mosolyából lehetett érezni hogy nem egy jött ment bandita csak valamiféle kalamajkába keveredett némber.
-Hàt ha tudok akkor természetesen.-mosolyogtam vissza kedvesen.
-Merre van a legközelebbi orvos vagy kórhàz?-érdeklődött.
-Hát kórhàz az nincs nagyon a közelbe, de orvost tudok mutatni.-ajánlottam fel.
-Köszönöm megiszom a kávémat és utána kedves lenne ha megmutatná.-kacsintott. Olyan ismerős volt ez a kacsintás.
-Nem találkoztunk már valahol?-kérdeztem.
-Nem tudom megeshet hogy látott már itt ott.-nevetett.

Szótlanúl sétáltunk egymás mellett a hideg inkább téli mint őszi időben. A csendet én törtem meg kiváncsiságommal.
-Meg szabad kérdeznem hogy mi is történt az arcával?-kérdeztem udvariasan
-Nos kicsit veszekedtem csupán.-vont vállat.
-Ohh értem. Hogy keveredett ide? Erre a pusztaságra. A kis városunk legkihaltabb szegletére?-érdeklődtem tovàbb.
-Tudja csak mentem amerre láttam.-mondta miközben a sötét eget tanulmányozta.

-Meg is érkeztünk.-törtem meg újból a csendet ami nemrég keletkezett. Benyitottam az ajtón. Az orvos mosolyogva köszöntött miközben befejezte a pakolászást. Minden arra utalt hogy éppen indúlt volna haza.
-Petra kisasszony kit mit hozott magával.-érdeklődött az idős orvos.
Ránéztem az idegenre aki rögtön rájött hogy mit is szeretnék.
-David vagyok. Kisebb verekedésbe keveredtem és ön volt a legközelebbi orvos Petra kisasszony szerint.-Hát most már tudtam miért olyan ismerős ez az ember. Ő Damiano David. De mit keres itt?
-Hát nem is faggatózom inkább dolgozom.-mondta majd elösször Betadint kent a férfi sebeire majd amelyeket tudta bekötözte.

Megköszöntük a segítséget, majd együtt léptünk ki a csípős hidegbe.
-Van hol éjszakáznod?-emeltem rá a tekintetemet.
-Hát ha van erre egy ingyenes szálló.-nézett a szemembe.
-A kanapém eléggé ingyenes.-mosolyogtam rá.
-Köszönöm-mosolygott rám hálásan.
-Ugyan csak egy ismeretlen vagy.-legyintettem nevetve.
-Vagy mégsem? Hogy tudtak felismerhetetlenre gyepàlni?-kérdeztem nevetve.
-Tehetsèges az emberünk.-mosolyodott el keserüen.
-Bocsánat, bocsánat.-szabadkoztam.
-Nem nem semmi gond.-nézett melyen a szemembe. Amitől kissé zavarba jöttem.
-Tehát a híres olasz rocker az èn kanapémon alszik. Micsoda flex.-bólogattam szórakozottan.
-Tudod mi lenne nagyob flex? Ha az ágyadba aludna.-kacsintott pimaszul.
-Micsoda pimaszság.-ràncoltam rà szemöldököm.
-De igaz.-vigyorgott tovább.
-Hát még hogy igaz! Kikérem magamnak èn nem ilyen hölgy vagyok.-kértem ki magamnak arisztokratikus hangnemben, majd mindketten elnevettük magunkat.

-Itt is volnánk. Üdvözlègy szerény hajlékomban. -tessékeltem be valóban nem túl nagy lakásomba.
-Otthonos.-bólogatott David.
-Köszönöm. Éhes vagy mi?-kérdeztem
-Mint a farkas.-bólogatott majd leült egy székre. A lakásom egy kis nappali konyhából egy fürdőszobàból meg a hálószobámból állt. Még pár éve anya is itt élt velem de össze vesztünk és elment itthagyva engem teljesen egyedül. Már 20 èves voltam, de az egyedüli életre még bem voltam felkészűlve. De ezt is megoldottam nélküle ahogy minden mást is. Most a közeli bevásárlóközpontban dolgozom. Nem sok amit keresek de van hol laknom meg mit ennem.

Magunk elé raktam két tál gőzölgő tojás levest. Szeretem mert hamar készvan és finom. A srác hamar benyomta az egészet és elégedetten hátradőlt.
-Tessék itt van egy törülköző és pár tiszta ruha menj mosakodj meg. Sajnos csak virágillatú tusfürdőm van.-szabadkoztam
-Köszönöm. Jó lesz az is. Kié ezek a ruhák.-kérdezte mert nyilvàn nem én hordok férfi ruhákat.
-Hát nyugi senkinek nem fog fàjni higy itt alszol. Exemé de nyugi még sose hordta... nem volt alkalma.-hajtottam le a fejem mert azonnal feltörtek az emlèkek.
-Bocsáss meg inkább megyek is zuhanyozni és kussolok.-szaladt a fürdőbe.
-Hé, semmi baj én vagyok a hülye hogy még nem égettem fel.-szabadkoztam
-Dehogy! Mundjuk biztos jól állna nekem egy szoknya.-viccelődött.
-Na menj.-nevettem.

Az ágyamon kapcsolgattam a Tv-m amikor Damiano kilépett a fürdőböl. Hát tisztán jobban felismerhető. Nagyon jól állt neki a fehér v nyakú póló a sötétkék melegítővel. Faja nedvesen tapadt az arcára amivel még vadítóbbnak hatott az összkèp. Leült mellém az àgyra és észre vette a gitárom.
-Tudsz gitározni?-kérdezte rám emelve tekintetét.
-Tudok szinte minden dalotok tudom.-nevettem fel kínosan.
-Na hadd halljak valamit.-csapta össze két tenyerét.
El kezdtem az egyik kedvenc zenémet tőlük ő pedig énekelt rá majd èn is csatlakoztam hozzá.
-De jó hangod van.-lepődött meg.
-Köszönöm.-pirúltam el.

Ez után a sűrü délután után én is elmentem fürdeni majd megàgyaztam a fiúnak es mindekettem elaludtunk.

Reggel amikor felkeltem és kibotorkáltam a szobámból David már vette a cipőjét.
-Hova mész?-kérdeztem
-Haza.-felelte egyszerűen.
-Nélkülem?-kérdezte
-Mi?-lepődött meg.
-Szetinted akarok én ittmaradni? Ha már én megmutattam a környékem te is mutasd meg ez így fair.-néztem rá oldalra döntött fejjel.
-Hát jó akkor siess.-kacsintott feldobódva.
-Nekem nincsenek exeimtől maradt ruháim így te hozz magaddal ruhát.-vigyorgott
-Jó jó, sietek. Bementem a szobámba àtöltözni és pakolni pár ruhát. Meg egyèb fontos dolgokat amik kellhetnek.
-Mehetünk!-jelentettem ki.

Hàt így indúlt a mi kalandunk Daviddal.
És nem is sejtettük hogy még sokáig fog ez tartani.

Sziasztook my pretty babies ez az elsö könyvem elsö fejezete... khm mint èszre vehetö. Szóval ja remélem tetszett, ha igen vote-olj és kommemtelj! Köszikeee.
💋💋💋
Puszi. Liza